Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)

1939-12-23 / 294. szám

Eötvös József (A „Karthausi“ megjelenésének száz éves évfordulójára.) 1339. december 23, ZALAMEGYBI ÚJSÁG Kölcsey Ferenc, a nagy költő és ál-amfér­tét az 1833/34-iki országgyűlésről írt napló­jában érdekes és jellemző adatokat örökíteti meg a pozsonyi diéta életéről. De nemcsak az országgyűlés tagjainak tevékenységét kísérte éber figyelemmel, érdeklődése kiterjedt a vi­tákat hallgató ifjúságra is, keresve közöttük a jövő reménységeit, a reformmunka tovább folytatóit. Kutató szeme szeretettel pihent meg a még egészen ifjú Eötvös Józsefen, akit lánglelkű gyermeknek nevez. Nem csalódott benne. Eötvös olyan fiatal nemzedéknek volt a legkiválóbb képviselője, amely az elődök munkájának folytatásában, nem pedig az el­ért eredmények lerombolásában s helyettük új, homályos tervek szövögetésében találta meg életének a célját. Sem a reformkorszak hagy nemzeti átalakulása, sem más nagy ered­mények ilyen folytatólagos munka nélkül so­hasem következhettek volna] el s ha a nemze­dékváltás mindig új célokat jelentene, a meg­kezdett mű félbenhagyásával, akkor csupa félig elkészült épület csonkán maradt, om­ladozó falai dísztelenítenék el a magyar föl­det. Eötvöst tehetségén, hajlamain, a családi kör hatásain, tanulmányain kívül Kölcsey- hek s a pozsonyi országgyűlés vezéregyénisé­géinek barátsága és a történelmi város ódon épületeiből kisugárzó magyar hagyományok nevelték államférfiéivá és íróvá. E kettős te­vékenysége tulajdonképen egy, mert politikai iratait és beszédeit költői lélek hatja át, szép- irodalmi művei pedig államférfién gondo'átok­nak a hirdetői. Desewffy Aurélnak azt a ‘mondását, hogy »érezve kell gondolkodni és gondolkodva .érezni« találóan alkalmazta Gyu­fái Pál Eötvös Józsefre, mert az ő munkássá­gában egyesül legteljesebb harmóniában az érzés és a gondolkodás. Hazaszeretet és emberszeretet, ebben nyi­latkozik meg Eötvös érzelemvilága. Hazájá­ért, nemzetéért küzdött és dolgozott. De nem­csak a nagy közösségért, hanem! minden egyes emberért is. Minden emberi szenvedést át- érez és mindenkin segíteni akar, a nemzeten, az elnyomott osztályokon s az egyeseken* A szenvedés, a nyomorúság az; ő számára nem irodalmi téma, amelyet az íróművész hideg érdeklődésével néz, hanem olyan baj, ame­lyet emberi szánalomérzéssel meg akar szün­tetni. Már abban, hogy első nagyobb munká­ját, a »Karthauzi «-t, a pesti árvízkárosultak javára szerkesztett »Árvízkönyv«-ben közöl­tette, jelzi irodalmi munkásságának segítő célzatát. Irodalmi célkitűzése mellett sokszor tesz nyílt vallomást. De vallomások nélkül is kitűnik irányzatossága költeményeiből, elbe­széléseiből, regényeiből és vígjátékaiból. A költészetnek virágokkal szegélyezeti útjain, nagy gondolatoknak, komoly politikai reform­terveknek a sűrűjébe akarja elvezetni olva­sóit. Egymás mellett sorakoznak itt a költő elveinek és gondolatainak terebélyes fái : a társadalmi szolidaritás, a privilégiumok meg szüntetése, a roskadozó intézmények átépíté­sének szükségessége, a jobbágyság eltörlése, a megyei bíráskodás, a börtönrendszer meg­javítása, a nevelés megszervezése és még any- nyi más. 1 De a gondolatfákat nemcsak elülteti, ha­nem védelmezi iss S mert a legjobb védelem a támadás, bátor rohamokat intéz ellenfelei ellen. Fegyvere a Szatíra. Legmerészebben a »Falu jegyzőjé«-ben forgatja ezt a kitűnő szellemi fegyverét. Kora társadalmának ké­pét kétségkívül „túlzottan élénk, sőt rikító színekkel festette meg, de a valóságot nem másította meg, csak erősen hangsúlyozta. Tú­loz, nagyít, de nem hamisít. Nagyításának csak figyelemébresztő céljai vannak, mint az írásban az aláhúzásnak, a nyomdatechniká­ban a ritkított belűnek s az élő szóban az erősebb hangsúlynak. De a hibák mellett meglátja az erényeket is. A jobbágy üldözőkkel szemben felsorakoztatja a jobbágyság barátait, a lelkiismeretlenekkel szembe állítja az érzé­keny lelküeket, a maradiakkal a haladókat, az "önzőkkel az önzetleneket. Az erényeket nem túlozza, mert nem szorulnak rá, nagyítás nélkül is szembeötlők. Természetes, hogy sza­tírája hegyes nyílvesszőinek nagy tömegét az ellentétes gondolkodásúnkra szórja, de egy­két találat saját politikai táborának tagjait is éri, azokat, akik csak hangoztatják a ne­mes jelszavakat, de nem élnek azok szerint. Ezeket támadja szelíd, de nem életlen gúny­nyal az »Éljen az egyenlőség« c. vígjátékában, amelynek témáját a mindenkori emberi gyar­lóság, az egész vígjátékot pedig Eötvös szel­lemessége teszi most is aktuálissá és határ sossá. Politikai célzattal, lelkiismeretébreszlő szán­dékkal tárta kora társadalma elé »Magyaror­szág 1514« c. regényében Dózsa György lá­zadását, a jobbágyság és nemesség véres ösz- szeütközését. Dózsa György nevével sokszor találkozunk a reformkor költészetében és po­litikai irodalmában, de tragikus alakját álta­lában izgató és fenyegető rémként idézték fel. Eötvös azonban okulásul festette meg en­nek a szörnyűséges testvérharcnak, a mohá­csi nagy tragédia borzalmas előjátékának el­szomorító képét. Az írásművészfc mindig alárendeli a po­litika,! és társadalmi gondolkodónak, de azért szépirodalmi munkái nem egyszerű gondolaL népszerűsítő keretek, hanem művészi alkotá­sok. Túlzásaiban is találó emberábrázolás, élettel teli korrajz és finom lélekfestés jel­lemzi Eötvös íróművészetét. A lélekfestésben valóságos úttörő. A »Karthauzi« és a »Nő­vérek« a magyar irodalomnak időrendben két legelső lélekelemző regénye. A »Kartha­uziban azt a lélekútat kíséri lépésről lé­pésre, amely a párisi nagyvilág zajos, mu­lató, léha életéből a karthauzi kolostor csen­des cellájába vezetett. A »Nővérek«-et csak mint a nevelés elveit szépirodalmi alakban fejtegető regényt szokás emlegetni, pedig eb­ben báltérbe szorul a tendencia s előtérbe lép a lélekrajz, annak a lelki folyamatnak végig kísérése, amely két házas társat mind jobban eltávolít egymástól és végül katasztró­fába sodor. \ Iróművészetének nagy értékei azok a költői képek és szép gondolatok, amelyekkel mun­káit átszövi. Különösen lírai költeményeinek! bánatosan érzelmes hangulatait festi költői képekkel. Néha egy-egv képe valóságos alle­góriává szélesedik. \ befagyott Visztulához« a leigázott Lengyelország sorsának az allegó­riája. A jégláncba szorított és fehér sirtakaró- val borított folyó Lengyelország, amely né­mán tűri a szenvedést, de titokban remény­kedik : »De éjszaka, ha némán áll Az elha­gyott határ, Mozogni kezűnek habjaid, Ta­vasz közelg-e már 7« De képzeletének szép virágai nemcsak szép- irodalmi munkáit díszítik, hanem szónoklatait is. Ünnepi beszédein kívül politikai szónokla­tait is. »A vándor, ha azt, mit kincsének tar­tott, elvesztő, megáll és megkeresi vesztett vagyonát, ha attól, amit legnagyobb kincsének tartott, megfoszt a! oLt, nyugodtan haladjon to­vább ?« Ezzel a szép hasonlattal védelmezte a szólásszabadságot egyik főrendiházi beszé­dében. Ez a beszéd Eötvöst mint sérelmi politikust mutatja lie. Valóban az is volt, ha a nemzeti érdek erre kényszerítette. De tudásának, mun­kaerejének javát a reformok kiharcolására fordította. Irodalmi és politikai fellépését nagy előtanulmányok előzték meg. ö is azt val­lotta, amit Desewffy Emilről mondott emlék- beszéde szerint korának ez a kiváló politikai írója hirdetett: »Tanulni, gondolkodni és vég­rehajtani, ez azon egymásután, amelyet köz­5 TUNGSRAM wwí A, (A ügyeinkben követnünk kell.« Ezzel a nagy szellemi felkészültséggel és komoly hivatástu­dattal vált a '48-iki nagy nemzeti átalakulás egyik legkiválóbb és legeredményesebb mun­kásává. ( Eötvösnek a napirenden lévő, legfontosabb magyar problémákkal foglalkozó harcos írá­sait is az elméleti megalapozás jellemzi. A szabadságharc után külföldi magányában írt nagy műve: »A 19-ik század uralkodó esz­méinek hatása az álladalomra« már teljesen elméleti munka, gazdag történelmi ismere­teiből, tapasztalataiból és elmélkedéseiből le­vont gondolatainak és elveinek tárháza, állam- bölcseletének Európaszerte nagy elismeréssel fogadott alkotása. A politikai gondolkodásnak azt a zűrzavarát akarja eloszlatni, amely ä francia forradalom jelszavainak, a szabad­ságnak, egyenlőségnek és nemzetiségnek ősz- szeférhetetlensége okozott. Rámutalolt arra, hogy a szabadság elve, amely a francia for­radalom óta a korlátlan népfelcsleget jelenti, elnyomja az egyenlőséget és nemzetiséget Ere­deti tisztaságába, keresztény jelentésébe akar­ja visszaállítani a szabadság-elvet, vagyis az egyéni szabadságot kívánja. Ez az egyének­nek azt a jogát is biztosítja, hogy szerveze­tekbe tömörülhetnek s ebből ered a gyüle­kezési, egyesületi, sajtószabadság, a nunicipi- alis, községi és egyházi önkormányzat, ame­lyekben a nemzetiségi érdekek is kielégül- hetnek az állam szétbontása nélkül. Állam- bölcseletének lényege a kereszté y szaLadel- vűség. Szabadságelmélete nem azért keresz­tény, mert egyéni életében hívő keresztény és buzgó katolikus volt, hanem azért, mert a

Next

/
Thumbnails
Contents