Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)

1939-06-18 / 139. szám

4 i~n m H*1 r^' i*;* WM HP. ' ZALAMEGYEI ÚJSÁG ___________ 1939. június 18. fe j »; i i HÍREK — IDÖJÖSLÁS : Mérsékelt északi szél, vál­tozó felhőzet, helyenként eső és zivatar. A hő­mérséklet főkép nyugaton tovább emelkedik. — A KORMÁNYZÓ SZÜLETÉSNAPJA. Vi- téz nagybányai Horthy Miklós kormányzó szü- liBtésnapja alkalmával június 18-án, vasárnap la plébániatemplomban 9 órakor lesz a szent­mise. A születésnap alkalmából déli 1 órakor »'Tisztek diszebéden vesznek részt az Arany- Bárányban, a legénység aiszebédje ppdiA, 12 órakor á laktanyában lesz. A Felvidék és Kárpátalja visszaszerzésében részt vett tény­leges és tartalékos katonaság szép emlékérmet lés igazolő-lapot kapott volna eredetileg ezen a napon. Az érmek átadása azonban elmarad, mert azok gyártási hiba miatt nem készültek tel a rendes időre. — GRÖSZ JÓZSEF püspök zalai bérina- Mtjának befejezése után csütörtökön este visz- szatért székhelyére Szombathelyre. — TARÁNYI FERENC DR. ny. főispán, .felsőházi tagot beválasztották a felsőház kül­ügyi bizottságába. — MINISZTERI BIZTOS. A zalaegerszegi Notre Dame tanitónőképző képesilő vizs­gálatainak miniszteri biztosa Boreczky Ele­mér dr. miniszteri tanácsos, a néjpiskolai ügy- psztály helyettes főnöke, aki ma délben ér­kezett meg Zalaegerszegre. — UJMISÉK. A veszprémi most felszen­telt újmisések közül Gyarmati Elemér Za- luapátiban június 25-én mondja el első szent­miséjét. Manuduktora Kroller Miksa apát, szó­noka Kál Adorján dr. plébános, kér. tan- felügyelő. Június 29-én Rabb László Zala- szentjakabfán, Török Lajos Zalaszentbalázson primiciázik. Előbbinek manuduktora Nagy Virgil plébános, szónoka Pfeifer János dr. bécsi magyar lelkész, utóbbi manuduktora Kiss István esperesplébános, szónoka Mátyás Lász­ló káplán. — ÁTHELYEZÉS. A földművelésügyi mi­niszter Tomka László keszthelyi járási gaz­dasági felügyelőt, aki eddig a tapolcai és balanloníüredi járásban is működölt, Eszter­gomba helyezte át. — TANITöVÁLASZTÁS. A tapolcai róm. kát. elemi iskola új tanitói állására Berta Vince zalahalápi és Marx Viktor szentbék- kálai tanitót választották meg. — SZÁMVIZSGÁLAT. Tapolca nagyközség háztartási ügyvitelét, valamint az üzemek szám vitelét most vizsgálta meg a vármegyei szám­vevőség. Az évenkénti rendszeres vizsgálatot vitéz Márk Ferenc számv. főnök, Bálint Béla és Elekes Károly számellenőrók és Varga László számvizsgáló végzik — A rendetlen és fájdalmas bélürülések és ttZ ezekkel járó vértódulások és fejfájások a, tisztán természetes »Ferenc József« keserü- viz használata által — reggelenként éhgyomor ra egy^egv pohárral bevéve — rendszerint rö­videsen elmúlnak. Kérdezze meg orvosát! — ISKOLAI TALÁLKOZÓ. A zalaegerszegi polgári fiúiskola 1929-ben végzett növendé­kei július 2-án 9 órakor találkoznak a pol­gári iskola új épületében. — A NOTRE DAME ZÁRDA ISKOLÁI­BAN, úgymint a tanitónőképzőben, polgári leányiskolában, líceumban és gyakorló isko­lában a beiratások június 23-án lesznek dél­lelőtt 8 és 12 óra között. Az elemi leánytsr kola behatásait június 19-én és 20-án tartják délelőtt 8—12-ig. Itt a beiratások sorrend­jében jutnak á beiratkozok ingyen tanköny­vekhez. 1 KESZHELYI BALATONI MUZEUM folyta­tólagos föld, kőmives elhelyező, vasbeton, asz­talos, lakatos, mázoló, szobafestő, üveges Lux- fer üvegbeton ,bádogos és vízszerelési munká­lataira szóló költségvetés az Ipartestület iro­dájában a hivatalos órák alatt betekinthető. Az elnökség. Boldogság. Naplórészletek. Május <28. Délután egy gépkocsi állt meg a házunk előtt. Tamás, a vőlegényem ugrott ki belőle. Ma szebb volt az én Tamásom, mint valaha: Szemében, — most már bátran mondhatom — a szerelmünk boldogsága ragyogott. — Ili (igy becéz, mióta a menyasszonya vagyok), arany Ri, jöjj, meglátogatjuk édes­anyámat. Mondanom sem kell, hogy könnyűszerrel rávell erre a kirándulásra. Magam is meg akartam kérni, vigyen el egyszer jövendő anyósomhoz. így történt aztán, hogy egy­kettőre megindult velünk a kocsi második ha­zámba, Tamásékhoz. Kicsinykét idegen­nek éreztem magam először a portájukon, de mondhatom, csak egy pillanatig tartott ez a kis idegenség. Elég volt ránéznem Tamásra s már tudtam, hogy ott a helyiem, ahol ő van' s nekem mindenütt jó„ ahol ő van. Kü­lönösen itt jó, a szülőházában, ahol minden róla beszél, még az a megfaragott asztallap is, amin kisgyerek korában a bicskáját pró­bálta meg. S mégis, egyetlen nagy élmény tart foglyuk Az utazásunk. Mikor hazafelé jöttünk, már éjjel borult a világra. A gépkocsi berregett, zúgott, zaka­tolt, beletúrta orrát az éjszakába. Fényszórói óriási fényalagutat vájtak a sötétbe, egy kis- nyuszi belefutott a sugárnyalábba s aíigságl- alig menekült ki belőle. S az autó száguldott. Mi egymás mellett ültünk. Hallgattunk. Egy­szer azonban megszakítottam a csendet. — Mit érzel most Tamás ? — Száguldunk a boldogságba. Ezt mondta s igaza volt. Száguldunk ! Dia­dalmasan, fiatalon, könnyen. Mi legyőzzük a világot, mi erősek leszünk! Felejthetetlen ut volt ez, örökké felejthetetlen. Száguldás a bol­dogságba ! ; I I ; Július 16. Már kéthetes asszony vágyóik s még nem ir­tani a lapjaidra, kedves naplóm. Ne csodál­kozzál rajta. Annyi szép minden, annyi szent minden történt velem, hogy egy pillanatot sem szakíthattam a számodra. Ujjongani sze­retnék ! Ha zongora volnál, egy boldog ke­ringő! játszanék rajtad.. . Asszony vagyok, újasszony, a Tamásom asszonya.. .Nem szá­guldunk többé a boldogság felé, mint egyszer szer irlam, megérkeztünk, egymásé vagyunk. Várj csak, most megmondom, ha tudom, mi a boldogság. Egy kis láng a szüléink szi­véből, egy picinyke igazgyöngy a tenger mé­lyéről, egy apró csillag az egekből. A szü­léink gyújtották meg, egy titokzatos tenger mélyéből hoztuk fel s az egekből szállt rá az áldás. Asszonynak lenni annyi, mint továbbadni ezt a kis lángot a gyermekeink szivébe. Jó uram, Tamás, nagyon nagy öröm ezt mind megérteni... Mi most már egészen egymásé vagyunk. j Június 6i Megint csak úgy jártam, mint a házasságunk napján. Nem tudtam imi azon a napon, mi­kor a kisfiúnk született. Dehát hogyan tud­tam volna is írni... Hiszen csupa szenvedés volt az az idő. Tamás egész nap járt-kelt, nem találta a helyét sehol sem. Édesanyám mindig rajtam tartotta a széniét s ha csöppöcskét el­halkult a lélekzetem, orvosért szaladt. De most már itt van ! A fiunk ! Mikor fel­kelhettem az ágyból, átkaroltam az aranyosat, odamentem az ablakhoz és feltartottam a ma­gasba. A nap rásütött, kócos szöszke haját bearanyozta, mintha fénykort vont volna a fejecskéje köré. — Az én gyermekem ! — kiáltottam boldo­gan. Aztán ölembe kaptam az édeset és csak néztem, néztem a kemény kis áliát, a búza­virág kék szemét. Mint az apja! Egyszer majd acélkék lesz a tekintete, csupa erély, és akarat. Te nagy élet! Életforrás vagyo’k, anya ! Most vagyok a legszebb... i Tamás mellénk lépett. Először a Kicsit csó­kolta homlokon, azután engem. Most máit megváltozott a sorrend. Ezután mindig a gyer­mek lesz az első. Én is igy akarom. Ah Iste­nem, boldogságos boldog vagyok... Édes­anya. Szeptember 17. Két hétig nagyon beteg volt az uram. Húsz­éves házasságunk alatt először. Igaz, azelőtt is ágynak dőlt egyikét napra, de most élet és halál közt lebegett. Kislányom, az egyik fiami és én mindig mellette voltunk. A másik fiam) pedig hol ide szaladt orvosért, hol oda. Szegény, szegény Tamás. Halálos beteggé Jett a gond. A mai világban három gyermeket nevelni és jól nevelni s közben még egy kis vagyonkát is gyűjteni nekik, — nem gyerek­játék. A szive sínylette meg. De most már hála a jó Istennek, jobban van. Ma azt mondta az orvos: biztosan meggyógyul. Meggyógyul, Teremtőm, meggyógyul ! Nagy boldogságot érzek. Ma ez az aggódás és meg­nyugvás az én szerelmem. Azt hittem már, hogy a kislányom hívja, a negyedik, aki itthagyott bennünket. Édes kislányom ! Ládde, a papa ittmaradt nekünk a földön. Ne sírjál, hiszen te csak egyedül vagy o\t fenn a csa­ládunkból, de itt még négyen várnak rá, a munkájára, a szeretetére. Hagyd meg nekünk ezt a boldogságot... December 21. Most engedtük szárnyra az utolsó gyerme­künket. Karcsi már négyéve megnősült, Etel­ka másfélévé ment férjhez, most pedig ai Pista alapított családot. Az esküvőn az egész família részt vett. Első menyem tanitgatla az új menyemet. j ■ Az esküvő napján este, mikor a gyerekek már elmentek, ketten ültünk Tamással az ebédlőben. A tűz pattogott a kályhában. Rám­nézett az uram és csak ennyit mondott: j — Jó asszony voltál feleségem. Minden de minden benne volt ebben a kis mondatban. Egyetértés, hála, köszönet, öreges szerelem. Mit feleltem volna rá, mint ezt: j — Jó ember voltál Tamás, nagyon jó. És mind a ketten azt éreztük, hogy most már meghalhatunk. A gyerekek boldogok. Na­gyon jó volt ennek a két öregnek, Tamásnak és nekem, elgondolkodni a múltról. Még csak nem is könnyeztünk. Csak néztük a tüzet, a megnyúlott lángokat. Újra Tamás találta meg a szót. — Látod mama, igy folytatódik ez örökké. A gyerekekből szülők lesznek, a szülőknek gyermekeik lesznek. De a boldogság gyűrűje töretlen marad, megszakithatatlan. Mindig van­nak, akik száguldanak a boldogságba. Osszenéztünk. öreg két-egy szivünk nagyon boldog volt. Hiszen a gyermekeink szágulda­nak a boldogságba... Dávid Tibor*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents