Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-12-25 / 292. szám
1938. december 25 Zalamegyei Újság BP* 5, Rákóczi városa. A magyar életnek húsz éven át egyik legfájóbb sebe volt az, hogy Kassa, a hernádparti gyönyörű város, a Nagyságos Fejedelemnek székhelye, a Felvidék magyar kultúrájának ez a büszke centruma, idegen uralom alatt görnyedezik. A bécsi tárgyalások idején lélegzetvisszafojtva vártuk a jelentéseket s mindenki csak arra volt kiváncsi, hogy az em iegetett városok között visszakapjuk-e Kassát ? Igen, Kassát. Mert erről a városról olyan sok szépet hallott az ország, hogy nem csoda, ha a nagy érdeklődésnek ez alkalommal is homlokterébe került. Olyan szép a vidéke, olyan szép a város, olyan jó a levegője, a vize és olyan jó emberek lakták, hogy minden kölönösebb dicséret nélkül is ismert volt minden magyar előtt. Társadalmi életére jellemző, hogy ott nem ismerték a kasztokat. Kassaiak ha bármily messze a várostól, kassaiakkal találkoztak, testvérként ölelték meg egymást, mert otthon nem választotta el az embereket egymástól semmiféle különbség. Ez az igazi testvéri szeretet, egymásnak feltétlen megbecsülése jellemzéke majdnem minden felvidéki városnak, de különösen Kassa mutatta ennek a legszebb példáját, ügy akarta a magyarok Istene is, hogy Kassa legyen az utolsó város, amely fölszabadul, hogy Kassa visszafoglalásával tegyük föl sikerünkre a koronát. Az ismét magyar Kassa szeretettel hívogatja magyar testvéreit, hogy minél töoben látogassák meg, minél többen telepedjenek ott le. A szives, testvéri szó visszhangra is talál az országnak minden részében, de Kassa meglátogatását, a Kassára költözést meg kellene könnyitenie a kormánynak. Kassa a legészakibb pontja a megnagyobbodott Magyarországnak és nagyon távol fekszik a Dunántúltól és a Duna- Tisza közétől. Ngy könnyítése két kellene tehát adni, hogy Kassa kényelmesen és olcsón legyen megközelíthető. Rákóczi városának nagy a vonzó ereje, de ez kellő hatást csak akkor gyakorolhat, ha a vonzottak ut- jából elhárulnak az akadályok. Talán nem végezünk fölösleges munkát, ha Kassa történelmi jelentőségére vonatkozóan Sziklay Ferenc dr. kassai tanár, iró és újságíró tollából közöljük az alábbiakat: „ Rákóczi porló csontjai itt pihennek Kassán, az ősi Szent Erzsébet Dóm kriptájában. Miért vájjon ? Mivel érdemelte ki Kassa városa, hogy a magyar nemzet egyik legnagyobb ereklyéje itt kapjon nyugvó helyet s innen sugározza ki azt a szimbólikus erőt, az erkölcsi fölény erejét, amelyre minden idők minden magyarjának szüksége van, ha életét meg akarja őrizni ? Azzal, hogy Kassa városa, — amely a magyar történelem utolsó 700 esztendeje alatt mindig fontos szerepet töltött be a nemzet életében — Rákóczinak is legkedvesebb vára, szabadságharcának leghübb, legbiztosabb támpontja volt. Rákóczi életének legelhatáro- zóbb fordulópontjához Kassán érkezett el. Kassa a középkorban már kivételes erős várrá épült, hármas védőfalain s a polgári lakosság katonai erényén minden külső ellenség ostroma megtört. Rákóczi jól tudta, hogy Kassa Felsőmagyarország kulcsa, leg első gondja volt tehát a város megvétele. Ez 1703 október 20 án sikerült is, hadvezérének, Forgách Simonnak, aki lassú ostrommal kifüstölte belőle Mon tecucoli császári generálist. A város védmüveit francia mérnökök tervei alapján újra építtette, úgy, hogy amikor 1706 őszén maga Rabuttin, a fővezér vette ostrom alá, Eszterházy Dániel 4000 főnyi őrséggel és a céhek segítségével elkergette a falak alól. Pár napra rá Rákóczi országgyűlést hirdetett Kassára s 1706 december l én maga is bevonult kedves városába. Szalánc felől érkezett s „nagy pompával fogadtatott", ahogy a szűkszavú krónikus írja. Annyit mégis el árul, hogy „a nép oly kiváncsi volt látásán, hogy nemcsak az ablakok, de a háztetők is nézőkkel valának rakva“. Rákóczi vallásosságára jellemző, hogy első útja a szentegyházba vezetett s csak azután vonult fejedelmi szállására, Eszterházy Antal házába. Más forrásokból tudjuk meg, hogy útja Erdély felől az egész országon át diadalul volt. Amerre elhaladt, az ut két oldalán sorfa lat állt a falu népe s mint egy torokból zúgott az ország lelkesedése: „Vivat Rákóczi!“ Egy teljes hónapot töltött a fejedelem a város falai közt. Az u. n. „parancsnoki házban“ tartotta fényes udvarát, onnan járt naponta, alázatosan, gyalogszerrel a majdnem szembenálló Ferenc- rendi templomba misét hallgatni. Kassa hűségesen őrizte magát Rákóczi számára a szabadságharc végéig. Rég elveszett a szent I ügy az érsekvadkerti, trencséni csatatéren s Kassa még állt, mint egy tengerártól ostromolt sziget. Csak 1711 április 26-án, öt nappal a szatmári békekötés előtt, Károlyi Sándor tanácsára nyitotta meg kapuit a császári seregnek. Két teljes évszázadot kellett lejáratnia a történelemnek időt és életet őrlő malmán, amig a nagy fejedelem újra visszatérhetett kedves városába. 1906 október 29 én hajnalban ért ide az a vonat, amely a megszentelt hamvakat Törökországból hazahozta. Ez az ut olyan diadalut volt végig az országon, mint az élő fejedelemé. A sínek mentén megint sorfalat állt a föld népe, levett kalappal az őszi éjszakában, imára kondult minden falu harangja s a hegyek halmok tetején tüzek lobogtak az ég felé. A temetés maga leírhatatlan pompával ment végbe, nem is temetés volt az, hiszen nem halottat, de örökéletü eszmét hoztak haza a város falai közé, amely azóta itt él, itt dobog Kassa minden lakosának szivében, — aki megérti. A szabadság eszméje ez, amely az élet és haladás föltétele." Kassa nagy múltjának ez csak egy rövid, de annál dicsöségtei- jesebb szakasza. A többiről a történelem beszél ugyanilyen ékesen. Nagy történelmi múltja mellett kimagasló kultúrája a vidéki magyar városok között első helyre áliiSoHa, Három főiskolája volt: rőm. kát. teológia, jogakadémia és gazdasági akadémia. Volt köz- igazgatási tanfolyama, mindenfajta közép- és középfokú iskolája s ez áíóbbiak között gépészeti feSsőipari&kolája, arnesynefc párja csak Budapesten volt; továbbá zeneiskolája, vizmesteri iskolája és bábíképzője. A népoktatás öt állami elemi iskolában (79 tanerő), két apácaiskolában és az izr. elemi iskolában folyt, amelyhez kél állami és egy zárdái ovoda csatlakozott. Róm. kai. püspöki székhely és székhelye volt a hadtestparancsnokságnak, honvéd- és csendőrkerület parancsnokságnak Katonai főreál- iskola és modern nagy javítóintézet is működött ott. Kir. hélőtáb iával, kir. főigazgatósággal, kultúrmérnöki hivatallal, postaigazgatósággal, kereskedelmi- és iparkamarával is dicsekedhetett. Műegyetem létesQiéséi csak a háború kitörése akadályozta meg. A városban villamos jár; kirándulóhelyeinél pompásabbak nem is kivánhatók. Mindezekből láthatjuk, milyen j drága gyöngy került vissza az országba. Kilátás van arra, hogy régi intézményei ismét megkezdik működésüket, hogy Nemzett Színházában ismét 8—9 hónapos szs- niévad lesz és három mozija is hozzájárul a kuHura terjesztéséhez. A sötét fellegek, amelyek huss éven át borították Rákóczi városának egét, eloszlottak. Decem bér 29 én ünnepeték volna a csehek Kassára való bevonulásuk huszadik évfordulóját. Ám ezt nem érhették meg. Es amikor ma éjjel megszólal az „Urbán“ torony nagy harangja, hogy hirdesse a Megváltó születését, Kassa népe hálateít szívvel énekli: Di cáőség mennyben az Istennek, aki tizenkilenc szomorú Karácsony után ismét boldog Karácsonyt adott Rákóczi városának. Herboly Ferenc Ma húsz esztendeje. Épen 20 évvel szelőit, 1918. december 24-én, Szent Karácsony napjára vették birtokukba a szer- bek Csáktornyái, ílklve egész Muraközt. Dj nem álltak meg a Mura mellett, átlépjék azt a szin- msgyar lakta területet is megszállták, amit azután Prek rnurje (Murán át) cimen még ma is birtokban tartanak. A régi Bánffy-vár alatt fekvő kies Alsólsndvát elnevezték Dainjs Lendavának, megváltoztatták cégtábláit, szlovén utcaneveket kapóit, idegen hivatalnokok, tisztviselőt« lepték el, granicsárok csörtetnek kövezetén. — Ez mind csak külső máz, beiül a rozma- »ingos kiskertek, a muskátlis ablakok mögött, a hegyoldalakhoz tapadt házakban most is izzik a magyar hazaszeretet. A 20 évi megszállás aía t többszőr voltam odaát, — onnan is gyakran jöttek látogatóba hozzám, minden megmozdulásukról, minden bajukról tudok. Gondosan ápolják a magyar érzést. A Felvidék visszacsatolása leírhatatlan lelkesedést váltott k belőlük. Azon a napon, amiko eiöször ieüe lábát Komáromnál a csehek által visszaadott magyar földre Magyarország Kormányzója, hosszú levelet kaptam Aisőiend- váról. Nem posta hozta, vagy hozták át titkon a határon. Az a remény sugárzik ki belőle, hogy talán újra magyar főid lesz Alsó« íendva és vele együtt 28 szinma« gyár község. A remény tartja bennük a leiket, sóvárogva várják a Megváltót. A óla hetenként kapom a híreket odaátróL Lendvalakos határában sok jegenyefa áll. Az éj leple alatt az egyikre felhúzták a magyar lobogót. Vígan lengette csaknem egész nap a szél. A hatóságok persze eltávolították a zászlót, de másnap reggelre ismét ott lobogott egy másik. A fa ágait azonban lanyesték, hogy ne lehessen a zászlóért felmászni. Végül is má- sxóvassal hozták le a hatóságok. A tettest persze hiába keresik, a falu magyar lakősai között nagy az összetartás. Sz. M
