Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-03-23 / 67. szám

XXIII. évfolyam. 67. szám. Ara 8 fillér 1910. március 23. SZOMBAT* Felelős szerkesztő : Ilerboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Zalaegerszeg. Széchenyi-!ér 4. Teleíonszám : 128. POLITIKAI N APIL AP Megjelenik hétköznap a kora ilélutáni érákban. Előfizetési árak : egy hónapra 1.50 P., negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. A husvét lelke Schnattnei* Szigfrid O. S. B. A názáreti Jézus nincs itt, feltámadod, ■amint megmondotta ; jertek és lássátok a helyet, ahová tétetett az Ur. (Mt. 2S; 6.) Tizenkilenc száz esztendő óta minden hús­vétikor elhangzik ez a felhívás, mintha min­dig új és mindig friss lenne, az emberiség pedig mindannyiszor elzarándokol alioz a szent séges, nyitott sirhoz. Kézzelfoghatóan győződik ott meg arról a lő Is égés híradás­ról, ami minden időben élt a népek lelké­nek legmélyén, amit a legnemesebb ajkak mindenkor hirdettek s amit a nagy természet évről-évre csodálatos szépséggel és erővel példáz és mintáz a tavasz diadalmas ébrer désében. A feltámadás szent hite, az emberiség kö­zös kincse, a lelkek erős meggyőződése. Hellasz és Róma sírjai, Egyplom és Babi­lon temetői, >a hunok és avarok, vagy a leg­primitívebb népek pihenőhelyei megannyi bizonyítéka és kifejezője a feltámadás örök hitének. Krisztus előtt, Krisztus után pe­dig a húsvét angyalának hajnali üzenete már győzelmi éneket ad ajkunkra: Halál, hol a te hatalmad, halál, hol a Le fullánkod ? Az első, igazi húsvét óla, halál, te csak az Ur szolgája vagy, az Élet inasa vagy, az örök*- kévaióság kapujának portása vagy. Alleluja, alleluja ! Nincs létei a világtörténelemben, amelyet szilárdabb bizonyosság bástyázna kői ül, mini a húsvét dogmáját. A feltámadás húsvéti hite garantálja nekünk az örök életet. 'Nincs a földön nagy hatalom, amely a húsvét halál- tipró és világhódító hatalmával vetekedni tudna, A kereszténység húsvét nélkül any- nyi, mint Lykorgus törvények nélkül, Ar­chimedes mennyiségtan nélkül, Sokrates böl- cseség nélkül, Napóleon hadjáratok nélkül, mert a lényeget, a legfontosabbat és legjel­lemzőbbet belőle hazugul elsikkasztottuk. Js- lenhívő alapon pedig valóságos szörnykövet­keztetésekkel járna a kereszténység, ha Krisz­tus éleiéből hiányoznék a feltámadás dicső­séges reggele. Akkor ez az Isten nem volna elég hatalmas, hogy új alakban adja vlsßza egykor nekünk is az anyagban ^elvesztett életet i nem volna elég jó, hogy nem adj;a! meg nekünk azt, ami Neki semmibe sem kerül ; mindenesetre nem volna elég bölcs és méltányos, meri cél és kielégülés nélkül vetette volna lelkűnkbe a vágyódást az örök boldogság után. Meggyőződhetünk arról, hogy Lalán soha annyira, mint napjainkban, nem voltak tele a hívők szent várakozással ; Krisztusnak ha­lált, rosszat és bűnt és poklot legyőző feltá­madását köszöntik ők húsvétitól* és várják diadalmasan, soha nem sejtelt hatalommal és ragyogással, mint minden emberi szép, jó és igaz el apadhat allan, végtelen ősforrását, A húsvét ragyogó reggelétől kap erőt a hit, lendületet a szép, biztatást ami jó és nemes. Húsvét óta tudjuk, hogy mindannyian egyen­lők vagyunk az örökkévalóság fényében, mert Jsten fiai leheltünk a feltámadt Krisztusban. Húsvét óta hisszük, hogy nincs szenlebb -kó­dex az emberiség boldogulásához és az áhí­tott világbékéhez, mint az Evangélium, amely ép húsvét reggelén kapta, az isteni irnprí­ma túrt. Húsvétkor semmisülnek meg és dől­nek halmazra mindazok a Torzképek, ame­lyeket emberi ezermesterek annyi fáradtság­gal és gonddal, annyi szorgalommal és any- nvi hazugsággal alkotnak manapság is Krisz­tusról, Húsvét reggelén szertefoszlanák és el­tűnnek, mint a márciusi hó a császi hegy­oldalakon ! Állami asszisztenciával párt- és létkérdéssé teszik a Krisztus elméletet, pe­dig, ha őszinték és következetesek volnának, húsvét reggelén a mellüket, vernék ; Győztél Galilei! S a nyitott sir szájánál láthatnák, hogy a torzképhez fűzött magyarázatok és csillogó elméletek az emberi önkényességben lelik megsemmisítő kritikájukat. Húsvétkor eszébe juthatna egyeseknek épúgy, mint nem­zeteknek I. Napoleon császár ítélete, aki­től valaki segítséget kért, hogy új vallást ala­píthasson. A császár csak ennyit felelt»Fe­szüléssé magát keresztre, lemetlesse el ma­gái. és három nap muiy.i jöjjön ki elevenen, akkor még, talán lehet róla beszélni.« Mert nagy igazság az, hogy minden nép, amely Krisztust letépi a keresztről, önma­gát szegezi oda — és feltámadni soha nem | tud ! Nekem tetszik a karácsony bájos, szentül naív szeretelünnepc, de sokkal jobban im­Jelige: Dum spiro, spero A XIX. század végén és a XX. század elején súlyos és sorsdöntő problémák zúdultak az Egyház útjába. Az emberiség magát modern­nek tarló része minden kritika és belső ér­zés ellenére meghódolt Marx és Haeckel ta­nainak. A szédítő eredményektől megmámo­rosodott természettudomány már-már halá­los csapásra emelte öklét Szent Péter soha meg nem alázható Egyháza ellen. A termé­szettudományok mögött pedig ott dübörögtek a szociáldemokrácia ás a kommunizmus ro­hamcsapatai, hogy tönkretegyenek minden szép és magasztos alkotást. Ezek a rohamcsa­patok már megjelentek Szent István Egyhá­zának kapuja előtt is. De a kapuk előtt meg­jelent egy egyszerű, alázatos szívű magyar pap. t És azt mondta : »Szegény beteg emberek, rohamra indultok a hitetlenségért, be szánal­masak vagytok.« Mégis megértelek benne­teket. De —nézzétek — legyetek szerények, állítsuk a régi igazságokat modern megvilá­gításba. Nézzétek : én értetek élek, a ti nyug­talan, vergődő lelketek az én problémám1. Értsük meg egymást«. Az emberek meghek­ponál és megfog a húsvét bátor, férfias, dia­dalmas ereje. A húsvét centrumában a győ­zelmes, erős Krisztus áll ! A húsvél. az élet­nek ünnepe, a húsvét az életnek kezdete. A húsvét Krisztusát szem elől téveszteni any- nyi, mint végzetesen eltévedni, válságba jutni és szakadékba zuhanni. A húsvét ünnepe hallatlan diadala az optimizmusnak, a pesz- szimizmuson, az éleinek a halálon, a szel­lemnek az anyagon. A húsvéttal végérvényesen és megfelebbez- hetetlenül eldőlt a csata Krisztus személye, tanítása és istensége körül, az Evangélium javára. Ez a csata megelőzője a most dúló és a világot eresztékeiben megrecsegtelő nagy; háborúnak és talán folytatása is lesz. Az új csatározók sajnálatosan kívül hagyják azt a. lemér he tétlen és titokzatos erőt, amelyet csakugyan nem tudnak materialista világ­képükbe illeszteni. A húsvét lelkét! A meg­tagadott, lehazudott, elárvult és elfojtott lel­ket, amelynek szavát megértették Finnország­ban az orosz menekültek, akik pedig a szov­jet-unióban soha nem hallottak ilyenről. A haláron túl, elhagyva az istentelen paradicso­mot, könny fakadt a szemekben és elcsukló zokogás az ajkakon, hajlongtak a görög rítus, szerint és az átszeltem ül tség révületében hányták magukra a keresztet. Krisztus feltámadott, alleluja ! A húsvétnak ez a felmérhetetlen isteni csodája erősebb lett a gépeknél és tankoknál, erősebb a kor­szellemnél és a kollektív nevelésnél, erősebb mindennél, amit vele szembeállítottak két­ezer éven át ellenségei és tagadói. Alleluja ! imOiiil kentek. A pap pedig beszélt tovább. Kripla- nyiíogaló és forrásfakasztó volt ez a hang.. Megnyitotta a lelkek mélyén bezárt hitet, felfakasztotta a katolikus erők új forrásait}.. És feleszméltek a roh am csapatok, Letették a fegyvert és elindultak az adventhe. Fölte­kintetlek a megbocsátó krisztusi arcra. Be­terítette őkel a pap á diadalmas világnézet minden sebet betakaró, minden sértést visz- szaverő palástjával. És megnőtten a szen­tek, az Egyházatyák glóriájával, ott állt a magyar katolicizmus vártáján Prohászka Ot­tokár : az új magyar Pázmány. Csodálatos lélek és csodálatos pap. A tu­dósnak, a művésznek, a szónoknak, az asz­kétának olyan összetétele, aminőt a legrit­kábban mutat föl az emberiség. Nyitrán született 1858-ban. A jezsuitáknál tanult, majd a római »Collegium gennani- cum«-ba került. A szent város nagy szeretettel1 ölelte körül az ifjú pap jelöltet. Meghaiódással ír mindig ezekről az évekről. Itt tanulta meg nemcsak hinni, hanem szeretni is az Istent. Itt határozva el : »Egészen a jó Jézus­nak áldozom életemet, egészen rendelkezé­sére állok. Óh Jézusom, Tiéd akarok lenni.« Mit jelentett Prohászka Ottokár a magyar katolicizmusnak

Next

/
Thumbnails
Contents