Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)
1939-10-21 / 243. szám
1939. október 21. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3 érdekességét ő még fokozni tudja a billentés határtalan lágyságával, a tízszeres pianisszimókkal, mi kor a zongora kalapácsai alig-alig érintik a hú^ rókát, úgy hogy az embernek kedve lámad egészen közel menni a hangszerhez s úgy fülelni, mintha tündérek és koboldok zenélnének.« Tragikus sors. Chopin korának egyik legünnepeltebb zongoristája, egyik legnagyobb zeneköltője, a párisi előkelő szalonok kedvence, a világ egyik legtragikusabb sorsú embere volt. Hazája, szülei és szer reime — ez a három eszme adott tartalmat külső életének. Hazáját, alighogy megvált tőle, elsöpri az orosz áradat. Szüleitől, testvéreitől — akiket rajongásig szeretett — messze, távol kell élnie. S egy-két kivételtől eltekintve csak levelak útján érintkez- hetik velük. Első ideálja, Gladkowska Konstanza, férjhez megy, alighogy ő elhagyja Lengyelországot, második nagy szerelme Wodzinska Mária grófnő, akinek már vőlegénye volt, lassan elhi- degül tőle. Ezt a csapást sohasem heverte ki. Tar Ián ez a nagy bánat is oka volt, hogy sorsa — szerencsétlenségére — George Sandhoz sodorta. Ez a férfias jellemű, uralkodni vágyó s már épen nem fiatal asszony — aki nadrágban járt, szivarozott és ontotta társadalmi regényeit és értekezéseit — teljesen magához láncolta a gyenge akaratú s már fiatalon betegeskedni kezdő költőt. Csupa élet, csupa szenvedély volt ez a nő ; hogyan is illett volna hozzá a finom, törékeny, gyengéd Chopin. A Mallorca szigetén eltöltött boldog, szer relmi kettősnek csakhamar kiábrándulás, majd fájdalmas szakítás vetett véget. Tragédia mindenfelé, amerre nézünk. Mozgalmas ülést tartott pénteken délután a város jogi és pénzügyi bizottsága. Á tagok szép számban jelentek meg s a napirend egyes pontjainál olyan élénk vitákat folytattak, hogy az elnöki csengetyűnek valóságos csúcsteljesítményt kellett teljesítenie. Az ülést kevéssel 5 óra után nyitotta meg Telman Sándor dr. bizottsági elnök. Az első tárgy volt Árvay László dr. tb. t. főügyész kinevezése. Mikula Szigfrid dr. polgármesterhelyettes bejelentette, hogy a főispán Árvay László dr. vármegyei tb. t. főügyészt a város tb. t. főügyészévé nevezte ki s Árvay a hivatali esküt az alispán kezébe már le is .tette. Felolvasta ezután a pob- gármester előterjesztését, amely méltatja Árvay- nak mint képviselőtestületi tagnak és mint h. tiszti főügyésznek működését s szól az ügyészi munkakör kiszélesedéséről. Javasolja, hogy Árvay a VIII. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő tiszteletdíjban részesüljön, ami részére ezidőszerint havi 341.32 pengő. Az előterjesztéshez elsőnek Varga Mihály szólott és indítványozta, hogy tiszteletdíj címén adják meg a VIII. fizetési osztály 2. fokozatát, ide olyan előléptetéssel, mint amilyen a státusbeli tisztviselőket megilleti. Fülöp Jenő dr. és Vizsy Lajos dr. felszóla- elfoglaltsága iránt érdeklődött, míg Rencze Imre dr. az ügyész jogi helyzetére vonatkozóan tett kérdéseket. Kérdezte, tisztviselő-e a tb. ügyész, vágy- fizetéses alkalmazott ? Továbbá tisztázni kívánta ázt a kérdést is, meddig tart a Város joga s mikor kezdődik az idegen jog. Elnök : Az állás tiszteletdíjas. Czobor Mátyás utalt arra, hogy a takarékos- sági bizottság 1931-ben megszüntette megüresedés esetére a tisztifőügyészi állást, tehát nincs városi tisztiíőügyész, hanem tiszteletdíjas ügyész. A fő- ispáni kinevező okiratban elírási hiba van. 1931. óta a viszonyok alaposan megváltoztak, amint az a polgármester előterjesztéséből is kitűnik. Tegyen a bizottság épen ezért javaslatot a közgyűChopin ekkor már súlyos beteg volt. Ismét a munkában keresett menedéket. Nagy angol körútra indult, de csak ereje végső megfeszítésével tudott zongorázni. Még hazavitette magát Párisba, ahol ágynak esett s 90 éve annak, október 17-én, szíve megszűnt dohogni. A francia főváros gyászba borult, 13 napi előkészület után temetésre gyűlt össze a város színe-java. Mikor a koporsót leieresztették a sírba, egy kis ezüst serleg került elő. Benne egy maroknyi rög, az utolsó szabad lengyel föld ! Lengyelország nem volt többé. — Ez a hazai föld került elsőnek a koporsóra. De ez a koporsó csak a költő testét zárta magába ; szívét Varsóba vitték, ohol a Szent Kereszt templomában pihen. A lengyeleknek ma élő legnagyobb zongoraművésze, a köztársaság volt miniszterelnöke : Paderewski Ignác mondta egyszer Chopinről : »A fiatal száműzött nem is sejtette, hogy valaha ő lesz ti zseniális csempész, aki muzsikájával át tudja szöktetni a tiltott lengyel érzést a határokon, ő lesz a pap, aki a hazaszeretet szentségével vigaszt nyújt a szétvert lengyel nemzetnek.« — Ma ez a mondás újra mély igazságot takar. Ismét vigasztalója lesz Chopin nemzetének, mint valaha, midőn egy kis párisi házban ült le száműzött honfitársai közt a zongorához s a gisz-moll etűdben feltárta a lengyel rónákat, a végtelen téli tájat, a régi, hazai ismert dallamokat. i j Mi pedig, ha a billentyűkön végigsuhan, végigzeng egv-egy dallama, gondoljunk ezen az évfordulón a nagy száműzöttre, a zenei poezis egyik legnagyobb mesterére, az emberi hangnak »a vox humana«-nak legigazibb kifejezőjére, gondoljunk — Frédéric Francois Chopinre ! Vida Sándor. lésnek a tisztifőügyészi állás visszaállítása iránt. Puer Gyula számvizsgáló megjegyzi, hogy a tiszteletdíj fogalma kizárja a fokozatos előlépést. Fülöp Jenő dr. az esetleges félreértések és bonyodalmak elkerülése végett javasolja, hogy az ügyész tiszteletdíját havi 409 pengőben állapítsák meg. Hosszas vita indult meg ezután az ügyész napidíjai és az esetleges perköltségek körül. Zsidó Sándor dr. Varga Mihály javaslatát pártolta, R i g- ler Mihály pedig Fülöp javaslatát, de kívánta annak a kimondását, hogy az ügyésznek nincs nyugdíjjogosultsága. Széli György dr. szintén Varga javaslatát pártolja, mert — hangsúlyozza — nem ismer munkaadót, aki alkalmazottjának eltöltött munkaidejét nem respektálná, ne emelné javadalmazását. A stálusbeli díjazás megilleti tehát a tiszteletdíjas ügyészt is. Még több felszólalás után a bizottság Varga Mihály javaslata mellett foglalt állást. A volt szanatóriumban kitermelt csövek munkadíjának kifizetése tárgyában elfogadták a polgármester előterjesztését. Negyedik gyógyszertár Zalaegerszegen. A vármegye kisgyűlése 1933. március 13-iki ülésén a zalaegerszegi negyedik gyógyszertár felállítása mellett nyilatkozott. Most az alispán egy gyógyszertár elnyerése iránt beadott kérelmet leküldött a városhoz a negyedik gyógyszertár kérdésének letárgyalása végett. Borbély András dr. sürgette a negyedik gyógyszertár felállítását és a bizottság úgy határozott, hogy szükségesnek tartja azt a Petőfi-utcától délre eső városrészen. Nyugdíj és pótilletmény. A városi számvevőség előterjesztést tett, hogy K r a u s z József ny. v. II. pénztámoknak 600 pengő pótilletmény után megállapított nyugdíjrészét szüntessék be, mert a pótdíjakat a miniszter beszüntette. A beszüntetés attól az időtől számítr M EGY CSÉSZE TEA, ÁRÁN RAGYOGÓAN VILÁGÍTHAT TVHflSlXK MWT®K): LÁMPÁVAL tassék, amikor a pótdíjak beszüntetése történt. Krausz Józsefnél így 874 pengő túlélvrezett összeg mutatkozik, amit nyugdíjából le kellene vonni. Erre később a polgármester is utasítást adott. Krausz az ügyet a közigazgatási bírósághoz /vitte s a bizottság a kérdés eldöntéséig a tárgyat napirendről levette. A kórházi építkezések, A polgármester előterjesztést tett a közkórház részére egy víztorony, a hozzátartozó csövek és egy félstabil gőzgép ajándékozása tárgyában. A bizottság az előterjesztést elfogadta. Kakas Ágoston az üggyel kapcsolatban azt kívánta, hogy a kórház szennyvízlevezető csövét, ha még lehetséges, a kerítésen kívül vezessék, mert így a szomszédos házak is bekapcsolódhatnak. A bizottsági érintkezésbe lép a kórházépítő bizottsággal. Ezután néhány bérleti ügyet tárgyaltak le. Készülnek a hatalmas víztartók az Alföldön. Mélyítik a folyók medrét, hogy hajók úszhassanak. Emberek! ezrei dolgoznak a hatalmas munkán, hogy új élet- feltételeket teremtsünk a magyar Alföld népének. Lassan befejezéshez közeledik az alföldi öntözőmű (s s olyan területen indulhat meg a munka, ahol eddig semmi, vagy alig történt valami. Azt mindenki jól tudja, hogy költségben milliókat jelent a nagyszabású munka, de azt is tudja mindenki, hogy kötelessége is van az Alföld népének az ország iránt a nagy munka befejezése után. Amikor a talicskázó munkássereg, az építők elvonulnak, sokkal jobb, de nem könnyebb munka vár az ott elhelyezkedő és a földet művelni akaró gazdának, A termelésnek az öntözőművek megvalósításával át kell alakulnia. Tehát a búzatermelést a korszerű ipari növénytermelésnek kell felváltania. Nagy és rendkívül komoly lépés volt ez a kormány részéről. Ugyanígy óriási gazdasági jelentősége lesz annak is, hogy a magyar búza viziúton; jut ki az Atlanti-óceánra. Ezt elképzelni csak! Széchenyi tudta, a megvalósítás már csák a késői nemzedékre maradt. Nagy vita a bizottságokban a városi ügyész javadalmazása körül.
