Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)

1939-07-19 / 164. szám

1939. július 19. Szerda» XXII. évfolyam 164. szám« Felelős szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Stéchenyi-tér 4. ■ Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed« évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Amikor Cseh­szlovákia eltűnt. a földszinéről, mindenki a leglennészetebbr nek tartotta, hogy a Magyarországtól elrabolt s a megszűnt államhoz csatolt részek vissza­essenek Magyarországhoz, ahova ezeréven át tartoztak. A várakozásnak azonban nagy csa­lódás lett a vége, mert azon a kis sávon kí­vül, amit még Csehszlovákia teljes fölszámot- lása előtt, a bécsi döntés alapján kaptunk vissza, semmihez sem jutottunk. A teljes Felvidékhez való jogunkat senki el nem is­merte. Abban azonban nem tudtak mégsem megakadályozni bennünket, hogy az úgyner vezelt Kárpátalját vissza ne szerezzük. A-Feli- vidék, ez az ezeréves magyar élettér, >nem — az ezeréves Magyarországnak szerves része, amit nemcsak barátaink, hanem volt ellensé- geink szerint is jogtalanul raboltak el or­szágunktól, Szlovákia néven új, független ál­lammá alakult az önállóságnak és független­ségnek minden föltétele nélkül. Sajnos, most már barátaink is úgy találják rendjén a dol­gokat, hogy minket az a terület nem illet meg. Mintha csak Clemenoeau hangját hal­lanék a béketárgyalásokon : Az ezeréves bir­toklás nem jogcím ... És mi történik Szlovákia megalakulása óta ? Egymásután röppennek felénk Szlovákiából a sértegetések, otromba támadások. A mosf- tani Magyarországtól bizonyos területeket »vissza« akarnak szerezni. Igen : vissza ! Ho­vá, kihez és milyen jogon ? Hot van az a Szlovákia, amelytől mi valamit, még hozzá jogtalanul elvettünk ? Hát az bizonyos, hogy a békekötésekkel kezdődő és még Isten tudja, meddig tarló időszakot a történelemhamisitás korszakának kell elnevezni a világtörténelem­ben annak kihangsúlyozásával, hogy a törté- nelemhamisilás ellen épen azok nem tiltakoz­tak, akiknek tiltakozniok kellene. Hallgatáy suk azután újabb és újabb tűzfészkeket lé le­si t a vérrel úgyis eléggé megázlalott Európa földjén. És főcéljuk, mint hirdetik, a tűz­fészkek megszüntetése ! De térjünk vissza az ezeréves jóságunkról, a testvéri szerétéiről olyannyira megfcledket- zett lótok államához, Szlovákiához. A rádió, amit a tótok kormánya hivatalos szócsövének kell tartanunk, napokon át szemérmetlenül támadott bennünket. A kassai dóm rablás­sal kapcsolatosan is úgy beszélt, hogy ökölbe szorult a markunk. Miért nem lehet, miéjTt nem szabad nekünk megfelelő elégtételt ven­nünk hitvány sértegelőinktől ?. Álljon ki ve­lünk szemben nyiltan az a tót, aki kivetni valót talál bennünk, de ne piszkoljon Leni­nünket egy, velünk barátságos viszonyban élő nagy nemzet árnyékába húzódva abban a föltevésben, hogy nem taníthatjuk meg amúgy magyarmiskásan, mert védi őt nagy pártfot- gója­Nem kö%etünk el talán olyasmit, ami kül­politikai érdekeinket veszélyezteti, ha a tó­toknak »felszabadító«, de már a siilyeszlőbe került cseh testvéreiktől örökölt pimaszságain ra azt válaszoljuk, hogy : tudjuk, országúknak területi épségét védi nagy barátjuk, de nem fedezi ugyanakkor szemérmetlenkedéseiket. Meg azután : a magyar tud tűrni ; ezt megtaf nulták az ezerév alatt velünk testvéri közösö­séiben élt tótok, de a mi türelmünknek is van határa és a tisztességünkön ejtett csor­bát ki is köszörüljük. A mi határainkat a mi vitézségünk tűzte ki és becsületünk, bá­torságunk garantálja. Ha tisztességes küz^ élelmünkben elbuktunk, annak oka a világtör­ténelem megítélése szerint a hamisság, az ál- nokHság volt és legutóbbi területnagyobbo* dósunk sem ajándék, amelynek eilenében alattvalói hűséggel tartoznánk valakinek ; ne­künk csak igazságunkat segítették barátaink diadalra juttatni. Amit meg is érdemeltünk, mert ezer sebből vérezve is életben márada­tunk és erőre kaptunk. Nekünk kegyeket soha senki nem osztogatott; a becsületes segítséget elfogadtuk s tisztességgel inegkö»- Islzöntük. Csudálkozunk, hogy a tótok ezeréven ál nem sajátítottak el tőlünk semmit, ellenben hozsannával fogadott és feszítsd meg-gel ju­talmazott cseh testvéreiktől húsz év alatt na­gyon jól eltanulták a pimaszságot. No igen. Az Esti Újság nagy riportot közöl Kolozsf várról. A riportban részletesen feltárja az oláh állapotokat. Eszerint az oláh hadvezet- tőség a magyar határ mentén hadállásokat építtet és sorozatosan üldözi a magyarokat. Egymásután hívják be az oláh hadkötelee zetteket. A magyar falvakat oláh bérencek járják ,akik csak az adott jelre várnak, hogy Páris, július 18. Rydz-Smigly nyilatkozott a Pelit Párisién munkatársának. Nyilatko­zatában félreérthetetlenül leszögezte, hogy Danzigot megvédik és a lengyel kormány nem hajlandó lemondani erről a területről.. Egy évvel ezelőtt dicshimnuszokat zengtek! Hodzsa Milánnak, aki mint telivér tót mi­niszterelnöke volt a dicső, az örökélelre szülé­iéit csehszlovák köztársaságnak és most a fel­vidéki »hóditóval« a medvét hivatalosan a tléy tának minősítő Srobár Lőrincoei és még vagy 300 előkelőséggel egyült bíróság elé állítják ! Ezt a sorsot egyébként mi is megjósoltuk! Hodzsának. Igazán sajnáljuk hozzánk visszakerült tót testvéreinket, hogy az egységes szeritistváni birodalmat megcsufoló, természetellenes hatá­rokon túl élő faj testvéreik egynéhány rnegkóf- tyagosödolt »vezér« bölcs kormányzata alatt sértegetik azt az országot, amely tiz évszázaj- dón át kenyeret és védelmet adott nekik. Ezek az új vezérek gondolhatnának Benes, Hodzsa és Srobár sorsára ! hf. lemészárolják a magyar lakosságot. Magyarok és bolgárok tömegesen menef külne/c ki oláh területről. Dobrudzsában öm­lik a vér. Az oláhok a határtól száz kilómén (erre eső területeken is erődítményeket épi- . tenek. Háborús hangulatban ég az egész or­szág. Minden pillanatban kirobbanástól le- I hét tartani. Különben olyan tervek is felmerültek a; danzigi kérdéssel kapcsolatban, hogy öt évig még a jelenlegi helyzet marad fenn, öt év múltán aztán további tárgyalások döntik el Danzig sorsát. WNNPMMHAiMIQflMiMWII) ­A oláhok ki akarják irtani a magyarokat. Lengyelország nem engedi Danzigot Japánban tüntettek Anglia ellen. Tokió, július 18. Japán területen hétfőn este számos helyen tüntettek Anglia ellen. A tüntetők több angol üzletet kifosztottak. Ilagaki japán hadügyminiszter különben megjelent a miniszterelnöknél és hosszasan tanácskoztak a liencsini helyzetről, a Peiho hajózárjáról, az angol-japán és japán-kinai akciókról. » III ■ i. » ■ B « » - ~ -- ~ — ~ -- ~ '— — — ~ --- ~ --- ~ --- ~ --- — --- — --- — --- — ­Lá zas tanácskozások Londonban. London, július 18. Pál jugoszláv régensf herceg az angol fővárosba utazott. Német vélemény szerint bár magánjellegű utazás­ról van szó, Pál régensherceg módot és al­kalmat fog találni arra, hogy illetékes angol körökkel közép és kelet Európa helyzetéről is tanácskozzék. A tanácskozások annyival is inkább valószinűek, mert a bolgár M u­I sanov is Londonban tartózkodik. Egyébként az angol kormány erős akcióba kezdett. Javaslatot dolgoz ki az ir terroristák ellen és elküldi repülőosztagáit a baráti álla- I mokba. A gépek a német területek érine tése nélkül elsősorban Francia- és Lengyel- országba látogatnak el. 1 » » »»O« « « «

Next

/
Thumbnails
Contents