Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-06-08 / 129. szám

XXIII évfolyam. 129. szám. A*»a 8 ffiS'áí* 1910- június 8. SZOMBAT. r—nrT" - nj ZA LAftEGYE | Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg, Széchenyi-íér 4. Teleíonszám : 12S. Felelős szerkesztő : Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előíizeiési árak : egy hónapra 1.50 P., negyed­évre 4 nenöő. — Hirdetések diiszabás szerint. CgységeseBB Curópa f Lehetetlen, megrendülés nélkül elmenni a legutóbbi belek eseményei mellett- Ebben a szörnyű küzdelemben mindkét fél tömegei rendkívüli erkölcsi erőről tesznek bizonysá­got. Ahogy az ellenfelek egymásról is elis­merik : hősiesen és végzetükben megnyugodva teljesítik kötelességüket- Mi nem tehetünk mást: tisztelettel és részvéttel gondolunk azokra, akik meghalnak, míg mi tovább élünk ; hálát adunk Istennek, hogy e küzde­lem nélkülünk folyik le, de készen vagyunk arra is, ha számunkra is ütne a kötelességbel- jesílés órája, mi is becsülettel teljesítjük kö­telességünket. * A mai háború mögött is ott van az á tö­rekvés, ami minden háborút kísérni szokott : az ellenfelek úgy akarják a harcot befejezni, hogy többet ne kelljen harcolniok, hogy győ­zelmük tartós békének legyen a biztosítéka. Mindketten egyetlen biztosítékot ismernek csupán : saját hatalmuk megerősítését s az ellenfél tartós letörését Úgy látjuk, ebben a háborúban egyre ha­tározottabban kezd jelentkezni egy olyan gon­dolat, amely a legutóbbi száz esztendő harcai­ban nem szerepelt ugyan, de mégis nagyon régi : az egységesebb Európa megszervezésé­inek a gondolata. A mai Európa elődje, az ókori civilizált világ politikailag egységes volt- Perzsiától Britanniáig a bámulatos politikai művészet­tel megszervezett római birodalom uralkodott és egyesített magában mindent, ami akkori­ban a kultúrált világhoz tartozott. Rómán kí­vül csak felderítetlen, ősállapotban lévő bar­bár tömegek éltek. Ennek az egységnek meg­teremtése valóban olyan teljesítmény volt, hogy nem csoda, ha a szétbomlott antik világ örököseinél, Európa új népeinél az egyesü­lés eszméje még sokáig kísértett. Ez annyival, is inkább természetes volt, mert a birodalom egyháza, a kereszténység, az összeomlás után is egységes maradt és épen ez az egyház gyúr­ta újból egységes kultúrájú masszává a biro­dalmat széthomlasztó, beözönlőd különféle népeket. hódoltságot s ezen keresztül megteremteni a belső egységet. Európa népéinek túlnyomó, többsége azonban független maradt s az új kor karakterét már nem az ősi egység, ha­nem az azonos kultúrájú népek szuverén egy­másrautaltsága határozta meg. A név és a cím, azaz:a gondolat azonban Nagy Károly után is még ezer évig megma­radt, a római birodalom és »a római csá­szár« csak 1806-ban tűnt el, s akkor is csak azért, hogy helyet adjanak egy újabb hatal­mas kísérletnek, a Napóleonénak. Napoleon maga is bevallja, hogy hadvezéri pályája kez­detén csak Franciaország védelmére mert gondolni, csak később, amikor páratlan.kato­nai sikerei nyomán szinte minden fizikai és lelki ellenállás megszűnt vele szemben, lett benne uralkodó cél a nagykárolyi gondolat : az európai egység1 helyreállítása. Hogy mennyi őszinteség volt Napoleon sza­vaiban és mennyi bennük a mentegetőzés a kiöntött vérért, végeredményben mindegy : a kontinens túlnyomó nagy része uralma alatt tényleg egyesült. Oroszországtól nyu­gatra csak két állam, a Habsburgok össze­zsugorodott állama és a szintén összezsugoro­dott Poroszország őrizték meg különállásukat. E nagy kísérlet bukása után több mint száz A Szentatya nem Rómából jelentik : A Stampa vatikáni je­lentése szerint a szentszéki államtitkárság kö­zölte a Vatikán mellett akkreditált diplomaták1 kai, hogy abban az esetben, haj a politikai ese­mények következtében valamelyikük nem maradhatna Olaszország területén, a Szent­szék Vatikánvárosban ideiglenes szállást bo­csát rendelkezésére. Ugyanakkor a vatikáni kormányzóság szigorú intézkedéseket hozott a vatikánvárosi múzeumok és magánlakások évig nem volt szó többé az egyesült Európá­ról- A szuverén nemzetek féltékenyen őrizték függetlenségüket s általában megbecsülték egymás függetlenségét is. Most, ebben a háborúban kezdünk megint hallani a régi gondolatra emlékeztető szava­kat. A nyugati hatalmaknál is fel-felbukkan az Egyesült Európa eszméje, mint végső hadi­cél és a német élettér elmélet is ehez hasonló törekvést jelent. Bár úgy látjuk, hogy most még mindkét részen inkább csak ötletekről, mint kész tervekről van szó, annyit azonban már most is ki lehel venni, hogy a szövetséf- gesek ezt az egységet az európai szolidaritási eszmekörébe beilleszkedni tudó valamennyi nép önkéntes együttműködésére szeretnék fel­építeni, Németország pedig néhány vezető nagyhatalom szektorává osztva Európát, s egyelőre ezeken belül az illető nagy nép ural­mával kívánja világrészünket, ha nem is tel­jes, de a mai fölaprózottságánál kétségtelenül nagyobb egységekbe tömöríteni. Annyi bizonyos : ezt a szörnyű küzdelmet, ami most Nyugaieurópában folyik, nem lenne helyes csupán értelmetlen mészárlásnak lát­ni ; itt mindnyájunkra, egész Európára nézve életbevágó fontosságú gondolatok mérkőzé­hagyja al Rómát. elsötétítésére, hasonlóan a Rómában foganaí- tosított rendszabályokhoz. XII. Pius pápa ki­jelentette a Stampa tudósítása szerint, hogy semmi körülmények között se hagyja el Ró­mát. A Tribuna washingtoni jelentése szerbit a Fehér Házban határozottan megcáfolják az amerikai sajtónak azt a hírét, amely szerint Roosevelt elnök menedéket ajánlott volna fel a Szentatyának az Egyesült Államok te­rületén Spanyolország követelései Spanyolországban a menekülők nagy töt- I szerint Spanyolország ismét magának köve- mege miatt már csak ritka esetben adnak vi- teli azokat a városokat és szigeteket, amelyek zumot. még mindig spanyolul beszélnek. Beszámol Madrid, május 8- Az Information című lap * a lap a spanyol nép nagy csatájáról. seről van szó. ' (—) Hirek a németek második nagy offenzivájáről. A legerősebb törzs, a germán, próbálta meg a szétbomlott polilikai egységet is új­ból helyreállítani s uralkodójuk, Nagy Ká­roly, párszáz éves zavar után újból császárt adott a világnak : Rómában császárrá koro­náztatta magát Jellemző az antik szuggesztió erejére, hogy az új emberek nem egy új birodalmat akar­tak alapítani, hanem a régit szerették volna [felújítani s utódainak országát kerek ezer esz]- tendőn át nem német birodalomnak, hanem ia német nemzet római birodalmának nevez­ték. Nagy Károly utódai így a Czézárok és Augustusok utódainak, a királyok urának igényével léptek föl, a császárság azonban piiszta cím maradt- Az új császárok népéből pedig — úgylátszik — hiányzott az ősró- tmaiak birodalomszerző és szervező képes­sége. Kisebb népeket ugyan időnként ural­muk alá tudtak vonni, de még ezekkel szem­ben sem tudták követni a római példát: nem tudták szívesen vállalt állapottá változtatni a Róma, június 8. A Stefani harctéri jelen­tése a következőket közli : A németek első áttörése Abevillnél történt és a német csapa­tok átkelve a Sorneon, sikeresen nyomulnak előre. A második részen a németek elérték a Soissons és Compiegne közötti magaslato­kat. A legerősebb ellenállást a szövetségesek Amiens és Peronne között fejtették ki, ahol a németeknek csak 2—4 km. teret sikerült nyerniük. A párisi légügyi hivatal jelentése szerint a repülők bombázták az utánpótlási osztagokat. London, yunius 8- Katonai szakértők sze­rint a németek offenzívája nem volt olyan eredményes, mint az előbbi, de azért óva in­tenek minden túlzott optimizmustól. Várják a Kanadából elérkezett gépiek megérkezését. , Az Esti Újság római jelentése szerint 1 moszkvai hírek beszámolnak arról, hogy Lebrun francia köztársasági elnök valószínű­en rövidesen lemond. * Elterjedt hírek szerint az Oise völgyében, kezdik meg a németek a főrohamot Páris ellen. Páris, június 8- Hivatalos jelentés szerint az ellenség tovább nyomul előre. A helyzet változatlan- * * ( [.>) O €€€<

Next

/
Thumbnails
Contents