Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-16 / 162. szám
1939. július 16. ZAJ;AMEGYEI ÚJSÁG 3 EGY JÁRÜM-ÜTCAIHÄ2 IGAZI ARCA. Ahol kérkedik a gond és a szegénység. bejáró vagyok. Épen csak hogy meg tudok élni. Képzelje el, két hétig csak kenyeret ettem, főtt ételt nem láttam- Sokszor azt hiszem, nincs semmi értelme az életnek... És ez még semmi. Bemegyünk a másik családhoz. Szobakonyhás lakásba jutunk. A szoba fala vizes, a padlója csorba. Ebben a kis lakásban él a liz tagú család- A családfő 50 százalékos rokkant; az édesanya már több ízben kapott kitüntetést, kétszer bronzérmet, háromszor pénzbeli adományt Jó magyar asszony. Nyolc élő gyermeke van, két fia meghalt. A gyermekek legidősebbike 19 éves, legfiatalabbdik a 2 éves. Az asszony most várja a kilencedik gyermeket. így aztán ő is, meg a két idősebbik kivételével, a gyerekek is keresetképtelenek A Ids okosszemü Józsi elénk állt. — Mit szerelsz legjobban Józsi ? — kérdeztük. — A krumplit. — Én meg a cseresnyét! — vágott rá a Gyurka. Még szerencse, hogy csak ekkora igényük vau. Ha többet kívánnának, aligha éreznék jól magukat. Mert itt a szegénységben is boldogok a gyerekek Csak az őszhaj u családfő beszélt szomorúan. — Most július elsején, mondta, a sokgye- rekes hadirokkant családok 50—50 pengő segélyt kaptak, de csak az elaggottak. Pedig ötven éves létemre és mert nyolc élő gyermekem van, azt hiszem, megérdemelném én is a segítséget. Szavaiból már régen kialudt a lázadás zsarátnoka. Nyugodt életszemlélettel, szinte megrögzött biztonsággal beszél az életről. Homlokán megmélyüllek a ráncok és a h,átamcgétt kirajzolódott a kérdőjel : fel ludom-e nevelni rendesen a gyermekeimet ? Istenem, hát fel tudja-e.... 12 éves Jóska vérszegény- Darástésztán és fütyülésen nem lehet meghízni. — Volt olyan telünk, mondta a férj, hogy csak krumplit ettünk Nyáron vidámabban látjuk az életet, de télen... télen vacog a fogunk. Az 5-ik família élete szintén egy szűk szobakonyhás lakásban játszódik le. Innét sem hiányzik a gond éjs a panasz- A közeledő est szürke fátyolba takarja a bútorokat. Olyan itt minden, mintha megelevenednének az élet télén tárgyak és eszelős táncot lej lenének a látogató körül. Csak hallgatjuk a szavakat. — Napszámos vagyok, mondta a férfi, 38 fillér órabérem van. Télen alig kapok munkát. A feleségemen kívül két kis gyermeknek kell kenyeret keresnem. A világháborúban kétszer megsebesültem. Az ősszel fent voltam a Felvidéken. Közben felment a feleségem az illetékes hatósághoz, hogy segélyt kérjen, de elzavarták- Semmi segélyt sem kaptam. Hazajövet előbb a lakbéremet kellett megfizetnem s csak azután gondolhattam egyébre. Nézzen ide, idenézzen — mutatott a szinehagyott ruhájára — ilyen gúnyában járok. Ez, ez aztán élet! A családok olyan házban laknak, amit már régen tatarozni kellett volna, őszintén megvallva, erre a hajlékra ráférne a javítás. Méghozzá nagy. És a háztulajdonos is.. A háztulajdonos nem sokat felelt a kérésünkre, csak egy csomó csekket és receptet rakott elénk. A csekkeken fizetett az államnak s a recepteken az egészségnek A szétszórt papírok felett megindult a beszéd— A házat négy és félezer pengő teherrel Örököltem, mondta, ugyanakkor olyan szegény lakókat kaptam, alak sokszor hibájukon! kívül, nem tudtak fizetni- A világháborúban megbetegedtem, 25 százalékos rokkant vagyok. Közben a betegség egészen ledöntött s az orvosokra, orvosságra ment minden pénzem- Uram, hallgasson meg ! Egy évi jövö- delmem 644 pengő, ezzel szemben az említett teher kamatjaira és adóra évi 800 pengőt keil fizetnem. Mosl aztán lataroztassak ugye? Miből ? Pillanatnyi csend után folyLalta a panaszt, Fiakkeros vagyok, s azt gondolja, meg tudok belőle élni? Ä lótartás naponta 4 pengőbe kerül és sokszor épen csak össze tudom kaparni ezt a pénzt. Van olyan nap, amikor! még ennyit sem keresek. Zalaegerszeg halott» itt nincs forgalom, nem leluet rendesen megélni. És ami legrosszabb, beteg vagyok. Van itt kiút ? Ezt kérdezte. Van itt kiút ? Gondolkodtunk! rajta sokat, kerestük ezt a kiutat és — megtaláltuk. Több szociális felelősségérzetet, a munkabérek szigorú és méltányos rendezését, egészséges lakáspolitikát és a szegény emberek megbecsülését kell megteremteni, beleí- verni a társadalomba. Ez az egyetlen ut, amelyen a Jákum utcai házak, a gond és a szegénység hajlékai kiemelkedhetnek abból az életsorból, amibe a könyörtelen sox-s taszította azokat J Move Jubileumi sport programját a város sporttársadalmának figyelmébe ajánljuk. Július hó 22-én és 23-án dunántúli hadipuska és kispuska céllövőverseny lesz, amelyre igen nívós versenyzők nevezései érkeztek már be. A versennyel kapcsalatban minden [útbaigazítás, valamint a inevezés Szász Gábor dr. szakosztályi elnöknél kapható, illetve teendő. A leggazdagabb és legnívósabb műsort a július 30-i Move—Máv országos hármas viadal igér. Körülbelül 150 országosan hires versenyző kísérőkkel együtt érkezik ez alkalommal városunkba. Atlétikában, tennisz- és céllövő számokban méri össze erejét a Mow és Máv nívós gárdája Zalaegerszegen. Ilyen eseményt sem a mulLban, sem a közeljövőben nem látott és nem fog látni egyhamar a város közönsége. Elég harcot kellett a jubiláló egyesületnek érte vívnia és a versenyek látogatásával jutalmazhatja csak meg a lelkes közönség a szép műsorokért. A Move—Máv versenyekről hangos filmhíradó is készül városunkban., Szeptember hó elején még egy meghívásos országos atlétikai verseny színhelye lesz a Move pálya. ' 1939—305 vght. Versenytárgyalási hirdetmény. Dr. Schwarz Károly ügyvéd által képviselt Stark László és Isa cég javára 98.12f 50 P 90 f tőke és több követelés és járulékai erejéig, amennyiben a követelésre időközben részlet- fizetés történt, annak beszámításával, a zalaegerszegi kir. járásbíróság 1939. évi P. K, 10333 sz. végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1939 évi március hó 3-án lefoglalt 1018 pengőre fcecsült ingóságokra az 'árverés elrendeltetvén, annak végrehajtást szenvedő üzletében Zalaegerszegen, Kossulh-u. 9. sz. alatt leendő megtartására határidőül 1939. évi július hó 19. napjának dél- előtt 10 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt Írógép, kerékpár, gépalkatrészek s egyéb ingóságokat a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellet el fogom adni. Zalaegerszeg, 1939. évi május hó 30-án. Dénesi kir. jbirósági végrehajtó. Zalaegerszeg, július 15. Sokan azt állítják, hogy nyáron nem lehet irhi a szegénységről. A csillogó napfény elzavarja a gondokat és kisimítja a ráncos arcokat. Melegben nem kell tűzifa, nem gubbaszt a szegényember válla felett a nyomorúság sasmadara. Igen, igy gondolják. De nem igy van. Az igazság az, hogy a nyári melegben is didereghet a léteik s a esti lógó napfény is legfeljebb megszépíti, de el nem simítja az arc ráncait. Zalaegerszegen van egv ház, egy Já- kum utcai ház, amelyben — talán mondhatjuk igy — bőkezű volt a szegénység' és összehordott minden könnyet és bánatotJákum utca 34. Földszintes kis házikóit _ Kicsi udvarán 22 gyerek sir és kacag, hat család 22 gyereke. Mi mind 'á hat családot végigjártuk, hogy meghallgassuk a panaszaikat és a nyilvánosság előtt is rámutassunk arra, mennyi dolgoznivaló van a városunkban, mennyire fel kell ébreszteni társadalmunkban a felelősségérzetet. Lakásrói-lakásra, gondról-gondra.,. Az első család. Szobakonyhás lakás. A feleség van csak itthon. A férj Budapesten, egy fürdőben kezelteti a betegségét, a csontrágó isiást. Fiuk, a fiatal legénygyermek már állásban van ugyan, de alig keres valamit Az asszony kénytelen-kelletlen egyedül éldegél, sajnos ő is beteg. Kínozza és gyölri a reuma. — Borzasztó, — mondja — tessék elhinni, borzasztó dolog igy élni. Ha még volna egészségem és dolgozhatnék... De nincs. Hiába minden erőfeszítésem, semmire sem megyek. Az uram ács, az OTI fizet egy keveset és Mindig mélyebbre. neiepiuiiK a uariiiauiK. uiaasua- oz.iu.ie megijedtünk, olyan kicsi szobába jutottunk- Tessék csak elképzelni ! Három és fél méter hosszú, meg két méter szélességű szobácskábán héttagú család lakik- Ez az egy, szobár nak alig nevezhető lakás« a konyha, a hálószoba, az éléskamra. És ha még a családfő teljesen munkaképes volna ! De nem az. Festősegéd s a munkában annyira megerőltette a szemét, hogy nem lát rendesen. Lefestette saját magát, kis csendéletek és képzeletből festett tájképek függnék a falakon. Mintha azt éreznénk eg}' pillanatra, hogy egy művészi pálya tört ketté, sülyedt a mélységekbeAz asszony szegény, mosni jár. Szerencsére, mostanában a férj is visszanyerte a látását és az egyik zalaegerszegi épületen dolgozik. Bizony, igy is alig tudják fenntartani a családot. Hiszen öt gyermeknek kell ételt adni ! És egy szobában alusznak Fejten. Itt van a negyedik család. Az édesapa bádogosmunkából tartja el a feleségét és öt gyermekét. Szoba-kondás »összkomfortban« laknak- A szöszke kis Bó- t zsika úgy ugrál-bugrál a szobában, mintha ■ tudná, hogy meg kell vigasztalnia a szüleit Kíváncsiságból megkérdeztük, milyen volt az aznapi étrendjük. — Reggelenként egynegy liter tejet kapunk a Stefáneából, mondta az asszony, persze a gyerekek eszik meg. — A reggelit átfütyüljük ! — toldja meg a férj. — Mit ebédeztek ? — Darástésztát— Mit vacsoráztak ? — Déli maradékot. Hát ez volt a család napi élelme. Ezek- után persze nem csodálkoztunk rajta, hogy a
