Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)
1940-03-30 / 72. szám
6 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1910. március 30Vilmos császár és Miklós cár béketalálkozójának 35. évfordulója. Harmincöt évvel ezelőtt, 1905. március 31- én II. Vilmos német császár Björkörnbe, ebbe a ki finn kikötővárosba utazott és ott találkozott II. Miklóssal, az utolsó orosz cárral Erre a találkozóra a két császárt nem kísérték el miniszterek. A két uralkodó egy orosz páncélos cirkálón hosszas megbeszélést folyta toll. Vilmos császár zseniális szövetségi szerződés-tervezetet dolgozott ki, amit Miklós cár is nagy lelkesedéssel a magáévá telt. A terv szerint Oroszország és Németország szövetségbe lépnének egymással, amely szövetségbe kellő diplomáciai előkészítés után belevonnák Franciaországot, az Osztrák-Magyar Monarchiái és Olaszországot. A szövetség leGuzsvinetz Ferenc 24 éves nagykanizsai lakatossegéd csalásért és okératlíamisííásért 2 évet ült a sopronkőhidai légy házban/ ahol társainak családi körülményeit alaposan kiismerte és kiszabadulása után ismeretségét használta lol újabb csalásaihoz. Tapolcán Lakat Ferenc volt rabtársának nővérétől pár pengői csalt ki és beült az; egyik korcsmába. Ott borozgatás mellett levelet hamisított Lakat édesanyjához, mintha a fiától hozná azt a fegyházbóJ. Azzal az ürüggyel, hogy autója elakadt ott, 20 pengőt kapott volt rablársa heietlenné lett volna minden háborút Európában. A valutájuk is közös lett volna. Németország még arra is kötelezettséget vállalt volna, hogy minden nagyobb áldozathozatal nélkül kibékíti Oroszországot Japánnal. A két császár terve azonban nem' valósulhatott meg, mert Bülow herceg, német birodalmi kancellár és Lamsdorff gróf orosz külügyminiszter 'elgáncsolták, azzal, hogy az beleütközik a germán, és szláv népek életérdekeibe. A szép egyezmény egészen más folyamatot adhatott volna a világtörténelemnek és lila nem volna tele a világ tragédiákkal, zavaros politikai és gazdasági eszmékédesanyjától, akinek azt hazudta, hogy János nevű másik fiával együtt dolgozik Fűzfőn. Majd fiának megadja a kölcsönt. Meg is jelent Fűzfőn, de itt meg Lakait Jánostól édesanyjára hivatkozással kért hasonló módon pénzt. Lassan azonban kiderült a turpisság és a csendőrség a Lakat Ferenctől kapott személyleírás alapján Zircen elfogta Guzs- vinetzet, aki azon a környéken is, követelt el hasonló csalásokat. A veszprémi ügyészség fogházába szállították, ahonnan minden bizonnyal visszakerül a légy házba. MEGINDUL A HARC A SZÉNÉRT. Nem sokáig tartott ez az ellenállás. A fejlődő ipar, különösen pedig a XIX. század elején a gépek bevonulása az emberiség történelmébe, a szenet nemcsak, hogy nélkülözhetetlenné, hanem a legfontosabb tüzelő- és olvasztóanyaggá telte. Szén nélkül a vas sem ért semmit, tehát minden ország arra törekedett, hogy e két nélkülözhetetlen nyersanyag birtokába Jusson. Az Északamerikai Egyesült Államokban mindkettő egyformán található volt- Anglia és Németország Európában álltak az élen a szénbő államok között és minthogy a vas könnyebben volt szállítható, mint a szén, tehát fölé kerekedtek Spanyolországnak és Svédországnak, amelyek vasérccel rendelkeztek, de a szenei nélkülözték. Anglia és Németország hatalmas ipari fejlődésének a kulcsát a szénbányákban lehet megtalálni. A német-francia határ körüli területek szintén vas- és szénbányavidékek. Egymás mellett és egymást kiegészítve, hatalmas fejlődésre adnak lehetőséget. De a vas a szén nélkül, vámhatárok által kettéválasztva, csak súly as komplikációkra vezet. Itt a gazdasági gyökere Elszász-Lotharingia, a Ruhr-yidék és ‘ a .Saar-vidék körüli sok évtizedes harcnak. Az' igazi harc azonban a földben folyt le. Ezernyi tárnában csákányozta^, csiíléz- ték ki a szenet napvilágra. 1800-ban a világ összes széntermelése még csupán 116 millió mélermázsát Lett ki. 100 évvel később, 1900-ban már 8000 milliónál tartottunk és 1913-ban, a világháború előtti csúcspont 14780 millió volt. A világháború alatti visszaesést a szénbányászat csak 1927-re tudta behozni és 1929-ben 15.532 millió métermázsával ért el újabb csúcspontot. Ezután a világválság okozta termeléskiesés olyan erőteljes maradt, hogy még 1938-ban is alig érte el az 1929. évi színvonalat ; 1939, illetve 1940. minden valószínűség szerint az 1914. évi világháború termelési visszaesésével szemben egyelőre termelésnövekedési hozott, hiszen a még soha el nem képzelt arányú hadiipari termelés nagyon sok szenet fogyaszt. Érdekes azonban kis korszakokra osztani a széntermelés utolsó százesztendős fejlődését. 1840- és 1870. közötti 30 év alatt a szén- termelés majdnem ötszörösére emelkedett. 1870-101 1900-ig ugyancsak harminc év alatt ez a növekedés már csak négyszeres volt, 1900—1913-ig (tehát kevesebb, mint feleany- nyi idő alatt) az emelkedés még mindig majdnem kétszeres, 1914 után esés kezdődik. És ha 1929. és 1939. csúcspontokat is jelentenek, ez a növekedés alig néhány százalékot tesz már csak ki. AZ ANTRACITTÓL A BRIKETTIG, A legrégibb és legértékesebb szénféle az antracit szén. Sötétfekele, nagyon kemény, kis lánggal, nehezen és csak erős léghuzatban A szén regende, Joggal mondják man szén- és, vasbányás zajlót, illetően e két alapanyaghoz kapcsolódó iparokat a világgazdaság kulcsiparainak. Mert e kettő nélkül egész termelésünk, komplikált gazdasági életünk teljesen elképzelhetetlen. Pedig néhány évszázaddal ezelőtt a szén, Jókai fekete gyémántja, még alig érdekelte az emberiséget. , A HEGYI MANÓK TANÍTJÁK AZ EMBERT, Régi kutatások azt mutatják, hogy az ősember már ismerte azt a felszínen is előforduló kőzetet, amely égett. Azonban tüzelésre a könnyebben elérhető fát használta szívesebben. Egy görög tudós Krisztus előtt 315-ben írt először a kőszén használatáról. Szerinte a kőszénnek (anthrakes) nevezett kövek égnek és a kovácsok használják. dón tiltakozott e »szörnyű« tüzelési újítás ellen. Vadász Elemér idézi könyvében a II. Edward angol királyhoz intézett feliratot, amelyben többek között azt kérik,, .hogy. amennyiben őfelsége a kilátás és a fehérnemű tisztaságát becsüli, s hű alattvalóinak megfúladását nem kívánja, úgy a kőszén nevű dögleletes« tüzelőanyag használatát tiltsa be. A király valóban elrendelte^ hogy alattvalói tartózkodjanak ennek a »kellemetlen lés egészségtelen« anyagnak használatától. Az iparosok és gyárosok azonban titokban tüzeltek. A bűnözőket súlyos pénzbírsággal, a tüzelőhelyek lerombolásával büntették, sőt egyeseket még ki is végeztek. A nők jártak elől a kőszénellenes mozgalomban. Még meghívásokat sem fogadtak el olyan házaktól, ahol ezt az an}ragot használták vagy megtűrték, sőt szénnel főzött ételekből nem voltak hajlandók enni. kel. A világháború is elmaradott volna... Megint kézrekerült a fegyházból szabadult szélhámos. Sokkal bővebb leírást találunk a szénről a középkori szájhagyományokban, mondákban. Különböző országokban, "különböző formákban terjedi el az a monda, amely szerint a szenet hegyi szellemek, vagy hegyi manók mutatták meg az erdőben faszén-égetéssel foglalkozó szegény kovácsembereknek. Igen érdekesen aiakull ez a monda egy 1200 körüli l>elga krónikában. Ebben azt mondja el a liegci krónikás, hogy a szegény kovácsnak megjelent az angyal és azt a tanácsot adta neki, h ogy a szomszédos Publemont nevű hegyen ásson. A kovács, akinek a neveHullos volt, a szenet meg is találta és ezt az általa, megtalált égő kőzetet róla nevezték el houille- nek ; így lett a kőszén francia neve houille (ejtsd: hujj). A középkori városok lakói azonban nem voltak egyáltalán elragadtatva ettől az »angyali« tanácstól. Az angol parlament ismételten állást foglalt a szén londoni használata ellen. A kovácsok és serfőzők szívesen használták a szenet, de alig szállt föl az első kőszén füst a kéményekből, máris egész LónDR- TOLDY Zalaegerszeg
