Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-06-22 / 141. szám
1940. június 22. ZADAMEGYEI ÚJSÁG 3 Jegyző, bíró megatöbbiekIrta : Gytetei y István. Nagy baj lehet... A vármegye alispánja járt a községben- Penteli bíró uram kaszáját vizsgálgatta. írást készített, beszélgetett. Amint szokás az ilyen kiszállások alkalmával, tudakolta a falu dolgait, érdeklődött a közviszonyokról. Mivel: pedig a bíró akadozott beszédjében, a jegyző ielelgelett helyette. Ámbár Penteli nyelve máskor jól forgoLL, de most kicsit megilletődött. Egymásután adogatta elő a pénzeket- Külön a tízeseket és agy tovább. Számolt : ez a boradó, ezt a kutyák után fizették, egyt így, azt úgy... Közben persze izzadt. A jegyző számolt, az alispán várt, dobolt az asztalon- Egyszerre csak eltűnik a bíró uram. Az alispán megcsóválja a fejét. — Valami baj lehet ? — Nem hinném ! — Nem ? — Bizony nem ! Pen telei előkerül. Számolnak tovább. A jegyző írja a jegyzőkönyvet, az alispán diktál. A bíró megint eltűnik. Épen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Várnak. Az alispán türelmetlenül rászól a jegyzőre : — Ugyanmár, nézze meg ! Hallatlan ! A jegyző a bíró' után megy. De az is késik. Elmúlik pár perc, nem jönnek. Újabb percek ... Végre előkerülnek. Az alispán szól : — Itt mégis csak baj lehet!... N»m értem ! A (bíró helyett a jegyző felelt : — Bizony van ! Elég nagy a baj ! — Nos ? — Igen, emiatt járt kint a bíró úr... Engem bízott meg, hogy felvilágosítást adjak. — Jó. hátcsak halljuk ! A jegyző mosolyog. Keresi a szavakat. Az alispán szigorúan tekint rá. Valami nagy meglepetésre vár. A jegyző azonban nem sokáig hagyja kétségben. A bíró úr kéreti az alispán urat, ha a hivatalában végzett, szerény ebédjére szívesen látná... ' — Hát ezért ? — Igen, a bíró uram nem a számadás miatt járt ki és be, hanem az asszonyt sürgette az ebédel illetően... És azért izzad, hogy a szíves látást hogyan öntse ékes, szép szavakba Rossz víz. Az egészség a legnagyobb kincs. Hiába a vag}’on, a bőség, ha nincs egészség,, kárba- vész minden. A hatóság ezt jól tudja s igyekszik is gondozni a nép egészségét. Szemlét tart a boltokban. Még a port is igyekszik el tűm tetni a falu utcájáról. Kertes házakat építtet. Megkívánja, hogy a házak ablakaiból a muskátli ne hiányozzék. Szóval mindent figyelemmel kísér, ami a lakosság érdekét szolgálja. Még a kutak vízét is vizsgálgatja. A járás orvosa tartott egészségügyi szemlét. Deine bíró úr kísérete útján. Ahol kutat, láttak, betértek. A bíró merített, az orvos kóstolt. — Nem jó ! — Hej, régen tudom én azt! Tovább mentek. Ismétlődött. — Nem jó ! — Hm, régen tudom én azt ! Minden vízpróbánál így történt. Deme bíró uram igazat adott az orvosnak, hogy a víz nem jó. Fel is tűnt az orvosnak. Végül is megkérdezte : — Hát van-e valahol a faluban jó víz ?. — Van,! — - Nos, lássuk ! Deine uram erre elvezette az orvost a falu korcsmájába. De már jóelőre kétfelé törölte a bajuszát. Még csettentett is nyelvével. Jelentősen intett az orvos felé. A korcsra árosnak is szólt: — A javából! — Tessék ? — Hát igen, itt adják a legjobb »vizet«.., Ennek legalább boríze is van... És csak felen 4 TUNGSRAM / / Orel Géza dr. második érdekes előadása. Szeptemberben BO napos tanfolyamot tart Zalaegerszegen a kitűnő szakember Orel Géza dr. kir. főigazgató péntek este tartotta második előadását a Baross székházban. Ez alkalommal elsősorban az iparossághoz szólott, bár mindenkit érintett a téma, amiről talán még senki sem hallott. Az iparosság jótulajdonságai és hibái és — az iparos az üzletében. Ennek a tárgykörnek magyarázatát azzal Vezette be, hogy elsőrendű kézművesekre mindig szükség lesz, bár sokan azt hiszik, hogy ezután a gép veszi át teljesen az uralmat. v Az egyén egyéni kívánságait; anyag, , forma, szépség, szín tekintetében csak az emberi kéz tudja tökéletesen kielégíteni. De, amint a gép folytonosan tökéletesedik, úgy kell az embernek is magát tanulással állandóan előbbrevinnie. Kámutatott az újonnan keletkezett iparágakra : írógépek, töltőtollak, rádióalkatrészek stb. készítésére. Megemlítette, hogy, amíg régebben 50, addig ma 100-féle iparágról beszélhetünk. A komoly iparost régebben, a céhrendszer idején, a »tisztes« iparos név illette. Fej-i tegetbe ezzel -kapcsolatban műhelyi munkában jártas, szakavatottsággal, a munkakönyvivel rendelkező előadó, milyen tulajdonságok jellemezték a »tisztes« iparost: hivat áss zerer tét, becsületesség, szavahihetőség, pontosság, alaposság, józanság, takarékosság, méltányosság, tapintatosság, törvény tisztelet, találékonyság, önuralom, önbírálat, megbízhatóság, szakképzés és mindenekfölött vallásosság és hazafiság. Megfigyelései alapján, az eleven életből merített példákkal színesítette fejtegetéseit, amelyek sokszor igenlő mosollyal is találkoztak, ahol — »fején találta a szeget-« Valóban ritka pedagógus — pedig minden ta1- noncoktatónak ilyennek kellene lennie —, aki a műhely köréből sorakoztatja fel a példákat s akinek könnyed magyarázataiból kitűnik, hogy nemcsak szemlélte a munkát, hanem maga is dolgozott. Szép lélekre vall, amikor a ta no rácokról, a sok esetben elhagyatott y>Icis inasokról« beszél és azok részére, nevelésére, szakmabeli kiképzésére irányítja a főnökök, mesterek, oktatók és a társadalom figyelmét. Példának említette Bécs és Zürich világhírű tanonciskoláit. A 80 műhellyel ellán tott bécsinek berendezése 80 millió sillingbe, a zürichié 17 millió svájci frankba kerülte Elgondolhatjuk, milyen iparosság nevelődik olt ! Néhány nagyobb magyar város is : Budapest, Szeged. Győr, Pécs, Székesfehérvár — is megmozdult már ebben az irányban De hol van a többi, számottevő város ! ? (Előadónak idevonatkozó munkái : Műhelynevelés Páris iskoláiban és Műhely nevel és-szlöj d, könyvtárakban megtalálhatók) Az annyira fontos tanoncotthonokra és a tanonciskolái szakképzésre különös nyomatúkkal hívta föl a. figyelmet, valamint at iparügyi minisztérium népszerű, olcsó könyv- sorozatára Bemekül fölépített előadását kiegészítette, amikor
