Zalamegyei Ujság, 1940. április-június (23. évfolyam, 73-146. szám)

1940-05-25 / 117. szám

2

ZAL'AMEGYEI ÚJSÁG

1940- május 25.

Az angol király rádiószózata

VI. György angol király pénteken este a birodalom népeihez! rádiószózatot intézett- Azzal kezdte, hogy nyíltan meg akarja mondani most, a megpróbáltatás órájában, hogy jaz ellenség nemcsak területi hódításra törekszik, hanem az angol birodalom teljes és .végleges megsemmisítését akarja. Éles szavakkal fordult a németek ellen, akik az imperializmust vetik az angolok szemére. Az angolok egyetlen célja mindenkor a béke volt. Ezt akarják most is fenntartani. Hangoztatta, hogy a bizalom nem rendült meg jés tudja, hogy ez él a birodalom népeiben is.

A bizalom azonban nem elég. Párosulnia kell bátorsággal és elhatározással, kitartással és önfeláldozással. Ezek azok az erkölcsi értékek, amelyeket az anyaország és a tengerentúli országok férfiai végtelen áradatban hoznak a szárazföldi, tengeri és légi harcokban. A király így fejezte be rádióbeszédét: — Ebben a sorsdöntő órában a magasságbeli Istenhez fordulunk. Itt az óhazában a jövő vasárnapot a nemzeti imádság napjaként ,ül- ! jük meg. Tengerentúli testvéreink egyesülhetnek velünk ebben az imában.

A kormányzó

jubileumának napján 727 gyermek született Magyarországon.

Mindannyian életbiztosítási kötvényt kapnak

A biztosító intézetek a kormányzó juoitelim a alkalmából tudvalévőén elhatározták, hogy az évforduló napján született gyermekeknek életbiztosítási kötvényeket ajándékoznak, hogy ílymódon tegyék emlékezetessé a nemzet nagy ünnepnapját- Az intézetek évtizedes statisztikák alapján úgy számítottak, hogy 550—560 csecsemőnek adnak jubiláris ajándékkötvényt. A Jóisten .azonban ezen a napon a szokottnál bővebb gyermekáldással ajándékozta meg az országot- Hivatalos megállapítást nyert ugyanis, hogy

március elsején, a kormányzó orr száglásúnak huszadik évfordulóján nem kevesebb, mint 727 csecsemő látta meg a napvilágot Magyarországon.

A biztosító intézetek felkérésére a belügyminisztérium ezt a jelentést kapta az anya- könyvvezetőségektől, amelyek sorra jelentették, hogy a jubiláris napra virradó éjféltől

másnap éjfélig hol születtek gyermekek az országban, akik mind igényt tarthatnak az aj ándékkötv ény re.

A 727 gyermek közül 371 fiú és 320 leány, a fiúk száma tehát lényegesen felülhaladja a leányok számát. Valamennyi gyermek szülője rövidesen megkapja a biztosító intézetektől az ajándékkötvényt.

Az akcióban részt akartak venni azok a társaságok is, amelyek nem foglalkoznak élet- biztosítással és így kötvénykiállításra sem jogosultak. A kérdést úgy oldották meg, hogy ezek a társaságok a rájuk eső kötvények díjtartalékának megfelelő értéket átadják egy, általuk kiválasztott életbiztosító társaságnak, amely az életbiztosítási kötvényt kiállítja- Minden megajándékozott egy külön ajándékozási oklevelet is kap. Ilyen intézet 11 van. A Biztosító Intézetek Országos Szövetségének felkérésére az Egyesült Női Tábor vállalta az ajándékkötvéiryek ünnepélyes átadását.

Kávéházi Konrádok

65 a harctéri helyzet

Társaságban ültünk és háborús eseményekről beszélgettünk. Többen voltunk férfiak és nők, öregek és fiatalok, akadt közöttük derűlátó es borúlátó, volt, aki a háborút négy évre jósolta és olyan is volt, aki határozottan állította, hogy októberre vége lesz mindennek, A vélemények megoszlottak, amint az rendszerint lenni szokoLt, ahol sok ember van együtt és sokféle gondolat szikrázik? Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a. beszélgetés nem kezdődött mindjárt a háborúval. Először társadalmi eseményekről, nőkről, pletykáról folyt a szó, az egyre növekvő drágaság is asztalra került, mert ez feltétlenül téma ott, ahol két ember összekerül, de csodálatosképen, bármiről is diskuráltunk, szinte észrevétlenül és akaratlanul mindig Németországra, Angliára és Franciaországra tértünk rá. Hiába, a nyugtalan lélek mindig ázzál foglalkozik, ami nyugtalanítja.

Természetesen stratéga is akadt bőven-. Sohasem hittem volna, hogy a kövér és ellustult javakorbeli férfiak, ezek a békés könyvelők, igazgatók, kereskedők, iparosok mennyire értenek a hadviselés tudományához. Mindegyiknek volt egy csalhatatlan és biztos terve az ellenség legyőzésére és mindegyik azon a véleményen volt, ha ráhallgat- mának, illetően az ő tanácsát fogadnák el,

pár nap alatt vége lenne »az egész komédiának«. A vitába nők is beleszóltak, még pedig azzal a szenvedéllyel és angyali tudatlansággal, ami annyira jellemzi őket.

— Egyszerű az egész — mondotta egy fehérhajú, vastag szemüveges férfi — küldjenek az angolok kétezer repülőgépet Norvégiába, vagy ha az kevés, küldjenek négyezpr •gépet. Mindegyik gépen van húsz óriási bomba, ez összesen nyolcvanezer bomba Gondolják el, ha ezt az iszonyú mennyiségű robbanóanyagot ledobják a magasból, ott kő kövön nem marad, egyetlen német sem menekül meg. f

Ezt a »íellegjáró« elképzelést nem hagyhatta szó nélkül egy másik úr, aki a németekkel rokonszenvezik és nyomban visszavágott : 1

— Négyezer repülőgépről ma csak a németek beszélhetnek. Hol van Angliának ennyi repülőgépe?... Viszont, ha már re palotám adásról beszélünk, szabadjon megjegyeznem, hogy ha négyezer német Messer- schmidt-gép megjelenik Britannia felett és ledobja azt a nyolcvanezer nagykaliberű bombát a kikötőkre, légi és tengerészeti bázisokra, a nagyipari központokra és arzenálokra, Angliának vége és ezután már gyerekjáték, hogy, a német gyalogság partraszálljon az angol partokonA két hadvezér egymásnak esett, kissé félrevonultak és heves gesztusokkal igyekeztek egymást meggyőzni, miközben mindegyik a maga haditervének helyességét bizonyította. Valamilyen zsebből előkerült egy térkép is és ezen magyarázgatták egymásnak a hadak útját- (Mintha 1914. ismétlődött volna meg, akkor is térkép fölé hajoltak az emberek.) Zászlócskák nem voltak kéznél, de egy hadvezér mindig leleményes és a zászlókat gyufaszálak, cigaretták, a konyhából behozott babszemek és más apró tárgyak helyettesítették.

Darabig szótlanul hallgattam és csodáltam a stratégák nagy tudását, akik úgy dirigálnak hadosztályokat, motorizált osztagokat, hadihajókat és repülőgépeket, mintha egész életükben ezt tették volna és akik szemrebbenés nélkül gyilkolnának le százezer számra embereket, pedig biztosan tudom, hogy nem képesek végignézni, amikor a háztartási alkalmazott másvilágra küld egy csirkét. Hallgattam, de azután megszólaltam, nehogy tudatlannak és tájékozatlannak higyjenek.

— Különös, hogy sem a németeknek, sem a franciáknak nem jutott még eszükbe, hogy alagutat fúrjanak a Siegfried, vagy a Magj,- lioti-vonal alatt, — mondottam legközelebbi szomszédomnak. — A világháború alatt a nyugati fronton fúrtak az erődök alá ilyen alagutakat, amikel azután felrobbantottak és így hatoltak be az ellenséges állásokba.

Minden meggyőződés nélkül dobtam az asztalra ezt a lehetőséget, épen csak, hogy] mondjak valamit, mert valójában fogalmam sincsen arról, hogyan lehetséges a Rajna) alatt egy ilyen, több kilométeres alagutat fúrni.

— Érdekes szempont — bólintotta egy németbarát stratéga.

— Van benne valami — hagyta helyben a szövetségesekért rajongó hadvezér.

Többet nem is beszéltünk erről a lehetőségről és éjfél után mindenki hazament. Más,- nap délben egy ismerősöm megszólít az utcán iéá újságolja :

— Hallotta, a franciák hosszú hónapok erős munkájával óriási alagutat fúrtak a német állások alá, levegőbe röpítették a Siegfried-vonal egy részét és áttörték az erődítményeket.

Kissé csodálkoztam, hogy a franciák ilyen hamar megfogadták a tanácsomat és még jobban csodálkoztam, amikor egy óra múlva másik ismerősömbe botlottam, aki félrehívott és sugárzó arccal súgta a fülembe, hogy .a németek alagutat fúrtak a Maginot-vonal alá és felrobbantották azt. Érthetetlen, hogy a németek milyen hamar értesültek a legtitkosabb tervekről, úgylátszik, a Gestapo mintaszerű intézmény.

Délután már a kávéházban hallottam az alagutfúrást és a vele kapcsolatos robbantást, ezúttal már határozott formában, mert a rádió ,is közölte a szenzációs hírt.

— Saját fülével hallotta ezt a rádió közleményt ? — kérdezem az illetőtől.

— Én nem hallottam, de olyasvalaki mondta, aki feltétlenül megbízható és szavahihetői személytől hallotta.

Hallatlan, hihetetlen, elképzelhetetlen, szédületes, hogy a rádió milyen gyorsan tud meg és közöl híreket. Hiába, a technika kobrában minden lehetséges.

Délután négy órától este kilencig pontosan tizenegy férfi és három nő újságolta a nyugati front nagy eseményét. Hol a németek robbantották fel a Maginot-erődöt, hol a franciák a Siegfried-vonalat, aszerint, hogy milyen pártállású volt az illető újságolvasó.

Hogy miképen terjedt el ez a képtelen hír, azt sohasem fogom megtudni. Csak gyenge elképzelésem van arról, hogy este, amikor a társaság tagjai széjjeloszlottak, a, házastársak otthon az ágyban még vitatkoztak az alágúiról és robbantásról, majd másnap a férj és a feleség külön-külön beszélt erről valakinek, a valaki másvalaki előtt említette, a másvalaki hozzátett valamit., kicsit felcicomázta a valószínűség ruhájával,