Zalamegyei Ujság, 1940. január-március (23. évfolyam, 1-72. szám)
1940-02-24 / 45. szám
2 2ALAMEGYEI ÚJSÁG 1040. február 24Szojet repülők svéd falut bombáztak Stockholm, február 24, Néhány nappal ezelőtt Pajala svéd falura szovjet repülők több bombát dobtak, majd átrepültek svéd terület felett. A svéd kormány ezzel kapcsolatban (tiltakozását jelentette be Moszkvában, azonban a szovjet kormány azzal hárította el a tiltakozást, hogy szovjet repülők nem repültek el svéd terület felett és kitalálásnak minősítette a panaszt. Svéd részről lefolytatott vizsgálat során bebizonyítást nyert, hogy az, amit az oroszok kitalálásnak minősítettek, valóban megtörtént. Harcképtelen az angol hajóhad vezérhajója Berlin, február 24. A Völkischer, Beobachter nagj' cikkben számol be arról, hogy az angol Északi tengeri hadiflotta vezérhajója, a Nelson páncélos december közepén aknára futott és harcképteleniné vált. A német lap szerint december közepén angol kikötőbe egy súlyosan sérült hadihajót vontatlak, amelyről azonban nem lehetett megállapítani nevét és sérülésének okát. A titkolózás azonban hamarosan szétfoszlott és kiderüli, hogy a súlyosan sérült hajó a Nelson páncélos volt, amely még ma is javítás alatt áll. A Nelson egyike a világ legerősebb hadihajóinak, 31 ezer tonnás és legénysége 1320 fő. A zalaegerszegi leventék Mátyás király emlékünnepe A zalaegerszegi levente egyesület Mátyás király születésének 500. évfordulója alkalmából pénteken délután a ZTE helyiségében ünnepélyt tartott. Megjelentek a leventék, oktatóik vezetése mellett s olt voltak az iskolák igazgatói- tanárai és tanítói is. A terem szűknek bizonyult a leventék befogadására s azért sokan az udvaron helyezkedtek el. Bevezetőül az egybegyűltek el éné kelték a Himnuszt, majd iij. Bentzik Mihály gimnáziumi tanuló, levente »Mátyás anyja« c. köl- ieményt szavalta el mély átérzéssel. Az ünnepi beszédet Markos Jenő, vármegyei is- kolánkívüli népművelési titkár mondod. Méltatta a nagy nemzeti király kivételes képességeit. Nehéz eldönteni, hogy mini állam- férfiú, hadvezér, szervező vagy ludós volt-e. nagyobb. Annyi bizonyos, hogy korának kivételes erénvekben gazdag szülötte volt. Nem Magyarország királya, hanem iziy-vérig magyar király volt aki-\ vei gazdag, szegény egyaránt érezhette a maga közös magyarságát. Bámulatos éleslátással ismerte föl a nagy néptengerből felbukkanó tehetségeket s odaállította (őket az élre, ha a helyzet úgy kívánta, felreteve minden 'előítéletet. Uralkodásának minden mozzanata egy-egy markáns, irányító példaadás a mai magyar nemzedék előtt is, amikor ugyancsak a sorsdöntő kérdések várnak megoldásra a népek tengerébe bee kel t íarsmjan magyarság szamara. A hatásos ünnepi beszéd után Borda József felsőkereskedelmi iskolai tanuló, levente, nagy .lendülettel’ szavalta el Czuczor : Hunyadi c. költeményéi. Ezután elénekelték a Szózatot s a bensöségteljes ünnepély befejeződött. A finn Irodalom „Svédek nem vagyunk, oroszokká lenni nem akarunk, tehát finneknek kell maradnunk“ megfogalmazni: a kis nép csak eszköz a nagyhatalmak kezében. A kisnépi sors felismerése mellett a másik közös vonás a két irodalomban a lebírhatat- lan, makacs ragaszkodás nemzetiségünkhöz. Nálunk Végvári egy lázadó ódájában tesz hitvallást a piros-fehér-zőld színek mellett, a finneknél pedig ugyancsak Aho János ün- íiepli a finnek nemzeti színét, a kék fehér lobogót. Törhetetlen népem című allegóriájában így ír Suomi zászlajáról : »Az orosz kormány megtiltotta a kék-fehér finn lobogó használatát. Azt gondolták az oroszok, hogy. örökre elvették zászlainkal, mindenkorra elrabolták lobogóinkat; azl hitték, elfeledtük őket s az idegenéit fogadtuk el. Hát nem tudják, hogy ahol fehér bárányfelhő úszik az égnek kék boltozatán, oll Suomi zászlaja, hogy ahol hó- hegyek merednek az égre, ott vannak a mi színeink, ahol vitorla fehérük a kék tengeren, ott is a mi színeink vannak ? Vagy megunhatják a felhőnek, hogy az égen járjon, a hónak, hogy fehéren ragyogjon, tengerünknek. ezer tavunknak, hogy kóklőn csillogjon. ? A két közös vonás miatt olyan öröm nekünk, magyaroknak a finn írók könyveit forgatni : majd minden könyvből inegérezzük, hogy ezeket a sorokat magyar író is megírhatta volna. Rokonvonás még a két nép költészetében. a hazai föld tisztelete. Ahogy nálunk Petőfi, Arany, Ady á ütött örök emléket szülőföldjének és költeményeikből elénk tárul az Alföld, a hepe-hupás Szilágyság, ép úgy a finn költészetből megismerhetjük a jégvirágoktól csillogó fenyvesek, a befagyott tavak, a hallgatag faházikók vidékét. Az ezertó országában szeszélyes sziklaalakulatok, illatos tűlevelű és lombos erdők borítják a domb- hálakal és a síkot : köze péti ük csillogó ezüst- huilámú vagy feketén homályló tavak és viruló rétek. > A magyar délibáb helyeit a finn költészet az északi napfény csodájában gyönyörködik, az ezerarcú Balaton helyett dicsőíti a Ladoga- lavaí vagy az Imatra vízesést. A finn költészetnek más a földrajzi tematikája, de a magyar költészethez hasonló lelkesedés fűzi a honi tájakhoz. A két irodalomnak így jelentkeznek a hasonló vonásai, amelyeket a könyvek tartalmán túliátó magyar olvasó együttérző, megértő lelkekkel figyelhet meg. De a két irodalomnak van egy jelentékeny ellentétes vonása is. Ezt az ellentétet mi, magyarok csak irigyelhetjük a finnektől. A finn irodalomban ugyanis az írók nagy része a népi sorsból származik. Sokszor olvashatjuk a finn irodalomtörténet lapjain: írónk szegény paraszti családból származik. így érthető, hogy a finn író nagyobbrészt a nemzet több égének írója s nem egy külön életet élő zárt kasztnak. A finn író egy a népével s a kilencven százalékban paraszti sorban élő finneknek az írói is paraszti sorból indultak el. Ez az irodalmi demokrácia adja meg a finn irodalomnak a nagy népek irodalmától való eltérési. így felvázolva a finn irodalom sajátságait, érdekelni fog bennünket a finn irodalom kitűnőségeinek arcképsorozata. Természetesen teljességre nem törekszünk, csak az a szándékunk, hogy ez alkalommal megújítsuk leg- ismertebb finn írók emlékezetét. Runeberg. Ősszel a szellem emberei között nagy örömet kelletL a hír, hogy a Nobel-díjal a rokon finn népnek kiváló írója, Sillanpää nyerte el Silja című regényével. Ez a nagy kitüntetés az egész művelt világ ügyeiméi a maroknyi kis finn népre terelte. Mindenkiben felmerülhetett az a kérdés, milyen értékei lehelnek a finn irodalomnak, ha felügyeli rá a Nobel-díjal kiosztó bizottság is. Nekünk, magyaroknak, meg különösen izgató problémánk, milyen lehel annak a népnek az irodalmi öntudata, gondol alvilága, amely most folytatja gigászi harcát a túlerővel szemben. Ha a magyar és finn irodalom főjellem- vonásail összevetjük, feltétlenül találunk rokon elemekei a kél nép'költészetében. Európa kél hamupipőkéjének sorsa annyira egy a költészet tükrében. Egyik ilyen közös vonás a kisnépi sors tudatának felismerése és művészi kifejezése. A kis nép útjában áll a nagy népek terjeszkedésének és a kis nép mindig retteg fajtája jövőjéért. A finneknél Aho János döbbent rá a kisnépi sorsra, aki így ír : »Matyi, a szegény zsellérember egész világéle- itében a mások nyáját legeltette, a mások lovál hajtotta, mások ekéjével mások rögét túrla. Mások szántóföldjén húzogatta az árkokat végesleien végig, mások asztalánál evett. Másoké. voll a daróc iq a testén. Nem volt sajátja semmi egyéb, mint azok az aszod csontok, az a meggörriyedt hát, az a göthös mell és ziháló kebel. S mikor végre annyit össze- kuporgalott, hogy saját kunyhót építhet az erdő szélén, elhagyja ereje — agyoncsigázva hal még a házikó udvarán, mielőtt az első láng' fellobbanna a régóta epedve kívánt saját tűzhelyén. Másoknak építette Matyi a házikóját is«. Ez az idézet szépen mulatja meg a finn irodalom alaphangúddá!, a melyei így lehetne Suomi költőfejedelmét a finn Vörösmar ly- nak nevezik. Érdekes, hogy költeményeit svéd nyelven írta. A finn nemzeti himnuszt ő írta »A mi hazánk« címmel : Bár zord tegyen itt életünk* Ez a hazánk, szülőhelyünk. A földtekén így drága kincs. Mint e hely, semmi sincs. Ezt a gondolatot hirdeti himnuszában, amelyhez mintha Vörösmarty lói nyert volna ihletet. v - ' Julius Krohn. Mint költő és ludós, erős hatást tett kora nemzeti törekvéseire. Korának finn nyelven írói között Krohn (költői néven Suonio) volt a legtermékenyebb. Legnépszerűbb verse ma is Az idegen zászló, amelyben keserűen pa-
