Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-23 / 168. szám
6 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. július 23.; Geruzajegyzetek. Megvallom, nagyon szeretem a gyermekeiket. A helyeseket, mert helyesek, a nyomorékokat, mert nyomorékok, a sejpitőket, mert sejpitenek, a csintalanokat, mert csintalan nők. i A múltkor sok gyerekkel ismerkedtem meg. A barátságunk nagyon elmélyült, különösen akkor, amikor cukorral is megpecsételtük a vérszerződést olyanformán, hogy én vettem, ők pedig megették az édességet. Azóta csaknem naponta találkozom a »gyerekeimmel«. Tegnap aztán fagylaltot vettem nekik. Szegény legény vagyok, hát két kölyök- nek csak egy tizfilléres tölcsér jutott. A kóf- cos Julcsika, meg a bogárszemű Sanvika oszt toztak az egyiken. Kiváncsi voltam rá, mit lyen salamoni Ítélettel tesznek igazságot: eltörik-e ,elharapják-e. Egyiket sem választották. Hanem a Julcsi a Sanyi szája elé tette a tölcsért és bájos bölcseséggel kibökte : — Egyszer te húzod végig rajta a nyelved, egyszer én. Még el nem fogy... Hát nem édesek ? ! Hát nem lehet szeretni ezeket az ártatlan, kedves kis bütyköket ? ! * A napokban egy Pázmámj-tanulmáng került a kezembe. Csak úgy találomra kinyitottam. Érdekes szövegre bukkantam. Azonnal feljegyeztem az olvasottakxit. íme az idézel. »Hogy nagyobb kedvet talállyon mind le. ánykorában szüleinél, mind Iiázassácf-után szerelmes uránál, szükséges, hogy a leány tanullyon élecskét-is főzni. Nem tudom, ha vagyon foganatosb dolog, mellyel magát kedr vesbé tehesse az asszony, mintha urát ha- tegségében maga kezével főzött gyenge été_ lekkel kínálja. Mocskosb az asszony-ember mikor más férfiútól szorongattatik, hogy sem mikor az urának-való főzésben fazékfogóstul kormoztatik; éktelemb a tánczban vagy koczkaj át zásban a leány úja, liogysem az étek-abárlásban.« Azt hiszem, mások is követik a példámat s ha fel nem is, de alaposan megjegyzik molyuknak Pázmány igazságait. * Mikor vonaton utazom, lehetőség szerint az ablakhoz ülök. Méghozzá úgy, hogy előre, a menetirányba lássak. így érzem igazán az iramot, a vágtatást, a gyors változások gyönyörűségét. Az ismeretlen vidék égy megtak pinthatatlan központ körül forgó óriási fazekaskorongnak látszik. S jó tudni, hogy a vonat a földkorong peremén törtet, robog, száguld. Utazás közben tanulmányozni szoktam az embereket. Es az a tapasztalatom, hogy nagyon sok meglábasitott savanyu uborka él a világon. Sohasem értettem meg például azt, hogy miért kell hallgatni a vonaton, miért néznek egymásra némán az emberek.. Hiszen általában mindegyik más-más faluról, más-más kisvilágból való s ha beszélgetnének, sok újat mondhatnának egymásnak. A múltkor mégis néma voltam én is. Arról a helyről, ahonnét elutaztam, sok emléket hoztam magammal. Beletemetkeztem hát a gondolataimba s jóformán észre sem vettem a többieket. Egyszer aztán, mikor feltekintettem, megdöbbentő érzés szaladt végig az idegeimen. Valami történt. Az utasokban felfedeztem az idegeneket, Elvégre csupa ismeretlen emberrel hozott össze a véletlen. A jegy feljogosított arra, hogy egy idegen valaki mellé üljek, nézzem azt az arcot, amit eddig sohasem láttam, megigazítsam annak a gyámoltalan öregúrnak a kabátját, akiről azt sem tuStam eddig, hogy a világon van. Itt mindenki idegen ! Mindenki nagy titkot hordoz magában. Szépet ,vagy csúfot, jót vagy gonoszát, igazat vagy hazugot, tüzeset vagy fagyosat, szürkét vagy színeset — nem fontos. De titok valamennyi. Meglehet, sohasem látom többé ezeket az embereket. Lehet, hogy azt a fiatal menyecskét, aki a kisfiát emteti, holnap agyonszurja az ura ; azt a kövér lókereskedőt, aki vastag szivarfüstöt ereget ki a húsos szájából, két > nap múlva sírba dönti a szivszélhűdés ; lehet, hogy az a lebarnult egyetemista, aki vígan udvarol az Ismeretlen Mancikának, holnap be- lefúlad a Balatonba. Minden lehetséges, semmi se bizonyos. Naponta gyilkolnak, naponta szedi áldozatait a halál, naponta tűnnek el emberek a langyos hullámsirban. Vagy talán én halok meg pár óra múlva... Roszc szül lépek le a vonatról, agyonvág a villám, leülnek a haragosaim, — ki tudja... De ezeket az arcokat aligha látom többé. A vonat elszalad, hát az élet is elszalad. Durva, kegyetlen, ördögi Vonat ez is. Az Idegenek találkoztak benne rövid időre. Egy röpke pillanatra felvillant előttünk az Élet s megmutatta, hogy széles, nagy, eleven és sokrétű, ismeretlen és játékos; de ha kell, gyilkolni és temetni is tud. Az élet folytonos ellentét. Hát miért van az, hát miért, hogy amiben máskor örömöt láttam, most a halál arcát pillantottam meg ? ! Miért kell mindig szakadékokon vánszorogni ? Ha felfelé nézek, csupa örömöt látok, de — jaj ! — ne meréf szeljek lefelé nézni, mert a feketegyomrú sza^ kadék rámtátja a száját! Most eldobtam a sulykot, ugye ? Nem baj ! De fogadom, hogy többet nem leszek néma a vonaton, — hiszen minden ember kopot nyája mögött ott vigyorog a halál. Én ,ezí- után, ha nehezemre esik is, tréfálok a vonaton és mosolyt szórok az ismeretlen arcokra... —bor. Jegyző, biró meg a többiek Irta : Gyulay István. IV. Par rag adót fizet. Adót szedtek. Hálátlan foglalkozás. Sokat kell ilyenkor hallgatnia a jegyzőnek, s bírálnak. Mindegyik adózónak van valami megjegyzése. Bizony nem kellemes ezeket vó- gighallgatni. Egyik az adó nagyságát, a máj- sík a kivető közegeket kárhoztatja. Egyben persze valamennyi egyetért : sok az adó. Az adófizetők közt álldogált az öreg Parrag József bátyánk is. Jóvágású magyar. 60-at taposó, deresedő ember. Vagy két év óta adóhátralékos. Egyébként pedig minden lében kanál. Most is ő volt a hangvivő. Egy pillanatra odafigyeltem. Hallgatom. — Már amit tudok, azt tudom... Sok, hiába, sok ! Hej, nem bírjuk sokáig ! A fizetésre várók hümmögnek, nem mernek nyíltan bizonyítani. Decsak ne volnának hivatalos helyen, a községházán ! így csak az arcukról látható, hogy egyetértenek a szór szólóval. Hallgatom tovább. — Bevétel ? Az pedig nincsen ! Adót fizetni ? Azt kell ! Nem tűrhetem tovább. Rendre es csendre intettem az öreget. De neki állt feljebb Odal. vetette : — És mégis nekem van igazam ! |Z&LAtGiiRSZEGI ROLttOIMYViAR LORD ROTHERNIERE-UTCA 5. Újdonságok. Kodolányi: József, az ács. Vaszary : Kislány a láthatáron. Török: Nehéz ma férjhez menni. Barabás: 100 év múlva mindegy. Kerekesházy: Lipsz. Nyirő: M defalvi veszedelem. Szitnyai: A bocs. Norris: Szegény leány is férjhez mehet. »»»»o«««« Nem akartam vele vitatkozni. Jegyzőnek hallgatni ügyesen tudnia kell. Igyekeztem túladni az öregen. Előszólitottam. — Mennyit fizet ? — Hát, kérem alássan, semmit! — Semmit ? — Semmit, merthogy nincsen miből. — Nincs ? Nos, ne mondja ! Tegnap gabonáért kapott pár száz pengőt ! —■ Igaz, de az másra kell ! Az adó várhat! Tudtam, hogy nem lehet meggyőzni. Hiába hivatkoztam volna törvényre, rendeletre, vagy az ő egyéni becsületére, kárbaveszett volna. Tehát meg se kíséreltem. De erélyesen ráb szóltam : — Hát, akkor mit akar ? Az öreg a zsebébe nyúlt. Előhúzta az adóf- ivét, nekem nyújtotta. — Számítsa ki, mennyi az adóm ! — Minek, ha nem fizet ? — Tudni akarom ! Kiszámítottam. Összeadok, szorzók s az eredményt közlöm s hozzáteszem : — Nem is sok. Kikerül a gabona árából. — Na, ne mondja ! — De mondom ! És azt is, hogy fizessen, mert baj lesz. 'Parrag legyint. Zsebre dugja az adóívét Felém biccent. — Köszönöm a fáradtságát. Majd a fizetésre is rákerül a sor. — Késő lesz ! — Fizetni sohasem késő... — És, ha mégis... Merthogy lefoglaljuk! a bankban a pénzét. Már utána jártam. — Csak nem ! — De igen ! Mondhatom, szép summa! Az Öreg megdöbbent. Lába mintha földbe gyökerezett volna. Az ijedtségtől alig jött szó ajkára. Levegő után kapkodott. — Nem..., nem .., ez nem lehet! — Pedig igy van"! Bőségesen kikerül bérlőié az adó. Sőt, még a következő évi adóra is jut.... — Ezt nem gondoltam ... Hát megtalálták ? — Meg ! Igaz, hogy sejtelmem sem volt arról, hogy, van-e Parragnak takarékbetétje. De azt tudtam, hogy zsugori ember. Magára és családijára alig költ valamit. Most megértettem, hogy hová vándorol, hol gyűlik a pénze. El|- árulta magát. Szorongattam tovább : — Jó, ha én tudom, nem baj ! Legfeljebb az adót vesszük ki belőle. Deha az adóhivar tál is tudomást szerez róla..., hej ! — Akkor..., akkor.. — Uj adóval rójják meg a pénze után. — Igaz ? — Bizony, igy J|esz ! A pénz jövedelmet hoz s azután fizetni kell! De meg is büntettik ! Adótárgy eltitkolás, miegymás ...
