Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)
1940-06-01 / 123. szám
4 ZALAMEGYEI ÚJSÁG ,1940 június 1. Ma nyitotta meg az a XII. Szegedi Ünnepélyes külsőségek között, a rádió helyszíni közvetítése mellett nyitotta meg Varga József kereskedelemügyi és iparügyi miniszter a XII. Szegedi Ipari Vásárt. Varga miniszter megnyitó beszédében teljes elismeréssel nyilatkozott a szegedi és délvidéki kézmű- iparos társadalom nagyszerű ipari seregszemléjéről és kihangsúlyozta,- hogy a szegedi .vásár ma már nemcsak Szeged, de kétségtelenül egész Délin agyarország jelentékeny gazdasági megmozdulása. Az idei vásár méreteiben még nagyobb, iparügyi miniszter Ipari Vásárt. mint az eddigi vásárok. Kiállítási anyaga igen színes és gazdag. Az idei vásárnak roppant ötletes újítása az úgynevezett »Vásárfia« ajándéksorsolás,. amelynek lényege az, hogy minden vásári belépőjegy egyben a »Vásárfia« ajándék tárgy sors játékra is sorsjegyül szolgál. Érdekes újítása még a vásárnak a plakátverseny. A vásár ideje alatt féláron lehet Szegedre utazni. Minden irányú felvilágosítást készséggel megad a vásár irodája : Szeged, Horváth Mi,- hály-utca 3. Telefon : 14—15. „Sárgulás“ Keszthelyi Gazdászok évzáró ballagása. Nevezetes szokása a keszthelyi gazdászok- mak, hogy az évzáró ünnepségeiket díszes felvonulással teszik emlékezetessé,, amit ők »sárgulásnak« neveznek, mert miként a búza, ha beérik, megsárgul, a végzett gazdászok is elérték az érettség fokát. — Keszthely városa most a gazdasági akadémiával összefogva országos viszonylatban is népszerűvé, kívánja tenni ezt a szép szokást s a napokban Búzás 'Béla div keszthelyi főszolgabíró elnökletével tartott értekezleten rendezőbizottság alakult ia »sárgulás« ünnepségeinek lebonyolítására. Az ünnepség az ősi gazdasági akadémiában június 16-án délelőtt 10 órakor kezdődik, az ifjúság megkoszorúzza a hősi emlékművet s elbúcsúzik az Alma Mater falaitól. Utána kimennek az akadémia gazdaságába és magyar népviseletben lóra ülnek, ökrösfogatokra aratólányok kerülnek s vígan dalolva énekelnek, s mennek végig Keszthely városán- A tarka, díszes menet azonban megáll a főtéren Festetics gróf, a Georgikon alapítójának szobra előtt, s az ifjúság kis ünnepséget! rendez az alapító emlékére. Utána este megtartják a gazdászbált, ahol aztán a környék fiatalsága, szépségükről, kedvességükről híres veszprémi, somogyi, zalai ggzdászleány- kák egy örökké felejthetetlen bálon mulatnak kivilágos virradatig. A rendezőbizottság irodája Keszthelyen az idegenforgalmi hivatalban, Budapesten pedig a Balaton Fürdő Központ, Budapest, V., Vörösmarty-tér 8- alalt működik, ahol minden felvilágosítás rendelkezésre áll. Nők a szerkesztőségi asztalnál. Asszonyok útja a modern újságírásban A nő útja az újságírás területén meglehetősen hosszú, meglehetősen bonyolult- Hiszen régen nem az volt a kérdés, hogy alí kalmasak-e a nők újságírói munkára, hanem az, hogy egyáltalában vcclóre újság nők kezébe ? Amikor a 17. század elejének kis hetilapocskái napvilágot láttak, ismételten visszatért hasábjaikon a probléma : alkalmas tartalmuk' arra, hogy nők is olvassák, vagy pedig ez az olvasmány csak a férfiak joga. A nők tulajdonképen újságírói munkája a 18. század asszonylapjaival kezdődik. Ezeknek alapítása is többnyire a férfiak nevéhez kapcsolódik, de hamarosan jelentkeztek iror dalmi szempontból jelentős nők és ezek magukhoz ragadták a vezetést. Egymásután kezdtek írni irodalomról, nevelésről, divatról, művészetről, színházról és a kultúra legkülönbözőbb ágairól. Csak épen az volt az érdekes, hogy hosszú időn keresztül ezek a női ú/V ságírók is férfinéven írtak. A további fejlődés útja adva volt. Amint a társadalom ezer más ágazatában, úgy a sajtó terén is egyre több szerep jutott a nők kezébe. A nő és a sajtó kapcsolatát összefüggően és részletesen Adolf Dresler »Die Frau im Journalismus« címmel megjelent könyve ismerteti. A szerző nemcsak a női újságírómunka elméleti megvilágítását és történeti fejlődését adja, hanem országról-országra haladva elénk tárja a mai helyzetet is. Dresler a németországi viszonyokkal kezdi könyvének második részét. A német sajtóban a 19. század folyamán kerültek erősebben előtérbe a nők. * i Schopenhauer Johanna, a nagy filor zófus anyja már több napilap és iro dalmi folyókái állandó munkatársa volt. A negyvennyolcas forradalomban pedig néhány nő vezetőszerepet játszott a politikai újságírás terén- A 20. században ez a fejlődés még tovább folytatódott Sok nő irodalmon keresztül került a sajtóhoz, másik részük azáltal, hogy újságíróhoz mentek feleségül, vagy egyéb rokoni kapcsolat révén- De az is előfordult, hogy a szerkesztőségi titkárnői álláson keresztül vezetett az út újságírás felé. Egy 1932-ben összeállított hivatalos jellegű statisztika szerint Berlinben 105 újságírónő, a birodalom területén pedig 117 működött. Ezek közül 30, illetően 31 a szerkesztőségek beltagja volt- Ami működésüket illeti, az kiterjed úgyszólván minden rovatra, de ha sorrendet akarunk fölállítani, akkor minr denekelőLt a tárca-, divat- és nőrovatban, majd pedig színházi és zenekritikai, szociális kérdések, pedagógia jöttek számításba. Az 1931 január elsején kihirdetett írói törvény az újságírónők számára ugyanazt a tanulmányi, illetően gyakornoki előképzettséget írja elő, mint a férfi újságírók számára. Ezek után felvonulnak kisebb életrajzokban a múlt ismertebb női írói és újságírói, közöttük olyanok, mint a költő Gottsched felesége, Anna Amália weimari hercegnő, a már említett Schopenhauer Johanna, Ottilie Goethe menye és a többiek. Európa többi országára áttérve mindenekelőtt a belga adatokkal ismerkedtünk meg. Az Association Générale de la Presse Beige 1935 elején 550 férfi mellett 118 női tagot mutat fel. Ez a szám elég kevésnek látszik, viszont valószínű, hogy a női újságírók jelentékeny része nem lépett be alckor még az egyesület tagjai közé. Bulgáriában 1878-tól a török uralom alól való megszabadulástól számíthatjuk a nők előretörését. Azóta már jó- néhányan érvényesültek a sajtó területén is, egyikük pedig, Tatjána Kirkoff, sokoldalú nyelvismerete révén a külügyminisztérium sajtóosztályának vezető állásába került Dániában az első újságírónő, akinek kezében nagyobb hatalom összpontosult, az egyik újság alapítójának és tulajdonosának felesége volt: Juliane Rosenberg, aki férjének halála után tíz esztendőn keresztül egyedül irányította a lap ügyeit. Ugyanígy főszerkesztői tevékenységet végzett el az elhúnyt Lassen pénzügyminiszter özvegye, aki haláláig irányította az Aalborg Amtstidende ügyeit és politikailag is sokat szerepelt. Az angol sajtóban a 19. század első felében tűntek fel az első nők, de számuk eLtől kezdve gyorsan emelkedett. 1845-ben még mindössze 15 nőről számolnak be a kimutatások és nem egészen félévszázaddal később számukat már nyolcszázra teszik. Igaz, hogy ezek között igen sok az alkalmi munkatárs és kevés olyan van, aki mint például Show kisasszony, nevet szerzett magának. Ő volt az, aki a Times megbízásából bebarangolta Ausztráliát és rendkívül sikerült kultúrhistóriai, szociális és gazdasági tudósításokat küldött Franciaországban előkelő hölgyek vévgezték az úttörő szerepet az újságV írás területén. f Először igen kiterjedt levelezést kezdtek, amelynek során tapasztalataikról ilyen formában számoltak be és a levelezés után következett a levélformában megjelent cikkek írása. Ugyanennek tulajdonítható az a köz-i vetlen társalkodó hang, amely írásaik nagy részében feltalálható. Ami az ismertebb neveket illeti, a 19. század első felének legnagyobb francia újságírónője Delphine de Girardin volt, a későbbiek között pedig fontos szerepet játszott George Sand, Severin és mások. A szerző végighalad ezután Európa valamennyi országán, a nagyokon épúgy, mint a kicsinyeken, elénktárja a görög, holland, olasz, lett, luxemburgi, norvég, osztrák, lengyel, román, orosz, svéd, svájci, délszláv nők helyzetét az újságírás területén. Ami a magyar adatokat illeti: részletesen foglalkozik Stefani Elza és Sztankay Antónia munkásságával, azután pedig megállapítja, hogy a magyar sajtóban csak a 19. század vége felé kerültek előtérbe a nők. Pedig szerepük sokkal nagyobb, mint jó- néhány más országban, hiszen a magyar nő — mondja — igen szorgalmas újságolvasó nemcsak a jelenben, hanem a múltban is. Ennek tulajdonítható, hogy az első magyar folyóiratok legnagyobb része tulajdonképen divatlapokból fejlődött ki. ) ' — Titkos reménye mindenkinek, hogy egyszer vagyonhoz jut. Ez könnyen teljesülhet, ha állami sorsjegyet vesz. Egész sorsjegy ára 3 P, fél sorsjegy ára 1.50 P. Főnyeremény, 40-000 pengő, Húzás június hó 5-én.
