Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)

1940-02-28 / 48. szám

XXIII. évfolyam. 48. $zám. Ái*a 8 fillér 1940. február 28 SZERDA. ZALA*EGYF Felelős szerkesztő : Herboly Fereoac. Szerkesztőség és kia,,éliivatal : Zalaegerszeg, Sssécheayl-tór 4. Teleíoaszúa : 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 1.58 P., negyed­évre * pengő. — Hirdetések díjszabás szerint, Feledés, megbocsátás... A magyar társadalom egy idő óta abban az illúzióban ringatózik, hogy most már az egész vonalon a keresztény elem uralmáról beszelhetünk. Már pedig, ha körül­tekintünk és a dolgok mélyébe- nézünk, bi­zony azt állapíthatjuk meg’, hogy az útnak csak kezdetén vagyunk. Az őrségváltás az alacsonyabb pozíciókban, igazgatósági tagsá­gokban megtörtént a törvény idevonatkozói rendelkezéseinek értelmében. A turista ve­zetőket kicseréltük részben, amivel kétség­telenül nagyot lendítettünk elesett, szegény középosztályunk sorsán ; azonban a hegy, a tőke még nincs keresztény kezekben. Bánya- tröszt, bank-tröszt, textil-tröszt, hogy' csak egyes kirívó- eseteket említsünk, mint idegen testek külön idegrendszerrel, vérpályákkal, nyirokcsomókkal élnek a nemzet testében. A pénznek hatalma pedig óriási. Kultúrát, művészetet, virágzó életei pénz nélkül, vagyon nélkül teremteni nem lehet. Pénz keli a könyvnyomtátáshoz, irodalom- és művésaetpártoiáshoz, pénz keli a kullúr- bívó emeléséhez az egyc{ i s a nemzet életében egyaránt. Ameddig tehát ez a pénz idegen, addig idegen eszméket fog és akar táplálni, Becézni, nagyrane\élni. Illúziókban ringató­zunk tehát, ha azt hisszük, hogy az 1920-ban megkezdődött s lépésről-lépésre haladó el­lenforradalmi mozgalmunk befejeződött. Hosszú, kemény, céltudatos munka vár még ránk. Balgaság lenne azt hinni, hogy ez má­ról holnapra megoldható problémánk. Húsz évnek sokszor nagyon is keserves tapasztala­tai állnak mögöttünk. Mennyi idealizmussal fűtöttük az új magyar insurreclio motorját s utána mégis hányszor kihagyott, leállt — s csak újabb s nagyobb ielkesülíséggel tudtuk újra begyújtani. S ezl a^ idealizmust hányszor kikezdte az emberi gyengeség, derékban törte ketté a nemzeti társadalom erőtlensége azé a társadalomé, amely általánosságban tö­megembereket nevel s nem apostolokat, vér- i tanukat, akik az eszméért, az eszme szoigála,- í Iában vállalnak lemondást, nélkülözést s sze­gényen is, koldusán is hősi lendülettel harcol­ják meg harcaikat, állják missziójukat. A magyar társadalomra pedig különösen veszedelmes, ha hamis illúziókba ringatja ma­gát, mert vérörökségénél fogva hajlamos a megbocsátásra, feledésre, amely megbocsátás és feledés kitűnő tulaja az elerfiyedésnek, a tesperlésnek. Ez azuLán megengedi, eltűri.) hogy az eddig odújába visszahúzódott bestia kibújjék ismét rejtókéből s úra, kirablója le­gyen házalójának. Voltak a nemzetnek nagy­jai, akik e szinte nemzeti betegségnek mond­ható lelki diszpozíció ellen harcba szálltak, íg'y többek között Prohászka Ottokár ezt mondta, látva, hogy jelennek meg a nagy fel­fordulás után azok a dúvadak, akik egy or­szág sírját ásták meg, ismét visszaszáliingóz­nak, pozíciókat foglalnak el s vitássá akar­ják tenni a nemzeti öntudalraébnedés vívmá­nyát : — ,»mindent megérteni, megbocsátani csak a gyengék jelszava. A bűnt bűnt élni, ai jót jutalmazni kell. Ez a keresztény etika s ehez tartsa magát a nemzet is. Nincs par­don és nincs menlevél azok számára, akik egy \nemzetet fektettek kínpadra s tízül án az el­lenség kezére játszották. Egy nemzet, amely mindent megbocsát és eltűr, arra az enyé­szet széle /új! Ez nem brutális vendetta, nem a brigantik alattomos tör ve lése, de a nemzet természetes élet joga és kötelessége ön­magával szemben.«. Az apostoli szó pusztába kiáltott. Emlékez­zünk csak vissza az 1920-as évek nagy lendü­letére ! Mennyi szép ígéret, mennyi remény a feltámadásra ! S utána 1 A kar lehanyatlott, a lendület alábbhagyott, —- mert a münzet fe­lejtett, elfelejtette az 1918—19-es évek min­den szennyét, megaláztatását s megbocsátott a nemzet gyilkosainak. Pedig szégyenteljesebb bűnt, nagyobb go­noszságot a történelem alig ismer, mint ami­lyent a magyar nemzettel akkor elkövettek. Egy bűnös életszemlélet, hitvány életfelfo­gás, kiskaliberű politikai condottierik marok­nyi csapata, egy, a társadalmi hínárként ter­peszkedő judéo-liberálLs szellem mint vezette Budapest, február 28. A képviselőház ma ünnepi ülésre jött össze, hogy letárgyalják Horthy Miklós kormányzó 20 éves kormány­zói jubileuma alkalmából beterjesztett tör­vényjavaslatot. A képviselők teljes, számban és fekete magyar ruhában jelentek meg. Az ülést Tasnády Nagy András elnök nyitotta meg, majd bejelentette, hogy a képviselők húszezer pengőt kitevő összeget juttatnak el ebből az alkalomból felerészben a Horthy Miklós Repülőalapra, felerészben pedig a kormányzó né nyomorenyhítő akciójára. Tas­nády Nagy András nagy Beszédet mondott, ügyi államtitkár ina befejezte az olasz kor­mánnyal folytatott tanácskozásait. Az állam­titkár több semleges állam fővárosába is ellá­Leningrád, február 28. A szovjet hadijelen- í tés azt mondja, hogy 27-én Karéliában foly­tatták támadásaikat és előnyomulásukat, ame­lyek során a megerősített övezetben 13 erő­a nemzetet a vesztőhelyre ! Mind ennek ész­szerű következménye az lett volna, ha a nemzet a talpr aszók kenés első pillanatában megcsinálja a nagy leszámolást. Nem ez tör­tént, nem így történt. Hogy csak egy kirívó példáját említsük a vétkes mulasztásnak: Bethlen István jóvoltából tovább grasszált s mind a mai napig grasszál az a szociálde­mokrata szakszervezet, amely valóságos me­legágya volt az országpuszíító brlpokLcsság- nak, — az a szakszervezet amelyről Te­leki Pál gróf állapította meg, hogy még ma sem tudott a nagy, egyetemes nemzeti ideál szolgálatába állni. Nem így történt, gyengék, megbocsátok voltunk. Jött a feledés, megbo­csátás, rehabilitálás kora. Ezl tudni és ellene harcba szállni köte­lességünk, ha megkezdett munkánkat befe­jezni, s harcunkat győzelemre vinni, a ke­resztény elem föltétien uralmát biztosítani akarjuk. amelyben megemlékezett a 20 éves jubileum­ról. Az elnök beszédét ű képviselők állva hall-5* gatták végig. A törvényjavaslatot Ujfalussy Gábor ismertette, aki elmondotta, hogy ma mindenki átérzi ennek a napnak a jelentősé­gét. Nincs a nemzetnek egyetlen tagja sem, aki ezt át ne erezné. Küzdelmes 20 év van a nemzet mögött, de Horthy Miklós miként egykor ütrantónál vezette diadalra hajóit, úgy vezeti ma is a magyar nemzetet a boldogulás felé. Beszéd után a kormányzót percekig lel­kesen ünnepelték és a törvényjavaslatot egy­hangúan elfogadták. lógat, ahol folytatja megbeszéléseit a béke érdekében. Európai körútjáról visszatér Ró­döt elfoglaltak, amelyek között 9 tüzérségi erőd volt. A légierők ismételted támadásokat hajtottak végre és közben hat finn repülőgé­pet lelőttek, A kormányzó 20 «fsztegfdős orszéglásának megörökítéséről szóié ja­vaslatot ma egyhangúan elfogadta a képviselőhöz Welles látogatása a semleges államokban és a pápánál Róma, február 28. Welles amerikai kül­inába s akkor a Szentatya; előtt is megjelenik. >»»» O d«'í Ifjabb sikerekről számol be a szovjet hadijelentés ♦ A

Next

/
Thumbnails
Contents