Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)
1939-04-02 / 76. szám
4. Zaiamegyei Újság 1939. április 2. Üi nagyszerűen tudja. Utána a pápai bimnuszt énekeltük el, amit a Szentatya állva hallgatott végig. Mielőtt kiment volna. Apor Oá bornak sokáig fogta a kezét és örömét fejezte ki, hogy ő is eljött. Azután egy nagyon kedves és bájos jelenet játszódott le. A szolgálattevő kamarások már indultak, a Szentatya pedig pár pillanatig habozott, menjen-e, maradjon-e még kedves magyarjai között. Szinte háttal ment kifelé, Széttárta karjait, majgához akart még búcsúzóul ölelni mindenkit, szeméből áradt a jóság és szeretet. Mi pedig szivünk túláradó boldogságában éljeneztük, inte gettünk a Szentatyának, akinek láthatóan jól esett magyar gyermekei örömének őszinte, határat- lan kitörése. S mikor már egyedül maradtunk, felhangzott ajkainkon a magyar himnusz. . . A Szent Péter bazilika harang-- tornyában kilencet üt az óra. Lassan megindulok a Bronzkapu felé. S mélyen meghajtok az apostolfejedelem, Szent Péter sírja felé és boldogan rebegem el: Tarsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztus nak helytartóját. Litványi László dr. Az arany száz esztendeje. Semminek a világon nincs olyan vándorlókedve, mint az aranynak. Nem marad békén sehol, legkevésbé a zsebünkben. Mint a dantei poklok örök vándora, kóborol a nagyvilágban száz és százezer év óta. Néha csodatevő jószeilem, néha átko zott lélekrontó. Ez a pokoli fém az idén centennáriumot ül. Száz esztendeje, hogy a világ egyik legnagyobb arany termelő vidékét, a kaliforniai mezőket, megnyitották. Térdelő ember a SUTTON-birtobon. 1837. január 11-én délelőtt tíz óra tájban a kaliforniai Sierra Nevada lejtőinek egyikén, egy hegyipatak partján, ugyanott, ahol húsz esztendővel utóbb a most is meglevő Santa Maria templomot építették egy vizma lom helyén, egy szerencsétlen ember térdepelt és imádságia kulcsolt kezét az ég felé emelte. Ezt az embert jim Parkinsnak hívták, ott lakott a patak mellett kis düledezö kunyhóban a családjával. Kunyhójában ezen a napon érdekes találkozót adott egymásnak a múlandóság és a jövendő. A kis faházikó egyik sarkában Parkins nyolcvanesz- tendös édesanyja viaskodott a halállal, a másik sarokban állat- bőrökkel fedett fekhelyen Parkins fiatal felesége küznödött az anyák örömteljes kínjaival: várta a minden pillanatban megszületendő gyermekét. És a férfi, ez az egyszerű, derék vízimolnár, miközben elszaladt a legközelebbi, betegségekhez érlö emberhez, megcsúszott, kiránditotta bokáját, nem tehetett egy lépést sem többé. A kunyhóban élet és halál fogták egymás kezét, itt kint Jim Parkins térdelt a patak parton és magadra emelve karjait, Istenhez fordult segítségért. Csillogó rögök. A ferdén tűző napfényben már ekkor látta, hogy a sekélyvizü patak fenekén érdekesen csillogó rögök fekszenek. De mire visz- szavánszorgott kunyhójába, megfeledkezett a látványról. A nagy- anyó halott volt, a másik sarok-, ban a most kibontakozott élet nyivákolt és minden embernek első követelését: a táplálékot sirdogálta ki magának. Parkins egyik családtaggal elhivatta a szomszédokat és bejelentést tett földesurának is, aki személyesen jött el, végighallgatta a szegény molnár elbeszélését, eltemettette az öregasszonyt, majd igy szólt; — Mindig jó ember voltál, vallásos, dolgos, alázatos egyén, jelölj ki magadnak a házad körül négy hektárnyi területet. Vállalom a fiad keresztapaságit és ez a keresztelési ajándékom. Parkins felgyógyult, aztán alaposan körülnézett kis birtokán. Ekkor jutott eszébe az a csillogó holmi a vízben Kikotorta a medret és ökölnyi nyersaranydarabokat talált. Vissza akarta adni a területet Suttonnak. De a derék földesur kijelentette, hogy a patakból még neki is maradt né hány mérföldnyi rész, megelégszik azzal. Öt esztendő múlva ezer és ezer aranyásó vette bérbe a Parkins-területet és a Parkins- család ma is egyik leggazdagabb együttese Amerikának.-S. —W. Hirek a kinai missziókból. Taming: iskolánkban a kinai újév alkalmával megkezdődtek a téli szünidők. Az előadásokat csak március elején kezdjük meg. A szünidő alatt a páterek és nővé rek megtartották lelkigyakorlataikat. A kinai nővéreknek P. Bu- gada, a magyar provinciához tar tozó olasz páter tartotta. A magyar nővéreknek P. Szajkó, a háznak pedig P. Horváth. Ugyancsak a szünidőben lesznek a tanítók, tanítónők és keresztényeink zárt lelkigyakorlatai. Minden esperesi kerületben tartanak ilyeneket. A városon kívüli nővérek lelki- gyakorlatát a banditák zavarták meg. Még február 1 virradójára betörtek hozzájuk és elvittek néhány zsák búzát. Felkeltették a katekistát, a bevásárlót és kérték a pénzét. Átadta a nála lévő pár fillért, de ezzel nem elégedtek meg, hanem bezörgettek a nővérek ablakán és ezer dollárt kértek. Azt mondták, hogy ők a vörös hadsereg katonái. Tényleg azonban a helybeli banditák és ópium- szivók bandája volt, akik közül három katona ruhában volt és katonai puskával a vállán, a többieknek pedig revolverük volt. A nővéiek a fegyveres fenyegetésre adtak nekik az ablaknyiláson keresztül néhány dollárt, amire el mentek, de azt mondták, hogy pár nap múlva visszajönnek és kérni fogják a pénzt. Ha nem adják át az ezer dollárt, mind nyájukat lelövik. Február 4 én éjféltájban ismét eljöttek. Először elvágták a telefonvezetéket, majd az egyik szolgát felköltötték és így mentek a nővérek ablaka alá, amit bajonettel betörtek. Erre a nővérek meghúzták a harangot s a banditák kissé eltávolodtak az ablaktól, hogy lássák, mi lesz az eredménye a harangozásnak. P. Szajkó és fr. Lindenberger a szomszédos villánkról átjöttek egy vadászpuskával, amelynek a töltényei azonban nem sültek el. De már ez is elég volt, hogy a banditák elmeneküljenek. Azóta éjjel a szolgák felváltva őrködnek. Amióta azonban a rendőrség a hat banditát zár alá tette, azóta a rablók nem jelentkeztek. Kínában a kinai újév előtt vannak a házasságok nagyobb számban. R. P. Rector, hogy az új keresztényeket hozzászoktassa az Egyház szertartásaihoz, néhány ünnepélyesebb házassági szertar tást végzett, amelyen a katekume- nek és házasság szentségét. P. Litványi szép rezesbandát szervezett a diákok között Sajnos, a bandának nincsen más hang szere, mint egy nagydob. (Pehm prelátus ajándéka), hat kis dob és tiz kicsi cserkészkürt. De még evvel is olyan szép zenél adnak az ünnepélyes bevonulások alkal mával, hogy a fél város, sőt még a japánok is csodál tára jöttek. Ha azonban hazulról kaphatnánk az otthoni bandákból kiselejtezett más hangszereket, a missziónak igen nagy szolgálatot tennének. A nyáron kiutazó misszionáriusokkal könnyen ide lehetne juttatni . . . P. Koch írja Puyangból: Ná lünk megint beköszöntőben van a háború. A múlt héten ismét kiadták a parancsot a város kiürítésére. Minthogy már kétszer Vásárol jón ön is csodálatos szép férfi ingeket nyakkendőket elegáns cipőt Horváth Jenő divatárúüzL' 'ében* fPlébánia épület; A legújabb női és férfi divatárúcikkek nagy választékban. Olcsó árak l hiába rendeztelek velünk ilyen felfordulást, nem igen fogadott szót a nép. A távoli ágyudörgések és a repülők megjelenése sem igen hatott már. Február 3-án két trimotor jelent meg a láthatá ron. Először továbbszálltak, de nemsokára visszatértek. A nép gyanútlanul bámult fel az égre, amikor egymásután kezdtek zizegni a hulló bombák. Amint az első rémületből felocsúdtak, valóságos ostromban rohanták meg a missziónkat és a templomot. Keresztény-pogány egyformán ott keresett menedéket. A kapu előtt valóságos barrikádot képeztek néhány pillanat alatt atalyigákés egyéb, kint hagyott üzleti felszerelések. Kész szerencse volt! Így élve sikerült lábaik alól kimente- tenem egy négy-öt éves kisfiút, aki teljes szabályszerű katonai uniformisban került oda. Még a névcédula is rajta volt a dolmányán. Hogy mit akarnak ilyen baba- katonákkal, az persze nekünk magas . . . Egy másik körülbelül 12 éves „katona-legény“ pont a karjaimba rohan. Biztatom, hogy fusson ki a városból. Elpi- tyergi magát, hogy „nem merek!“ Megszántam szegényt, egész testében remegett, alig bírt a lábán megállni. - A templomban valamennyit térden találtam. Biztattam őket, hogy imádkozzanak. Az egyik tanítónőnek még volt annyi bátorsága, hogy előimádkozta a rózsafüzért. Közben remegtek a falak és csörömpöltek az ablakok. Az ablakokról legtöbb helyen leszakadtak a reteszek a légnyo mástól. A támadás 5-ször-6-szor ismétlődött meg. Az összes bomba a misszió körül hullott le. Ugy- látszik meg akarták mutatni, hogy tudnak célozni! 1—2—3 bomba lehajitása után el-elmentek néhány lire, hogy azután megint egyenesen célba vegyék a misszió széleit. Nem estek be hozzánk, csupán az egyik jutott mintegy 2 méter közeire, amely igy a kerítést megrongálta és halálra sebzett egy amerikaimogyoró árust. A megismétlődött támadások mind jobban növelték a pánikot. A repülők közeledtére valamennyien ‘kétségbeesetten kezdtek sírni: a gyermekek és velük a felnőttek — tehetetlen félelmükben. Sze rencse, hogy volt hely bőven és a templomból már nem volt hova tutniok. így nem tapostak agyon senkit. — így közvetlen közelről bizony elég barátságtalan a zuhanó bombák szárnyainak zizegése, miközben nem tudjuk „hol áll mee, s kit hogyan talál meg!“. Végtére mintegy 3/* óra múlva elmentek. 2'j—30 darabot dobtak le, ame'y kö; ül 7 darab a tóba esett. Közben P. Lischerong a tanítónők kongregációs ülésén volt. Megszakítás nélkül folytatta a szentbeszédet a folyton szaporodó hallgatósága előtt, akik igy nyugodtan maradtak. Utána munka után néztünk. P. Lischerond megkeresztelte a pogány mogyoróárust. Mire hazavitték, átköltözött az örökkévalóságba. Én egy kereszténycsaládot láttam el utolsókenettel, akiknek szobája kellős közepébe zuhant a bomba. Rájuk szakadt az egész ház. Szerencséjükre az ágyuk alá bújva érte őket az eset. Elaléltan, látszólag holtan feküdtek ott, de ; a kórházban kitűnt, hogy csak múló idegsokkal és jelentéktelen zuzódésokkal uszták n’tg ar ügyet.
