Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-10-26 / 242. szám
Zaiamegyef Újság 1936. október 26. A tót és rutén vidéket magyar birtoknak tekinti a miiveit kiiföld. Mécs Lászlónak diákköri óhajtása vol, hogy hadd hessegesse el a bánat-varjakat, hadd szárítsa fel a könnyeket él megtaníthassa dalolni a sziveket. Az érettségi után egy évet a fő városban tölt, de visszariaszfja a kávéház füstje, a város ideges lármája, lélektelen csillogása. Jászóra megy; felveszi a Szűz Máriáról nevezett premonteei szeneinek hófehér éB kék ruhá ját, fehéren és kéken épen akkor teszi ünepélyes fogadalmát Uten- nek, amikor szélhassdt a magyar élei ezeréves tölgye. Oithon maradt a rab földön, mert tudta, hogy népének szüksége van papra éa költőre. 1923-ban megjelenik első verskötete a Hajnali harangszó. Mot- lója: Kongatom piros harangom, piros szivem kongatom. Ady óta versesköoyvnek még nem volt ilyen sikere. Két hét alatt hatezer példányban fogyott el. Irodalmi kötökben egyszerre ismertté lesz, nem beszélnek másról, mint a nagykaposi premontrei plébánosról. Elsősorban papisága ad neki sok- sok alkalmat poesise szélesítésére, színei gazdagodására. Öreg rendtársa aranymiséje, temetések, keresztelő, házasságkö tés a a papi ház, valószínű nem érintették volna olyan közvetlenül a lelkét, mint így. Mécsnek a papsága ezt a nagy parancs-aranyai ád alkalmai felváltani tettekre: Szeresd feleb.ráiodat! Költeményei annyira viselik az alanyiság bélyegét, hogy olvasásuk után meg lehet festeni a költő arcképéi. Haja ifjan is ősz már, problémák kínozzák » csak igen-igen srive teszi boldoggá, ő „visszamosolyog mindenre, visszamosolyog az htenre.“ Mit tárgyal a pénzügyi bizottság? Zalaegerszeg megyei város jogi- és pénzügyi bizottságának szerdai ülésén a kővetkező tárgyak szerepelnek : Elektromos Müvek pótszerző dése. Elektromos Müvek kartell ügye. A házalókereskedés megtiltására vonatkoró szabályrendelet- tervezet bemutatása. Magyar Általános Hitelbank fedezeli váííókö- vetelési ügye. A kórházi élelmező- tiszti állás tárgyában hozott belügyminiszteri leirat bemutatása. Redosits Jenő kórhá gondnok elő léptetése. A virilis névjegyzéket kiigazító bizottság és a városi képviselőválasztók névjegyzékét összeállító választmány Kiegészítése. Polgármester e’Őterjesztése Árvay László dr. h. városi ügyész részére a?, általa vég-tett ügyétzi teendőkért jutatom megállapítása tárgyában. Zala ^vármegye közig, bizottságának rendeleté az OFB. ügyekben állásfoglalásra hivatott bizottságnak 1939. évre való megáiiapitása tárgyában. Polgármester eiöterjesztese a tégoítaiom céljára beszerzett eszközök raktározása tárgyában. — Szenvedő beteg asszonyok gyakran már egy kis pohár természetes „Ferenc József“ keserüvizzel is nagyon könnyű, lágy bélkiürülést érhetnek el, ami igen sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. Kérdezze meg orvosát. A Reiaíione Internszionaie olasz lap, amely közel áii a külügyminiszterhez, szt írja, hogy a szlovákok és rutének újból egyesülni akarnak Magya; országgal, amelyhez rengeteg érzelmi, gazdasági és történelmi szálak fűzik. A le- küídhetetien gazdasági szükségletek és a közös történelmi felfogáson kivül főként döntő jelentőségű földrajzi tényezők kötik össze ezeket a területeket Magyarországgal. Nem lehet megváltozhatni a folyók irányát. Nem helyezhetők át sem a hegyek, sem a városok máshova, mint ahol most vannak, már pedig mindezek a lényeiők a nagy magyar Alföldhöz kötik a szlovák és rutén földei. A Prága által kinevezett szlovák és rutén kormányzatoknak nincs tényleges hatalmuk, feladatuk csupán az lehet, hogy nyugodtan lebonyolítják a terület átadását. Olaszország csak a történelmi cseh határok garantálását ígérte meg, de ezt is csak arra az esetre, ha cseh köztársaság valamennyi nemzetiségének jogos követeléseit teljesítik. A Berliner Bőreenzeiíung, ame>y a német külügyminiszterhez áií közel, azt áiiapúja meg, hogy a rutén teíüietneK valamennyi fontos közlekeeési útja Magyarországba vezet és hogy a magyarEzen a címen as Előre című lap vasárnapi számában Berecj Sándortól nagy c.kk jeleni meg, amelyből az alábbi szakaszt kö zöljük: 1 A komáromi csehszlovák delegáció az 1910. évi magyar népszámlálás helyett állandóan az 1890. évi, tő? az i880. évi adatokra hivatkozott. Mi ezzel szemben még messzebbre megyünk vissza: 1773-ra, amidőn Mária Terézia rendeletére lexikont állítottak össze a magyarországi helységeknek Jakósságáról: „Lexicon uníversorum Regni Hungáriáé io- corum populorum“. Ezt a Lexikont csehszlovák részről is illetékeinek ismerik el. Az 1773. évi lexikon adatai szerint a 818 helység közűi magyar vagy magyar ral vegyts helység 703, tehát az összes helytégek 85 94 százaléka voltba Felvidék határán. 1773-tól kezdve, 1918 lg, a magyar expanzió idején ez az arány épen a magyarság kárára változott lakta területek a haiármentén húzódnak úgy azonban, hogy a magyar területek magukban foglalják Ungvár, Munkács, Beregszász és Husit várókat. A rutén íeriiieien igen sok az analfabéta, ami mindenesetre a cseh kormány iskoiapo itikájára vezethető vissza. t z a terület mindenkor sokkal távolabb esett a cseh központi kormány zaítóf, mint a monarchia idején Csernovicz Bécstől és ha nem rendelik végérvényesen a hovatartozóságát, csak arra lesz jó, hogy a szomszédok törekvésének és reményeinek célpontjául szolgáljon. Az angol lapok is hosszasan foglalkoznak a magyar—cseh kérdéssé!. A Daily Teiegraphban közölt nyilt levél a következőket mondja: — Amikor Trianonban Magyarországot darabolták föl, senki sem tiltakozóit az e’ten az igazságtalanság el!en, most pedig, amikor Magyarország teljes joggal követeli vissza a tőle elrabolt magyarlakta területeket, egyesek mélyen sajnálkoznak Csehszlovákia feldarabolásán. Magyarország mindenkor békés eszkö ökkel kereste igazságát és most is csak otysn területeket követe!, amelyek ezer éven át magyar birtokok voltak. és az államfordulat idején 69 helység kevésbé volt magyar, mint 1773- ban. Anélkül, hogy rész!eíe?.nénk azokat at érdekes következtetéseket, amelyek ebből az egy adatból is vonhatók a csehszlovák delegáció argumeniálása ellen, csak arra mulatunk rá, hogy az 1921. és az 1930. évi csehszlovák nép- számlálások után is a szóban forgó 818 helység közül 760 helység megmaradt magyar jellegűnek. Felesleges tehát olyan messzire visszamenni a múltba, ahogy ezt a csehszlovák delegáció kívánta, mert a történelem nem épen a csehszlovák álláspontnak kedvez . . . A magyar nyelvhatár. Ai etnográfiai határ megvonásával mindenekelőtt azt kell vizsgálni, vájjon a Cfiehszlovákiáhos kapcsolt magyarok által lakott hosszú sávierüieinek van-e elkü lönült jellege? Amennyiben erre a kérdésre igenlő a válasz, nincs tovább helye semmiféle tárgyalásnak, hiszen az etnográfiái határ kérdésének ügye — amint ezt Imrédy Béla miniszterelnök már a komáromi tárgyalások megkezdése előtt nagyon bölcsen hangsúlyozta — München óta elinté- zeünek tekinthető. Az említett 818 helység közül, amelyek az államfordulat időpontjában a csehszlovák törvények rendelkezésének megfelelően it magyar jel e^üek voltak, 788, aiai 96 33 százalék alkotott ösz- szefüggö zárt lömbterületet és csupán 30 helység (3 67 százalék) képezett különálló kis nyelvszigeteket. Ennek a tömbterületnek szélessége a nyugati területrészen 55, középszakaszán 30, a keleti részén pedig 35 kilométernyire is kiszélesül. Ez a 788 helység által alkotott tömbterület tömör kisebbségit telepet képezett 1918-ban, mert mindössze 23 nem kisebbségi jellegű községet zárt magába. A nyelvhatár nyugatról kezdve igy vonul végig: Pozsony, Ve- reknye, Éberhardi, Cseklés, Né- metgurab, Egyházfa, Nagymá- cséd, Qalánia, felette Vága, majd Vecse, Tardoskedd, Érsekújvár, Besenyő, Pózba, Verebéiy. Verebéből két hosszabban kiszögellő félszigetszerü nyúlvány Nyugat felé, amelynek alsó végpontjai Kisbér és Nagyemőke, a felsőé Gerencsér és Lédec. Verebéiytől tovább Kiskoszmáiy, Kálna, Léva, Bori, Deménd, Égeg, Palást, Csáb, Bátorfalu, Nagyzellö, Jel- sőc, Losonc, Pinc, Rimaszombat, Pádár, Deresk, Gice, Csetnek, Kőrös, Csúcsom, Rozsnyó, Jászó, Nagyida, Migléc. A folytonosság itt megakad és Kassa városa, vitamint a tőle közvetlenül Keletre fekvő hét kis nyelvsziget képezi a folytatólagosságot. A folytatólagos nyelvhatár Mihályi, Csarnahó, Imreg, S<ürnye, felette kiszögellés Hardicsáig, majd Szűr- nyelői, Diregnyő, Bajánháza, Tar- nőc, Ungvár, Császló, Helmec, Csomonya, Barkaszó, Fornos, felette Munkács, Beregújfalu, Sa- lánk, Királyháza, Gödényháza. Révay István, a Szlovákiai Magyar Kuliuregyesület országos intézőbizottsága tagjának vizsgálódása szerint ez volt a magyarság kisebbségi nyelvhalára az állam- fordulat idején és nagyjából ez a mai adatok szerint is. A magyar delegáció ezen a vonalon indult el és a müncheni egyezménybe lefektetett elvek alapján kívánta a megegyezést, amely remélhetőleg most már nem késhet. Taktikázással ideig-óráig húzható, de ne felejtsük el, a szudéta német kérdés rendezését sokkal hosszabb időn át húzták és ezzel szemben a müncheni egyezmény aláírása ó a még három hét sem telt el. Néhány napi türelem árán nem szabad a tökéletei megoldást kockáztatni, ennek a sikerét pedig még olyan történelmi adatok ia biztosítják, amelyekre épen Csehszlovák részről igyekeztek hivatkozni . . . Esőkabátok, bőrkabátok, insbruoki lödön kabátok nagy választékban Tóth azabánált (r---------------------~ ^ Wi mpassing hé- és sárcipő PÁL és INDRA cégnél, Zalaegerszeg------------------------ ... - -4 Százötven év előtti adatok is a csehek ellen szólnak.
