Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-18 / 163. szám
1939. július 18. Kedd. Ara 8 fillér Felelős szerkesztő : H erboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. =■■■■■:■■ Telefonszátn 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési Arak: egy hónapra 1‘50 pengő, negyed« évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. A faluért és a munkásságért. Csak az a nép erős és egységes, amely gazdasági téren is megalapozott. Ennek a megalapozottságnak előf: 1 létele a biztosan álló népi öntudat, amely csakis a szegény sorsból felemelt, önállóvá lett, a termelésbe tényezőként beállított tetterős magyar parasztságnak a jólétéből fakadhat. Az egészséges földbirtokreform lesz az a nagy lépés azon ,az úton, amely ehez a jóléthez és népi öntudathoz s ezzel együtt a magyar mezőgazdasági termelés tökéletes megalapozottságához vezet. A kormány programmjába vette a földbirtokreformot, azt tehát meg is kell csinálnia és ezzel hosszú időkre nyugalmi állapotot teremtenie az országban. Mert az bizonyításra sem szorul, hogy a magyar föld népének ez a legégetőbb problémája, hogy helyes föld- megoszlás nélkül Magyarországon népi, nemzeti, keresztény és szociális életet teremteni nem lehet. A helyes földbirtokreformmal új vágányra állítjuk a magyar életet és elérkezik a mi szentistváni hazánkban, az ősi erőtől duzzadó iés életet adó magyar földön is a boldogabb kor, amelyben a falu népe elfoglalhatja azt a helyet, amely hivatásának jelentősége alapján joggal megilleti. Ezzel kapcsolatosan meg kell emlékezni a mun A'ás kérdésről is, amely nem kisebb főni1 tosságú, mint a falu népének sorsa. A magyar munkásságot ki kell vezetni abból a politikai és erkölcsi hínárból, amelybe a nemzetköziség érdekétől vezetett szocializmus a nagy munkástömegek jóérzését belefojtani igyekezett. Ha az elmúlt két évtized világpolitikai eseményeire visszatekintünk, jogos az a megállapítás, hogy a nemzetköziség munkás- politikája zsákutcába vezette nemcsak nálunk, hanem egész Európában, sőt az egész világon a munkás tömegeket. Hazug alapokra felépített elméletei elhomályosították a magyar munkásság szemét és elfelejtetni igyekeztek, hogy a munkásság itt csak mint az egységes .nemzettest törhetetlen része boldogulhat. A nemzetköziség zsákutcájából levi- tézlett és hamisnak bizonyult szocialista elmélet számára nincs kiút, ennek az elméletnek a dolgok rendje szerint hamarosan el kell tűnnie a magyar élet porondjáról. A munkástömegek számára ez a zsákutca azonban nem jelent végleges megtorpanást, mert nyitva áll előttük a nemzeti és keresztény gondolathoz való visszatérés útja. A magyar munkásságban erre kétségtelenül meg is van a hajlandóság, amit azonban a keresztény irányzatú munkásegyesületeknek állandóan erősíteniük kell, hogy a hajlandóság akarattá edződjék. Feladatunk tehát ma az, hogy a falu népe sorsának jobbrafordul ásán munkálkodjunk és egyben bevonjuk a keresztény nemzeti építő munkába a magyar munkásságot is. Ki kell vennünk a munkásság vezetését az arra minden tekintetben alkalmatlannak bizonyult kulmérgező internacionalisták kezéből és be kell soroznunk a teljes és tökéletes nemzeti egységbe. Csak ilyen alapon szolgálhatjuk magyar hazánk gazdasági fellendülését s gazdasági életének biztos és megingathatatlan alapokra helyezését is. Hogy azonban a munkásság nemzeti és keresztény tömörítésére irányuló igyekezetünk teljes eredmény- myel járhasson, új, szociális tartalommal telitelt munkáspolitikára és a társadalmi berendezkedésnek alapos megváltozására van szükségünk. A munkásságnak a szociáldemokrácia karjaiba történt odadobásáért a teljes felelősség az államot és a társadalmat terheli. Az állam nem csinált megfelelő munkáspolitikát, a társadalom nem értékelte, hanem lenézte, kebeléből majdhogv ki nem közösítette a munkásságot. Ezt a bűnét mindkét tényezőnek el kell ismernie és erősfogadást kell tennie, hogy azt a jövőben kerüli. Majd meglátjuk, hogy akkor a munkásság szervesen összeforr a nemzettesttel és annak a nemzeti lés keresztény gondolat jegyében hasznos részesévé válik. » » » »Q«« « « Folytatódnak az oláh kegyet enkedések. Gyula, július 17. Román területről tömegesen szöknek át Békés megye 'különböző szakaszain magyar és oláh nemzetiségű katonák. A katonaszökevények szerint a lakosság oláh területen nagy rémületben él, gazdasági 1 pangas van az egész vonalon és egyre súlyo- j sabhak az állapotok. Nagyszalontán még a laf- | kodalmak tartását sem engedik meg, Boros- jenőn nem tudnak aratni, mert mindenkit behívlak katonának. Aradon teljesen megj^ bénult a gazdasági élet és ha ez a terrorisztif- kus állapot még sokáig tart, bizonyos, hogy Romániában zendülés fog kitörni. » » » »O« « « « Elmérgesedéssel fenyeget & keleti helyzet. Tokió, július 17. Kvantung-tartományból érkező hírek szerint Charbiiitól mintegy 300 kilométerre északnyugatra, szovjet-mongol repülőgépek bombázták a futargi vasúti gócpontot és igen nagy károkat okoztak. Úgy látsziA, a szovjet most már Mandzsu kiló belsejében is meg akarja vetni a lábát, ami mii- alt a kormány a legerélyesebb tiltakozást jelentette be a moszkvai kormánynál. Az angol-japán tárgyalásokat a hét folyamán tartják meg. A tokiói angol nagykövet táviratilag kérdezte meg Halifax lord külügy»- minisztert, mit csináljon Arita japán külügyminiszter öt pontból álló ismeretes követelésével szemben. A japán kormány azzal a tervvel foglalkot- zik, hogy a Peiho folyón beliltja a hajójárato** kai. Ugyanis az angolok ezen a folyón szállitb jak a hadi anyagokat Tiencsinbe. Egy elrabolt és visszacsempészett kulcsszerepe a kassai dómrablásban. Az egyszerű lopás a század legfantaszlikut- sabb bűnügyévé dagadt. Kezdetben azt gondolták, hogy csak 60 ezer pengő értékű műr kincseket raboltak el a kassai Dómból, külsőbb kitudódott, hogy több, mint egymillió pengőt érő drágaságokat vittek el a szentségi törő /rezek ; először egyszerű lopásnak látszott a rablás, ma már bonyolult bűnügyi regény lett belőle. A rendőrség aprólékos gonddal, nagy fel- készültséggel és fokozott éberséggel keresi a bűnösöket. Mindezideig azonban egyetlen biztos nyomra sem tRikkant. Legérdekesebb fordulat kétségtelenül mégis akkor következett be, amikor a kincseskamra három kulcsa köré fonódott a kassai rejtély minden szála. Három kulcs nyitja ugyanis a kincseska mL rát. Az egyik kulcs Tost prelátusnál, a másik Münster ny. táblabirónál, a harmadik pedig a fősekrestyésnél szokott lenni.. Nemrégen a fősekrestyés Tost prelálustól és Miinistertől is elkérte a kulcsokat. Amikor azonban a kamrát ki akarta nyitani, észrevette, hogy az egyik zár nem működik. Erre lakatossal le- fürészelte az elromlott zárat. Miután a dol(- gát elintézte, a kamrát bezárta, a kulcsokat pedig a sekrestye íróasztalába dobta. Napok múlva felfedezték, hogy a kamrát kirabolták. A fősekrestyés a nyomozás alatt bevallotta, hogy könnyelmű volt, amikor a kulcsokat nem küldte vissza és nem tett jelentést az erőszakos beavatkozásról. Az iró- aszlalt ugyanis könnyen kinyithatták s akiveit kulcsokkal a kamra ajtaját minden erőfeszítés nélkül feltárhatták. Az ügyet még bo- nyolutabbá teszi az, hogy Münster táblabiró egyszerűen elfelejtette visszakérni a rábízott kulcsokat. A rendőrség minden zugot felkutatott, hogy; egy olyan eszközt találjon, ami az Íróasztal fiókját nyitja. Nem talált ilyent. A második! vizsgálatnál azonban mégiscsak előkerülL egy ilyen kulcs. Megdöbbentő! Hogyan hogy előszón nem találták, most mégis megvan? Úgy látszik, valaki szabadulni akart tőle és visszar csempészte. De miért ? Aki visszacsempészte, nem lehet idegen egyén. Megfogamzik a gyaf nn : a két vizsgálat közötti időben mindössze öt személy fordult meg a sekrestyében, tehát az öt ember jöhet szóba. A. rendőrség valamennyit kihallgatta. Mindnyájan kereken tagadlak. . A nyomozás azonban erélyesen folyik tovább. Miklós Dezső rendőrttanicsos kijelenj- telte, hogy rövidesen több szenzációs letartó zí- tatás várható az ügyben.
