Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)
1939-12-23 / 294. szám
10 .ZALAMEGYBI ÚJSÁG 1939. december 23. amikor a postás nagy pecsétes péuzeslevelet hozott Heckenast Gusztáv k'adójálól a költőnek. Kisfaludy Sándornak nagyobb örömet Szerzett a legszerényebb írói tiszleleldíj, a bag!asheg}’i, badacsonyi, Somlyói bőséges szüretnél. Most is boldogságtól sugárzó arccal hámozta ki a százhúsz pengő-forintokat a borítéktól és mosolyogva fordult a markában verseit szorongató if júhoz : — No, Ferkó fiam, verseket hoztál ? Kaptáké már valaha pénzt elmeművedért ? — Kaptam bizony, Sándor bácsi! A múlt tavasszal »recepisszel« adtam fel Helmeczy Mihály uramnak a »Jelenkor« részére verseimet és útközben elveszett. Le is szurkolt érte Geíschleger postai érlő tíz penge-forintot! •* *•: * Kisfaludy Sándor testörkorálan Bécsbeu, Festeticsné Sch aller Judit grófnő vendéglátó asztalánál élvezte először a sárga levélt e burkolt spanyol szivart, az ebéd után fölszo’gált török kávét. Nemi is fogyott ki a lestőr ajkáéról a magasztolót szó. A grófnő még azzal is megtetézte kedvességét, hogy, egy pár szivart és egy jó marokra való brazíliai szemes kávét adott Kisfaludynak, — aki készülőben volt Sümegre — mutatóképen. Kisfaludy a győri gyorsszekéren Téten áthaladva, beszólt Ágh Ferenc ispánhoz, a feleségének akait kedveskedni a babkávévah Búcsúzáskor markába is nyomta a kávécsomagot. — Főzze meg ezt Ágh bácsinak ! Sohasem élvezett.ilyen jót ! Visszaülaztában ismét megszállt Téten. Meg is kérdezte nyomban Ágh bácsitól, hogy ízlett a babkávé ? » — Nem az én fogaimnak való az már, nem!- zetes ifiúr. Nem tudtam megenni, pedig az asszony még füstölt kolbászt is főzött bele. % * * Nikola Ádám, a szolgabíróságra vágyakozó megyei esküdt, Pozsonyban végezte a bölcsészetet, később a jogot. Egyízben nagy jogidisputába« keveredett a törvényi udós Vajda Ignác hétszemélynökkel. Nikola együgyű érveléseit jóidéig mosolyogva, később már bosszankodva hallgatta a kaszinó zók közölt álldogáló Deák Ferenc és Hertelendy György. A béketűrés hamarább fogyott ki Hertelendy fiskusból: Ugyan Adi, hagyd már abba ! Náci bátyánk csak jobban ért a jogi tudományhoz. — Miért ne védjem igazamat ? Amikor két iskolát is végeztem ! A végét nem erő börzsönködést tréfálkozó szóval vágla ketté Deák Ferenc : — Nem adok én semmit arra a két iskolára Adi öcsém! Sógorom szentlászlói istállójában volt egy borjú, amelyik két tehéntől Szopott. De mentői többet szopott, annál nagyobb borjú lett belőle ! Ellenségek Karácsonyestje. Karácsonyeste. Hull a hó. A pclyhek tündértáncot járnak a levegőben. A szobában* csak a kályhában pattogó tűz világít. A levegő tele van várakozással. Karácsonyestc volt akkor is — sóhajt alig hallhatóan édesapám. Majd önmagának beszélve, folytatja. — Karácsonyeste 1914-ben. Épen így hullt a hó ott is, messze, az orosz fronton. De mintha hidegebb lett volna. Már hat napja folyt az ütközet. Előtte éjjel egy kicsit elcsendesedett a fegyverropogás. Kicsit pihenhettünk. Dideregve gubbasztottunk a lövészárkokban. Néma didergésünket megszánta az ég. Reggelre méteres hótakaró borult ránk. Olyan jó lett volna aludni alatta, elaludni — örökre. Visszavonulás a legköze-* tebbi faluig ! — jött a parancs. És mi mentünk. Itt meg kell vetnünk a hátunkat és kitartani a végsőkig. Lövés lövés után. Mi fotelünk. Délre töltényünk fogytán van. Utánpótlás nem jön. Mi az oka? Csak nem zárt körül az orosz ? Nem, ez lehetetlen. Igaz, a kiküldött őrszemek még mindig nem jöttek vissza. Mindegy ! Ki kell tartanunk a végsőkig Parancs, parancs. i Szürkület. Igen, épen olyan volt, mint most. Egy istálóba húzódtunk a falu szélén. A fal tele lőrésekkel. Itt már jártak katonák ! Ott valami mozog — jelenti a kiállított őrszem. Magyar katona. Térdig gázol a hóban. Bebotorkál, Körülvesszük. Mi az ? Alig hallhatóan jelenti : — az oroszok körülvettek bennünket. Nincs menekvés ! Már szól is a parancs — meneküljön, aki amerre tud. Némán bámulunk egymásra. Eszünkbe jut minden, minden. Kis magyar falu, meleg szoba, árván maradt édesanya, feleség, gyermek, ;.ki még nem is ismer. Nem lehet meghalni, nem. Élni kell. Menekülni, de hogyan ? Még át sem gondoljuk, máris szuronyt szegezve lépnek be az oroszok. Egymásra nézünk merően. Az orosz őrmester arca barátságosabb lesz, fegyverét baljába fogja. Kezét nyújt. Valamit mond. Nem értjük, de érezzük. Hisz ő is ember. Neki is van szíve. Piros, meleg szíve, amit most a karácsonyi angyal simogat. Tán el is engedne bennünket, de hiába, most katona, nemcsak ember és mint katonának, kötelességei vártnak. Barátságosan int, adjuk át fegyvereinket és induljunk előre. Előre, a fogság felé. Foglyok leszünk, de legalább élünk és talán — egyszer majd hazamehetünk. És hála Istennek hazajöhettünk ! Csodálkozva tekint körül. Igen, hazajöhettem ! Hála neked Égik Ura! Közelebb bújunk hozzá. Szívünkbe belopózlk valami, valami leírhatatlan hála, amely megmozdítja ajkunkat... és énekelünk: Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség a földön a jóakaratú embereknek ! K. E. Felsültek a jósok! Franciaország három jövendömondéja őrükre elvesztette hitelét. Párisijói jelentik : A francia jósok és aszlro- lógusok minden újév küszöbén, amint ezt a jövendőmondók a világ más államaiban csinálják, felállítják az elkövetkezendő tizenkét hónap horoszkópját. A jövendölések \agy annyira homályosak, hogy nagyjában hozzáigazíthatók minden eseményhez és utólag precíz jóslatokként állíthatók te, vagy pedig oly határozotlak és fél re i smer he te derek, hogy a szerény halandóból a csudálkozás sóhaja szakad fel. A jóslatok azután, lettlégyenek akár a legködösebbek, akár napfényesek, egyaránt öregbítik a jövendőmondó presztízsét, mert a tömeg rendszerint csak arra emlékszik, hogy valamit jósoltak, de arra, hogy mit, már nem. A massza szívesen hisz a csudálatosban és a földöntúliban s épen ez a hiedelem a hivatásos jósok népes hadseregének főereje. Azonban az a döntő esemény, amely most szeptember elsején indult el a maga útjára és amelynek a második világháború a neve, egyszeriben ronggyá tépdeste a jövendőnion- dók eddig oly könnyű pénzzel szerzett tekintélyét. Ezt a háborút ugyanis egyik jós sem jövendölte meg. Sőt, épén ellenkezően. S ezért oda a régi presztízsnek ! E jövendő- mondók sok mindent előre láthatlak, de a saját bukásukat nem. Franciaország s egyben a világ legismertebb jövendőmondója Maurice Privat, aki minden év végén »Predictions« címen testes kötetet bocsát ki, fölsorolva benne a kezdődő új év fontosabb eseményeit. íme, niit jósolt Privat mester külpolitikai vonatkozásban 1939-re : — Állandóan lázas légkörben fogunk élni, amelyben elveszítjük minden niérsékletünket és önuralmunkat. Provokáló szavak repdes- nek át a határokon. Minden ürügyet felhasználnak a keretek és kapcsolatok megtörésére. Ennek ellenéve a béke biztosítva lesi, ; de a kormány férfiaknak nagy fáradtságukba fog ez kerülni. És egyben sok ravaszságukba is. A szerencsétlenséget a végpillanatban látjuk majd tovavonulni Európa felől és a tragédiára elkészült népek a boldog meglepetés örömével kiáltanak majd föl: Uff! Fel kell tételezni, hogy Maurice Privat úr most, amikor előszedik a lomtárból jóslatait, a legboldogtalanabb meglepetés erejével kiált föl: Uff! S erre a kétségbeesett UFF^rá minden oka megvan Privat úrnak, mert a párisi sajtó sok derűvel idézi egyéb jövendöléseit is. Csehszlovákia: Németország ezévben semmiesetre sem fogja elözönleni ezt a kis államot. Lengyelország: Az esztendő békés lezajlása főképen eme állam bölcs magatartásának lesz köszönhető. Jegyezzük még meg a teljesség kedvéért, hogy Maurice Privat legújabb könyve, amely, az 1940-re érvényes jóslatokat tartalmazza, már léiig kij is nyomódott. Privát a nyomdától most hirtelen visszUvonM a megbízást. Könyvének nem lenne keletje. A háború sok exisztenciát tesz tönkre. A sort a nagy Maurice összeomlása nyitotta meg, Franciaország 2-es számú világhíres.»égő Sondaz úr, a csillagjós. íme néhány sor szilveszteréjszakai jövendöléséből: — A szilveszteri égbolt ragyog, a január elsejei ugyanebben a napjegyben fog tündökölni. Kitűnő előjel Franciaország részére. Nehéz órák következnek ugyan, de kitűnő konjunktúrák felé haladunk. Bízzunk azonban államférfiainkban, akik a békéért küzdenek. . i... i ' ‘ Egy bizonyos : 193!)-ben semmiesetre sem lesz háború. Végül iktassuk ide Alcide Jolivet asztrológusnak, a 3-as száméi nagyságnak a jóslatát: — Március 21-én a Nap áthatol a Föld égkörén. Június 23-án útja függőlegesen zuhanó irányú lesz a Fold felé. Ám júliusban menekülésszerű rohanással távolodik. Mindebből a municiótartalékok esztelen halmozására lehet következtetni, de háborúra nem. Lehet, hogy óriási feszültség következik, de ez világszerte fel fog oldódni, mint ahogyan előfordult már a históriában. A háborút illetően vaskosan tévedett ő is. Ezek az asztrológusok azt hiszik, hogy szellemként mozognak a csillagok között, pedig a valóságban sűrű és áthatolhatatlan köd- felleg veszi őket körül. i hm mmm wm mm ■■ mm mnrtmran”lll'UU,n L-u-LTL-m.mv.-r , 11 ZALAEGERSZEGI KÖLGiONKONYVTÁR LORD ROTHERMERE-UTCA 5. Újdonságok. Török: Jó házból való tanársegéd Zsigray: Holtomiglan — holtodiglan Matolcsy: Gyávaság Erdős: Szemünk fénye Toldi; Menekülők Cromm: Három szerelem Buck: Az ősi föld hazahív | Beulley: Az Oldroyel — család »»» O <<€
