Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)

1939-09-03 / 203. szám

XXII. étfolycm 203. u*m, Ära S fűiét» 1939. txsplembep 3. Vasárnap. Felelős szerkesztő : H e r b o 1 y Ferenc. Szerkesztőség 8zéChenyi-tér 4. kiadóhivatal; Zalaegerszeg, n-------.■ : Telefonsz&m 128, PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra P50 pengő, negyed» évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Kezdődik . ’ ' ' ' ' FS] a komoly munka ideje, az új iskolai év- Moz­galmasabb a családi élet, élénkebb a varos. Megjelenik a diáksereg sok-sok kívánságával. Tandíj, tanszerek, instruktor, rendkívüli órák és még sok apró gond nyomja ilyenkor a szü­lők vállát. És a szülők, akik gyermekeiket iskoláztatják, a szájuktól is megvonják a fa­latot, hogy megadhassák a gyermeknek mind­azt, ami testi, lelki fejlődésükhöz szükséges. A! legédesebb kereszt, a legboldogabb teher ez. Áldozatos szeretetben nincs határ. Szegény és gazdag ugyanazt teszi, csak a mérték külön­böző. Mindenünk a gyermeké, mert minden reményünk, egyéni, családi és nemzeti jö­vőnk is maga a gyermek. A pedagógiában a múlt századot nevezték a gyermek száza­dának. Nekünk, magyaroknak, ha valamikor, hát most kell ezt a jeligét vallanunk. Nem panaszkodhatunk társadalmunkra, mert anyagilag valóban mindent elkövetünk gyermekeinkért. De kérdés, hogy a szülők és általában a felnőttek áldoznak-e eleget a jó lelkűiéiből, a jó szellemből ? Időszerű most, az iskolai év elején egy kicsit önmagunkba is tekinteni, önismeretre törekedni a gyer­mekkel szemben. Méltán hangzik unos-unta- lan közállapotaink ellen a panasz. Az ifjúság életében mutatkozó káros vonásokat bírál­juk és ostorozzuk ; de vájjon tettünk-e mi, felnőttek, valamit a javulás érdekében ? A nevelés tulajdonképen hatás. Nevelünk tehát minden szavainkkal, tettünkkel még ak­kor is, amikor nem is gondolunk szándékos hatásra. Ennek tudatában be kell ismernünk, hogy a gyermeknek szokásai akaratunk elle­nére tőlünk, felnőttektől erednek. De épen ennek tudatában kell vigyázni minden sza­vunkra, minden tettünkre, amelyeknek a gyer­mekek szem-fültanui lehelnek. Az akaratlan nevelés teszi szükségessé a gyermek környer zelének, társaságának gondos megválogatását és ellenőrzését. Sokszor hánytorgatjuk az akaraterő hiá­nyát- A javítás érdekében legfölebb a -gyer­mektől rendesen távoleső egy-két ismerős sze­mélyre hivatkozunk, de legtöbbször csak egy­szerű szidásban merül ki jóigyekezetünk. A gyermek örökös lebecsülése sokszor az önbi­zalmat öli meg, a kedvét veszi el a munkától. Jusson hely az elismerésnek, dicséretnek, —• de csak annak idején. Amilyen káros a gyer­mek munkájának lebecsülése, olyan káros, sőt talán még rosszabb a meg nem érdemelt dicséret. Korunknak egyik legnagyobb betegsége az önzés, a mindenek letiprása a magunk érde­kében. Ez ellen igazán csak gyökérre tett fejszével segíthetünk. A családba kell több szociális érzést beoltani. A szülőknek kell példát mutatniok mások nyomorának mél­tánylására és enyhítésére. Ott kell hallania a gyermeknek az elitélő szót a rút önzéssel szemben. Az iskolának ezt az érzést tovább kell fejlesztenie, a társadalomnak pedig jó példát kell mutatnia erre. Kapcsolatos, majd­nem azonos betegség ezzel a túlhajtott anya­giasság. Nem az élelmesség, amire szükségünk! van, hanem az aranyborjú, a pénz imádása. A kötelességteljesités sem éli ma aranykor rát- A szülői ház és iskola erről a pillérről nem térhet le. Ha a gyermek azt látja, hogy a felnőttek mindig a dolognak könnyebb vé­gét fogják, nem lesz belőle kötelességtelje}- sitő ember. Vegyük mindezeket fontolóra s amikor be­szélünk és cselekszünk a gyermek előtt, gon­doljuk meg, hogy példát is adunk. Soha se tévesszük szem elől azonban azt, hogy az ember tagja két nagy életformának : Egyház­nak és Hazának s ennek a két életformának sohasem volt olyan korlátlan, átütő és töme­geket mozgató ereje és hatalma, mint napja­inkban. Az Egyház tanítása és a Haza sze­retető legyen hát az az alap, amelyre mind­nyájunknak, egyeseknek és kozüleleknek he­lyezkedniük kell, hogy kifejlődhessék az az új embertípus, amelynek kifejlődését any- nyira szükségesnek tartjuk. Az új embertí­pus, mint egyén és mint társas lény, még nincs teljesen készen. Most fejlődik. Szépért és nemesért lelkesedő és dolgozó ember számára nehéz szebb hivatást elképr zelni, mint ennek az új embertípusnak tér­foglalásáért küzdeni ebben a csáládban, az iskolában és künn a társadalomban. A miniszterelnök a nemzethez. A Budapesti Közlöny mai száma a mi­niszterelnök kővetkező felhívását közli : MAGYARORSZÁG NÉPÉHEZ ! Az európai helyzet ma súlyosra fordult. Az államok egész sora, köztük több közismer­ten semleges állam, különleges intézkedése­ket tett az ország rendjének, a termelés foly­tatólagosságának és a lakosság mindennapi élete lehető zavarlak óságának a biztosítására. A vezetésem alatt álló kormány természet­szerűen hasonló elhatározásra jutott és mindazokat az intézkedéseket meg­teszi, amelyek szükségeseknek látsza­nak a közbéke és a gazdasági élet folytonosságának fenntartására. Hogy az a nyugalom és hidegvér, amelyet a fegyelmezett magyar nemzeti közvélemény ország-világ előtt tanúsított, továbbra is meg- őriztessék, a kormány el van szánva meg­akadályozni mindent, ami az ország lelki és anyagi életét megzavarhatná és ezért kor­mányrendeletekben az alábbi rendelkezése­ket lépteti életbe : a kivételes hatalom életbeléptetéséről ; az egyesületi jog korlátozásáról ; a gyülekezési jog korlátozásáról ; a kitiltás, a rendőrhatósági felügyelet, vagy őrizet alá helyezésről ; a sajtó ellenőrzéséről (belföldi cenzúra) ; a külföldi sajtótermékek ellenőrzéséről ; egyes anyagkészletek zár alá vételéről ; az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászaiban és a kohászaiban alkalmazottak munkaviszonyára vonatkozó egyes rendelke­zések hatályának ideiglenes felfüggesztéséről (a munkaidő korlátozásának és a fizetéses sza badság felfüggesztéséről) ; az árak színvonalának megőrzéséről. Ezeket a rendeleteket a szükség szerint más kormányrendeletek is fogják követni. Elvárom Magyarország józan lakosságától* hogy közérdekből, valamint minden egyesi polgár jól felfogott egyéni érdekéből teljest erővel arra fog törekedni, hogy a hatóságok! hazafias munkáját megkönnyitse. Budapest, 1939. szeptember hó 1-én. Gróf Teleki Pál s k. m. kir. miniszterelnök. A kormány kivételes hatalma a mai napon életbelépett. * A kormány ma kiadott rendelete értelmé­ben az összes lapok terjedelmét korlátozták. Eszerint a heti 60 oldalnál magasabb szám­ban megjelent lapok terjedelme heti 40 oldal­ra, a 80 oldalon megjelenő lapok heti 48, a száz oldalnál nagyobb terjedelmű lapok pedig heti 64 oldalon jelenhetnek meg. Heti 2 oldal terjedelemben a rádiómelléklelek to­vábbra is megjelenhetnék, az összes többi, igy a képes mellékletek tilosak. A hadseregfőparancsnok­ságok Jelentései. Chamberlain a felelősséget Hitlerre hárítja. A Német Távirati Iroda közli a hadsereg­főparancsnokság közlését, hogy a tegnap meg­indult hadműveletek során valamennyi arc­vonalon elérték a várt kezdeti sikereket. A légi haderő 12 lengyel repülőteret Bombázott és elpusztította katonai célpontjait. Azonkívül több csatarepülőraj hatásosan támogatta a szárazföldi hadsereg előrenyomulását. A né­met légi haderő ezzel kiküzdötte magának Lengyelország fölött a légi uralmat. A lengyel vezérkari főnökség azt hansúlyoz- za, hogy a lengyelek vesztesége két repülőgép. A szárazföldön a határövezetben az ütköze­tek még mindig tartanak. A leghevesebb üt­közetek Sziléziában dúlnak. London, szeptember 2 Henderson nagy­követ figyelmeztette a berlini kormányt, hogy ha nem kap kielégítő kijelentéseket, nem biz­tosítja minden támadó cselekmény megszün­tetését és a német csapatok visszavonulását Lengyelországból, az angol kormány habozás nélkül eleget tesz kötelezettségeinek. Chamberlain az alsóházban azt mondotta, hogy a háborúért a felelősség a német kancel­lárt terheli. A munkáspárt szónoka pedig kijelentette, hogy most már az ígéretek be­váltására kerül a sor és ezért pártja minden­ben támogatja a kormányt s mindent meg­szavaz, amit kér. \

Next

/
Thumbnails
Contents