Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-06-18 / 137. szám

XXIII- évfolyam. 137. szám. 19-10 június 18. KEDD. Ára 8 fillér Felelős szerkesztő : Herbolv Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-lér 4. Telefonszára : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban* Előfizetési árak : egy hónapra 1.50 P., negyed* évre 4 pengő. — Hirdetések dijszabás szerint. Amikor annyi a nélkülöző ■.. kas helytelenségére. De. amit elmulasztott, azt a miniszterelnök valamik épen jóvátette. Megérdemli, hogy ünnepeljük őt ezért, de nem bankettel, hanem igaz elismeréssel és liá­Iával. Köszönjük a jó Istennek, hogy nemi vagyunk még koldusok, de sok a nélkülöző sí adjunk azoknak abból, amit a fölös ünnep­lésekre költenénk. /;/. Hirek a béketárgyalásokról De sok igazságot mondott Teleki Pál gróf miniszterelnök abban a felhívásában, amit a nemzethez intézett a fölös ünnepélyek, ün­neplések, bankettek ellen ! De helyénvaló volt ezt egyszer már odakiáltani a magyar társa­dalomnak ! Már évekkel ezelőtt történtek fel­szólalások a sok eszem-iszom ellen, amikor a lapok figyelmeztették a magyar társadalmat, hagyjon föl ezzel a dicséretet épenséggel nem érdemlő szokással, mert a külföld előtt olyan színben tűnt föl az ország, mintha itt min­denki dúskálna minden jóban s mintha fe­lejtettük volna, hogy — Trianon is van. Senki sem kívánta azt, hogy folytonosan siránkoz­zunk, hogy böjtöljünk, de annyit meg kel­lett volna cselekednünk, hogy tartózkodjunk a fölösleges dolgoktól, hogy ne mutassunk örökösen víg arcot, hogy ne rendezzünk fé­nyes banketteket, még pedig sűrű egymás­utánban akkor, amikor az ezeréves Haza szörnyű megcsonkítotts.ágban gyötrődik, ami­kor annyi a nélkülöző- Mert nélkülözők vol­tak mindig sokan... - / A miniszterelnök azt mondotta : nem illő- Szelíden szólott, finoman, de eléggé komo­lyan, hogy mindenki megérthette. Ma fölö­sen ünnepelve dús asztalnál ülni : nem csak nem illő, de egyenesen bűn, amikor annyi a nélkülöző A miniszterelnöknek ép úgy, mint más magas funkcionáriusnak is, sokszor részt kell vennie bizonyos alkalmakkor a vidéken is. Ilyenkor elmaradba!allanok voltak az ünneplések. Meg kellett mutatnunk, milyen szép szónoklatokat tudunk kivágni, milyen változatos étlapokkal tudunk ebédelni, vacso­rázni- Ha a viszonyok megengedték, hát va­lahogyan csak érthető és megbocsátható volt egy kis dinom-dánom. Hozzátesszük azon­ban : nagy ritkán. De, hogy a legszomorúbb viszonyok közepette úgyszólván napról-napra, vagy legalább is hétről-hátre jelentkezzenek a »fenn az ernyő, nincsen kas «-szerű ünne­pek, az egy kicsit különös. Ezt nem nézheti lelki nyugalommal, még kevésbé helyeselheti az ország gazdája, akinek nemcsak közigaz­gatni, hanem egy kicsit körültekinteni is kell az ország határán belül és azokon túl is. És amit lát itt bent és lát kint, az azt parancsolja neki, hogy figyelmeztesse a magyar társadal­mat, sőt ezen túl : intse is le. Messze vagyunk azoktól az időktől, amikor megengedhetjük magúnknak ia luxust. Mert mi luxust űztünk, holott erre sem a lelki, sem az anyagi álla­potok nem képesítettek bennünket. Erőinket túlhaladta az ünneplések, eszem-iszomok gya­korlása ! Nem arról van ugyanis szó, hogy vannak egyesek, akik megengedhetik maguk­nak a fényűzést, még ma is, akik dicseked­hetnek azzal, hogy zsebjök bírja a változatos, a »nagy úri« életmódot, hanem arról, hogy édesanyánk, a magyar Haza még mindig vér­zik s hogy milliókra rúg azoknak a magyar testvéreknek a száma, akik »egyek velünk a nemzeti kötelességekben és azok teljesítésé­ben ; igyekezzünk velük egyekké lenni tár­sadalmi életünk gyakorlásában.« A miniszterelnök intelmeinek meglesz a kí­vánt hatása, az bizonyos. Nem ártott volna, ha ez valamivel korábban történik meg, mert jobb korán, mint később, de az is igaz, hogy jobb későn, mint soha. A magyar társadalomi­nak magának kellett volna ráeszmélnie a szq­Róma, június 18- NTI. A Popolo di Roma berlini jelentése szerint Hitler és Mussolini' találkozása ma reggel már megtörtént­Madrid, június 18- Slefani. Hír szerint Né­metország meghívta Spanyolországot, hogjf vegyen részt a Franciaországgal való béketár­Hétfőn a kora délutáni órákban jelentette a Reuter-iroda, hogy Pétain tábornok, az új francia miniszterelnök délelőtt az egész fran­cia néphez rádióbeszédet intézett és bejelen­tette, hogy az egész francia hadsereg beszün­tette a harcot és letette a fegyvert.. Megtört szívvel jelentette be, hogy a francia hadsereg nem folytathatta tovább a háborút, megke­reste az ellenséget, hogyan lehetne katonai emberséggel a harcokat befejezni. A minisz­terelnök rádiófelszólítására Franciaország te­rületén a déli órákban megszűntek a hadmű­veletek. ) A hir hatása Budapesten. A képviselőházban Tasnádi-Nagy András elnök bejelentette, hogy a franciák fegyver- letételének hírére üdvözlő táviratot küldött Gőring tábornagynak. Utána Teleki Pál gróf miniszterelnök emlékezett meg a szomorú em­lékű Versaillesről és Trianonról. A francia fegyverletétel a németeknek dicsőség, és elég­tétel ; nekünk szimbolikus jelentőségű öröm, annak a hitünknek az igazolásah hogy, ami besugásokból és hazugsá­gokból, vagy gyűlöletből fakad, az magában hordja a megsemmisülés csiráját és az ágazság feltámad. — Amikor jobbkezemet és titkáromat, gróf Csákv Istvánt (éljenzés) igazságunkat bizo­nyító és nemcsak igazságunkat, ele Európa érdekét is okosan szolgálni törekvő főjeg 3rzé- künkkel és 32 mellékletével a Quai d’Órsayra küldtem, akkor tudtam és tudtuk mindnyá­jan, hogy mindezt számba sem fogják venni, de tudtam, meg voltam győződve róla, hogy valamikor még gondolni fognak erre a pilla­natra, talán keserűn, talán megbánással. — És ma, tisztelt Ház, a versaillesi, a trianoni, a pariskornyéki békék , Európája nincs többé — mondotta a miniszterelnök, a képviselők lelkes éljenzése közben- — A húsz éve meg- bélyegezettek őrsége áll a versaillesi palota előtt. gyalásokon. • 1 ' ! ! fj MTI jelentés : A belgrádi Politika című Iap< berlini tudósítója szerint a jiémet-francia bér' kelárgyalásban a francia flottának lesz leg-> nagyobb szerepe. Németország ragaszkodni' fog a francia flotta kiadásához. — Azt hiszem, hogy az országnak ebben a termében, amelynek falai még mindig vissz­hangoznak Apponyi Albert szavaitól és amely teremben kénytelen volt húsz esztendő előtt síró magyar férfiak elé tárni azt a béke­diktátumot, a magyar országgyűlés nem me1- het el amellett az esemény mellett úgy, hogy ne ünnepeljen és a versaillesi német őrséget és legfőbb hadurukat ne üdvözölje ünnepé­lyesen. A képviselők lelkes tapssal fogadták a mi­niszterelnök felszólalását. Kétségbevonhatatlan tények. Róma, június 18- MTI. Tekintettel arra, hogy Európaszerte rengeteg téves hír van for­galomban, a francia nép és Franciaország helyzetéről a Stefani Iroda a kétségbevonha­tatlan tényeket az alábbiakban foglalja össze: 1. Hétfőn délelőtt 10 órakor a francia minisz­terelnök közölte Franciaország népével, hogy Franciaországnak le kell tennie a fegyvert. 2. Pétain tábornagy már vasárnap éjfélkor, érintkezésbe lépett Hitler Adolffal. 3. Nagy- britanniát vasárnap este 10 órakor értesítet­ték a francia kormány végleges elhatározásá­ról. 4. t ' A hadműveletek folytatódnak; a näh­met hadvezetőség nem adott fegyi- verszünetet. A béke felt ételek még item ismeretesek, csak annyit lehet . ' tudni, hogy azokat a Führer és a Duce együttesen állapítja meg. 5- Északfranciaországban a német csapatok' ismét megkezdték a támadást és átlépték a Loire-vonalat. 6. A németek elfoglalták Díjon egész vidékét; egy német hadoszlop Lyon felé nyomul előre. 7. A Maginot-vonalon a had­in űveletek csak részben folynak. S. Nagybri- tannia óriási nyomást gj-akorol a bordeauxi kormányra ; kénytelen volt azonban tudomá­sul venni a befejezett tényeket- Pétain tábor­nagy világosan kifejtette, az angol kormány között és á francia korínány között milyen óriási különbségek vannak véráldozatok te­kintetében. Anglia a maga részéről, úgylát­szik, elszánta magát arra, hogy a harcot to­A franciák fegyverletétele. Mi az igazság a sok hir közőit?

Next

/
Thumbnails
Contents