Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)

1939-03-22 / 67. szám

67. Ära 8 fillér »SS. március 22. Szerda« ZALAMEGYEIDJSÁG xpracaatöség 6a kiadóhivatal: Zalaegerszeg, ^SOhanjri-tér 4. •■■■:■ imt Telefonszám 128. Felelős szerkesztő: H e r b o 1 y Ferenc POLITIKAI NAPILAP I Elöfixetém árak: egy hónapra 1-50 pengő, negyed- Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban I évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szériái —— IMI Wit II IBHIMieWWB—S———M— —B—S——SS—— A szláv veszedelem és a magyar élettér. A Berlinben megjelenő «Világ Visszhang" ctmU köuyomatos heti sajiótudóríió, amely minden szá­mát megküldi nekünk is, a né­met viszonyok ismertetése mellett rendszerint Összehasonlítást tesz egyes német és magyar intézke­dések között. Műit heti számában például a vidéki sajtó szerepéről és feladatáról jfcikkerett s azt bi­zonyítgatta, mennyivel erősebb a német, mim a magyar vidéki sajtó és rámutatott az okokra is, amelyek itt közrejátszanak. Ennek részletes ismertetésére még visz- szatérünk. Szólt a magyar belpo­litikai harcokról s azután «Eltoló­dások Európa népesedésében" oimmel adatok felsorolásával ki­jelenti, bogy 1960-ban a szláv népcsoportok Európában már 303 millió főt fognak számlálni, azaz az európai lakosság 50 százalé­kát ők fogják kitenni a latin és germán népcsoportok hátrányára. Ez a népesedési egyartsulyeltoló- das egyúttal politikai téren is érezhetővé válik. Most következik az, ami min­ket illet. Ezeket Írja: ,A mi ma­gyar sajtónkban germán, sárga és ki tudja, milyen veszedelmekről Írnak, de vagy nem ismerik, vagy nem akarják felismerni a szláv veszedelmet, amely közvetle­nül Magyarországot fenyegeti el­sősorban. Németország olyan mélyreható népesedési politikai reformokat vezetett be, ami által lehetővé tette a szláv előnyomu­lásnak egyelőre gátat vetni." Iz- aeritti a népjóléti és egészség- Agyi rendelkezéseket. Mivel föltételezzük, hogy a kő­nyomatos a német kormány en­gedélye alapján jelenik meg és a magyar kormány részéről élvezi a postai szállítás jogát, talán nem veszélyeztetjük az ország külpoii tikai érdekei', ha a szlávság elő­nyomulását illetően néhány sze­rény megjegyzést teszünk. A békekötések után a magyar sajtó jónéhányszor rámutatott arra, hogy a szerencséden béke- szerződések nemcsak megnyomó ritották Magyarországot és Né­metországot, hanem biztosították a szIávBágnak előretörését Nyugat felé. Prága, Európának úgyszólván földrajzi középpontja, a franciák és angolok jóvoltából tűzzel vas­sal 8zlávositott azokon a vidéke­ken, amelyeket neki juttattak. Pel8Ömagyaror8zágon az ezeréves virágzó magyar kuiturál eltaposta. (Hasonló esetek történtek Déima- gyarországon is) Sokszor irtunk mi is arról, miért kellett Pária környékén a magyarság létszá­mát 8 millióra csökkenteni és miért kellett ugyanakkor a 300 millió felé közeledő szlávságot három-négy millió magyarnak el eltávolításával erősíteni ? Miért engedték a franciák és angolok, hogy a szlávság úgy északon, mint délen hatalmas arányokban törhessen előre, nyugat felé? Miért szorították olyan szűk ha­tárok közé az északi és déli szlávság egyesülését megakadá­lyozó magyarságot, amikor ezt a szerepét is olyan nagyszerűen tOliöile be ezer esztendőn át? De gyerünk egy kicsit tovább. A trianoni bilincseket a müncheni egyezmény éB a bécsi döntés széltépte. Vájjon miért csak egy kis szűk sávot kapott vissza az a Magyarország, amelyet most ha ialmas barátj4 annyira figyelmez­tet a közvetlenül fenyegető szláv veszedelemre ? Nyugodtan állíthat­juk, hogy például a zempléni, abauji, sárosi, szepesi, gömöri, jórészt a pozsonyi, nyiiraí, sőt zólyomi tótba és valósággal hid­raulikus sajtóval kelteit oelepré- aelni a «szlovák érzést*, mert az említett vidékek tótjainak soha eszükágában sem volt hűtlenné válni Magyarországhoz. Ezek ha­tározottan kijelentették a régi időkben, hogy nekik nem keit tót iskola. A gyerek az iskolában tanuljon magyarul, tótul megta­nul majd otthon. Örömmel és hálával fogadtuk a bécsi döntést, de csodálkoztunk és ma még inkább csodálkozunk azon, hogy nem állottak vissza határaink — egyelőre északon - a maguk teljességében, mert hi­szen, ha voltak idegen nyelvűek azokon a területeken, a terüleiek ezer éven át a «magyar élet tér"- hez tartoztak. Csak most, a leg­közelebb múlt napokban tudtuk meg, bogy nemcsak a „népiség", de az .élettér" is olyan tényező, amelyre a jogos birtoklást slapi- tani lehet. Ha tehát a magyar is megkap­hatja ezeréves életterét, akt or majd nem 114, hanem 360 ezer négyzetkilométer területen és nem 10 és fél, hanem 18 millió la­kokossal s elsőrangú természetes határokkal vethet gátat a szláv­ság előrenyomulásának. Amg síük hatások között kevesen va­gyunk, addig hiába létesítünk népjóléti intézményeket, az első együttes megmozdulás elsöpör bennünket. Régi határainkat csak a rutén vidéken kaptuk vissza, de ott, ahol az »élettéréről megfeled­keztek és tisztán a »népiség" elve alapján rendelkeztek, a magyarság több kedvezést várhatott volna. 1 A magyar kultúrának magyar pénzen emelt érődéi: Pozsony, Nyitra, Lőcse, Ig'ó, Eperjes váro­sok, Kassa tőszomszédságában a 94 százalékban magyar Nagysza- lánc és 75 százalékban magyar Magyaibőd és Kozma községek is visszakerülhettek volna és ak­kor a kassa—sátoraljaújhelyi vas útvonalnak 20 kilométeres sza­kasza nem esnék Szlovákia te­rületére. Akit bírálunk és akitől sokat várunk, azzal másképen kell bán­ni, annak nem morzsát, hanem kalácsot keli juttatni. Mi ismerjük a veszedelmet, tudjuk is, mit kell tenni annak elhárítására; nem is oktatást várunk, hanem azoktól, ak<ket a veszedelem fenyeget, több, nagyobb segítséget, külö­nösen ma, amikor Nyugat rajiunk keresztül ismét az orosz koloss- szusnak barátságát igyekszik a maga részére biztosítani. Herboly Ferenc. Aknaszlatina és Huszt felszabadulási ünnepe. Aknaszlatina, március 21. jól­lehet Aknaszlatinát mír pénteken megszállták a magyar csapatok, de az ünnepélyes fogadtatást csak vasárnap tartották meg. Akna­szlatina 7000 lakósu, ősi királyi bányahely, ahonnan több száza­don keresztül látták el Magyar- országot sóval. A vasárnapi ün­nepség hangjai áthatoltak a köz­vetlen szomszédos Máramaros- szigetre is, ahonnan a magyarok sóvár várakozással tekintettek Aknaszlatina felé. Az ünnepség oly megható volt, hogy a felsza­badult lakósság örömkönnyeket hullaion, de sírtak a magyar tisz­tek is. A felszabadult lakósság diadal­kapuval fogadta a bevonuló ma­gyar honvédeket. A diadalkapun hatalmas oltárkép díszlett, ame­lyet a templomból hoztak ki s amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István felajánlja a magyar koronát Szűz Máriának. A felszabadult férfilakosság ka­bátjaira felkerültek a húsz éven keresztül rej ve őrzött magyar ki­tüntetések. Megható részletekben bővelke­dett az ünnepség, s igen sok név lett ismeretes a hü ruszin nép fiai közül. Főleg most derült ki az egyik ruszin munkásnak hőstette, akt kecskebőrök közé rejtve mentette Románián ke­resztül Magyarországra Rákóczi hires zászlóját. Az egész ünnepség alatt tároga­tók máiabus hangiai zengtek, a Szózatot és a Hiszekegyet is tá­rogatón játszották. Ezen az ünnepségen derültek ki a húsz éves rabság részletei. A bányamunkáséig a busz éves rabság alatt ieljesen le/üllött. A csehek minden eddig élvezett kedvezmény tői megfosztották őket, főleg a számukra azelőtt folyósí­tott búza és fakedvezménytöl. A csehek a bányát Valósággal tönk­retették, a munkásokat igyekeztek megfosztani minden megélhetést lehetőségektől, az utóbbi időkbeo már csak két napol dolgoztattak ve'ük. Nagyobb arányú sóbányá- szás csak akkor volt, amikor a tizenhat vagonnyi úgynevezett ,ptopaganda-8Ói" termelték ki, amely a legutolsó választáskor a Volosin kormánynak szolgálta propaganda céljait. A csehek tel­jesen mellőzték a magyarokat, minden valamirevaló állást cse­hekkel töltőitek be, azokkal a csehekkel, akik egyszál ruhában jöttek be és itt szereztek maguk­nak hatalmas vagyonokat. Az utóbbi időkben napirenden voltak a csendőrségi razziák a magya­rok elten és elkobozták a rádió­kat is. Huszt, március 21. Huszt élete a néhány napi zajos élet után visszatért a rendes kerékvágásba. Mint szenzációt könyvelik el az egyik ukrán kereskedőnél meg­talált feketelistát, amelyen a ki­végzésre ítéltek nevei voltak fel­jegyezve, akiknek kivégzésére azonban már nem kerülhetett sor a magyar csapatok bevonulása miatt Egyrésze azonban már egymást irtotta ki. Hatalmas tö­megek ácsorognak a most már magyar posta és közhivatalok előtt, ahol kétnyelvű feliratok hir­detik, hogy Huszt már magyar és adják meg a lakosságnak szükséges felvilágosításokat. Ä rendőr lelőtte támadóját. Miskolc, március 21. Az elmúlt éjszaka egy rendőr két embert elfogott, akik közül az egyik kést rántott és rátámadt a rendőrre. Az fegyverét használva lelőtte tá­madóját, aki azonnal meghalt. Megállapították, hogy a támadó Lukács József gyári munkás voll.

Next

/
Thumbnails
Contents