Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
6. 1939 március 25, Pár nappal ezelőtt kéziratros lálást tartottunk a szerkesztőség ben. Papírkosárba dobtunk min- den elfogadhatatlan írói alkotást. A kimustrált müvek között az alkalmi versektől kezdve egészen a zengzeles virágregékig minden elképzelhető és elkép7elhetetlen irodalmi műfaj szerepelt. Volt itt eredeti riport a marsrepülésről, tüzes dithiramb a szőlő piros véréről, kétkötetes regény a bol dogtalan szerelemről és epigramma a főszerkesztő szigorú mértéktartásáról. Most mindvalamennyi a‘kéziratok kegyetlen temetőjébe: a papírkosárba került. Megvallom, szomorúság fojtotta el a torkomat Költők a papírkosárban 1 Mintha még a jajgatásukat is hallottam volna . . . O t fuldokoltak a gyékénykosár szorító markában . . . Mennyi nyugtalan éjszakai álom, mennyi ragyogónak hitt gondolat, mennyi erő és hit, szellem és hiába lendület zuhant most a papírkosárba I A kérlelhetetlen kritika és a tárgyilagos értékmérés azt mondja: nem tudnak Írni, megérdemlik hát a sorsukat. Igen. De aki nem tud jói írni, annak is láng lobog ám a szivében, azt is roppant nagy nyugtalanság űzi hajtja ám alkotásra, ha egyszer a toll bolondja lett . . ^ Egy nagyszerű pillanatban megpörköli valami az agyát s írni kell. A lélek zokog és nevet ilyenkor a költőben. Szürke szavakat rakhat pompás mondatokba, új szépséget, új mondanivalót ajándékozhat a többieknek . . . Öröm ez, lázas, n*gy öröm 1 Ne csodálkozzék hát rajta senki, ha a művész ezerszerte érzi a keserűséget, mikor becsukják előtte az ajtót. De sem a becsukott ajtó, sem a papírkosár nem szegheti kedvét annak, aki igazán az írás szerel mese. Az igazi művész, ha mil- liószor elbukik, millióegyedszer is felkel és megy tovább. Egy egy sikertelen lépés nem teszi életunttá. Mert a művészt nem egy mű, hanem az alkotások gazdag sokasága, a fejlődés, az önképzés és a körülmények alakítják ki egészen. Mikor aztán már öntudatosodott és megérett egyéniség mondja el a gondolatokat, biztos siker ko onázza a tengernyi fáradtságot C;<ak az a művész alkot konnyeüén, aki már megtalálta önmagát, eltalálta az egyéni hangot. Ámde nagyon keli vigyázni erre az öntudatosodott egyéni hangra. Az öntudat és az önteltség nem egy. S higyjék csak el, hogy a papírkosár dicstelen sir- gödrében legtöbbször az öntelt poéták süllyednek el. Eötvös azt mondja valahol, hogy az ifjú költők szárnyaikkal majdnem úgy bánnak, mint a bajszaikkal: mi helyst egypár pehelyt sejd tenek, nagynak vélik, kipödrik s örvendve mutogatják. De még hogyan I Ráütnek az asztalra és nyilvános ságot követelnek, boldog boldog talannak elolvassák alkotásaikat és mint mondják, mindenkinél talpraesettebb ötletekkel lepik meg- 41 világot. Zaiamegyei Újság Wffm^i n iiHii iih—mm iii ■■ Az ilyen ömlengéseket bájos mosollyal hallgatják meg a fűzfapoéták szívós taktikájához hozzá- edződött szerkesztők, — utána aztán megpödtik a hosszúra nőit bajszukat és papírkosárba dobják a dicső alkotásokat. A legszebb dicséret épezétt sohasem az, amit mondanak, hanem amit tesznek. A cselekedetek leggyönyörübbike ped g az, ha a következő számban már körzé is teszik a müvei. Aki ebben a kitüntetésben részesül, kevésbé lesz a papírkosár halottja. Bizonyos, hogy csak a természetes adottság szorgalmas kifej lesztésével lehet igazi eredményt elérni. Dehát harc nélkül nem élet az élet, s ha nyerünk, boldogság tölti el a szivünket. Aki művész akar lenni, vállalja a művészi élet szenvedéseit is. Minél többet szenvedünk, annál többet élünk, s ez, épen ez a művész hivatása : átélni milliók életét s aztán egy örök mozdulatban megörökíteni a világot1 Ez minden, amit a költőkről és a papírkosárról akartam mondani. I —bor. OTP tt’T*" Róni. kát. és új görög Oyo. B. A. Prot Qy.B. A, Izr. Nizan 5. Napkelte 6 óra 08 perc. Nyugszik 18 óra 09 perckor. Idő: Mérsékelt szél, változó felhőzet, több he’yen, főként délen és nyugaton eső, a hőmérséklet kissé emelkedik. Lapunk legközelebbi száma üyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe miatt hétfőn a rendes időben jelenik meg. — Beteg a veszprémi püspök Tóth Tihamér dr. veszprémi megyéspüspök váratlanul megbetegedett. Orvosai tanácsára néhány napig az ágyban marad. Betegsége miaít a tervezed kaposvári lelkigyakorlat elmar d. — Előadás Lourdesról. Füz- vöigyön nagy érdeklődés medelt tartót1 előadást Lourdesról Rozinán Alajos homo-komáromi plébános. A feni ürest mű órán sra- vaialok és énekszámok is voltak. — Vitéz Árvótfalvi Nagy István dr. képviselő szombaton Teiskáfid, Nagylengyel, Petrike- teszur, Zítaárnok, Söjtör, Bak, Bocfölüe, Zalabe-enyő, vasárnap Sávod, Zalavzenliván, Szepetk, N-mesapáti, Salomvár, ZalaiCvö, Vaspör, béifőn Alfóbagod és Andrashida községeket látogatja meg. Hétfőn 11 órától délután 5 óráig Zalaegerszegen tartó kodik. — A zalaegerszegi katolikus női nap programija. Mint már jeleztük, ma.c us 25 >,n ka oibus nőt napot rendezne* Zaiaeger- Bzegen. 1. Reggel 8 órakor közös szeniá'doiás a piébánDíemptom- ban. 2 Délután 4 órai1 or ünnepély a Kuiiurházbjn. a) Ah, hol vagy magyarok ... Énekli a Leánykongregáció énekkara, b) Szent Is vén birodalma és a mai Magyarország. Zenz Péter hitta' nár. c) Beszámoló, d) A vasárnap megszentelése. Kertész Mária oki. tani’ónö. t) Boldogasszoy Anyánk I Énekli a közönség. A. belépés díjtalan. — Hálazarándoklat Czen- stochovába a magyar—lengyel közős határért. A lengyel—magyar közös határ megvalósulása alkalmából a magyar pálosok há- lazarándoklaiot ve. einek Ctensto- chovába, Lengye ország le. híresebb kegyhelyére. A zarándoklatot P. Zembruski Mihály pécsi perjel vezeti. Jelentkezés a pécsi ptlos rendházban (Mátyás Flór!« án utca). — Tanulmány Prohászkáról. Bucsis Gyuia dr. zalaegerszegi gimnáziumi t nár, Prohászka Óitokéról tanulmányt irt, amely füzet alakjában jelent meg. A tanulmány lörészei: Prohászka pályaképe, Prohászka müvei, Prohászka lelkisége, Prohászka stílusa. A tanulmány ismertetésére még visszatérünk. — A Balatoni Kurír cimft hetilap néhány heti s.ünetelés után ismét megindult, de nem Tapolcán, h.-nem Budapesten. Változás történt kiadásában é* szerkesztőségében is. Kiadó tu- iajd nosa a Bdatoni Egyesületek Szövetsége, fele ős kiadóia ét szerkesztője Tövissy Ernő dr. Kisvárosi leányok. A napjaink csak egyre egyre szállnak, Egyforma, gyöngyházszinil kis napok és körülvesznek az ismerős utcák és figyelnek ránk mind az ablakok csipkefüggönyös szemmel. Lépteinkre tán a fák és kövek is ügyelnek, őrzik útját hűséggel annak, ki közöttük volt bukdácsoló gyermek. — Lágy, aranynapfényben áll a házunk, kapunk rácsát vadszőlő fonja át. A kertben néha magunkhoz öleljük a rózsaágat, büszke dáliát, mert olykor édes Csipkerózsa álmot álmodunk, ha a domb már ködlila és a korzón titokban rámosolygunk a gyermekkocsik szőke lakóira . . . Néha megcsap a távoli Nagy Élet, melyet mi nem ismerünk meg soha, ha moziplakátról felénk világit egy egy sztár bűvös, édes mosolya, talán megállunk furcsa kis sóhajjal s talán vágytól lesz fátyolos a szem: milyen jó lenne innen messze menni és élni, élni, élni . . . Istenem! De aztán tovább sietünk. Hivatalba, hol írógépek kattogása vár, vagy a színes, zsongó piacon járunk s karunkon telik lassan a kosár Szűk kis életünk ezer drága gondja lesz ismét úrrá a vágyak helyén s ha állunk álmos ünnepdélutánon Kilátónk léghuzatos tetején szemünk fölé ernyőzött kézzel nézzük: erre van nyugat . . . arra van kelet, de nem fáj már az a gondo at, hogy máshol másképen élnek emberek. Szeretjük a kisvárost. (Üstökösként akadnak köztünk bátrak és meiészek, mert sorainkból indulnak magasra a Bernadettek ér, a kis Terézek.) Szívmécsünk tele szeretet olajjal s lemondva, küzdve, birkózva száz bajjal Őrködünk: meleg maradjon a Fészek. Háry Emma. Költők a papírkosárban.
