Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-06-28 / 146. szám
1910- június 28. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 7 Jegyző, bíró megatöbbiekIrla : Gyutayj István. Csillag. A magyar gazdának mindene az állatja. Gondozgatja, beoézgeli. Érthető is, hiszen egyiknek-másiknak megélhetését biztosítja. Ha beleg, vele búsul, sajnálja. Mikor meg kell válnia tőle. sokszor könnyet is ejt. Lovát; különösen szereti. Ha rosszat mondanak róla, belebetegszik, a saját becsületében sértik meg. Eladáskor felsorolja állatjának minden jótulajdonságait. Nemcsak azért, hogy többet kapjon érte, de azért is, mert állatját másokénál különbnek tartja. Pár pengővel még olcsóbban adja, csakhogy jó helyre kerüljön- És mikor odébb ad rajta, fülébe súgja lovának : no, neked sem lesz többet olyan gazdád, mint én voltam... Ki is vehetné rossz néven, ha önmagát is megdicséri a magyar gazda ! Évek múltán is kérdezősködik eladott állatja után, még akkor is dícsérgeti. Az egyik faluban a katonaság tartott szemléi a lovak felett. Az évenként szokásos »lósorozást < tartották. Előállítottak minden lovat, szekeret. A tömegben szorongott Böcögő szomszéd is, lova is. A ló egy kicsit rossz) bőrben volt. Ja, rossz volt a termés ! Ezt megérzi a ló is. Böcögő mindazonáltal rös- telte volna, ha lova nem üti meg a mértéket. Igen, ő is szolgálta a hazát, szolgálja a Csillag is. Megazután az sem közömbös, hogy mennyire értékelik a lovat. A több jobb a kevésnél- És hát, ha elviszik, a Csillag1 helyett újat kell venni Böcögő izgett-mozgott, vakarózott. Végre rákerült a sor. Az őrnagy megkérdezi : — Hogy hívják ? — Csillag ! — Magát bátyám ! — Hm, a lovamat gondoltamAz őrnagy is, az állatorvos is mustrál, nézeget. Meg a bíró is. Neki is van szava a sorozásnál. Egyiknek sem tetszik a Csillag. Az életkoránál is volt egy kevés eszmecsere, Böcögő letagadott néhány évet- Közben Csillag meg ide-oda lógatta bús fejét, mintha] tudná, miről is van szó: a becsületről.... Böcögő ráveregetett lovára. — Hej, mondom, ilyen nincsen még egy ! Az őrnagy ráhagyja. — Bizony nincsen, valamennyi különb ! — Tessék, különb ? Nem hinném ! — Pedig úgy van ! Megint mustrálnak. Böcögő megtáncoltatta ia lovát. Nem igen ment. Csak úgy, valahogy. Csillag kirúgott és eltalálta az őrnagyot. Bö- cögőnek felcsillan a szeme. — Na, látja ! t — Nem, de érzem... Ebadta veszett dögje! Böcögő mosolygott. Most már biztos volt dolgában. Arra gondolt, hogy az őrnagy haragból is besorozza Csillagot, hogy lteszok^ tassa a rúgásról. Ebben a tudatban odafordul az állatorvoshoz. — Nos, mire becsüli ? — Mire ? Nem. mibe,... virslibe !* Böcögő megfogja a kantárt. Szomorúan ránt rajta. — Gyere, Csillag ! _____ " «< < — Akiknek foglalkozása minden erejük megfeszítését követeli, igyanak hetenként legalább egyszer, reggel felkeléskor egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvizet, mert ez alaposan kitisztítja a bélcsatornát, előmozdítja a gyomoremésztést, fokozza az anyagcserét, élénkíti a vérkeringést az egész szervezetben és ezáltal új életerőt teremt Kérdezze meg orvosát! Gazdaság. Mikor arassunk? Irta: Sseabó József, kehidai gazdasági tanár. Az aratást megelőző időkben az újságok hasábjain rendszeresen megjelennek az aratás idejéről szóló közlemények, amik arra engednek következtetni, hogy az aratás idejének helyes megválasztása a gazda szempontjából rendkívül fontos. A gazda a helyes időben végzett aratással kezében tartja gabonájának mennyiségét és minőségét egyaránt. Mert a szakszerűen megválasztott aratási idő nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is befolyásolja a remélhető terméshozamot. A múlt gazdálkodásának egyik alapvétő elgondolása az volt, hogy a gabonát — törléi- nelesen a búzát —- csak akkor szabad aratni, ha az már teljesen érett, esetleg már túlérett, mert csak az ilyen érésben vágott gabona után várható jó vetőmag és az ilyen gabona ad sok és finom lisztet. Az újabb irányú gazdálkodás azóta, hogy ia többlermelés irányzata a minőségi termelésre tért át, megváltoztatta ezt a nézetet és a haladó gazda ma már sokkal korábban kezdi meg az aratást, mintsem azt a régi gazdák tenni merték volna. A búza érésénél, bizonyos érési fokokat különböztetünk meg. E fokozatokat a tejest érés, sárga, vagy viaszérés, teljes és túlérefl néven ismerjük. A tejes érés, mint neve is mutatja, abban áll, hogy a búza összenyomás alkalmával tejszerű nedvet ad és kovászolódik. Ez az állapot aratásra alkalmatlan ; az ilyen állapotban aratott búza aszóttszemű, alacsonyabb fajsúlyú, kevés lisztet, de sok korpát adó lesz, vetésre nem alkalmas, miért is az ilyen érésben aratott búzánál várható termésünk tetemes részét eldobtuk. A viaszérést jellemzi, hogy a búza szeme még nem kemény, de már nem is puha. A viasz-érési fokot általában körömpróbának nevezett gyakorlati eljárással tudjuk egyszerű, módon megállapítani. A próba abban áll, hogy a kalászból kimorzsolt szemet körömmel átvágjuk. Amennyiben a búzaszem körömmel átvágható még, morzsolásra már nem kovászolódik — alkalmas az aratásra. De nemcsak, hogy alkalmas, hanem ez az állapot az, amikor a búzát aratni kell. Sok vidéken a búzát régi ízes nyelven, »élet«-nek a viaszérésben lévő állapotot »vérében«, vagyis ereje teljében lévőnek nevezik : azt tartják, hogy az aratásra akkor a legalkalmasabb, amikor az »élet vérében« vanA viaszérésben aratott búza nincs kitéve a lábon érés alatt a nap hevének és szorult meleg idején bekövetkező hirtelen apadás okozta nagyfokú összetöppedésnek. A viaszérésben lévő búza beszünteti már a talajból való táplálkozást s a leghevesebb, ha a talajjal való összeköttetést is megszakítjuk. A* lábon, álló gabonát a napfény és szél minden oldalról éri és különösen szélcsendes júliusban, rekkenő hőség idején, néha órák alatt megérik. A korán aratott és kévébe kötött búza felesleges víztartalmát a kepében, csak lassan veszíti teil és at megszorul ás nem fordul elő benne. Eíg a lábon hirtelen megérett búza szalmája törik és különösen a bán- kuti búzáknál szerzett tapasztalat szerint annak a kalásza letörik. A teljes és túlérésben lévő búzák könnyen peregnek, miig a hirtei-. len érettek aszottszeműekké válnak. Különösen veszedelmes a nagy meleg akkor, ha beleesik az érés ideje a szokványszerűen visszatérő júliusi aszályba. A viaszérésben aratott búza szemé fényes színű, fajsúlya nagy és az ilyen búzák lényeges terméseredmény különbözetet adnak. Az 1935 évi nyár rendkívül nehéz fajsúlyú búzákat adott. Alkalmam volt különböző gazdaságok aratását és terméseredményeit ta- i nulmányozni. Az egyik, gyengébb talajú gazdaság vezetője, korai aratás híve lévén, aratói »óvóintelmei« ellenére sem volt hajlandó a búza aratásával várni. Egy másik gazdaság vezetője jobb talajon gazdálkozott, de gazdasági elgondolásaiban a múlt gazdálkodás híve volt és későn aratott- S mi volt az eredmény ? Míg az első állag 85.5 kg. fajsúlyú búza eredménnyel végzett, addig a másik 82 kg fajsúlyú búzákat nyert. Ez volt 1935- ben, amikor a 86 kg-os fajsúlyú búza nem volt ritka. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a nagyobb fajsúlv úgy hazai, mint export viszonylatban is értékesebb, a számító gazda jól felfogott érdekében akkor cselekszik helyesen, ha a búzája aratásánál annak szakszerűen megválasztott idejét pontosan letartja. Az idei rendkívüli 'időjárás átlagosan 2 héttel bátrátólta a növények fejlődését és ezzel kapcsolatban a gazdasági munkákat is. Ha az aratás ilyen arányban tolódik el, ami egyelőre valószínűnek látszik, biztosra ve^ belő, hogy az esetleges aszály beköszöntéséig nem végzünk az aratással. A gazdának naigyon sok oka van, hogy az aratás idejét helyesen válassza meg. Súlyosbítja a veszélyt nagyságái még az a körülmény is, hogy sokan a jni klímánknak nem megfelelő késői fajtákkal kísérleteznek s így a remik ?vüli időjárás által kitolt érési időszak a késői érésű fajták lasúbb ütemű fejlődésével még inkább kitolódik. Mivel az elmondottak szerint g viaszérésben vágott búza úgy mennyiségileg, mint minőségileg jobb és több termést ad, érdeke a gazdának, hogy a korai érés nyújtotta előnyt magának megszerezze. Egyúttal jövedelmi mérlege is kedvezőbb lesz, mert termelési költségek szaporítása nélkül nagyobb lesz a jövedelme, aminek elérése pedig minden gazdának célja és érdeke. Bundák, mikádók, városi bundák, prémemezett kabátok molfkár elleni megóvását vállalom iíjMiSándor szücsmester III Zalaegerszeg, Bethlen G. u. 5. >>>» o «<«< Zalaegerszeg megyei város polgármesterétől* 8689/1940. Hirdetmény. Tárgy : Népkenyér előállítása. Közhírré teszem, hogy 80 százalék sötét búzalisztből és 20 százalék sötét rozslisztből készült úgynevezett »Népkenyér« kg-ként 28 fillér árban Pete Károly Wlassics-u- 61. szám alatti sütőműhelyében kapható. Zalaegerszeg, 1940. június 26. Polgármester*
