Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-12-11 / 280. szám
193ft. december 11. Zalamegyei Újság 3. A magyar nyelv védelmében. Egyik iskolai értesítőben olvasható ez: „ennél a könyvnél is egészséges lenne nagyobb arányú lerövidítés“. Szó, ami szó, ennek a mondatnak is egészségére válnék, ha egy kis magyar lelket öntenének bele, mert egy magyar mondatot nem szabad német észjárással fogalmazni. Ha már egyszer rövidíteni akarunk, rövidítsük meg egy picinyke szótaggal a lerövidítés-1 is, vagy, ha épen úgy fordul a dolog sorja, hogy nagyon is szükségét érezzük az igekötőnek, akkor is elégedjünk meg a magyaros megrövidítés sei. Ne szeressünk bele annyira az Abkürzung első szótagjába, mint az a gyár, amelyik ilyen hirdetéssel akar vevőket toborozni: Uj, lemérsékelt árak". Mérsékelt örömmel üdvözöljük az új, lemérsékelt árakat. Egyik nagy lapunkban meg ezt olvastuk : „A nyulat például kilogrammonként 58 pfennigért adják el Németországba ab feladóállomás, ami a. kilogrammos standard nyulsúlyt véve, deviza felárral együtt . . .; időbe kerül, az exportőr minimálisan egy vagonnyi nyulat vásárol össze“ (szórend: összevásárol), de időbe kerül az is, amig némely magyar iró megtanul magyarul és megtanul irni, hacsak „minimálisan“ is. Például milyen szép lenne megtanulnia egy két magyar ragot is, hogy ne kényszerüljön „ab felad állomás“-t irni. Azután például beirhatná a szótárába : standard = átlag, szabályszerű, exportőr = kiszállító, minimálisan — legalább ... No de hiszen nem olyan fontos. Azért sokra viheti még ennek a nyelvnek ismerete nélkül is. Ki* vált — Magyarországon. Itt megcsodálják, különösen, ha vasúton beszél ilyen előkelőén ! Olvasható egy bírálatban egy festő „pikturájáról“: Ez a piktura „nem naturális, hanem esztétikai törvényeken épül, mint ahogy a zeneiség alapja is az exaktság (igy), amelyet az összhangzat (= harmónia, mert azért tud ő magyarul is), a melódia és a ritmus alatt (!) értünk“. Mármint a bíráló. Mi nem értünk sem alatt, sem fölött. És amig egyfelől mélységes megdöbbenéssel vesz- szük tudomásul, hogy „ez a li raiság sokszor észrevétlenül és raffinált módon lopakodik a képre“, — addig másfelől — barátja lévén a mókának — igen örülünk, hogy a figurák mégis szerephez jutnak. Azt mondja ugyanis: „Érdekes, hogy amig \k\kompozicióiban az emberi figura még szerkezeti szerepet is alig kap, önálló figurális kom- oozicióiban a formák ütemes ta- gozoltsága, a foltok nagyvonalú kezelése a monumentálisig fokozza a hatást.“ Sajnáljuk, hogy nem néztük meg ezeket a figurákat, mert még igy olvasva is igen jót mulattunk rajtuk. Politikai szónoklataink, még legkiválóbb, országos hirű, sőt világhírű szónokaink beszédei is tele vannak olyan latin, illetően nemzetközi szókkal, amelyek találó eredeti szavainknak jogát Jbitorolják. Igaz, hogy ezt a deá* kos beszédsrokást részben a százados múltnak tiszteletreméltó hagyománya (magyarán mondva : tradíciója) menti s annak a nem is olyan nagyon régen letűnt kornak a hazajáró lelkét láthatjuk benne, amikor a nemzet vezető rétege még latinul tanácskozott, törvénykezett és vitázott. Szarvas Gábor ezt a nyelvszokásbeli jelenséget a maga enyelgő tréfá jával úgy állította elénk, mint kétségtelen bizonyítékát annak a vádnak alaptalansága mellett, hogy minálunk a latin nyelv tanítása eredménytelen volna. S mi ne tudnánk latinul? című szellemes és egy emberöltő múltával sem időszerűtlen cikkeiben (1894) az akkori idők legkimagaslóbb politikai egyéniségeinek beszédeit ismerteti, amelyekben sűrűn követik egymást az idegen szók. Később Tolnai Vilmos a Philoxe- nos néven gúnyolta ki az idegen szókkal való visszaélést és tényleges példáit az akkori miniszUrÜAz ország 35.0C0 cipésziparosa emlékiratot juttatott el Imrédy miniszterelnökhöz, az iparügyi miniszterhez és a törvényhozás tagjaihoz a csehországi Bata-gyár magyarországi letelepedése ellen. Emlékiratukban a következőket adják elő: A magyarországi keresztény lábbelikészitő kisiparos családok megmentése érdekében azon alá“ zaioa kérelemmel fordulunk Nagy- méiíóságo okhoz, hogy a magyar cipőipari végpuisztufással fenyegető Bata-veszedelem elhárítására a lehető legrövidebb időn beiül intézkedni kegyeskedjenek. Köztudomású tény, Kegyelmes Uraink, hogy ahol Batáék az ő hírhedi termelési módszerüket és tí.deti politikájukat korlátlanul érvényesíthetik, az önálló cipőipari exiezíenciákai, a szó legteljesebb érteimében, letarolják, alkalmazott munkásaikat pedig 35 éves korukra munkaképtelen rokkanttá teszik. Köztudomású az is, hogy Bálává! szemben az angol és francia kormányok is szükségéi érezték a védekezésnek és a berlini „Die Lederindustrie“ folyó évi november 25-i számának tuelnök — amint nevezi — „a premierminiszter, a par excellence debatter“ — beszédeiből veszi, s az ilyen kifejezések seregét idézi : „N. N. képviselő, k ről nem tudja, mi jogon vindikálja magának, hogy ilyen apodiktikus kérdést intézzen hozzá, nem retirál meg a képviselő aposztrofája elől stb. stb. A helyzet azonban később sem változott meg. A közelmúltban hallhattunk az országgyűlésen ilyen beszédeket: a revízió sztig- matizálóvá válik ...» — „a tényt természetesen elfogadom, ennek konzekvenciáit magunkra nézve szintén akceptálom“; . . . akiknek karaktere abszolúte fölül áll minden meggyanusitá- son“; hát bíznak az urak morális bázissal arra, hogy szemrehányást tegyenek a kormánynak"; „a béke atmoszférájának stabilitását biztosítsák“; „ebben a kérdésben abszolúte objektiveknek kell lennünk. — Közli: H. F. dósííása szerint ugyanez történik most a Szudéta-vidéken is, ahol az álíamváltozássai kapcsolalban bezárt 536 Baia-fiókot nem szabad többé kinyitni. Tehát ha e hatalmas államok is szükségét látják annak, hogy a Bata invázióval szemben a maguk cipőiparát megvédjék és amikor a cseh megszállás alól felszabadított felvidéki cipésziparosok kálváriája is elrettentő példaként áll előttünk, a mi kormányunknak még sokkal súlyosabb oka lehet a kellő óvatosságra, amelynek az ország újjáépítést: érdekében elsősorban a honi iparosok részére kell munkaalkalmakat és kereseti lehetőséget biztosítania, mert ha ezt bármi oknál fogva széni elől tévesztené, az ország közgazdasági életét károsítaná meg, amelyre nézve valóban nem lehet az mellékes, hogy egyik legrégibb és legnépesebb iparágunk a felvidéki cipőipar sorsára jusson és körülbelül 35.000 önálló iparos és ezeknek családtagjai, valamint munkásai és tanoncai, tehát mintegy 150.000 lélek nincstelen földönfutóvá váljék és kikapcsolódjék a •3 SZEM HASHAJTÓ DRAGEE B IZFOSIT JA A JÓ E M E £ Z TEST _ fo gyasztásból. Végzetes hiba lenne tehát, ha kormányunk az egész közgazda- sági életet veszélyeztető cseh vállalat részére lehetővé tenné, hogy átfestett cégér alatt magyar földön is berendezhessék és a tisztes cipőipart azon üsügy alatt lehengerelhesse, hogy a lakosságot olcsón fogja cipővel ellátni, mert ha a nagy államok felismerték az ilyen ígéretek mögött rejlő veszedelmet és Baia letelepüléséi, illetve a fennhatóságuk alá tartozó területeken való mesterkedéseit, nem tartják kívánatosnak, akkor nálunk még inkább sem szabad arra lehetőséget adni, hogy bejöhessen. E végzetes hibát még foko- zo'tsbbá tsnná az a körülmény, hogy Batának a magyar cipö- j iparra való részabaditásával a I lábbelikésziíó iparosok kétségtelenül elveszítenék a hi ültet, a kisiparosság támogatására oly sokat hangoztatott Ígéretekben, amelyekből ha kiábrándulnak, a szélsőséges elemek felforgató törekvéseihez eszközül szolgálhatnak. Mély tisztelettel felkérjük tehát Nagyméltóságotokat, hogy az elmondottakra való tekintettel minden körülmények között kegyeskedjenek megakadályozni, hogy az egész világon rettegett és a magyar lábbelikészitő kisiparosság lelkületét egyre nyugtalanítóbb Bata-veszedelem hazánkba be ne lopózhassék és az önálló keresztény kisiparosok exiszten- ciájának elpusztításával az adóalanyok tízezreit meg ne semmisíthesse az egész közgazdasági élet rovására. Miért olcsó ma a cseh Bata cipő Magyarországon ? Mert a cseh Bata a vámmentes becsempészés révén kibújt a páronként átlag 3 pengő díjtételnek a vámpénztárba való befizetése alól. Mert a cseh Bata a silány bőranyagokat is belemanipulálja a cipőkbe. Mert a cseh Bata a maga embertelen termelési módszerével a munkásokat annyira kihasználja, hogy a magyar gyári munkások 3—3 és fél pár napi termelésével szemben 12 párt kell elkészíteniük. Akik az idegtépő, lelketlen hajsza folytán 35 éves korukban rokkantak lesznek. Mert a cseh Bata antiszociális munkabér rendszere mellett a 35.000 cipésziparos a Bata-gyár ellen.
