Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
ZeUmegyei 1930. március 5. 6. vasárnap délelőtt II órakor matiné műsor keretében 10—50 filléres helyárakkal: Éneklő bandita Ida Lupino éa Nino Merlin! bohózata. Rouben Mamoulian új filmje voltaképen a gangszter filmek mulatságos paródiája anélkül, hogy a gangszter-történetek feszültségéből egy jottányi is hiányoznék belőle. A film hőse az ^éneklő gangszter. A szép, hallatlanul élénk és vidám Ida Lupino és a ragyogó hangú Nino Martini vezetik az iramot a szélvész sebességű és percenként kacag- Utó filmben. Rozmaring. Premier vasárnap az Edisonban ! Az asszony verve jó I — mondja a régi közmondás és a rozmaring, az új magyar film, amelynek, tegyük rögtön hozzá, zajos sikerrel, volt meg a premierje, azt bizonyítja, hogy a leánynak sem árt meg — ha megverik! Sőt. . . Körülbelül ez a meséje a Rozmaringnak, amelyben kellemesen keveredik az amerikai filmek ■yers férfi parfőmjének szaga a falusi kertek nemes és egyszerű rozmaringillatával. Harsányi Zsolt és a forgatókönyvet iró Békeffi István pompásan adagolták mindkét véglet dózisát és a mixtúrából nagyszerű magyar film született. Igaz viszont, hogy ehez kellett az az áldozatkész bőkezűség is, amellyel a producer Pless Ferenc és vállalata, a Harmónia Film jnbiláris, tizedik magyar filmjét kiállította. A nyers férfieröt Páger Antal reprezentálja az új magyar filmben, a rozmaring viszont Turay Ida. Az ö szerelmi kettősük ural kodik a történeten és a lehetőségek, színészi adottságok rengeteg szinü skáláján viharzanak végig burleszk szerelmükben, amig elérkezünk a happy endhez. Kabos Oyula és Mály Gerő, a magyar filmek robusztus humoroszlopai, most is jólesően, minden gondot elüzően kacagtatják öt percenként a közönséget. Igen szép és nagy szerepe van a meghatóan egyszerű Somlay Artúrnak. Rajtuk kívül még vaszary Piri, Dénes György, Pethes Sándor, Peti Sándor fö- erősségei az együttesnek, amelynek cigánybanda (a Magyari bandája), jazz és hangversenyzenekar még a kiegészítői, mert a mesét sokszor és okosan sok fülbemászó zeneszám szakítja meg. Martonffy Emil gondos rendezésében készült ez a mintaszerű magyar film, amelyen meglátszik erősen a művészeti vezető: Vajda László tehetséges kezenyoma is. Előadások : */i3, 5, 7, és 9-kor. —- A Zöldkereszttejakció megszervezése folyamatben van. A városi orvos a miniszteri rendeletnek megfelelően személyesen jelöli ki az iskolákban és óvodákban azokat a gyermekeket, akiket tejellátásban részesíthetnek. Az akció rövidesen megindul. Szölőoltványok e'adók; több nemes faj Némelh Lajosnál, Zalakoppány. Egy lövész emléke. November 20., vasárnap. Jó értesüléseink ellenére sinci leszere lés . . . Templomba sorakozó, utána újra áll a század éa parancsbir- detés, hangzik a napot bejelentése ébresztőkor. Tehát megint valami új. Újra bizonytalan, ideges állapot, de hálha — csillan meg a révedezó emberek szemében a reménysugár — hátha a leszerelésre vonatkozó parancs jön. A templom szép, régi épület, de most nem nézzük, mikor épült, mert csak egy gondolat foglalkoztat bennünket: az otthon. Istenem, mennyi ima, mennyi fohász szállt fel hozzád e falak közül . . . Sorakozó. Parancsbirdetés. Szolgálat: első szikasz adja a külső őrségeket. Siposs Ernő raja megy Szögyénre, Lakatos Frlcié pedig Hajmásra. Soha nem hallóit községneveb. Eligazítás ott. Indulás ebéd után azonnal. Na, leszerelés. Isten hozzád. Nagy ebéd. Csirkeleves és p3p. rikáe csirke. Nekem egy egész jutott. Haj, de gyanús dolog, miért etetnek bennünket eny nyíre ? . . . Gondolkodásra nincs idő, meit már indulunk is kocsin. Érdeklődünk a kocsistól, kérdezgetjük, mekkora falu, kik lakják stb. Meg tudjuk, hogy cseh település és csak egyetlen 10 gyermekes magyar család lakja. Ez is cseléd ember. A község bejáratánál látjuk a nyílegyenes főutcát. Ilyen szép, rendezel! községben még nem voiiunk, annyit máris megállapítunk. A házak mértani pontossággal vannak egymás mellett; egyformák és mégis mind más és más. Az építkezés villaszerű, mint az Erzsébet királyné utca. Minden ház előtt virágos kert. Tele pompás virágokkal, de embert nem látnr. Mintha kísértetek faluja lenne. Sehol semmi élet, semmi mozgás. Beljebb érünk, kóbor kutyák, gazdátlan házak. Nyitott, csikorgó kapuk, letépett, bevert ablakok. Megérkeztünk. Lakatos Frici beosztja a szolgálatot. Szalay Jánossal együtt kerülök szolgálatba, de csak este. így tehát van idő körülnézni. Felszerelésünket a puskán kívül lerakjuk és elindulunk egy kis terepszemlére. Megnézzük a falut, mert ba ismerjük a terepet, éjszaka is könnyebben mozgunk és tudunk tájékozódni. Felderítő utunk a falu legszélső házába visz. A lakás üres, sehol senki. Bútorok részben törötten, résiben teljesen épen a helyükön. A szobák festettek, a pad>ók is. A tűzhely beépitett csempés, villany, vízvezeték . . . Istenem hol vagyunk mi ettől ? A mi községeink ? . . . Mindenen rajta van a hadiállapot jele, a gyors menekülés nyoma, a sütőben még bent van a krumpli, amit már nem tudtak megsüini . . . Kijövünk, az udvaron vigan kapargálnak a tyúkok, mintha mi sem történt volna. Nem kérnek enni, van bőven a nyitvaálló gabonaraktárban. Minden itt van még, a ház hűséges kutyája i», csak az emberek mentek el. Elszaladtak, itt hagyva mindent, hegy annál biztosabban menthessék legdrágább kincsüket, az életüket. Benézünk az istállóba is. Teljesen modern berendezés, automata iiaiókkal. Ilyet még nem is láttunk. Er is üres. A bentlévó állatokat elvitték egy másik nagyobb istállóba, ahol gondozzák azokat. De mégis a jászol előtt fekszik két szép kis cica egymás mellett, békés egyetértésben. — Nézd János, milyen szép cicák. Fogjuk meg. — Te, hiszen azok nem élnek, — mondja a bajtársam. Valóban nem élnek. Úgy látszik, ezeknek nem maradt ennivalójuk és éhenvesztek, most itt alusszák egymás mellett örök álmukat nyitva felejtett szemekkel, mintha vádolnának bennünket... Szomorúan ballagtunk kifelé János bajíársammal, hogy a többi elhagyott házat is megnézzük. A következő nagyobb, mint az elő zö. Az udvaron, a kert felé valaki eldobta az eddig cipelt szekrény- fióko', hogy ne legyen még az is teher. A fiók fenekével felfelé eseti le. Felrúgom, mi van alatta? írások, bizonyítványok, családi dolgok, ami minden házban megvan. Bakancsom orrával turkálom. Fénykép kerül elő, fiatal cseh katona. Hol lehet? Vájjon tudja-e, hogy már nincs meg a könnyen szerzett birtok. Tudja-e vájjon, hogy családja menekül valahol, itt hagyva mindent . . . Esteledik, bemegyünk az őr- szobiba. Jó meleg, a fiuk fűiének. Lehet, rengeteg a gazdátlan vágott fa. Vacsoránk töpörtyű. Azután kifelé, mi jövünk . . . János komámmal indulunk . .. Szurok sötétség. Még egy méterre sem tálunk. Arra is vigyázni kell,, hogy a kerítésnek ne menjünk. Tapogatjuk az utat, mint a vak. őrség ? Unalom, idegesség, riadt nyugtalanság. Meg keli szokni a környezet zörejét. Itt egy ajtó, amott kapu, törött abias csikorog, ütödik a heves, hideg északi szélnek engedelmeskedve. Végre megszoktuk a terepei. Este úgy kilenc óra. Szó nélkül ballagunk kerítés, fal mellett, hogy lehetőleg rejtve legyünk. Fülem, szemem itt. Gondolataim otthon . . . Tegnap volt Erzsébet nap, faleségem, kislányom névnapja ... mit csinálnak vájjon? Hirtelen ugrásszerű zörej. Elálló lélegzettel figyelünk a zörgés irányába, de csend. Semmi lárma. A vak éjszakába csak egy ablak világit bele. Jobban figyeljük az ablakot „oh uram bocsá" egy kislány, lebet úgy íizenkilenc- bnsz éves, készül lefeküdni. Szemünk az ablakra tapad. Ilyent még nem látott katonaszemünk... De megint zörej. Ej, mi lebet ? és pont moat 1 Nézem a János komámat, mereven figyel a község bejáratára. Tekintetem visszatéred az ablakra, a kislány ... Állj 1 csattan János hangja, mint a villám kspom puskámat kézbe, János nem szokott viccelni, itt különben sem szokás a tréfa, mert nem babra megy... Szemeim már fájnak az erőltetéstől, de nem látok semmit. Alj meg! — ordija barátom. Gondolkodni nincs időm, mert harmadszor is hangzik az állj- pmnes szerint mar az első felszólítás után lőni kellett volna — miért nem lösz ? Ugróin h rielen mellé, hogy segítsek. Akkor látok egy sülét fúró alakot vatami csomaggal. Cél... mégis mielőtt lőnék, egy utolsó próba, elvégre egy éiet buzik el előttünk s ki tudja mit hagy itt... ÁHj vagy lövökt Nyöszörgésszerü hang válaszol. „Nye lőssz nye“ ... és áll mozdulatlanul. Előbbre megyünk. János közelebb én taitom addig sakkba. Fegyver nincs nála legalább is nem látjuk. Szuronyaink előtt egy szőke 42—45 év körüli ember áll bekötött dobozzal a kezében, halott fehér arccal, révedező ijedt szemmel néz puskánk csövébe. Hideg veríték gyöngyözik az arcán a halálfélelemtől. Nagyon szánalmas, de katonák vagyunk. Kicsoda maga? Honnét jön? Kérdezi János komán. Valami zagyva nyelven válaszol. Egy szót sem értünk. Igazolvány? Pjsszus? Próbáljuk magunkat megéltetni. De még annyira fél és még mindig nagyon remeg, hogy hang sem jön a torkán. Nehezen] megérti mit akarunk. A csomagot maga elé teszi a földre és a zsebébe nyúl. Minden mozdulatát figyeljük, mint az ugrásra kész tigris, hálha fagyvert ránt, már sok minden a hátunk mögött van. De nem. írás. Nézem két nyelven irtás, alsó sor magyar. Egy leszerelt cseh katona re-
