Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-12-25 / 292. szám
1938. december 25, 7. Zalamegyei Újság Irta: Czobor Mátyás nyug. polgármester. Drága Város Testvér! így kezdődik az a levél, amely most előttem fekszik és amelynek minden sorát boldog örömtől túláradó lélekkel olvasom. Losonc városa ajakáról röppent el ez a meleg megszólítás akkor az őszinte s az immár szabaddá vált levélváltha- tás feletti nagy nagy örömről ta nuskodó levélben, amelyet válaszul küldött a városunk polgár- mesteré által a visszatért felvidék városaihzz intézett üdvözlő üzenetre ! Drága Város-Testvér! Megpróbáltatásokkal, megaláztatásokkal, könnyel és fájdalommal teljes húsz egész esztendőnek kellett az idő sodrában lefolynia, amig ez a kimondhatlan édességgel telitett megszóllitás elérkezhetett az örökzöld fenyvesekkel borított drága Felvidékről a csonkán maradt ország városaihoz ! Húsz esztendő után, Szent István jubiláns esztendejének Karácsonya felé! Vele együtt végre ismét szabadon indulhattak el a már-már elfeledni látszott: régóta járt vándor útjukra az áldott kedves felvidéki fenyők is, melyeknek érkezésére ilyenkor Karácsony felé két évtizeden át oly epedve, de hiába vártunk. Most végre mégis megérkeztek a nagy magyar Karácsony drága fácskái, a felvidék drága követei, a karácsonyi $szent örömek örök hirdetői. Legyetek hát üdvözölve ! lében a felvidéki városok lelkének megnyilatkozó és számunkra örök élményt jeientő üzenete mint a magyar karácsonyfára tűzött legszebb ajándék: Drága Város Testvér! Ezt az örömet az Isteni Gond viselés Szent István jubileumi év utolsó szent ünnepére: a magyar karácsonyra rendelte nekünk, a lélekben újjá született magyaroknak. Ezért az ajándékért imádkoztak a magyar városok húsz nehéz esztendőn át! A megszállott magyar városok egyrésze a velük együtt szenvedő fiaikkal: falvaikkal Karácsony szent ünnepére haza tértek. A nagymagyar család ősi, szent ünnepi asztalához. — Erre az aszialra ők tették 1938- ban a karácsonyfát s alája a kis ded Jézus áldott jászolyát! Ágain felvidék örömtől zokogó magyarjai gyújtották fel remegő kezekkel a gyertyácskákat; hogy lássuk és megérezzük minő nagyhittel, és szeretettel ápolták az ősi házhoz való ragaszkodás felemelő s lélekbe markoló érzéseit, — hogy példát adjanak, miként lehet és kell hűnek maradni tengernyi szenvedések és martirságok átélése közepette is az áldott örök édesanya : a magyar Haza szivéhez. És most, — hogy újra itt vannak ők is az ősi szent családi asztalnál velünk együtt a szintén hinni s imádkozni megtanult magyar testvérekkel, szerető atya- fiságos lélekkel simogassuk és csókoljuk meg a rég látott édes testvérek szenvedésektől megkin zott arcát s zengjük együttesen lelki átéléssel kezeiket melegen megszorítva hulló könyzápor közepette : „Dicsőség menyben az Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek." így dobognak a szivek, igy szól a szó, így száll az ének ! Ember szív dobogta, ember kéz irta, magyarok áldott muzsikás nyelve dalolja ezt a karácsonyi himnuszt és összetalálkozó szemük izzó fénye tüzesiti át a magyar Karácsonynak legdrágább ajándékát: a húsz évi keserves rabságból hazatérő drága felvidéki városainknak hozzánk küldött igaz szívből fakadó édes üdvözletét: „Drága Város-Testvér." Köszönet e kedves levélért Drága Losonc Város-Testvér. A zalanémetfalui iskolások levelezése egy csallóközi iskola tanulóival. Ágaitokról kis ezüst dér-csillagok, a megfagyott könnyek húznak lefelé! Sirnak a felvidéki fenyők! Vájjon miért! ? örömkönnyek azok, bár megfagyottak, de mégis környék, mind megannyi lepergő igazgyöngyök. — Örülnek-sirnak, hogy Pvégre szabadon jöhettek az eddig tőlük elszakítva volt ^édesanya: az ősi Haza keblének drága kincseihez: a magyar város — testvérekhez a visszatérő felvidéki város testvérek üzenetével, amely e drága három szóban fulladt el: Drága Város- Testvér ! Ebben a három szóban minden gbenne foglaltatik, amit csak az egymásért hűséges dobogó testvér szívek örök értékként nyújthatnak egymásnak a boldog viszontlátás testvéri csókjában! Óh ezeknek a fenyőknek a könnyeit, ha megfagyottak is, felolvasztja a rájok itt oly régóta váró magyar szívek melege, mire azután mesélni kezdenek az elmúlt húsz esztendőben átélt soksok szenvedésről-nyomorról a most felszabadult felvidéki város* testvéreknek ! Majd azután feledve ezeket rémes éjszakákkal tele esztendők minden gyötrelmét harso- mázni kezdenek a felvidéki fenyők: a felvidéki egymillió felszabadult magyar testvér leikéből felszakadt öröménekekkel, amelyek az idei magyar karácsony csodálatosan szép éjszakájában egybeolvadnak a hivő magyarok ajkairól égnek törő karácsonyi himnuszok melegen zengő muzsikájával! — Ennek a karácsonyi gyönyörű magyar együttes örömöt hirdető zenés zsolozsmájának kísérete mellett szállott a magyar városok falai közé. Losonc város a leveA Felvidék felszabadulása, mint mindenütt, nagy lelkesedést kel tett Zalanémetfaluban is, felnőttek és gyermekek között egyaránt. Az alig 400 lelket számláló kis község a „magyar a magyarért" mozgalom első kérő szavára 17 mázsa 46 kg. gabonafélét adott össze a felvidékiek számára. A róm. kát. iskola tanulói pedig a Udnnoi ogigoziK. PjyjJßO'5 alvását nem zavarja, rnégij meghozza reggelre az enyht es fájdalmatlan kiürülés! fillérenként 7’09 pengőt adtak össze jó szivvel. Azután leveleket írtak egy csallóközi falu, Kolozs- néma iskolásainak. A megható levelezést, amely mindennél szebben beszél, az alábbiakban adjuk, s közöljük a kolozsnémai iskola tanulójának levelét is, amelyet Karácsony Lajos zalanémetfalui kántortanitóhoz intézett. Két németfalui levél. Kedves Felvidéki iskolás Társaink! Ktdves társaink, tudjuk, hogy sokat szenvedtetek a húsz éves rabságban. Tudjuk, hogy a cseh nagyon megzsarolt benneteket. Kedves Társaink, sokat kértük a jó Istent a felszabadulástokért. A jó Isten meghallgatta kérésünket. És mi megemlékeztünk rólatok. Adakoztunk jó szivvel. Mi negyvenhármán vagyunk és szépen jött össze pénz. Én is adtam 20 fillért. És mi azt akarjuk megtudni, mi hiányzik legjobban. írjátok meg azt, ami kell. Mi megvesz- szük, vagy ha már nem kell semmi, akkor a pénzt küldjük el. Isten veletek, kívánunk jó egészséget. Maradok testvéri szeretettel. Kelt Zalanémetfalu, 1938 nov. 21-én. Bálint János IV. oszt. Kedves Kolozsnémai iskolás Társa nk ! Nagyon örülük, hogy megszabadultatok az ellenség kezőből. És azért kértük a jó Istent és sokat imádkoztunk értetek, hogy megszabaduljatok a húsz éves rabságból. Egy kis élelmet is gyűjtöttünk a számotokra, mert tudjuk, hogy sokat éheztek. Most is kértük és kérjük továbbra is a jó Istent, hogy segítsen meg mindnyájatokat. Maradunk testvéri szeretettel a zalanémetfalui lányok. Kelt levelem Zalanémetfalu, 1938 november 21-én. Lakos Erzsébet IV. oszt. Válaszok. Kedves Magyar Testvérek ! Nagyon örültünk a leveleteknek. Mi is nagyon boldogok vagyunk, hogy megszabadultunk a rabságból és ismét szeretett magyar hazánknak gyermekei lehetünk. Kértük Nágyasszonyunkat, édes anyánkat, hogy könyörögjön érettünk, adjon vissza édes hazánknak. Mária megsegített bennünket. Kedves lányok ! Annak is nagyon örülünk, hogy ránk gondol - tatok és számunkra gyűjtöttetek. Az összegyűjtött pénzen, ha lesztek szívesek, valami karácsonyi ajándékot vegyetek. Isten veletek kedves magyar Testvérek. Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván igentiszteltmeg- rendelőinek és jóbarátainak Tóth Gyula szabómester. Maradunk szeretettel a kolozsnémai iskolás lányok. Kolozsnéma, 1938. dec. 5-én. Tarcsi Julianna VI. oszt. Kedves Zalanémetfalui iskolás Társaink! Nagyon örültünk a leveleteknek, de jobban örültünk a felszabadulásnak. A húsz évi fájdalmat mi nem éreztük annyira, mint a szüléink. De hála Istennek, hogy már kiszabadultunk a nagy rabszolgaságból. A jó Istent kérni kell, hogy tartson meg bennünket veletek együtt, mi is imádkozunk értetek. Isten veletek, maradunk továbbra is magyar testvéri szeretettel. Kelt levelem Kolozsnéma, 1938 december 5. Szabó Eszter VIII. oszt. A tanító levele. Kedves Tanító Testvérem! Igazán meghatottan az örömtől, sírva olvastam kedves leveledet, tanítványaim is mind sírva fakadlak a meghatottságtól. Ez volt az első levél, amit 20 év óta először kaptam volt tanulótársamtól. A legbensőbb szeretettel, őszinte örömmel köszöntlek családoddal és tanítványaiddal az idegen já rom alól való felszabadulásunk alkalmával. Köszönjük a rólunk való szives megemlékezést, bizony nagyon szükséges volna a segítség, mert sok tanítványunk ruha és ábbeli nélkül néz a tél elé. Van olyan szegény család több is, honnan 4—5 gyermek jár iskolába és szüleiknek nincs semmi munkája. Most karácsonyi pásztorjátékot tanulunk, hogy annak bevételéből a nyomort valamikép enyhítsük. Ehhez jó lesz kedves tanítványaid gyűjtése is. Az öröm és lelkesedés nagy voit a magyar honvédek érkezésekor. A cseh katonaság tőlünk csak november 6-án távozott. Honvédeink 8 án érkeztek falunkba, ekkor fogadtuk nagy ünnepélyességgel. Még mindig katonai közigazgatás van, de majd kicsinyenként minden a rendes kerék vágásba jön. A fő, hogy megszabadultunk a cseh járom alól. Igazán kimondhatatlan és leírhatatlan az az érzés, amit a felszabadulás bennem és midenkibeit keltett. Már az óriási megköny- nyebbülés, hogy az ember szabadon beszélhet a gyermekek előtt és október 28-án nem kellett már szomorodott szivvel jó arcot mutatni és dicsőíteni a vacak* összetákolt Csehszlovákiát. Hála legyen a fölszabadulásért az isteni Gondviselésnek. Kolozsnéma, 1928 dec. 15-én. Dömötöt György
