Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)

1939-08-13 / 186. szám

2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. augusztus 13. Geruzajegyzetek. Mi lürés-Lagadás, beköszöntött a kánikula. A higanyszál magasra szököLt, verejték veri ki a homlokokat és az emberek kisebb-na- gyobb zsémbeskedéssel tűrik, vagy ostorozzák a meleget. Többféle meleglürő-egyéniséget figyeltem meg. Van, aki megadással veszi a íorróságot, magábacsuklik és néma beleegyezéssel mon­dogatja : azért nyár a nyár, hogy meleg le­gyen. Van, aki dühösen rázza az öklét, ven­tillátorokkal veszi magát körül s azt tartaná a legnagyobb jótéteménynek, ha egy óriási repülőgépcsavar hűsítené az arcát. Az ilyen teremtés nyáron a decembert emlegeti és té­len a kánikulát siratja. Van aztán, aki gya­korlatiasan oldja meg a kérdést. Hidegvízzel ereszti tele a fürdőkádat s órákhosszal — hogy úgymondjam — »rozmárkodik« a hul­lámokban. De nem szabad megfeledkezni a nyár vámszedőiről sem, — a melegkivánók seregéről, ők a nyár menlevelével a zsebük­ben beveszik magukat a vendéglők és a kávé- házak hűs termeibe, sört rendelnek és isz­nak, isznak, mig fekete köpenyébe nem ta­karózik a nap. Ne haragudjanak Hölgyeim és Uraim, de szeretném valamire figyelmeztetni önöket. Kérem, gondoljanak ilyenkor egy kicsit a hajó testéten izzadó kazánfűtőkre, akik az egyenlítő rekkenő hőségében is vitézen meg­állják helyüket és rettenetes kínok közölt ete­tik a telhetetlen óceán járókat. De nem is kell nagyon messze menni a hasonlat-keresésben- Csak nézzenek ki a magyar mezőre... Gon­doljanak arra, hogy a cséplőgépek portenge­rében és a forró napsütésben ezer meg ezer magyar ember dolgozik, fárad, izzad a ke­nyérért. Meglátják, mindjárt elviselhetőbb lesz a nyár... * A szeretet találékony. Ezt már régen tud­tam. De mostanában olyan huncut találékony­ságról hallottam, hogy önkéntelenül is ke­zembe nettem a ceruzát és feljegyeztem• Az egyik leánynak épen nevenapja volt. Valamelyik fiatalember kedveskedni akart 1neki. Tíz tábla csokoládét nyújtott át a\z ünne­pednek, persze szép felköszöntő keretében. A leányzó — nyilván nagyon szerette a! cso­koládét — túláradó örömében a fiatalember pyakába ugróit• — Aranyos vayy, nagyon aranyos. ; Jókedvű DÁdámunk« előre mosolygott Mi lesz itt ? Az örök »Éva« kíváncsian bonto­gatta az ezüst papirt. Egyszeresük keserűen felkiáltott. — Megállj, te huncut! Hát csak azért, mert a gyönyörű csomagok­ban csokoládétábla nagyságára fűrészelt desz­kadarabokat talált. A deszkát pedig, — szo­morú, de igy van — nem lehet megenni. Hiába, a szeretet találékony... * A múltkor érdekes jeleneinek voltam szem- és fültanuja a fővárosban- Szeretek csatanf. golni az utcákon és nagy örömöm lelik tenne, ha az embereket tanulmányozhatom- Sok em­bernek márcsak a járásából is érdekesnél-ér- dekesebb következtetésre jutok- Aki például hátrahajtott testtartással cokiét előre, kicsiny­két mindig rátarti egyéniség ; aki előre hajlik, gondolkodó fő ; aki egyenesen jár, önálló, magabiztos ember, tudja, hogy van értéke. Node, a múltkor nem ez érdekelt. Az egyik utcasarkon kél csinosan öltö­zött nő pergette a beszéd rokkáját. Amint megállapítottam, eléggé komoly dologról fo- lyotl a szó. Mivel a hivatásom miatt nem mozdulhattam el arról a helyről, ahol épen álltam, mindent hallottam. Őket nem izgatta, hát magam sem faragtam lelkiismereti kér­dést belőle. ' , , — Mondd csak, te hogyan pátyolgatod a kicsit ? — kérdezte az egyik, a magasabb. — ó, én nagyon szeretem. Édes kis ruhács­kát varrtam neki, helyes párnácskára fekte­tem, gondosan vigyázok rá, hogy huzat ne érje. Mert egy kicsit beteg mostanában a Duci. Szegény Ducikám ... — Nem is értem, folytatta a magasabb, miért betegednek meg mostanában Az én Cu- cikám is ágynak eseti a múltkor. Most hoztam ki először a levegőre. De csak estefelé sé­táltatom, mert a forró délutánt nem szíveli. Ugye aranyos a Cucikám ? — Jaj, hol vannak ? A két jólöUözöll nő a park felé fordult. Olt- a virágok között futkosnak Azt gondoltam magamban, hogy ez a két jólöllözöll nő nemcsak a külsejére, hanem a gyermekére is ad. Nagyon szerethetik őket, Ma különösen meg kell becsülni a szeretetnek ezt a formáját- Igaz, kicsinykét elkényeztetik a csöppségeket, de azért nagyon szeretik Még itt az.utcán is róluk beszélnek. Nem is Kecskemét vetette fel a lestvérközség-moz- j gaiom gondolatát. Célja, hogy a visszacsatolt i terület valamelyik községe és egy anyaor­szági falu közölt minél szorosabbra fűzzék a szálakat. A teslvérközség-mozgalom apró­pénzre váltva nem más, mint népművészeti csereakció, anya- és csecsemővédő gondozás, belső idegenforgalom, a gazdasági kapcsola­tok elmélyítése, egyszóval : nemzetpolitika. Zalaegerszeg csatlakozott a mozgalomhoz. Június 5-én vitéz Tamásy István dr. polgár- mester a Magyar Városok Országos Szövet­ségétől kérte, hogy üzőllősegrest jelöljék vá­rosunk lestvérközségévé, márcsak azért is, mert olt járt a zalaegerszegi zászlóalj és or­szágzászlót is küldtünk a felvidéki falunak. A Szövetség azt felelte erre a tervre, hogy mivel SzőUősegres szinmagyar területen fek­szik, célszerűbb volna, ha ruszin többségű községgel vennénk fel a kapcsolatokat. Ugyan akkor Ungváriéi 30 km. távolságra fekvő Az ajánlott községek Ungvártól északra fe- küsznek. Hegykoszoruk, erdők övezte terüle­ten menetelt az egerszegi zászlóalj. Nagybe- rezna körül csoportosulnak a falvak, ezért Nagybereznát vesszük kiinduló pontnak NAGYBEREZNA. A község az ungvár-uzsoki fővonal mentén épült. Nagyszerű műúton dongott a zalai ka­tonák lépte. Az Ung völgyében, 4—500 mé­teres hegyek között vezetett az ütjük, mire a 3 ezer lakosú Nagybereznára értek- A gondo­zott, csinos falunak járásbírósága, több isko­lája, hatalmas szállodája van. Meg kell em­líteni a hősök temetőjét is. A hegyeken, mini valami hatalmas mutatóujjak, kilátók mered­nek az égre. A falutól északra, Révhelyen át érték a kö­vetkező községet: Utczást. UTCZÁS Zemplén megye ezer lakosú községe. A más­kor csendes kis falucska a repülőharcok ve­szedelmes hadszíntere volt. A repülőharcok során katonáink lelőttek egy cseh gépet. A pilóta szörnyethalt, megszenesedelt holtteste és a gépváz izzé-porrá zúzott alkatrészei bi­zonyítják, hogy nem jó tréfálni az ugató fegy­verekkel. Utczás a javaslatba hozott testvérközségek legszebhike, 5—700 méteres hegyek között fekszik, az Ulicska-patak völgyében. Az Ulics;- ka partján, fenyőkoszoru közepén egy német gróf hatalmas kastélya áll. Festői vidék, a olyan rosszak ezek a fővárosi előkelőségek, mint sokan mondják. A következő pillanatban kénytelen-kellet­len kiestem a merengésemből. — Nem jössz ide Cuci, nem jössz ide ! — kiáltozta az egyik hölgy. — Duci, gyere ide, elvisz a sintérbácsi ! — toldotta meg a másik. És rövidre rá, két kikent-fent öleb gurult az utcasarokra. Róluk forgott a szó. Ezt &. két elkényeztetett kutyát gondoltam kisgye­reknek. Becsapott a fantáziám. Dühösen vág­tam a levegőbe. Mindegyik nő ölébe vette az »etecskéjét« Eltűntek a főváros forgatagában- Én marad­tam ott egyedül és elmondhattam magamban akár ezerszer: Ilyen az élet, ilyen az élet.,» ' —bor. és délkeletre eső körzetet jelölt meg s ebből a körzetből kellett volna választani a testvér- községet. A polgármester azonban, mivel a szóban- forgó területhez semmi emlék sem fűzi a 17. gyalogezred egyetlen zászlóalját vagy közvet­len alakulatát sem, egyik községet sem válasz­totta, ellenben kérte, hogy azokból a részek­ből jelöljenek testvérközséget, ahol a 17. gya­logezred valamelyik zászlóalja járt Erre a kérelemre még nem érkezeit felelet. Érdekes lesz gondolatban végigfutni a ja­vaslatba hozott községeken. A betűk filmjén megmutatjuk a dicsőséges helyeket. A pol­gármester Turjaremele, Sóhát, Ugar, Lado- rnér, Szirtes, Kelen, Kiskolon, Utczás és Vég­aszó községek nevét vetette fel. Ha a terv si­kerül, rövidesen ezek közül a falvak közül vesszük fel valamelyikkel az érintkezés fo­nalát. szem alig telik be a gyönyörűséggel. Saj­nos, itt érte a zászlóaljat az első repülőtáma­dás, három hősi halott vére szentelte meg a rögöket. Ha csak egy mód van rá, ezt a községet szeretnők... VÉGASZÓ f még északabbra fekszik, szintén az Ulicska- patak völgyében. Szép, kedves hely, ehez a községhez azonban aránylag kevés emlék fűz I bennünket. Sóhát Nagybereznától keletre fek­szik, Ung megyében. 1700 lakosa van. Ut­cáin magyar, rutén és német szó keveredik- Minden oldalról erdők szegélyezik a falut. Szép körjegyzősége és csendőrsége van. Jó­módú. Bár a testvérközségek között nem szere­pel, de meg kell említeni még Kisbereznát, amely szintén az ungvár-uzsoki fővonal mel­lett épült, Nagybereznától 3 km-re. A falu felett, az Ung partján, mintha hatalmas fecs­kefészek volna, a száz éves Szent Bazil ko­lostor tűnik a vándor szemébe A kolostor felett a Kálvária kelt áhítatot a lélekben A Kálváriáról felejthetetlen kilátás nyílik az Ung völgyére. A Szent Bazil kolostor ha­talmas falai biztonságot nyújtottak, bevonu­lás előtt aUlinka-gárda tanyázott benne. Kisbereznáról autóbuszon gyorsan elérni Ugarra. UGAR Zemplén megyében van, rendezett utcák emelik a szépségét. Az 1200 lakosú község Melyiket a sok közül ? Körkép a javasolt testvér­községekről. >#0« « «( Ungvár—Kelen—Szirtes.

Next

/
Thumbnails
Contents