Zalamegyei Ujság, 1939. október-december (22. évfolyam, 227-298. szám)

1939-10-07 / 231. szám

2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. október 7­A magyar mezőgazdaság helyzete 1938-ban. Az Országos Mezőgazdasági Kamara Jelentése. Az Országos Mezőgazdasági Kamara évi 'közgyűlésével kapcsolatban terjedelmes je­lentésben számol be az elmúlt esztendőben kifejtett tevékenységről és a magyar mezőgaz­daság helyzetéről. Ez a kamarai jelenLés azon ban nemcsak a szorosan veit ténykedésről ad számot, hanem átfogó képet nyújt a magyar mezőgazdaságnak az általános világgazdasági helyzethez való viszonyáról és ezáltal a mező- gazdaság és az agrárpolitika kérdései iránt érdeklődőknek is igen hasznos tájékoztatá,- sul szolgál. A jelentés az általános világkép felvázolá­sával kapcsolatban megállapítja, hogy az el­múlt (1938.) esztendei rohamos fegyverke­zés erőteljesen foglalkoztatta az iparágakat és fellendülést okozott a nyersanyagpiacon^ Ez a tény azonban még nem jelentett álta­lános fellendülést, mert a túlzott fegyverkezés anyagi terhei a polgárságra hárultak, tehát azok vásárlóereje nem javult. A továbbiak folyamán rövid képet kapunk az 1938. év folyamán történt világpolitikai változásokról, amelyek természetszerűen befolyásolták Ma­gyarország helyzetét is és különösen kihatot­tak a külkereskedelmi forgalmunk alakulá­sára, amely 1937-tel szemben 11 százalékos csökkenést mutatott­A magyar mezőgazdaság helyzetét ebben a zavaros és külpolitikai helyzetváltozások ál­tal befolyásolt időszakban elsősorban két té­nyező : a terméseredmények és a termésfe­leslegek értékesítésének kérdései határozták meg döntő súllyal. A terméseredmények or­szágos viszonylatban jók, sőt egyes helyeken igen jók voltak. Ennek előnyös kihatásait nagyban elősegítették a búza legkisebb árát meghatározó kormányintézkedésele, amelyek egyúttal irányt szabtak a többi termények szabadon hagyott áralakulásának is. Ez ered­ményezte, hogy a magyar gazdatársadalom­Mindig voltak és lesznek is vészmadarak, akik a világ küszöbön álló elmúlásáról hu­hognak, de csak azért, mert mindig akadtak naív, könnyen hívők is, akik a rém jóslatoktól megszédülve riadtan szórták szét minden va­gyonukat, sőt a megjósolt világvégétől két­ségbeesve olykor még az életüket is eldobták maguktól. A hírhedt ezredik esztendőből, amely elé akkoriban nagy általánosságban rendkívül aggodalommal tekintetlek, fennma­radt az utókor számára néhány állami vagy városi hatósági rendelet, amely ezekkel a baljóslatú szavakkal kezdődik : »Tekintve, hogy a földi világnak hamaro­san úgyis vége lesz... stb.« Csakhogy az ezredik esztendő ép úgy el­múlt minden végzetes világkatasztrófa nélkül, mint a többiek, eiőtte js, utána is. •. A long-islandi adventisták. Nem lelt semmi abból a minden földi éle­tet elsöprő vízözönből sem, amit az 1524-ik esztendőre jósoltak mag s az a szász városka, amelynek lakói a küszöbön álló vízözöntől rettegve az akkori technika minden vívmá­nyával felszerelt modern Noé-bárkát építet­tek, épúgy köznevetség tárgyává vált, mint I. Joachim brandenburgi választófejedelem, nak a szántóföldi termelésből eredő jöve­delme jelentősen emelkedett. Az állatértéke­sítés viszont visszaesést mutatott, elsősorban a száj- és körömfájás miatti zárlatok követ­keztében. Ezzel kapcsolatban a jelentés rá­mutal, hogy az állattenyésztés visszaesése rendkívül káros következménnyel járna az egész mezőgazdaságunk színvonala tekinteté­ben, tehát minden lehetőt el kell követni a céltudatos fejlesztés érdekében. A jelentés különleges fejezetei részletesén ismertetik 1938. évi mezőgazdasági termelé­sünk adatait és azok piaci helyzetét nemcsak a világpolitikai viszonylatban, hanem egyes legfontosabb országok felé irányuló forgalom tekintetében is. A mezőgazdaság által hasz­nált iparcikkek áralakulásával kapcsolatban dicsérettel emlékezik meg az árkormánybiz- tosság intézkedéseiről, ezeket azonban csak első lépésnek tekinti. Különösen fontos a földbirtokpolitikai tervbevett intézkedésekre és a telepítési alap eddigi ténykedéseire vo­natkozó fejezet, valamint a mezőgazdasági munkásság helyzetét tárgyaló rész. A mező- gazdasági hitelügyekkel kapcsolatban sürgeti a normális hitelélet yiszaállítását és a gazda­védelmi rendelkezések gyors végrehajtásával kapcsolatban a korlátozó rendelkezések ha­tályon kívül helyezését. A mezőgazdasági hi­telkérdés sürgősségével kapcsolatban rámutat a jelentés arra is, hogy ennek a sarkalatos problémának megoldása a magyar mezőgaz­dasági termelés színvonalának emelése érde­kében is múlhatatlanul szükséges. A jelentés komoly, tárgyilagos és szakszerű adataival, világos okfejtéseivel nemcsak az Országos Mezőgazdasági Kamara és szerveze­teinek működését mutatja be, hanem általá­nos szempontból is értékes fotográfiája a a magyar mezőgazdaság 1938. évi helyzetének- »»»»o «««« aki udvari asztrológusa, Mr. Carton által' holtbizonyossággal megjósolt vízözön élői úgy akart megmenekülni, hogy a tempelhoíi ke- resztúton éjjel-nappal imádságba merülve tér­depelt. A világvégi komédiák között talán a leg­nevetségesebb a íong-islandi adventisták »mennybemenetele« volt 1925-ben, tehát nem is olyan régen- Erről a különös tömeghiszté­riáról akkoriban az egész világsajtó megem­lékezett- Ezeknek az adventistáknak Robert Reidt volt a vezetőjük, aki szerencsétlen, fél- i revezetett hívőinek azt mesélte, hogy egy éj­jel megjelent neki valamelyik arkangyal... valószínűen Gábriel és tudatta vele, Hogy a világvégének, a nagy pusztulásnak s ezzel egyúttal az utolsó ítéletnek a napja rövidesen elérkezik. Reidt és hívei állandó böjtöléssel és imákkal készültek fel a nagy napra, ame­lyet az álpróféta később február 26-ára tű­zött ki. Ezen a napon aztán sűrű tömegekben ez­ren, meg ezren gyűltek össze Long Islandon — többnyire inkább kíváncsiak, mint »hívők«- s borzongva nézték végig a mennybe ké­szülődök délutáni körmenetét. Az emberek Reidt házától indultak el s zárt sorokban me­neteltek a nyugati mezők felé. Férfiak, asszot- nyok és gyermekek, valamennyien hosszú, hó­fehér ingben és égő gyertyával a kezükben.. Valamennyiük tekintete az ég felé fordult, riadtan lesték az égi jelet, amelynek a nyur HAÁS feat-tisztit férfi és női ruhák-gyász- ruhák soronkivül. Gallértisztitás 8 fillér Lakása Apponyi utca 19a Gyűjtő a Kossuth utca 8a gáti látóhatár felett kellett feltűnnie. A szabad mezőre érve nagy körben vették körül az álprófétát, aki este hat óra tájban mindkét karját az £g felé tárva extalikus ki­áltozásban tört ki: —- Gábriel ! Gábriel !. •. Készen vagyunk az útra... óh jöjj értünk ! A tömeg hisztérikus ordítással ismételte Reidt szavait­— Gábriel ! Gábriel!. ■. Jöjj értünk ! A nagy hangon beígért mennybemeneteli látványosságból természetesen nem lett sem­mi. A hívők és kíváncsiak serege egyformán csalódottan oszlott széjjel. Az áltudósok. Ha az ilyen egyszerű emberek, amilyen ez a Reidt Róbert volt, sajnálatos vallási, fanatizmusuktól tévútra vezetve világvégét jó­solnak, talán még érthető- Egészen más azon­ban a helyzeil s nagyobb veszedelem csírájá­vá válhatik, ha ilyen baljóslatok úgynevezett »tudományos alapokból« indulnak el. Akad­nak ugyanis többé-kevésbé tudományosan kép zett olyan kontárok, áltudósok is, akik — úgy­látszik — abban találják legnagyobb gyönyö­rűségüket, ha embertársaikat alaptalan rém­hírekkel nyugtalanítják. Ezek közé tartoz­nak azok is, akik a föld szénkészletének kö­zeli elfogyását jósolgatják. Pontos számada­tokkal igyekeznek kimutatni, hogy ennyi, meg ennyi év múlva nem lesz többé szén ezen a földtekén. Ez pedig a mai földi civilizáció szomorú végét jelenti. Ezt jövendölgetik a petróleumról is... Az sem fog örökké bu­zogni a föld mélyéből. A katasztrófa tehát el­kerülhetetlen. .. Egy másik »tudós« azzal áll elő, hogy enyr nyi, meg ennyi ezer év múlva a földgömb tef rülete kicsiny lesz az elszaporodott emberek milliárdjainak. Az emberiség sorsa tehát meg van pecsételve. Valamennyien éhenhalunk... Ismét egy másik tudós mindezekre fölényesen legyint és kijelenti, hogy ez a katasztrófa már már nem érinti a fehér fajt, amely addigra rég kipusztul a felülkerekedett fekete, sárga, vagy más színes faj végső uralomra kerülése után. Európában a feketék, Ázsiában pedig valami óceáni fajta leigáznak és megsemmisír tenek minden egyéb önmagát túlélt, degene- rált fajt. •. Bizony, ez a túlnépesedés csakugyan nem sok jóval kecsegtet- — bólogatnál» megint mások. De ennél még sokkal nagyobb ve­szedelem függ ám! a ’fejünk felett! A »Journal de Geneve« hasábjain nemrégiben egy fran­cia professzor a lehető legkomolyabban bizo­nyítgatta, hogy az emberiség igen hamaro­san — megőrül. A francia professzor szerint ugyanis az őrülési és súlyos idegbetegségi esetek aggasztó módon szaporodnak- 1851-ben például még csak 535 emberre jutott egy bomlott agyú személy, 1867-ben már 312-re 1 A legújabban pedig az arány már csak egy a 150-hez. Az 2189-ik esztendőben. így aztán ez a modern vészmadár pontos statisztikai műveletek támogatásával, amelye­ket persze sehogy sem lehet ellenőrizni, ar­Babonás és áltudományos jóslatok a föld és az emberiség pusztulásáról.

Next

/
Thumbnails
Contents