Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)
1939-07-28 / 172. szám
Szlovákok és szlovjákok. Több alkalommal rámutattunk már arra, hogy szlovák egységről beszélni egyáltalában nem lehet. A keleti szlovákokat nyelvbeli és érzelmi különbségek választják el a nyugati szlovákoktól. A nyugati szlovákok között akadtak mindig elég szép számban pán- szlávok, a keleti szlovákság körében azonban a pánszláv eszme sohasem talált talajra. A nyngali szlovákság közvetlen érintkezésben állott a csehekkel és igy a cseh hatás teljesen reányomta a cseh bélyeget és a nyugati szlovákság majdnem kivétel nélkül el is fogadta a »csehszlovák egység ábrándját. Csak akkor fordullak a nyugati szlovákok a csehek ellen, amikor a csehek a megszállott Felföldön úgy szervezték át a közigazgatást, hogy szlovák — vagy mondjuk ki nyiltan : tót embernek ! — magasabb állás nem jutott. A Felvidék megszállása után tizenhat tót kapott zsupáni állást, néhány évvel későbben négy nagy zsupa lett a Felvidéken, tehát csak négy tóLnak jutott zsupáni állás. Azután megszüntették a zsupákat és leltek járások, amelyeknek élén már csak alacsonyabb rangú tisztviselők állottak. Igaz- Ilodzsa Milánban lót ember került a cseh állam miniszter- elnöki székébe, de ez nem jelenlétté a tótok megbecsülését, hanem csak azt, hogy vannak a tótok között a cseheknek olyan híveik, akik nem képviselik a tót gondolatot és akik felől úgy nyilatkozott a jámbor tót nép, hogy »becseheltek«. Ilyen »becseheltek« ellen, mint tudjuk, valamiféle hazaárulási pert is akartak indítani az önálló szlovák állam vezetői. A nyugati és keleti szlovákok között fennálló nagy ellentétet igazolja az az eperjesi jelentés, amely azt mondja, hogy a most megalakult szlovák nemzeti tanács röpiratot adott ki a nyugati szlovákok ellen. Minden állami állást, minden előkelő pozíciót nyugati szlovákok töltenek be. Természetesen ezt a keleti szlovákok nem nézték jó szemmel és megindult köztük mintegy másfél hónappal ezelőtt a titkos szervezkedés, amelynek ered- ményekép most megalakították a Szlovják Nemzeti Tanácsot, a keleti szlovákok nemzeti szervezetét. Ez a szervezet röpiratában hangoztatja, hogy a szlovákok kegyetlenebb urak, mint voltak a csehek. Húsz év alatt a cseh uralom idején nem szenvedtek annyit, mint most néhány hónap alatt. A röpirat végül is felszólítja a szlovják népet, hogy ne fizessen adót, a behívott katonák ne engedelmeskedjenek, ne engedjék magukat részeges, züllött gárdistáktól elnyomni. Magyarázatként megemlítik, hogy a szlovákok és szlovjákok annyiban különböznek egymástól, hogy a szlovjákok bolgár-szláv eredetűek, akik lengyelekkel, magyarokkal, kárpáloro- szokkal és németekkel keveredlek össze. Még a cseh uralom alatt is magyar érzelmitek voltak. A nyugati szlovákok más szláv fajtához tartoznak. Ezek voltak mindig az igazi pán-' szlávok. Számítottunk arra, hogy a nyugati és keleti szlávok között hamarosan kirobbannak az ellentétek. Feltevésünket az eperjesi tudósítás százszázalékban igazolja. A keleti tótok nem vettek részt az elszakadási mozgalomban. Ok a magyart igazi tesvérnelc ismerték és ismerik most is. Ennek a testvériségnek megcsúfolására, szétszaggalásá"a küldöttek ki a nyugati tótok a keletiek közé megfizetett egyéneket, akik már jónéhányszor idéztek elő véres zavargásokat a mostani szlovák határ mentén és a szepesi németek közölt. A két tót nép között fennálló ellentéteket Masaryk is jól ismerte. Egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy ő elcseliesiti a nyugati lótokat, a magyarok meg magyarosítsák el a keletieket. Ezt a nyilatkozatot a cseh kormány pár nap múlva megcáfolta ugyan, de a cáfolatnak jelentőséget senki sem tulajdonított. Az abauji, szepesi, sárosi, zempléni tót sohasem akart más lenni, mint magyar, Kiss Lajos dr. kanonok, aki Grősz József megyéspüspökkel együtt nyaral Déltirolban, levélben közölte Galambos Miklós dr. püspöki titkárral, hogy augusztus 3-án este fél 11 órakor érkeznek haza Szombathelyre. A levélben megírta többek között azt a niegka- póan szép jelenetet is, aminek tanúja lehetett akkor, amikor Grősz József püspök értesült megyéspüspöki kinevezéséről. így ir erről: — A legkedvesebb volt a hírnek az átvétele. Szent Magdolna napján szentmise után Püspök Atyánk imádságait végezte. Épen a szentolvasót imádkozta, sétálgatva a plébánia utján, amely szépségével a körülötte lévő hegyekkel a legfelségesebb természetes templom, amikor Huyn érsek pátriárka, aki megkapta az Osservatore Romano aznapi számát, az újsággal feléje sietett és megmutatta. Erre a főapálurral együtt (Kelemen Krizosz- tom bencés főapát is ott üdül), már mi is mellette voltunk. Püspök Atyánk együk kezében a szentolvasó volt, a másik kezében azi (újság s amikor elolvasta a hirt, mintha csak imádságát folytatná, azt mondta : »Én is magamra vállalom keresztemet«. A püspök érkezéséről szóló hir vétele után kidolgozták a fogadtatás programmját a következőkben : A hazatérő főpásztor elé Nagykanizsáig elébe utazik Szombathelyről Wallner József pre- látus, nagyprépost, Moldoványi István vezérigazgató, az egyházközség elnöke, és Vértess Vilmos István miniszteri tanácsos, szombat- helyi üzletigazgató, aki szalonkocsit bocsát sohasem akart más zászló! ismerni mint a magyar nemzeti zászlót, soha nem gondolt arra, hogy a tótokat máshonnan lehessen kormányozni, mint Budapestről. A keleti tótok, vagy amint most magukat nevezik, szlovjákok, ma is épen úgy gondolkodnak, mint 25 évvel ezelőtt és ebből következtethetünk teljes bizonyossággal arra. hogy a párhónapos opereltállam rövid időn belül olyan horpadást szenved, hogy az önálló Szlovákia aligha éri meg fennállásának első évfordulóját »»»»o«««« a főpásztor fogadására utazó küldöttség rendelkezésére. Ebbe a szalonkocsiba szállnak! majd be az egyházmegye zalai részéből a főpásztor üdvözlésére siető előkelőségek. Nagykanizsán a MÁV figyelmességéből villanyvilági Lásos kereszttel, virággal díszített mozdony várja a megyéspüspök vonatát és ez viszi majd be Szombathelyre. Za’aszentivánon lesz az egyházmegye terűidére lépő főpásztor első ünnepélyes fogadtatása. Zala vármegye és Zalaegerszeg város küldöttsége tolmácsolja itt a megyéspüspök előtt az egyházmegye zalai részének hódolatát. Zalaszentivántóí minden feldíszített állomáson ott lesznek a hívők a környékről, hogy — hacsak a vonat egy percnyi megállási ideje alatt is — hódoljanak a hazatérő és most már véglegesen hívei között maradó főpászlor előtt. A szombaLhelyi állomáson a főcsarnokbaM lesz az ünnepélyes fogadtatás. Itt Wallner i József prelátus, nagyprépost a székeskáptalan és a papság, Ujváry Ede dr. polgármester pedig Szombathely püspöki város közönsége nevében köszönti a püspököt. A hívők, a katolikus szervezetek, egyesületek zászlók alatt a püspökvár előtt helyezkednek el a püspök fogadására. Erre az alkalomra a székesegyházat és a püspökvárat pazar reflektorfény világítja majd meg. »»»»o«««« Szlovákiában tovább zaklatják a magyarokat. XXII. évfolyam >72. »ám. Ára 8 fillér 1939. július 28. Péntek, Felelős szerkesztő : Herbnly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. =■■■. — Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési Arak: egy hónapra 1'50 pengő, negyed* évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Grősz József püspök augusztus 3-án Nagykanizsán át érkezik székhelyére. Első fogadtatása Zalaszentivánon lesz A Felvidéken megújulnak a magyarüldözések. Aranyosmaróton 35 embert, férfiakat és nőket tartóztattak le. Valamennyit szlovákellenes szervezkedéssel vádolják. Büntetésből Nyitrára szállították őket. Ugyanakkor Lőcsén és Ótátrafüreden is zaklatják a magyarokat. A magyarság élete mindinkább elviselhetetlen.
