Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)
1939-06-25 / 145. szám
1939. június 25. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 7 jegyző, biró, meg a többiekIrta: Gyutay István. Nincs protekció. Húsz legényt átütött "sorozásra a jegyző, Egyik derekabb volt a másiknál. De egy mégis kivált a többi közül : vézna, félvállas volt. Talán ez volt az oka., hogy szeretett volna katona lenni. Hogyisne ! Épen az ő vállára ine kerüljön szalag és kalapjára bokréta! Mit mondanának otthon a lányok ! Megkérte a jegyzőt, hogy valahogyan öltöztesse be az angyalbőrbe. Dehát, hogyan'! A jegyző törte a fejét. Mégis nem hiába. Sikerült. Nagy sorja volt... Egyik legényt a másik után sorozták be. iVégre a legényünkre kerül a sor. A jegyző pdalép a sorozó katona orvoshoz és a fülébe súgja : — Doktor ur ! Ezt ne ! Szénen vau vagyona, öreg az anyja! A sorozó orvos éppen háttal volt s nem látta a nyápic katonai- jelöltet. Hátra sem néz, felkapja a fejlét, nagy hangon szló : — Itt pedig protekció nincs! Alkalmas I A jegyző szeme összevillan a legényével' sikerült ! 1 » »» »O««« « Mindent kellő óvatossággal. Egyik községben Sz.... i biró uram látta el á hivatalával járó teendőket. Óvatos, ravasz ember volt. Megfontolt mindent. Fogósabb kérdésekben megkérdezte elölj áró társait is. Különösen olyankor cselekedte ezt, mikor az intézkedésekből folyó felelősséget célszerű volt másra átháritani. Bizalmatlan, mindenben kételkedő ember volt. Nem hitt senkinek. Helyesen, mert ki tudja, kiben mi lakik, — szók—fflBSgfiWHTtnrni r rmmrmn • pata—snMas? wxxusi ta mondogatni. Egyébként vendégszerető ember volt. Házánál szívesen látott mindenkit. Még a hivata- loskodó urakat is, de csak addig, mig vendégszámba mentek. Hanem, ha egyszer hivatalos dologra került a sor, elkomolyodott a biró uram. Hogyisne, hivatal, legyen hivatal* lássa el az ember illő komolysággal. Különösen azokat, akiket először látott, vette beható vizsgálat alá. Kikérdezte, hogy honnan jött, mit akar. Keresztpróbákat eszközölt. És ha a válaszok kielégitők voltak, csak akkor állt kötélnek. Tavasz volt. A községbe lóavató bizottság érkezését várták. Biró uram az asztalán rendet teremtett. Eltelte a boros poharakat és helyükre papirt, itatóst helyezett. — Nó, már nó..., beljebb 1 Mordult fel biró uram. A nemépen barátságos engedélyre belépett a lóavató bizottság katonai tagja. Polgári ruhában, hóna alatt irattáskával. Bemutatkozott. Biró uram nagyot néz, kérdez : — Százados ? — Igen! — Azt akárki mondhatja! Százados ? Azt már én nem hiszem ! — Nem hiszi ? — Nem ! Merlhát hol a kard meg az irás ? A századost bosszantotta is meg mulatságosnak is találta a faggatást. Irattáskáját felnyitotta ,keresgélt benne. Megtalálta az Írást. — Tessék! Biró ur átveszi. Meglörli ókuláréját. Nézegeti. — Jó, jó, erre reá van írva az, hogy százados ur, de az nincs, hogy ide küldötlék! Pont ide, én hozzám... meghogy mivégre jött... — Hm, hát a ló avatás ? — Igaz, igaz,... de nem hiszem... A százados méregbejölt. — Hiszi, vagy nem hiszi, ezért jöttem. — Mégsem hiszem ! ZnnyniyonHh1 a legszebb kivitelben készit mindenféle nyomtatványt. Zrínyi könyvkereskedésben Olcsón kaphat papírárukat, írószereket, ajándéknak alkalmas könyveket. . Zrínyi könyvkötészete Hölgyeknek női kabát és kosztüm mérték után Uraknak angol szövet és finom divatáru Tóth szabónál — "Bánom is én ! Hossszasan vitatkoztak tovább. Mindegyik bizonyította a maga igazát! Bíró ur még a gvári vizjegyet is megnézte a százados .papírján. Mégsem hitt. A vitának a szolgabiró megjelenése vetett véget- Barátságosan üdvözölte a századost. Biró uram erre megszelídült. — Hát mégis ? A százados mosolyog. — Mostmár elhiszi ? — Részlegesen, merthogy a szolgabiró ur még nem bizonyította. Ez is megtörtént. Erre biró ur melegen kezet rázott a századossal. — Így ni ! Rendben van ! Tetszik tudni erre mifelénk nagyon sok csavargó jár... Hát, izé..., nem tudhattam... Hivataloskodás után azonban megvendégelte a bizottságot. Bucsuzáskor pedig meghagyta a századosnak : — Aztán ne kerülje el házamat... — Köszönöm ! Deha ekkora tortúrán kell átesnem... Biró ur fejebubjára böki a kalapot. — Ja, az óvatosság sohasem árt... Az Írásokról akkor se feledkezzék meg.. Biró ur törvényt ül. ( A minap Pantalló biróné-asszonyom beállít a jegyzői hivatalba. Erősen szipog, tő- rölgeli szemeit. Kezét, karját nyomogatja, mint hacsak jelezné, hogy azon a helyen fájdalmai vannak. Még köszönni is elfeledett, csak zokogott. * — Mi baj, nó ? — kérdezi a jegyző. Az asszony küzd a szavakkal, nagy nehezen kinyögi: i — összekülönböztünk, azután.. • — Értem ! Nó, jó, majd eligazilfjuk ! Az asszony tovább szipog, a jegyző meg vigasztalja : — Jó, jó, nem kell már annyira a szivére venni... í i Az asszony leül. A jegyző Pantallós uraméyt küld, aki nagysietve. elő is kerül. Mérgesen végignéz a feleségén, és köszönés helyeit oda-* szól a jegyzőnek : —- Hát ezért ? — Bizony biró uram ! Az asszonyank panasza van! — Hál aztán ? — Mégsem kellett volna... Biró uram sodor egyet a bajuszán. Már mosolyog. — Nekem pedig ehez jogom volt! — Jog.; volt ? — Igen, merthogy a házamban is én vagyok a biró . — Nó és ? — Nó, ér törvényt ültem az asszonyon,,. ezért van itt az asszony ! Biró uram már fogta is az asszony, kezét — Gyere, nó ! Azután a jegyző felé fordult, akit igy oktatott ki; J
