Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
1939 március *5 Miért?... Mert... Negyvenkét év óta ismerik nálunk az osztály sorsjáték intézmé ■yét. Az utóbbi időben fejlesztették, fokozatosan javították a já téktervet, különösen a közép és kisnyereményeket szaporították, Miáltal lényegesen megjavultak a nyerési esélyek. A m. kir. osztálysorsjáték feltétlen bizalomnak örvend, mert állami felügyelet és a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alatt áll, a sikere páratlan, mint a jobb jövő előidézésére alkalmas lehetőség és emiatt nagyon népszerű. Az a körülmény, hogy a m. kir. osztá ysorsjátékon csekély összeggel óriási összegeket lehet nyerni, — a nyeremények összege közel 10 millió pengő sorsjáté konként, — alkalmas arra, hogy az emberekbe kedvet és reményt öntsön. A legkisebb nyeremény is javulást hoz és módot nyújt kisebb nagyobb szükségletek és kötelezettségek elintézésére. De még azok is, kik két három sorsjátékon nem nyernek, remények ben megerősödötten, hitükben megedzetten, feltétlenül több és értékesebb munkát tudnak végezni, mint azok, akik az osztálysorsjáték révén kínálkozó lehetőségeket nem veszik figyelembe. Ha tehát az osztálysorsjáték vásárlása semmi másra nem volna alkalmas, mint arra, hogy jóleső reménységet visz a lelkekbe, hogy az ember hitét megszilárdítsa, a dolgozók önbizalmát fokozza, már akkor is örömmel kell azt fogadni és mindenképen támogatni, mint a gazdasági fejlődésnek olyan eszközét, melyre szükség van és nagyon sok ember megélhetését, boldogulását segíti és mozdítja elő Nem titok, hogy a m. kir. ősz tálysorsjáték előre meghatározott 4 millió pengőt jövedelmez évente az államnak és azonkívül sok munkát, foglalkozást, keresetet nyújt rengeteg tisztviselőnek, a sajtónak, a nyomdáknak, a postának, postatakaréknak, sok vállalatnak, tehát szociális jelentősége kétségtelen. Azoktól pedig, akik nyernek, feltétlenül hasznuk van a kereskedőknek, iparosoknak és az egész gazdasági és kulturális életnek. Tehát, akinek még nincs sorsjegye, siessen, biztosítson magának egy sorsjegyet — saját és közérdekből — az április 4 én kezdődő új sorsjátékra, bármelyik hivatalos főárusitónál, hol a figyelmes és diszkrét kiszolgálás feltétlenül biztosítva van. A sze rencsét is keresni kell, pz pedig változó és forgadó. Itt is kitartás és türelem a fontos 1 L. Oy. Z&lamegyd Újság 3. Országszerte Szent Bernát-ilnnepségeket rendeznek a magyar turisták. A Magyar Turista Szövetség egyik legközelebbi tanácsülésén foglalkozott azja! javasla tai, hogy más tportágakhoz hasonlóan a magyar turisták is válasszanak maguknak védőszentet. Az elnökséghez érkezeit javaslat szerint Szent Barnái, mint a róla eine vezeti rend állal a magas hegységben horns?ú idők ó-a végzett munka patrónusa, vo naa raa gyár turistaság védősíeníjének vá-'asz- tandó. A Turista Szövetség tanácsa egyhangú lelkesedéssel magáévá tette ezt a javaslatot én felhatalmazta ez elnökséget, hogy Szent Barnát évenkinü megünneplésére dolgozzék ki tervezetet. É tesüléeünk szerint a magyar turisták, hegymászók és cserkészek az egész világon e őezör mcsi május 7 én, vasárnap délelőtt a Hármash atérheíyent:cserkész vitorlázók hangér i menett rendezik meg az tkő Szórd Bernáthegyi ünnepet. Május folyamán egyébként országszerte, a különböző hegyvidékeken ugyancsak Szent Bernát-ünnepségeket rendeznének az egyes turistaegyesüietek. Magyarságon Schwjrtz Elemér dr. egyetemi tanár leglelkesebb terjesztője annak a gondolatnak, hogy a különböző hivatá sok és sportok védöszentei válasszanak magúknak. Hogy miért épen Szent Barnát let! a turisták védőszentje, a ró! Schwaríz Elemér dr. ezeket mondotta: — A vádőszenteket általában a h'vek választják ki, még pedig a szentek foglalkozása vagy kü ö- nös imamegfcai'gatása nyomán, de néha maga az egyház is ad, vagy ajánl égi pártfogót Men thoni S ént Bernátot az alpesi nép már régiöl az Alpesiek pat- rónuíakéni tiszteli, mert életével és mű/eivel megszentelte az Atpe- sesnek azt a részét, amelyen a kis és nagy Szent Bernáthegy emelkedik és ezeken a Szent által alapított zarándokházak sok veszedelemben járt vándornak nyújtónak menedéket. 1923 ban, amikor S;ent Bernát ezeréves jubileumát ünnepelték, XI. P us pápa brevejében nemcsak az Alpok lakóinak, hanem mindazoknak égi pártfogójául jelölte ki, akik a magaslatok megmászásával ed ik magukat, A turisták sokat tehetnek a Szent Bernát- kultuszért. Fejleszthetik a szent tiszteletéi rajta keresztül ls en ál dásáí kérhetik, mfg'zenteltttheük magaslataikat, saját magukat és turista felszereléseiket. Évenkint Szent Bernáthegyi ünnepségeket rendezhetnek, ahol lelkileg össze- forhatnak védöszentjük kultuszával. hatás jsUemct aa a villám, nem egyszerűen csak villám. Addig, mig magamraha- gyatottan csodáltam a haragos eget, nem is tudtam volna osztályozni a fényes pántlikákat. Meg vallom, nem is jutott volna az eszembe. Mikor azonban az egyik nyári zivatar a szakályi Kántor Kardos bácsi pincéjébe zavart, mindent megtudtam. Borozgatás közben elbeszélgettünk az istenharagjáról. Mert, mint a Kántor bácsi mesélte, tu'ajdonképen négyféle villámcsapás van Egyik az istenharagja. Likat csinál a fában, de nem repíti meg, nem is égeti el. Másik a fahasogató istenharagja. Széjjelveti a fát, középen likas, két vége pedig éles. Harmadik a villám. Tüstént vág, éget, elemészt mindent. Negyedik a futkozó vagy láncos ménkü. Tör-zuz, egyik sarokból a másikba ugrál, rongál, de nem éget, gömbölyű. Kántor bácsi persze azt is tudja, hogy a villámot csak tejjel lehet eloltani, a láncos ménkűt pedig egyizben látta is, amint hatalmas tűzgolyóként végigszaladt a háztetőkön. Annyit mindenesetre tanulhatunk belőle, hogy a népi képzelőerő hatalmas. A magyar mitológia gazdagodik. . . Tréfák, villámok, táltosok ARTIN pici hashajtó di-ag«ekat. Kste i—3 tatmm Art int bovév«, reggehre katlan— lit Ml— htetcstt. A Dunántúl öröme, harca, bánata és szenvedése. A fonóban Télen alig él a falu. Elhalkul a lélegzetvétele, mintha a halál járna látogatóba a hótakarta kis házikókba Az ablakokból piros fény szűrődik ki esténkint. Talán nem is élnek itt emberek. Valóságban mégis élnek bizony. Szó, kacagás, mozgás veri fel a csendet. Fonnak a vászoncselédek. Egész utcasorok jönnek össze egy egy házban s pörgetik az orsót szívesen. Legtöbbször a le gények is betoppannak a fonóba. De elmaradhatatlan a mesemondó öreg is. Mikor már belemeleged nek a beszédbe, tréfás mondások, kérdések röpködnek a levegőben. A télen Tolnaországban, Re gölyben jártam. Nem egyszer volt alkalmam végigélvezni a fonó üde életét. Különösen a találós kérdések érdekeltek nagyon. Fel is jegyeztem belőlük néhányat. — Kinek a fia egyidős az anyjával ? — kérdezte az öreg Kovács bácsi egyszer. — Hát a ládafia I — vágta rá valamelyik talpraesett menyecske. — Látom felvágták a nyelved, folytatta az öreg, dehát most azt mondd meg: milyen fa van legtöbb az erdőben ? Erre már nem adott senkisem választ. — Görbe, — oldotta meg Kovács bácsi a maga kérdését. Nos, igen. Ilyen görbe, vagy hát legyen: tréfás a magyar em bér szójárása. Lehet szeretni érte... Négyfajta a villám. Azt hiszem, kevesen tudják, hogy a zivatarok cikázó fényere, A táltosok. Táltos csak abból a gyermek- I bői lesz, aki foggal jött a világra, ; Hét éves korában minden táltos- I jelöltnek meg kell harcolnia a i maga harcát. Egy öreg garabon- ! ciás toppan eléje. Mindketten ■ bikává változnak és kölcsönös küzdelembe kezdenek. Ha a fiatal győz, bejut a táltosok rendjébe. Mihelyt bejutott, csodálatos képességek gazdagítják. Meglátja a táltospénzeket, sárkányt emelhet magasba, üldözi a rosszellemeket, de ugyanakkor csak tejjel élhet Fehérmákolajat hord magával s akinek megkeni ezzel a vajákkal a körmealját, az is pénzlátóvá válik. — A táltosoknak ma már kevés dolguk lehet, — mondtam a Kardos bácsinak — se sárkányolt se tátoslovak nincsenek. Hát miért nincsenek ma sárkányok? — Azért, mert sárkány csak abból a kígyóból lesz, akit hét évig nein lát emberszem. Ma
