Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)

1939-06-25 / 145. szám

2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1939. június 25. Anglia a keleti események miatt megtorlással fenyegetőzik. London, június 24. A Singapurer angol- francia vezérkari megbeszélések foglalkoztak la sziámi kormány kérelmével is. A sziámi kormány ugyanis közölte, hogy veszélyeztetve érzi magát és minden haderejét Anglia és Franciaország rendelkezésére bocsátva segít­séget kér. A párisi Matin közlése szerint Tiencsinben- jés még több japán városban tüntetés volt Ang­lia ellen .A tüntetés ügyében még az éjszakai órákban tárgyalásokat folytatott Chamberlain miniszterelnök és Halifax külügyminiszter Ja­pán londoni nagykövetével és közölték vele, hogy Anglia a ^erélyesebb eszközökhöz nyúl, ha nem vetnek véget az angolellenes üldözé­seknek. Az angol Ívormány élénken figyeli a távolkeleti incidenseket és készül a megtor­lásukra. A nagykövet közölte, hogy Japán nem akarja kiélezni a helyzetet, békét akar az an­golokkal . i Levél egy új honatyához. Kedves Bátyám! Pár héttel ezelőtt még a Dunántúl lankáin jártunk, a képviselőválasztási küzdelmek nagy kétségei közölt. Küzdöttünk az eszméért |a népért, az új magyar életért. Figyeltük a népet, a falut. Nagy ur volt ebben az idő­ben a falu embere, hatalmas mandátumado mányozó üdvösség. A titkosság örömében szin­te megmagosult az alakja. S mikor az urnák előtt önmagáról döntött, akkor voltakép az ország sorsáról és Rólad is döntött kedves Bátyám. A választások óriási jobboldali győzelmet eredményeztek. Ez a harc épezért nem a meglepetések, hanem a nagy mayamegmutatá­sok választása volt. A Te programmed, kedves Bátyám, nem szélsőjobboldali. Te a megfontolt haladás ne­vében pártonkivüli megbízatással jutottál kép­viselőházi tagsághoz. Úgy gondoltad, hogy a pártkeretek lekötnek, bizonyos irányítottság­gal szárnyadat szegik s nem szolgálhatod tel­jességgel a bensődben meggyőződéssé kris­tályosodott igazságot. Egyik beszédedben azt mondtad, hogy az igazság azon a biztonságon nyugszik, amit jó törvényekkel lehet meg­teremteni. S mi a jó törvény ? Az az állam­akarat, amely a vallás, a nemzeti gondolat és a folytonosan fejlődő élet követelményei­nek megfelel. Levegőben lóg az a törvény, amely a csupasz eszmék szolgálatába sze­gődik és szélsőségekbe szalad az a parancs, amely a változó élet sokrétűségét kiséri csu­pán figyelemmel. S látod, a falu megtapsolt; pedig Magad is jól tudtad, hogy ezt a tételt nem érti meg egészen, csak önkéntelenül is veleérez és a józanság természettörvényének engedel meskedik. Józanság! Nagyon elkelne belőle több is magyar földön. Méghozzá azért, mert az esz­mét és az életet egyszerre csak a józanság tudja szolgálni. Persze áljózanokkal is ta­lálkoztunk a kortesuton. Yollak, de mennyien voltak, akik a > pozitív kereszténység« jegyé­ben álllak hordóra és prédikációkat mondtak a tisztességes családi életről, a pénz hűségé­ről,. de ők maguk vadházasságban vagy egv- házcllenes frigyben éltek. Még olyan esetről is hallottunk a pozitív kereszténység nagyobb dicsőségére, hogy az egyik jelölt bement a templomba, keresztvízbe mártotta az ujját, aztán magasbalenditett karral fordult az ol­tár felé. így akarta köszönteni az Oltáriszent- ségel. Neki ennyiből állt a pozitív keresztény­ség. Nem egyszer megkérdeztük egymástól a pártértekezleten: miért van ez igy ‘? Miért for­gatta ki ennyire a felszínen mozgó politikai áramlások szele a józanság vitorláit ? Aztán boncolni kezdtük a kérdést és megtaláltuk a nyitját. A megoldatlan feladatok miatt tör­tént mindez. Elvégre Magyarországon 1130 nagybirtokosnak, a népesség alig egy ezreléké? Z4L4EGERSZE6Í KÖLCSÖMÖHYflÁl LORD ROTHERMERE-ÜTCa 5. Újdonságok. Kodolányi: József, az ács. Vaszary : Kislány a láthatáron. Török: Nehéz ma férjhez nu»tnij. Barabás: 100 év múlva mindegy. Kerekesházy: Lipsz. Nyirő: Mádefalvi veszedelem. Szitnyai: A bocs. Norris: Szegény leány is férjhez mehet. nek tulajdonában 5 millió 400 ezer hold föld van, az ország területének egyharmada. A Du­nántúlon s egyebütt is fehér foltok jelzik a települési térképen, hogy a nagybirtokok a népesség szaporodásának gátat vetnek. Aztán 80 pengős kisfizetéseken 30 egynéhány esz­tendős tanárok, kistisztviselők élnek, nemegy­szer azzal a hősies küzdelemmel megterhelve, hogy mertek családot alapítani. Tovább! A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság 24 szá­zalékának csak 10 holdig terjedő törpebirtoka, 28 százalékának pedig egy talpalattnyi földje sincs. Az ipari munkásság egy részének az előirt munkabéreket sem fizetik meg sokhé- Jyen, sőt nem egy vállalat eltitkolt szerződést kötött az alkalmazottakkal, hogy ne követel­jék a megszabott béreket. Hát lehet-e ezek után csodálkozni azon, hogy a józanság fel- pörkölődik, a biztonság bizonytalanságba locs- esan s a kevésbbó erős magyar forradalmi elveket hangoztat. Igaz, le kell gyorsan szögezni, — ezt nem egyszer elmondlad kedves Bátyám — hogy a helyzeten forradalom nélkül is lehet sőt forradalom nélkül kell változtatni; de cso­dálkozni mégsem szabad, ha a tömegek szél­sőségek felé hajlanak. Álljunk meg ennél a szónál: szélsőség ! So.- kan azt hiszik, hogy a nagy magyar törném gek szélsősége elvakultság ,sötétbeugrás, po­gányság és az alkotmány sutbadobása. Mi, akik j ártunk a legvadabb szélsőjobb- és szél­sőbaloldali fészkekben is, bátran és felelőssé­günk teljes tudatában állítjuk, hogy nem igy van. A szélsőség a nagytömegek lelkében sem­mi más, mint szociális éhség. Végre már cse­lekedni kell s nem szabad megállni a félmeg oldásoknál, a félig begomboil mellénynél . Te­tő alá kell hozni a magyarság nagy kérdé­seit és kívánságait. Cselekvést akarunk ! Ab­ban mindig igazat adtál, kedves Bátyám, ne­künk, a fiatalabb nemzedéknek, hogy ná­lunk nem a tömegek szélsőségesek, hanem egyes vezetők. Azok a kis vezérkék, akik az egy tál lencse, a bársonyszék, a divatos ülj- pogányság és az elferdült vezérelv prStitikai látásszintjéig1 emelkedtek csak. A nagyágyúk, a pártütők, a távbeszélők botlottak szélső­ségbe, nem pedig a munkástömegek. A tömeg — szegény ! — nem tett mást, csak felfigyelt az ágyudurrogásra és a harangkongatásra. Le­het, hogy bizonyos idő múlva lázangó elszáná- sokra vetemedik a politikai fenekedők sza­vára, de az igazság igazság marad: lélekben távol áll tőle a forradalom. A magyar mun­kások egyet akarnak: emberibb módon élni. Ez minden vágyuk, ez legfőbb óhajuk. A vezérkék láttán azonban sok jó magyar elkeseredik, feladja a harcot, nem mer szem­beszállni. A legtöbb értékes vezető iszonyodik attól a gondolattól, hogy a tömeg élére álljon; ha kell, akár a sörösjhordóról is beszéljen és helyes irányba terelje a tévelygésbe szala­dó magyarokat Ez az a bizonyos magyar tehetetlenség! Pedig néha az erőszakosság sem árt a jóügy érdekében. Azt kívánjuk hát a jó magyaroktól és Tőled is kedves Bátyám, hogy szedjétek össze minden erő­töket a jó ügy érdekében addig, mig nemi késő ! Ki kell állni az élet sodrásába, min­denekelőtt Neked kell kiálni, a pártonkivüli- nek, a tiszta mandátumot nye'rt tálpigférfinak, Uj magyar élelet akarunk. Meguntuk a szál­II pápa a nizzai eucharisztikus kongresszuson ? készületeiről. Ezzel kapcsolatban vatikáni kö­rökben lehetségesnek tartják, hogy a nizzai nagygyűlésen a pápa személyesen részt fog venni. Az egyik francia távirati iroda római je- j lentése szerint a pápa kihallgatáson fogadta j Remont nizzai püspököt, aki jelentést tett az 1 Í1940-Í nizzai eucharisztikus nagygyűlés elő.- ' Borisz Bolgár király kitüntette Keresztes Fischer Lajos altábornagyot. « resztes—Fischer Lajos nyújtotta át Borisz ki­rálynak, aki a főhadsegédet magas katonai kitüntetésben részesítette. A kormányzó Borisz bolgár királyt a Szent Koronával díszített magyar érdemrend nagy- keresztjével tüntette ki. A kitüntetést vitéz Ke-

Next

/
Thumbnails
Contents