Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)
1939-12-23 / 294. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. december 23. Régi világ tréfái. Irta s Darnay Kálmán. Megöregedve helvenutéves koromban, ma is még mindig meleg szívvel gondolok Kisfaludy Sándorral, Deák Ferenccel és a sümegi táblabírákkal a múlt század első évtizedeiben sokat szórakozott anyai nagyapámra, akivel kisdiák koromban) a korán sötétedő téli délutánokon a tűz lángjától pirosló kandalló előtt együtt üldögélve örömmel hallgattam tréfás mesélgetéseit a letűnt nagyidőkről. Ezekből az általam — már régebben — pár kötetben megörökített történeti tréfákból, szokásomhoz híven — mint minden évben — ebben a külföldi háborús hangulatban is szívesen leközlök néhányat a Zalamegyei Újság k. olvasóinak karácsonyi szórakoztatására. Egy hosszabb göcseji tréfával kezdve meg mesélgetéseimet. * * * A törvénytudós Vajda Ignác hétszemélynö- kől nemcsak a Nemzetes asszonyok, de maguk a táblabíró barátai is olyan »félcédulás« embernek tartották. Aki nemcsak a megkövült tengeri kagylókat, ősállatcsontokai szedi össze, de zöldhátú gyíkokkal együtt üvegbe gyűjti még a tihanyi visszhangot is. Nem szerette az asszony-társaságot. Oldalnyilalást érzett az énekkel kísért gitárpengéstől. Könyvtárszobájába menekült, ha felhangzott leányainak Fortepianó billegetése. Csodálatos, hogy mégis őt keresztelték el táblabíró barátai az Eszterházyaknál sokszor megfordult nagy muzsikus nevéről »a sümegi Beethoven- nak«. Ennek a tréfás elkeresztelésnek, — amely Hertelendy György megyei íiskus agyából kélt szárnyra — megvan a maga története'. A zsugori természetű hétszemélynök örökös harcot folytatott inasaival, mindannyiban naplopó tolvajt látva. így nagy eset volt, ha egyik is félévig lábírta zsörtölődéseit. Inasváltozás- kor, — ha panaszkodására — vele együtt érző táblabíró barátai megbízható embert ajánlottak szolgálatába, az volt az első kérdése : — De hát tud-e jót fütyülni ? így szűrődött be észrevétlenül a köztudatba zenekedvelő hajlama, ezért sütötték rá á Beethoven nevet! Pedig hát egészen más nyitja volt a dolognak. A hétszemélynök úr, — kösz- vényes lábára való tekintettel — kerülte a lépcsőjárásl. így a déli haraugszókor mindig inasa markába nyomta a meszelyes üveget, hogy a .csapraülöLt kadarkás hordóból színtűiig csurgassa, füttyszóval kísérve. De hogy addig se tévedjen rá a szája a boros üvegre, míg végigrója a pincegádor lépcsőjét, Matus prímás Ida csárdásának fültyős ütemére kellett lépegetnie, amíg a hétszemélynök úr elé az asztalra tessékeltei a boros üveget. 1 Soha így meg nem volt akadva Vajda Ignác uram, mint most. Inas híján nyolc nap óta valóságos harcot vívott köszvényes lábaival, míg asztalára juttatta a borporcióját. Szinte fellélegzett, amikor keresztkomájától, Farkas László uramtól híradást kapott, hogy akadt négre egy néki való inaslegény, Mégis bárom napon át töprengett az öreg úr, hogy nyakába, vcgye-e a »sokszeges« Gö- csejország bepe-hupás útját. De hát mindenféleképen füttyszóra akarta kapni Marci gyereket, mielőtt szolgálatába fogadja. Elhatározását végre is, —- az örökösen zsörtölődő —, hites asszonyától való — párnapi — szabadulás kellemes megérzése döntötte el. Nyomtóm el is búcsúzkodott táblabíró barátaitól olyan érzékenyen, mintha a legsötétebb Afrikáira indulna oroszlán öldöklésre. A türjei kapatás, az egerszegi etetés után meg sem állt Rózsásszegig, ahova igyekezett. Barkó Péter szalmaviskója előtt még jól le sem ká- szolódott csézájáról, amidőn a konyha felől asszonyi pörlekedés ütődött fülébe. A konyháitól kilépő Barkó gazda ugyancsak nekiörült a hétszemélynök úrnak. Fel is kérte nyomban, hogy tegyen igazságot böstörködő hitestársával szemben. Vajda Ignác uram alig tudta kacagását türtőztetni, míg a vénasszony; a hűtlenséggel vádolt — őszfejű — ura ellen letette panaszát. Elég fejtörésébe kerüli, míg az asszonyt meggyőzte ura igazságáról. Ezalatt a Marci gyerek is kilépeti az istáiéból. Fel is kapatta nyomban cók-mókjával együtt a kocsis ülésre. Vajda Ignác uram alig várta, hogy hazaverődve elmesélhesse a kaszinózó táblabíráknak rózsásszegi bíráskodását; — No, barátaim, olyan esel történt meg velem Göcsejországban, aminő ügy nem került soha bírói székem elé. A jól beharangozott hislóriázáshoz ugyancsak körülfogták a hétszemélynököt barátai. Még a Málikának udvarló Kisfaludy Sándor is közéjük verődött 1 Pedig ugyan sietős volt a dolga, mert zsebéből kiágaskodott a menyasszonya fájós térdeit gyógyító sáfrány-geisz- tos üveg. Azért lépegetett épen, Gerzsó patikájába. Varga Ignác uram padra telepedve, indította meg a mesélgető szavát: Azt úgyis tudjátok, hogy a göcseji sokszeg között Rózsásszeg áll legközelebb Ázsiához, ahol a nyulat még ma is »ebencének« hívják. Barkó Péter béresgazdával történt meg ez a furcsa eset! Farkas nemzetes úr földjét szántotta, amikor elölte ismeretlen jószágot tenyérnyi ■ tükördarabol — túrt fel ekéje. Ahogy rápillantott, saját őszbe csavarodó ábrázatával találkozott, amelyet eddig csak zsörtölődő feleségének emlegetéséből ismert. El is rejtette nyomban a drága kincset dolmányának bélébe alá. Az melengette hazáig, míg a padlás gerendájának mélyedésébe nem juttatta. Azóta későn-korán felcsászkált.< a padlásra, nem egyszer esti harangszóig gyönyörködött ábrázatában. A szemfüles Juli néni nem tudta, mire vélni urának a padlásra való gyakori »csöszmörgését«. Egyszer épen akkor érte tetten, amikor a csillogó jószágot a gerenda alá rejtette. Ahogy magára maradt Julis asszony, nyomban »elő- fütette« rejtekhelyéről a furcsa jószágot. De ugyancsak elképedt, amikor egy ragyásképű asszonyfejjel állt szemben. Julis nénire rá- ülL a féltékenység ördöge, tanúbizonyságát kezében csillogtatva »ripakodott« rá tilosba járó urára: • — Hát ezután a ronda fehérnép után járo- gat kend a padlásra ? Majd elveszem tőle a kedvéi, tudom Istenem ! Ebben a házastársi kavarodásban tett igazságot Vajda Ignác hétszemélynök úr Rózsásszegen. % * * Zalaegerszegen a táblabíróasztalnál szokáshoz híven összeverődtek a vármegye nemes urai. Kisfaludy Sándor, Hertelendy György, Skublics Imre, Szegedv Ferenc, Csutor Imre, Svastics, Skublics, Bogyay, Csertán, Vizlend- vay-nemzetségek, tagjai. A társaság központja Deák Ferenc volt, aki együtt került közéjük vicispán bátyjával, Antallal. Arról folyt a nagy disputa a táblabírák között, melyik a legnemesebb bor hazánkban ? Hertelendy György a sümegi kadarka mellett rántott kardot : Szerinte ebbe a se édes, se savanyú borba temetkezett bele a legtöbb nóta. — Mások a tokaji aszút, csopaki mézest, szent- györgyj kolontárt hozták előtérbe. — Kisfaludy Sándor a badacsonyi kéknyelűt tartotta a világ legnemesebb borának. Deák Ferenc, aki nem volt borivó ember — pipájából füstkarikákat eregetve — kézlegyintéssel hallgattatta a feleselőket: — Nem értetek ehez barátaim ! Egyetlen nemes bor a somlai. Vendéglősünk — »ö felsége jogával élve — még oklevelet is adott róla ! Oda is nyújtotta a társaság elé az étlapot, ahol a huszonnégy krajcáros harmincnegyedik somlai-bor y-nal volt írva. & * * A félszemére vak tudós püspöki fis! ist — több nemes vármegyék táblabíráját, Hertelendy Györgyöt nagyon bántotta, hogy Zala vármegye Nikola Ádámot táblabíróvá nevezte ki: A feleségével örökösen böstörködő — egyBunda, róka csak akkor jó ha Laki Sándor sziicsvneatertől való. Zalaegerszeg, Bethlen G. u, 5. — o — ügyű — esküdtnek abban merült ki össze* tevékenysége, hogy a négy selyemszőrű kutyáját naphosszat sétáltatta. Az újdonsült táblabíró, fekete zsinóros kékdolmányába kiöltözve — kutyáival — lépett a kaszinózó táblabírák közé. Büszke fejtartással fogadta barátai üdvözlését. Utolsónak Hertelendy György maradi : No, Adi öcsém. most. hogy táblabíró lettél, tedd le utólag a vizsgát: Tudod-e, hány feje van a táblabírónak ? Nikola nagy zavarában körültekint az úri társaságon és megszólalt : Hát, mint más embernek ! Csak tud®- mány van több benne ! t Megbuktál öcsém ! öt feje van ! Kiéli kezefeje, két lábafeje, meg egy tök-feje ! * * * Marschall doktor napos látogatója volt a Kisfaludy Sándor állal ezelőtt 98 évvel alapított és ma is a költő nevét viselő sümegi kaszinónak. Nem volt kártyás ember, így beszélgetéssel töltötte el idejél. Csak akkor ült gibickedni Hertelendy vagy Skotty őrnagy, mögé, ha Farkas József táblabíró odatelepe- delt a lieszélgetők asztalához. Ki nem állhatta a tudós hírében álló orvos a bőbeszédű táblabírót, aki az egyik pinceszerezés közben kétségbevonta orvosi tudását. Mégis felelt rá nyomban, kijelentve, hogy »Farkas uramnak korpa van a fejében«'. 1842-ben hirtelen elhalt Farkas József uram agwelőgyúladásban. Amikor halála hírét Hertelendy György püspöki fiskus elhozta a kaszinóba, Kisfaludy Sándor tréfálkozva fordult az ablak mélyedésében a »Jelenkort« olvasgató Marschall doktorhoz : — Hallod, barátom, most már nékem is megingott a bizodalmám az orvosi tudományban. Mindig azt hangoztattad, hogy Farka» Józsefnek korpa van a fejében és most mégis agyvelőgyúladásban pusztult el. * * * A Kisfaludy-rege utánzó, — a sümegi nemzetes családból származó — Magyar Ferkóból már serdülő ifjú korában kiágaskodott írói hajlandósága. Rímes alkotásainak első zsengéit Kisfaludy' Sándorhoz szokta elvinni, akinek bérma-fia volt. A nagy költő biztató szóval élesztgette az ifjúban szunnyadó írói tehetségét. 1838-ban, amikor új kiadásban jelentek meg Kisfaludy Sándor összes művei, Magyar Ferkó akkor toppant be épen a könyvtárszobába, írógépek kedvezményes közalkalmazott részletakció Continental Partabie Stad 340 II pengős havi részletre Horváth Miklós Írógép műszerész — ZALAEGERSZEG
