Zalamegyei Ujság, 1939. január-március (22. évfolyam, 2-74. szám)
1939-03-05 / 53. szám
1939. március 5 Zala»egyci Újság 3. I Újabb munkaalkalmakról gondoskodott a polgár- mester. A közeljövőben megindítandó köt munkák, mint a kislakások építése és a kórházbövités némi késedelmet szenvednek, amiből azonban nem szabad arra következtetni, kegy a kivitelezésnél akadályok merőitek volna föl. A polgármester a késésnek okai felől adott már felvilágosítást és közölte azt is, hogy ezeknek a munkálatoknak megkezdéséig is gondoskodik a munkaalkalmakról. Most legújabban a kaszaházai utón végeztetnek árkolási és csövezési munkálatokat, tehát olyanokat, amelyeknek ai éjjeli fagyok nem ártanak. Da találnak még más munkaalkalnukat is, hogy a munkára várók keresethez juthassanak. Ha azután hozzáfoghatnak a kórháznál a munkáló; és a kislakások építését is megkezdhetik, akkor a munka- nélküliek — talán kivétel nélkül — megtalálják a keresési lehetőségeket. a kdzLaSSzm/ok jói tudjók, Uoqy a ftahcK kdvépótCék éi a KheippMafáfakávé minden. Szeme magyar át magyar qi/árbnáhy. fktStnalja ezután is bizafintimaff Hozzászólás az ipartestületi elnök lemondásához. Ai ipartestületi elnök lemondásával kapcsolatosan felmerültek olyan kérdések, amelyek tisztázást kívánnak. Ilyen elsősorban a „többség" kérdése. A közgyűlés többsége ugyanis nem vette tudomásul a lemondást. Egy hang hallatszott : éljen, — amit arra magyaráztak, hogy ez elfogadást jelentett. Ha most már föltesszük, hogy 30 tag volt jelen a lemondás bejelentésekor, ikitör azt kell mondanunk, hogy a közgyűlésnek egyharmincad része vette csak tudomásul a lemondást. A többség, amely harmincszor akkora volt, mint a kisebb'ég, mégis csak többség volt, amit nem szabad lekicsinyelni, mert az elnök arról igazán nem tehet, hogy — mint más gyűléseken is, — az utolsó tárgyaknál már kiürül a terem. De, ha akármennyién maradnak is csak a végére, mégis hozhatnak érvényes határozatot. Tudunk eseteket, amikor például a vármegyénél alig marad 30 tag a közgyűlés végén és ezereket szavaznak meg. És hányszor panaszkodtak már — ó, nem a lapok — hogy a legfontosabb kérdések tárgyalására nem mennek el nagyobb számban az illető bizottságok tagjai, vagy, ha el is mennek, szavazás elöl kisétálnak levegőzni, cigarettázni. Arra tehát kár hivatkozni, hegy 1000 helyett csak 30 szavazott. Az ipariestutet jegyzője ez ügyben megjelent szerkesztőségünkben és kijelentette, hogy ő hétfőn járt a Zslai Hírlap szerkesztőségében, ahol csak azt kérte, ne felejtsék el megirni, hogy „a többség nem fogadta el a lemondást." Ezzel a jegyző igazán nem követeti el bűnt. A másik kérdés az új közgyűlés összehívása, fit nem képezheti vita tárgyát, kinek van joga a gyűlést összehívni. Ha az elnököt bármi ok akadályozná ebben, ott van az alelnök, aki arra való, hogy szükaég esetén az elnököt helyettesítse. Azt hisszük tehát, hogy itt egészen tiszta a helyzet. Vagy tudomásul vette a közgyűlés — természetesen a többség —, vagy nem. Ha nem vette tudomásul, akkor a bejelentésnek eredménye nincs. Hisien, ha bejelentését tudomásul vette volna a gyűlés, akkor már nem lett volna joga az elnöknek elnöki minőségében egy szót sem szólni, tehát a közgyűlést bezárni sem. Már pedig az ellen senki sem tiltakozott, hogy a „lemondott" elnök továbbra is folytatta hivatali munkáját, amikor bezárta a gyűlést. Jlz cRRaóémia magyarosítani aRarjaa fíözfíivatatofi nyelvét. A Magyar Tudományos Aka démia nyelvművelő bizottságának legutóbbi ülésén Östör József előterjesztést nyújtott be a közhivatalok és a jogszabályalkotás nyelvének megtisztítása, magyarosítása ügyében. A rendkívül érdekes előterjesztés a következőket tartalmazza: Nem kell nagyon bizonyítgatni, hogy a törvények, rendeletek és a hivatalos intézkedések nyelvé aek a jó magyarság szempontjából való megtisztítására milyen szükség van. Nemcsak jó nyelv érzékű szakférfiak, sokan a hivatali elöljárók között is sürgetik ezt, hanem a közönség köréből szintén sűrűn hallunk idevonatkozó panaszokat. A Nyelvművelő Bizottság többször szóvátette hivatalos nyel vünknek szinte már tűrhetetlen magyartalanságait, a szükségtelen idegenszerüségeset. Napilapjaink közül is akadtak, amelyek hangot adtak ennek. Külön ki keli emelni a Kúria volt elnökének Juhász Andornak egyik újévi beszédében foglalt feljajdulását, amelyben erélyesen kelt ki a furor legislativus ellen, amin nem egyedül a törvény, hanem a ren- deietgyártás ragályát is kell érteni. Az Országos Ügyvédszövetség tavalyi vándorgyűlése külön foglalkozott a hivatalos nyelv meg tisztításának szükségességével és egyhangúan elhatározta, hogy evégett országos mozgalmat indit, bekapcsolva különösen a szorosabb értelemben vett jogászság- nak eljárási nyelvét. — A magyar hivatalos nyelv megjavítására vonatkozó törekvé seket azonban eddig kevés siker koronázta. Azt kérdezi az ember, hogy ennek mi az oka. Egyik oka mindenesetre az lesz hogy kis országunkban is valóságos hadserege van a hivatalnokoknak. Roppant nehéz megmozdítani az ilyen tömeget. Ezeket az embereket már nehéz megtanítani valamire, ha kioktatni lehet is. Gyakran kitéphetetlenül van beléjük oltva a hibás irás és beszéd. Másik oka, hogy a hivatalos nyelvet rendkívüli módon befolyásolja a napi politika. Áll ez különösen a törvényhozás és rendeletalkotás, meg a központi kormányzat nyelvezetére. Bizonyos, hogy minden országban rendesen a politikusok beszélnek a legrosszabbul nemzeti nyelvükön. — Az a kérdés, hogy miképen nyúljunk hozzá törvényeink, ren- deieteink és hivatalos nyelvünk magyarabbá tételéhez úgy, hogy valódi sikert érhessünk el. Tulajdonképen két területre esik várható munkánk: a jogszabályalkotás és a hivatalos nyelv területeire. — A jogszabályalkotás nálunk három forrásból táplálkozik. Ezek: a törvények, a rendeletek és a legfelsőbb bírói határozatok. Legfelsőbb bíróságunk jogszabályai kotása a gyakorlatban oly kis területre szorítkozik és az idevonatkozó határozatok oly gonddal készülnek, hogy ezzel a területtel foglalkozni nem kell. A rendelet szerkesztés viszont annyira túlteng, hogy az itt okvetlenül szükséges tennivalókat máshogyan kell megbírálni mint a törvényjavaslatokat. Ami a jogszabályaink előkészítésével foglalkozó minisztériumainkat illeti, a helyzet az, hogy jelenleg sem egyenként, sem ösz- szesitve nincs olyan szerv, mely- i nek kizárólag azzal kellene foglalkoznia, hogy törvényeink, ren- deleteink, szabatosak, világosak, rövidek és magyarosak legyenek. A legnagyobb gondot kétségtelenül az igazságügyminisztérium részéről benyújtott javaslatokban látjuk — Minthogy törvényeink évi termése nem túlságosan nagy, leghelyesebbnek mutatkoznék, ha a kormány elrendelné, hogy a jövőben minden javaslatot a törvényhozás elé terjesztés előtt as -igizságügyminisztériumhoz tegyenek át, amelynek különös gondja és hivatása volna a javaslatokat az előbbi szempontból megvizsgálni. A rendeleteknél — azok nagy tömegére való tekintettel — az volna célravezető, hogy minden minisztérium saját hatáskörében helyezzen súlyt a rendeletalkotta stílusára. E célból mindé» minisztériumot utasítani kell, bogy a rendeletek szerkesztése alkalmával a magyarosságra, a szövegezés szabatosságára súlyt helyezzenek. — A hivatalos nyelv magyarosítása valamennyi közhivatalra kiterjedne. Óriási terület ez, de a munkához hozzá kell fogni. Az első teendő összegyűjteni az anyagot, a hivatalokban használt nem magyaros szavakat, kifejezéseket, idegenszerü fordulatokat, hibás szó és mondatfűzési. A helyes magyarságért lelkesedő egyéneket kellene felkérni a gyűjtés végzésére. Ha az anyag együtt van, akkor meg kellene írni a jó magyar hivatalos nyelv kézikönyvét. Ha a legilletékesebb tényezőkben a Nyelvművelő Bizottság megértésre talál és a kormány e mozgalom irányításával külön megfelelő egyént biz meg — akkor a siker nem fog elmaradni. ' >--ti»1*' ^ ■*» JOBB ÜZLETBEN KAPHATÓ.
