Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-08-06 / 180. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. augusztus 6. A keverő szántásról. Ha korán lekerülő elővetemény után őszi búza, vagy rozs vetését tervezzük, lehetőleg három szántást adjunk : tarlószántást, keverő- és vetőszántást. A larlóhántás fontosságát talán minden gazda ismeri, de a keverőszántást már sokan elhagyják- Pedig a keverőszántás, jól végezve, több mázsa szemessel is növelheti a kát. holdankénti búzatermést, különösen, ha a szuperfoszfát műtrágyát már a keverőszántással adjuk a talajba. A nyáron végzett keverőszántás ne legyen mélyszántás, hanem csak középmély, hogy a talajnak az a része, amely legfelül volt, s amelyben a talaj baktériumok leginkább kifejthették áldásos munkájukat, ne kerüljön nagyon mélyre. A keverőszántással a tarló- hántás következményekép már kikelt gyomnövényeket leszántjuk s elpusztítjuk, a talaj felső és középső rétegét egymással jól összekeverjük s lehetővé tesszük annak leülepedését- így jó vetőágyat biztosítunk búzának, méginkább rozsnak. Talán mondanunk sem kell, hogy a nyári keverőszántás a legalkalmasabb arra, hogy a szuperfoszfál-műtrágyát, mészben szegény talajban, a »Hungária-Mészíőszfát< -ot bekeverjük a talajüa. így biztosítjuk e tápanyag kellő feloldódását és egyenletes eloszlását. Igen fontos ugyanis hogy az ősszel vetett növény mindjárt a kicsirázás után megtalálja a maga foszfortápanyagát, hogy kellően fejlődhessen. ■ • Ha a keverőszánlást jól végeztük és vetés idejéig nem tömődik nagyon össze, s nem gyomosodik el, vetés előtt külön sokszor nem keli már szántani. Grubber, borona is megteszi. Ez pedig nagy könnyebbség az őszi munkatorlódás idején. 6 i............................................- .............................. A Marsba rádióüzenetre nem sikerült választ kapni, de Indra cég tudja a nyúlszőr és gyapjú kalapokat 3-90 'ért adni minden vevőjének rövid ideig csak. Pál és Indra Zalaegerszeg, telefon 170. Emlékezzünk. Augusztus 6 1914. Amikor az angolok és franciák hajóegységei üldözőbe vették a Földközi tengeren kelet felé menekülő német »Goeben« és »Breslau« nevű cirkálókat, volt haditengerészetünk, más lehetőségek hiányában, csellel segítette meg a cirkálókat, amennyiben rádión nyíltan arra hívta fel azokat, hogy az Adriai tenger felé folytassák útjukat hogy a mentesítésükre kifutó hajóhadunkhoz csatlakozhassanak. Hajóhadunk Polából valóban ki is futott, amire a megtévesztett ánlántha- jók zöme, az Adria déli kijáratának vett irányt, hogy a némeL cirkálók útját ott el- íállják. Ámde a »Goeben« és »Breslau kelet felé folytatván a menekülést, egérulat nyertek és szerencsésen elérték az eredeti céljukat képező Konslantinápolyt. Kifutott hajóhadunk pedig megtévesztő útja után zavartalanul visszatért Polába. » 1917. A volt székelyudvarhelyi 82. »székely gyalogezred az Ojlozi szoros környéki Magúra Casumilui hegy védelmében kifejlett hősiességért József főhercegiől a következő dicséretet kapta : »Meghatva köszönöm vitéz 82-eseimnek az utóbbi nehéz harcokban tanusitotl kiváló hősiességüket, amellyel az ádáz ellenséget visz- szaverték és minden támadást meghiúsítottak. Szeretettel üdvözlöm az erdélyi Kárpátok hőseit, az Isten vezesse és áldja meg őket mind. József főherceg vezérezredes.« Jegyző bíró meg a többiek VI. Irta : Gyulay István. A falurossza. Újabban mindenki a falu életét kutatja. Az újságok hosszú hasábokon foglalkoznak a faluval. Tudósok keresik, böngészik a falu .sajátosságait s ha felfedeznek valamit, tanulmányokat, könyveket Írnak arról. Valóban, az őserdő a faluban van. Annyi szépet seholsem lehet találni, mint falun. Napkelte, napnyugta, virágos mező, fű, fa, mind-mind a falu szépségét dicséri. Lakói is mások a falunak, mint a városnak. Életükben sokkal több a romantika. Igaz, hogy mostmár utánozzák a várost és elhagyják a szép magyar viseletét, dehát haladnak a korral... Azonban, ha mindent elhagynak is, a viseletből egyet nem : a tarisznyái! és a szokásból egyet: a pincézést. De akkor sem lenne a falu étele teljes, ha hiányoznék abból a »falurossza«. Minden faluban akad egy-két ember, akire rá lehet mondani: a falurossza«. Azért mégsem rosszak azok, csak épen a többiektől különbözőié Szeretik a bort, a kártyát. Éjféltájon töfcbet kurjantanak másoknál. De azért a lelkűk, a szivük jó. A szegényt is megszánják. Lehet, hogy a templomot elkerülik, de talán csak azért, mert haragszanak a papra, meg a kánLorra. Rossz tulajdonságuk az, hogy szívesen törnek mások orra alá egy kévés borsot. Nem kerülnek se »csapot«, se »papot«- A bírót, jegyzőt, másokat sem kimélik. Dalban, nótában mindent meg lehet mondani Ha a »falurossza« valakit bosz- szantani akar, hát dalol neki. Dalért, nótáért haragudni nem lehet, legalább is nem szabad mutatni... Mint mondottam, minden falunak megvan a maga »rossza«. Bereksár falunak is meg volt. Dallal, nótával haragított mindenkit Ha valahol beteg volt, éjfélóráján bizonyára azt dalolta az ablak alatt, hogy : »Kilették a holttestet az udvarra«, vagy legalább emlegette az »Ormódi temetőt«. A bíró ablaka alatt azt kivángatta, hogy bárcsak vájnák ki szemét a hollók. A jegyzőnek meg azt emlegette, hogy a faluban csak egy kislány van. ./ amint a pap ablaka alá ért, rögtön rákezdte : imurwiiMwmniin hm rtigawEaroawV I Ismét kapható női divatos fürdőruha 1-98p j Horváth Jenő divatáruüzletében »Verd meg Isten azt a papot, aki minket összeadott...« A kántort meg a űorihalné- komjával bosszantotta. A jólelkű pap csak hallgatta egy darabig, azután megszólította : — Te, Jóska, hagyd már abba, mert feljelentelek hitelrontásértA falurossz.a megdöbbent. — Hitelrontásért ? — kérdezte szepegve. — Azért bizony, azért! Eddig sem igen jöttek a »párok« esküvőre, de ha te igy énekelgetsz, mind elmarad. Hát Jóska nem is énekelte ezt többet. Azóta azt dalolja: »Nem kell nekem, minek a pap...« Ezt is hallgatta a falu lelkésze egy ideig. Mikor már nem hallgathatta, kiállt a kapuba és várta a »falurosszát«. De az akkor hallgatott, sőt köszönt is. Másnap nem állt kint a lelkész, gondolta, hogy Jóska elhagyta a »bosszantót«. Tévedett! Jóska megint énekelt. A következő nap nem, mert a pap megint kint volt. így ment ez napokig- Végre elunta a pap. Gondolkodott, majd elmosolyogta magát, azután cselekedett.. i. Amint hallotta, hogy a »falurossza« közeledik a lakása felé, hosszú és bő télikabátját ráakaszlolta az utcára nyíló kis ajtóra. Jóska jön. Észreveszi a kabátot, átkerül a másik sorra úgy, mint szokta, amikor a pap kint állt. Másik este megint igy történt. Egyszer azután feltűnt neki, hogy a köszönést senki sem fogadja. Közelebb megy, látja, hogy a kabátnak köszönlget napok óta. A pap pedig megszólalt a hála mögött: — Látod, Jóska, minek a pap, mikor a kabátjától is megijedsz. Bizony, minek is. neked a pap ! Jóska kékült-zöldüll, könyörgőre fogta a dolgot: — Csak legalább mások meg ne tudnák ! Nem dalolt többet a »falurossza«, Jóska megjavult. De akadt helyette más. A falu »falurossza« nélkül nem lehet. A falu élete hiányos lenne nélküle. A »falurosszára« nem haragszik senki, sőt »szeretik«. Hogyisne, mikor órát pótol, mert a falu lakói mindig tudják, hogy hány az óra, amikor házuk előtt hazafelé »hangoskodik«. Toronyórát pótol ! Hanem, azért neki is törnek borsot az orra alá. A jegyző, a biró, a csendőr, az éjjeli őr és igy tovább... De ezt hagyjuk, ez már a hatóság dolga. > Kirakataink beszélnek Dr. Toldy lm rinő- és divathár Zalaecrerszecr
