Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-16 / 162. szám
6 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. július 16. Asszonyok rovata. Rovatvezető dr. Dévainé Erdős Böske. ti Divatposta. Menyasszony. Látogató ruhának csináltasson. egy fáradt rózsaszínű alapú imprimc ruhát, ugyanilyen rózsaszínű, hosszú kabáttal és amennyiben a minta sötétkék, akkor sötétkék kalappal, vagy ha jól áll rózsaszínűvel, természetesen nyúlszőrből. Üdvözlet. Éltes asszony. NyugodLan csináltathat egy sötétszürke angol chanlung kosztümöt fehér angol blúzzal, fekete vagy szürke kalappal. Fekete-fehér imprimé ruhát ajánlok azután, amit fehér és fekete accessoirekkel viselhet. Üdvözlet. Bébi. Legszebb volna egy fehér madeira blúz bubigallérral, rövid puffos ujjakkal és fekete kosztümjéhez csináltasson fehér madeirából egy fehér virágot. Üdvözlet. Kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket mindig rovatvezetőnk címére^ Budapest, Teréz- körút 35. küldjék. Receptek. Párolt csirke tojással. Ha a csirkét megtisztítottuk, szép darabokra vagdaljuk, egy kanál zsírban egy fej vöröshagymát sárgára pirítunk, beletesszük a húst és puhára pároljuk, azután egy csomó finom vágott zöldpetrezselymet adunk hozzá. Ha megpuhul, levét elsülte, kissé megpirítjuk, 3 egész tojást beleütünk és megsütjük, de vigyázzuunk, hogy ki ne száradjon. Körítéssel tálaljuk. kasírozott pecsenye. Egy kiló borjúhúst megvagdalunk húsdarálón, egy zsemlyét áztatunk es szorosan kinyomjuk a levét, hozzáadjuk a húshoz, egy kis zsírt, egy .kis, zöldpaprikát, két egész tojást egy csepp borsót, jól kidolgozzuk, hosszúkás formát formálunk belőle, megsütjük, folyton meglocsoljuk zsírral, pirosra sütjük, de ki nem szárítjuk. •, Diós lepény. Fél kiló lisztből, 25 deka vajból, 20 deka cukortól, 8 tojás sárgájából tésztát gyűrűnk, a felét kinyujtjup, egy középnagyságú pléhbe tesszük, s a következő töltelékkel töltjük: Negyed kiló darált dió, 12 deka porcukor, 2 deci tej, egy .citromnak a reszelt héjjá, ezt lassú tűznél folytonos keverés mellett péppé főzzük, rákenjük a tésztára, a tészta másik feléből pedig apró kis pálcikákat nyújtunk, keresztül-kasul rakjuk, tojásfehérjével megkenjük, egy kis kristály- cukorral meghintjük. Min zsebkendő 68 f. Nagyobb gyönyörű mintával 80 f. Crepdesehine fejkendő a legnagyobb divat Nagy választékban P 2*40 Horváth Jenő divatárúüzletében. Plébánia épület. Telefonszám: 112 KERTI ABROSZ 350 drb. szebbnél-szebb abroszból választhat P. 2.80-tól kezdve ____________________________SCHÜTZNÉL, EL ADÓ Csácsbozsokon Tőke József 1 szoba, konyhás háza nagy kerttel. Érdeklődni lehet Római Jánosnál Ordöghenye-hegy. Jegyző, bíró meg a többiek Irta : Gyulay István. III. Kinek van igaza ? Egy /neveset összekülönböztek. A vita hevében Somháti barátunk odaütött Béninek, a legjobb barátjának. Nem volt nagyon fájdalmas, mégis a törvény elé került. Először a jegyző próbált igazságot tenni, azután a főszolgabíró. Mindkét fél jelentett be tanukat, merlhát ami igazság, az derüljön ki és a törvény büntesse meg a bűnöst. Hogy kicsodán, micsodán kaptak hajba, nem igen akarták megvallani. Bizonyos, hogy lány volt a dologban. Dehát hallgattak. A tanuk maguk is kurtán válaszolgattak a kérdésekre : nem tudom, nem láttam. Abban azonban valamennyien megállapodtak, hogy Somháti csúnyán vógighuzott Bénin. De arról megint nem tudtak, hogy az ütések száma kettő voll-e, vagy három. A < tárgyalást a tanuk nagy számára tekintettel a jegyzői hivatalban tartotta a főszolgabiró. Tárgy : nyilvános verekedés. A főszolgabiró egymásután adta fel a kérdéseket. A különleges szerepet játszó bot kézről-kézre járt. Végül mégis visszatért a tettes Somhálihoz, aki kétségkívül elismerte a bot azonosságát. A főszolgabiró végignéz Somhátin. — Nos, Somháti, hogyan is történt ? — Megmutassam ? — Tessék ? És már emelte is a botot. Béni vagy három lépést hátrál, nehogy kár essék tisztességén. Somháti mond valamit, majd a levegőbe sújt. De nem egyszer, hanem többször. A főszolgabiró olvassa : — Egy, kettő . négy,.... hat ... Tehát hatszor ? — Meglehet! Béni figyel. Valahogy nem tetszik neki a főszolgabiró megállapítása. Sokalja. — Csak egy volt... Az is olyan kisebb méretű •. A főszolgabiró csodálkozik. — Csak egy ? Hiszen Somháli hatot ismert be ! — Hazudik az, kéi’em alássan. Csak azért mond többet, hogy nagyobb legyen a virtus.^ — Tehát csak egy ? — Az is sok ! De ezt már nem lehet leta-í gadni. — Tagadni? Hiszen nem tagadja... — Megteheti... Akkor nem bünteti meg a törvény azt a... Somhátit. De hatot nem vállalok, mert mit mond a falu... Hatot..(. én,. -. én engedtem ?... r A főszolgabiró megérti a helyzetet. Somháti többet vall be, hogy nagyobb legyen a te kin- • tély, Béni pedig a legkisebbre mérsékli az j ülések számát, hogy a becsületén esett csorba is kisebb legyen. Hosszas vitatkozás indul, hogy háromszor is perdült a bot. Végül is mindkettő megmaradt állítása mellett. Nem volt más hátra: Cenniszütő.Utalsport képviselet 5zabó Cserkészüzlet Zalaegerszeg, ^ossiü^-u, 31, sz. Celejor\: 266. 5zakszerű tarozás. derítsenek fényt a tanuk az igazságra. Egyik a másik után vallott. Egyik vallomását Som- | háti, a másikét Béni kisérte fejtólintássaj, , Persze aszerint, amint egyiknek, vagy másiknak adlak igazat. Már úgy látszott, hogy az ütések száma örök titok marad, mert volt olyan tanú is, aki állította, hogy sem Som- hátit, sem Bénit nem ismeri. A vége felé mégis megoldódott a rejtély. Az utolsó tanú végre megállapította végérvényesen a számot: hat volt. A főszolgabiró megelégedetten üti tollát a tintába. — Tehát hat volt ? — De még milyen! Az én botom svolt, azzal ütötte Somháti... Csakúgy porzott! A főszolgabiró tolla perdült a papíron. Hiába, pótolni kell a mulasztást. Sok időt igénybe- bevett a kihallgatás. Béni szorongón nézi* Meg-megköszörüli torkát s több kísérletezés után megszólal: — Kérem alássan, ha már a »hatot« nem veszi le rólam senki, akkor a törvény büntesse meg a tanút is, merthogy a bot az övé volt, hát ő is bűnös... A főszolgabiró felüti fejét. — Megbüntessem ? Aztán milyen címen? ; Mint engem a minap ! Azt mondotta az Ítélet, I hogy »az állat által okozott kárért'a gazdája felel«... — Tökéletes igazság ! — Hátakkor a bot által okozott kárért is felel a tulajdonosa! Ez a büntetés alapja... A főszolgabiró elgondolkozik- Majd tovább írja a jegyzőkönyvet- Kis idő múltán kihirdeti az Ítéletet : — Somháti Gergelyt csendháboritás, nyilvános verekedés mialt elitélem ... Enyhítő körülmény az, hogy a panaszos az ütések számát egyben kérte megállapítani. A bot gazdája pedig a szándékosság hiányában a kárért nem felel... Az érdekellek a jegyző közbeszólására az ítéletben megnyugodtak. Távozás közben Som háti mégis börzönködött: — Nincs igazság !... Hat volt, vagy mi a szösz ! •.. A böcsületben ámbátorkodó botot pedig elkérte a jegyző. A főszolgabiró megkérdezte tőle : — Hát ez meg mire jó ? — Hm, jó lesz majd a felállítandó köz-
