Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-04-06 / 78. szám

1940. április 6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5 A magyar erőnek ma különösen fontos bizonyítéka az április 26-án megnyíló Budapesti Nemzetközi vásár gabonajárandóságát búzában kapja meg, ami rendszerint itt is 16—18 mázsa közt van- Ezenkívül egy öltözet ruhát, egy pár csiz­mát és némi készpénzt is kap, természetesen az ellátáson felül­A bennkosztos cseléd hátránya a konuencióssal szemben, *hogy nincs meg a munkahelyén a teljes körű életlehetősége, boldogulásának alap­feltételei. Nincsen lakása, ahol csa­ládot alapíthat, az istálóban alszik, a szalmatarlóban. Összes földi javait', az a láda tartalmazza, ami szintén az istálóban talál helyet a jászol alatt. Feltűnő az a megmagyarázhatatlan egyoldalú­ság, hogy amíg a hatóságok az uradalmak cselédházait állandóan szigorúan ellenőrzik, felméretik a cselédszobák légköbmétereik nyilvántartják a bennelakók lélekszámút, sőt legutóbb már kétszobás cselédlakások köte­lező építéséről is szó van, ugyanakkor senki sem törődik azzal, hogy a kisgazdaságokban egyáltalában nincsen cselédlakás. — További nagy hátránya a bennkosztos cselédnek, hogy nem részesül azokban a hasznothajtó jogo­sítványokban, amelyek a konvencióst meg­illetik és amelyre annak anyagi boldogulása felépül. Nincs kertje és konvenciós földje, nincs jószágtartása, pedig a rendes cseléd­ember ezekből szépen pénzel. Itt jegyezzük meg, hogy az említett jogosítványoknak okos, ügyes, célszerű és hasznothozó kihasználása rendszerint a cselédasszony érdeme. Egy-egy ügyes, élelmes cselédasszony valósággal cso­dákat művel a maga kis háztáji üzemkörében, különösen, ha vannak már dolgozni tudó, munkájában segítő gyermekei. Nemrégiben egy gazdagyűlésen egyik or­szággyűlési képviselő fölemlítette, hogy az utóbbi években a cseléd konvenció-földek az1 országban lényegesen csökkentek, holott ugyanakkor a mezőgazdasági cselédek lét­száma az országban nem műtat jelentős vál­tozást. Ebből azt a téves következtetést vonta le, hogy a gazdaságok elvonják a cselédektől a konvenciós földet. Az ok nem ebben van, hanem abban, hogy az utóbbi években igen sok nagybirtok oszlott fel s így sok konven­ciós cseléd veszítette el régi munkahelyét. A nagybirtokok helyén alakuló kis­üzemek pedig túlnyomó részben bennlakó cselédeket alkalmaznak, akiknek konvenció-földjük nem ló­vén, valóban előáll az a helyzet, hogy a cselédek száma változatlan marad ugyan, de a konvenció-földek összterülete csökken. Gazdasági cseléd és gazdasági cseléd kö­zött tehánt anyagi helyzetét tekintve lénye­ges eltérések vannak és épen pzért nem lehet őket egy kalap alá vonni. Vidékenként és a valóságos helyzet szerint másként és másként kell elbírálni a gazdasági cseléd helyzetét és különbséget kell tenni konvenciós gazda­sági cseléd és úgynevezett bennkosztos cse­léd között. Gazdasági munkás- és cselédgyű­léseken a résztvevő városi elemek, újságj- írók, tisztviselők, stb. szeme előtt rendsze­rint az uradalmi cseléd lebeg, holott ugyan­akkor a gyűléseken legtöbbször tipikus benn- kosztos-cseléd panaszok hangzanak el. így] például az, liQgy a gazdáné nem ad melegvi-' zet a legénybéresnek a mosdózáshoz. — A cselédbérekben mutatkozó nagy eltérések in­dították egyes vármegyék vezetőit annak a tervnek előkészítésére, hogy a cselédbéreket vármegyénkül! egységesen állapítsák meg. 'Szuly Elemér\ — Napokon át tartó székrekedésnél és az ezzel járó gyomor- és bél zavar oknál, puf^ fadásnál, gyomornyomásnál, felböfögésnél, étvágytalanságnál, hódoltságnál, homlokfejfá­jásnál és hányingernél egy-két pohár termé­szetes »Ferenc József« keserűvíz az emész­tés útjait alaposan kitisztítja és igen kellemes] közérzetet teremt. Kérdezze meg orvosát! (Budapesti t ídósítónktól) Húsz éve annak, hogy az önállóvá lett Magyarország Horthy Miklós kormányzó úr ötöméi lósága vezetése alatt magára talált, békés építő munkába kez­dett és ennek a 20 évnek eredményét kí­vánja a magyar ipar imost egy minden eddi­git meghaladó méretű, minden tekintetben impozáns kiállítás keretében ország-világ előtt kimutatni. Ezt a nagyszabású demonstrációt úgy hív­ják, hogy Budapesti Nemzetközi Vásár. Idő­pontját április 26—május 6- között állapí­tották meg. Ebben az évben is újból engedélyezték április 20-tól kezdődő érvénnyel a látogatók számára szokásos 50 százalékos utazási ked­vezményt, sőt többet tettek ennél, módot ad­nak arra mindazoknak, akik vásárigazolvány- nyal utaznak, hogy budapesti tartózkodásuk során még egy külön kedvezményes utazást is tehessenek tetszésük szerint a magyar vi­dékre . Fontosak, értékesek ezek a kedvezmények- De a nagy magyar közönség szempontjából fontos egyedül mégis csak az, hogy a vásár Ha nagyobb bálokról számolnak be, min­den alkalommal hangsúlyozzák, hogy a ma­gyar ruhás lányok ilyen-olyan magyar Lán­cokat jártak. Legtöbbször emlegetik a csár­dást. Ez ma valóban a legnépszerűbb magyar lánc, amelyet a világ minden részében mint jellegzetes magyar táncot emlegetnek. Pedig ez a tánc a magyar táncok közül arán}dag elég fiatal. Mindössze száz éves. Wenckheim Béla báró 1840 körül kezdte csárdás néven a magyar népies táncokat gyűjteni. Mindent megtett a csárdások népszerűsítése érdekéi­ben és tíz év múlva már úri házakban! is is­merték azokat. A legtöbb magyar népdalnak csárdásdallama van. Ezenkívül száz év óta a zeneszerzők is rengeteg csárdásdallamot írtak RÉGI MAGYAR TÁNCOK. A csárdásnál azonban a magyar ^népnek vannak sokkal régibb táncai is. Ilyen például a palotás, a lassú magyar és a hallgató ma­gyar, amelyek már 1500- körül is réf- gen dívó táncok voltak. Ugyanakkor ismer­ték a magyar szólót és az ugrós nótát,, ame­lyeknek összetevéséből alakult később a to- borzó- Már századok előtt voltak a magyar­ságnak külön lakodalmas táncai, ilyen az in­cselkedő és az erdélyi násztánc. A régi tán­cok közül ismeretesek a dobogós, kopogós, kutyadobogós, a Nagykállóról elszármazott kállai kettős, a bácskai vásárokon lejtett ku- peoes tánc, amelyet sok helyen huíercesnek is hívnak. Erdélyben ma is népszerű a csür- döngölő és Brassó vidékén a borica. A far­kastánc, csörgőtánc, baráttánc, gólyatánc, vánkostánc, sövénytánc, gombostűtánc, la­pockatánc, cickatánc, farkas-bárány-lánc, sok a magyár alkotó erőt és — jó időben — áz ipar, a magyar önellátó képességét mutatják ki, még pedig olyan keretben, olyan hatalmas vásár-kirakatban, amelyre fel kell, hogy fi­gyeljen egész Európa­Európa pedig figyel, keresi a vélünk való, kapcsolatot. Legjobban ezt abból látjuk, hogy. a háború s válság ellenére hét állam kom mánya épen most tartotta szükségesnek azt, hogy impozáns külön nemzeti pavilonnal ki­vonulva jogcímet, alkalmat keressen a ma­gyar piaccal való barátkozásra. A látogatók szempontjából mindez termé­szetesen nagy szenzáció. Képzeljük csak el, mit jelent, ha a magyar vasipar, a hatalmas textilipar és mindaz a rengeteg külön szakma és iparág felvonul csak azért, hogy kiniur tassa : erős, egészséges, teljesítőképes vagyok. A külföld ehez a nagy megmozduláshoz már csak közbeékelt színt, külön érdekességet hoz­hat- De a magyar embernek büszkeséget fog jelenteni — megnyugvást is egyben — látni, hogy a magyar ipar s benne a magyar gaz­dasági élet, a fogyasztók milliói erőteljes j jólétet élveznek. vidéken ma is kedvelt néptáncok. Altorjai Apor Péter báró, aki 1676-ban született és 1752-ben halt meg, változatos élő­iének hatvanadik esztendejében 1736-ban írta alkotásainak főművét. Ennek címe ’Metamor­phosis Transylvaniae. Ebben részletesen be­számol Erdély régi gazdasági, kultúrális és társadalmi viszonyairól. Ennek a munkának harmadik cikkelyében ezt írja : v — Asztaltól felkelvén mulatozásoknál, vagy még asztalnál ülvén, készen volt az hegedű és duda, ottan-ottan az furulya és az cimj- balom is. Azután táncolni kezdettek, nem ugrándoztak kecskemódon, mint most, ha­nem szép halkan járták, gyakorta kiáltván : három a tánc ! 1. A HANGULATOS LENYEL VÁLTOZö ÉS A GYERTYÁS TÁNC. Apor Péter báró ezután felsorolja rend­jében a régi magyarok táncait. Elsőnek em­líti a lengyel változót, amelyben hol a tán­cos hagyta el a táncosnőt, hol a táncosnő a táncost, hármat-hármal fordult egymagában, aztán új párt választott magának. Széliében ismerték és járták akkoriban az egeres tán­cot. A férfiak ennél sorban állottak föl és velük szemben másik sorban a nők. A két sor között hézag volt. Az első férfi kiállott a sorból és a nők közül táncosnői választott magának. Azzal aztán háromszor föl-le lej;- tett a két sor között, Aztán elengedte a tán­cosnőt, mire valamennyi résztvevő kiáltott: — Macska, fogd el az egeret! A táncosnő körülláncolla a két sor];, a fér­fiakat és nőket, a táncos pedig utána hajlado­zott és igyekezett megfogni. Ha elérte, kétr---------------------­Ré gi magyar táncok. Palotás, lassú magyar, ugrós nóta, hallgató, kállai kettős, csür- dönglő és más régi táncok

Next

/
Thumbnails
Contents