Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-14 / 160. szám
ára 8 fillér XXII. évfolyam 160. szám ^aarioiwnp Hi mmm Felelős szerkesztő : H e r boIy Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKAI NA PILÁF Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1'50 pengő, negyed« : évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Mindennapi kenyerünket... Talán soha nem szakadoztak fel mngaszto- sabb érzelemmel az Ur imádságának csengő szavai a magyar falu leikéből, soha nem dalolt boldogabb örömmel a gazda szive, mint igy július havában, amikor »érik a hajlik a buzakalász«. Elmerengve állok meg az ezeréves tarlók előtt- Mezőinken szana-szét int, kiabál felénk az istenáldás. Az ő bőséges mulasztja bevirágozta reményeinket, zamatos gyű mölcsöt mosolygott fáinkra. Péter-Pál, Sarlós Boldogasszony táján a kalászok izzó arany tengere horzong meg az acélkaszák hős éri cséré. Amit az Isten nap- sugaras kegyelme érlelt arany színűvé, most engedelmes al.itn iái hajtja le fejét a dolgos ember s.minió r^erszamja alá, hogy kenyérré váljon, áldott kenyérré, ami az égből hullott alá tüzes sugár lángjaiban. Hiszen a nap csókolta teli szájjal, szellő ringaLta, barna föld dajkálta, melég testén táplálta a barázda. A föld embere, aki görnyedve, göröngyöt túrva vetett, most boldog verejtékben fü- rödve arat. Vígan pendül kezében a kasza, lendül a vágás, hogy kenyér-rendet szakítson az izzó kalászokból. A ráncos, kérges barna kezek ősi ösztönnel ragadják meg a kasza nyelét, amely maga is olyan, akár ennek a rögnek egy darabja, amit munkálnia, vó- denie rendelleLett. A legboldogabb munka fejeződik be, elveszi az ember a földtől, amihez mindenkinek joga van, a kenyeret. A kasza a halál jelképe, ezzel ábrázoljuk a kikerülhetetlen végzetet, de most az élet diadalmas, muzsikáló fegyvere lett. Körös-körül ravatal a mező. Itt-ott már friss barázdák hasogatják a földet. Olyan jó volt kint járni a kenyérszagú mezőben, hallgatni a búzamezők énekét, mert tud sírni és dalolni. Hódoló zengő dalát igy kötötte illatos csokorba a költő : Még csak pár pil- lanaL az enyém és a tarlóra hullok. Felkül- dom Hozzád1 végső imámat, nézd, afejem már tiszta alázat. Tudom, hogy gépek, malomkövek várnak, üresen siró asztalfiák várnak, kenyeret kérő gyermekszájak, munkára siető férfiizmok várnak. Vár a hétköznap, vár a vasárnap, falat kenyérnek, ünnepi kalácsnak. Igen, vártuk az új kenyeret. Velünk együtt azok is, akik húsz éven át nem ízlelték, mert a gyilkos erőszak kiütötte kezükből. Omlós cipót nyújt a magyar föld a hazatért testvéreink kezébe, kösse is hozzánk őket a magyar kenyér örökre. Ez a drága magyar nyelvünk pompás érzékkel, kitünően keresztnek nevezi a mezőn összerakott kévéket- A gazda keresztekben számolja termését. Kereszt ! Álljunk meg e szónál, hajtsuk meg lsünket. Mi a kereszt 1 A szenvedés jelképe, gyötrődések, fáradalmak szimbóluma. A kereszten fügött az Életadó, aki földi köntösét is piros buzaszemből ölti lm agár a. A magyar népen kívül egyetlen nép sem nevezi igy a tarlón összerakott gabonát. Nagyon helyes ez. Jól tudjuk, mennyi verej- tékcsepp, mennyi munka, mennyi aggódás, mennyi álmatlan éjszakából születnek meg azok a keresztek ott a földeken. Amikor ősszel elindult az eke, vájjon gondoltunk-« arra, hogy a jó Isten virrasztó szeme nélkül a munkánk üres meddő marad. Mert nem aki vet, sem aki öntöz, hanem aki a növekedést adja, őt illeti a dicsőség. Nincsen az eimberi társadalominak még egy tagja, aki any- nyira az Isten markában volna, mint a gazda. Télen süvítő viharok jártak, aggódva lestük, nem fagynak-e el vetéseink, hófehér dunnával takarta be az ég. Kémleltük az eget, forgattuk a kalendáriumot. »Amikor a vetésnek szomjas lombja volt, az Istennek mindenre gondja volt«. Hatalmas felhők kannáiból megitatta mezőinket. Megeresztette égi csatornáit, áldást öntött minden fűszálra. Szent Márk napján elzarándokoltunk a sarjadó búzaföldekre, háromszor felkiáltottunk a nagy Úrhoz, hogy, a földnek bő gyümölcsét adja és megtartsa. Meghallgatta gyarló szolgái szavát, kenyeret küldött asztalainkra, nem hagyta népét szükségben szenvedni. A becslések szerint liz millió mázsa feleslegről, iilelve annak elhelyezéséről kell gondoskodnunk. A magyar gazdának is meg kell vívnia a maga huzacsatáját. Nem á termelés fokozásával, mint Olaszországban, ellenkezőleg, csökkenteni kell. A miniszterelnök már két ízben, Szombathelyen és legutóbb meg Szegeden intézett felhívást az ország gazdatársadalmához. Micsoda szörnyű lelki váltságön fog átesni a magyar gazda, akit rabul ejtettek a búzamezők, amig átnyergel a lipusterme- lésre. Bicinust, szójababot, napraforgót termeszteni ott, ahol az aratóik éneke csendült. Bízunk rendületlenül először édes anyaföldünk erejében, de hi: zünk azokba,n a kérges I tenyerekben is, amellyel épen olyan bázLosan la padnak a kaszák vedére, mint a jeges fegyverszijjakra, újból csak aranyat varázsolnak változott ^körülmények között is a magyar lián tokra. Amig a magyar paraszt saját barázdáiban állhat, nem félem a jövőt Bátran; nézhetünk szembe a viharral, akár ezelőtt 25 évvel, amikor kilépett a véres barázdából és a Kárpátok pereméről kiáltotta bele a villogó szuronyok erdejébe, csak a testemen: át! Nem kell neki a hazátlan nemzetköziség, elveti annak minden fajtáját, a magántulajdon emlőjén nőtt fel, hazáját édes szülőföldjének nevezi, amiért meghalni mindenkor; kész. Ezelőtt 20 évvel meg a kommunizmus bukott meg a magyar paraszt erején. Kiadták a jelszót, nem kell adót fizetni, ösztönösen megérezte, amiről adót nem fizetek, az nem is az enyém, kaszát is fogott, ősi makacs szerelemmel borul földjére, mert érzi, tudja, ez az éltetőnk s ha meghalunk, hantjár val is ez takar. Szeressük, dédelgessük is ezt a földet. Ebben porlad múltúnk, benne érik jövendőnk. Őrizzük meg minden hantját. Várjuk a nagy, aratást, amikor újra magyar nóta cseng a bánáti tarlókon. Szeresd a földei : A föld jó és nemes, j Semmi sincs, amit méltóbban szeress, j Lehel mindenki hozzád mostoha, Megcsalni csak a föld nem fog soha.« Mátyás László káplán. Románia nem csatlakozik az angol-francia-szovjet tengelyhez. Az Essener National Zeitung azt írja, hogy Románia nem csatlakozik az angol-francia-szovjet egyezményhez. Egyszerűen nem kér határainak szavatolásából, mert rájött arra hogy a szomszédaival még egy né hány elintéznivaló dolga akad Magyarországra is gondol Románia. Lökösházi jelentés szerint egyre több román katonaszökevény lépi át a magyar határt. A szökevények között nemcsak magyarok vannak, hanem dobrudzsaiak is. Mindnyájan megdöbbentő adatokat mondanák el a romániai helyzetről. Nem tartják kizártnak, hogy Románia rövidesen Csehország sorsára jut. A katonákat olyan gyengén táplálják, hogy épen csak éhen nem halnak. Áz angol légi haderő franciaország felett gyakorlatozik. London, július 13. Az angol légi hadérő parancsnoksága elhatározta, hogy több repülőgép fog a nyár folyamán Franciaország felett gyakorlatozod és a gépek elmennek I egész a Földközi-tengerig. Szó van arról is, hogy az angol légiraj Len gyelországba is ellátogat. Harc az ir egység körül. Északirország miniszterelnöke Ulsterben nagyobb beszédet mondott és kijelentette, hogy hogy De Valera, az ir köztársaság elnöke arcátlan munkát folytat, amikor Északiror1 szág bekebelezésére gondol. I Északirország Anglia fennhatósága alatl marad és az a kívánsága, hogy Ulster felet angol lobogó lebegjen.
