Zalamegyei Ujság, 1940. július-szeptember (23. évfolyam, 147-223. szám)

1940-08-10 / 182. szám

XXIII- évfolyam. 182. szám. 19-10- augusztus 10. SZOMBAT. A»»a 8 fillér 7A LA *E GYE I Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóáivatal: Zalaegerszeg, Sréehenvi-íér 4. TeSeíonszám : 128. POLITIKAI NA P í LA P Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 1.50 P., negyed­évre f pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. A magyar nemzet felől Eminden ország sajtója olyan elismerően, olyan kedvezően, mondhatni hízelgőén nyi­latkozik, mintha kegyeinkért versenyeznének. Pedig mi egyáltalában nem reklámozzuk ma­gunkat, kegyeket sem osztogathatunk, hanem egyszerűen csak úgy élünk, úgy dolgozunk, amint azt a magyar becsület előírja. Az ta­gadhatatlan, hogy a délkeleteuró pal esóin ár­nyéknek középpontjában állunk, hogy azok, iakik kezükben tartják Európa sorsát, ránk támaszkodnak a délkeleteurópai viszonyok rendezésére irányuló munkájukban. Igaz az is, hogy egységesnek, erősnek érezzük magun­kat, hogy fölkészültünk minden eshetőségre, -de még csak kardot sem csörtetünk, megfé­lemlíteni senkit sem akarunk. Ellenben jo­gainkhoz ragaszkodunk anélkül, hogy azokat unos-imtalanul bizonyítgatnék. Mennyire üti la dobot a románok sajtója, — amelyet nem számítunk a mellettünk állók közé, — hogy Erdély jogos román birtok, mennyire.: han­goztatja ia román hadsereg hősiességét. És mi mind erre csak azzal válaszolunk, hogy jogainkat föntartjuk s azután nyugodtan' néz­zük, hogyan rágódnak azon román szornszíé- f daink. A mi jogaink nem új keletűek. Ezer évre j nyúlnak azok vissza. A mi jogaink és igazsá- j gunk mellett a történelem, az élet mestere j beszél. És mi még sohasem nyúltunk orvke- j zekkel a történelemnek meghamisításához, j Nem fér ez a magyar becsülethez. Hiszen a j tőr ténelemh amisí tás a legvakmerőbb hazug!- j ság s a hamis emberi — közmondásként — hamarabb utolérik, mint a sánta ebet- A mi igazunk mellett nap-nap után egyre hatáso­sabban tesz bizonyságot az olasz és német, sőt legutóbb az angol sajtó. Egy cseppet sem izgat tehát bennünket a román sajtónak és egynéhány nyughatatlan román politikusnak 'dühöngése, akikét a világon senki komolyan •nem vesz. Azt megértjük, hogy valaki ragaszkodik j ■áthoz, amit birtokában tart, különösen, ha i ahoz könnyűszerrel, sőt hamis úton jutott. A románok is így vannak Erdéllyel és a tő- j lünk ellopott más vidékkel. Ma, amikor Nagyr j románia összekovácsoló! mindannyian a pá- riskcrnyéki békék áldozatainak lábánál fe- küsznek, nincs senki, aki szót emelné a ro­mánoknak Erdélyhez való joguk mellett- A Németország hátbatámadására és a mi meg­fojtásunkra szervezett Csehszlovákia úgy el­tűnt a föld színéről, mintha soha nem is léte­zett volna. A nagy protektor, Franciaország pedig?... A románoknak tehát bele kell nyu­godniuk abba, amit a páriskörnyéki békék összetiprói akarnak. Azoknak a viszonyoké nak alakításába, amelyek most a revíziót sür­getik, mi csak annyiban folytunk be, hogy becsületesen dolgoztunk, békehajlandóságün- kat hangoztattuk s vártuk azt, hogy igazsá­gunk, amelyet Mussolini és Bother me re lord! hangoztattak a nagy dermedtségben, egyszer diadalmaskodjék. Méltónak talállak bennün- •kiet barátaink arra, hogy igazunk mellé állja­nak. Oda is álltak s most módjukban van igazságot is szolgáltatni. Ä románok jónéhányszor fordultak a tör­ténelem hamisítás módszeréhez. De mindany- nyiszor megkapták tőlünk a választ. Csakt­Az olasz és német sajtó Európának 1919 előtti térképére néz. Egyhangúan megállapítják, hogy az ideális földrajzi egységhez történelmi, gazdasági és kultúrális kapcsolatok tartoznak, ráemlékeznek Bismarcknak nagy kijelenté­sére : Ha a Kárpátok-övezle Magyarország] nem léteznék, azt a népeknek saját érde­kükben is meg kellene teremteniük. Ez ä sajtó pedig hű tükre az illető országok köz vég te menyének, amelyet a kormányok irányí­tanak. ilyen megnyilatkozások mellett kilép­hetünk az immár nyitott kriptából és rá^ léphetünk arra az útra, amely a szebb, a bol­dogabb jövőbe vezet bennünket. Elfoglaljuk! helyünket a nap alatt. hf< Kihallgatások a román királynál Romániának most már cselekednie keli, — írják az olasz lapok. hogy amíg ők könyveket írtak »jogaik« vé­delmében, mi csak nagyon röviden, félha­sábos újságcikkben válaszoltunk nekik : S imi lett az eredmény ? Elhallgatlak. Mintha buk­kanni sem tudnának. Egy-kettőre kirántottuk alóluk a gyékényt. Ilyenkor mindig eszünkbe jutott : zúg az éji bogár... A jég megtört Sőt össze-visszarepedezett. A kripta, amelybe Trianonban zártak ben­nünket, kinyílott. Itt már nem segít a románot- kon semmiféle üzleti bőbeszédűség, semmi­féle amerikázás, de még kardcsörtetés sérü­li iába mondják Maniuék, hogy minden ro­mán köszörüli a kaszál. Azzal most már leg- fölebb sár jut vág, de nem magyar tejeket­Bükarest, augusztus 10 Károly román ki­rály ma délelőtt kihallgatáson fogadta Bossy Raul t, Romániának Rómában akkreditált kö­vetét, aki a román kormány megbízásából szerdán Budapestien járt. Utána Gigurtu ro­mán miniszterelnök volt audiencián a király­nál, majd több ismert nevű politikust hall­gatott meg a király. Az Uj Nemzedék szerint a kihallgatások! az. erdélyi kérdéssel függenek össze, de azok! •eredményeiről nincsenek hírek. Az olasz lapok behatóan foglalkoznak aj i délkeleteuró pai helyzettel és azt hangoz lak­ják, hogy elég volt a szavakból, most már. elérkezett a tettek órája és Romániának sür­gősen cselekednie kell, ha békében akar élni szomszédaival. »»»o««« Ébrándkép helyett szerencsém megoldást javasol a románoknak egy előkelő német lap Berlin, augusztus 10- A Völkischer Be­obachter »Égy ábrándkép vége« című cikké­ben ezeket írja : Románia kapta az oroszlán­részt a szentistváni birodalom örökségéből : Erdélyt és a Bánátot. A magyar revizionis­ták szenvedélyes nem, nem, sohája elsősor­ban a romániai magyarokra vonatkozott. Bu­dapest és Bukarest közt időnkint drámaivá vált a feszültség. Ez fokozódott, amikor Cseh­szlovákia feloszlatása kielégítette Magyaror­szág követeléseinek egy részét. Romániának Besszarábia és Észlak-Bukovina átadása után még két rendezetlen kérdése van: Erdély és Dél-Dübrudzsa. Nagyrománia közbeékelt állam volt. Hatmillió embert, öt különböző nép tagjait lehetetlenség uolt tartósan hoz­zácsatolni ehez az állam-alakulathoz, Amikor a nyugati kezességek megbuktak, ingadozni kezdett a szegényesen összeenyve- zett építmény; Sem hősies kiáltványok, sem katonai gesz­tusok nem tudták feltartóztatni a ne,víziót Nem az erőszak, hanem az önural- lom, a jóakarat és a valóságérzék győz. Ha Bukarest ezekben a napokban sajtójá­ban kizárólag a lakosságcsere gondolatát nép­szerűsíti, a bulgáriai és magyarországi kicsi román népcsoportok lénye majd visszavezeti a valósághoz, hogy a nem is iO.OOO magyarországi ro­mán nem egyenértékű a romániai . több mint másfélmillió magyarral. A salzburgi megbeszélésen a józan észhez intéztek felhívást Ezeken a megbeszéléseken Délkelet-Európa államail jövő együttélésük feletti döntésre hívták fel Felhívták arra, hogy az ábrándképet váltsák fel egy élő, sze­rencsés megoldással Bárcsak becsületesen döntenének-

Next

/
Thumbnails
Contents