Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-12-25 / 292. szám
1938. ctecember 25. Zala megyei Újság 3. enilékébőt akartak reményt szívni, talán a múlt hibáiból akartak tanulságot meríteni. Akárhogyan is volt, mindenesetre lélektani törvény parancsára fordultak érdeklődésükkel a magyar múlt legkomorabb képei felé. A tatár járás, a mohácsi vész, a lehanyatló kuruc dicsőség, II. József germa- nizáló korú, a szabadságharcot követő elnyomatás szomorú évei elevenednek meg újra az erdélyi magyar irodalomban. Gulácsy Irén a mohácsi vész korának romlott nemzedékét hozza vissza az emlékezetbe s erre a sötét alapra festi ragyogó színekkel a züllött kor két tragikus sorsú, nemes lelkű papjának, vitéz katonájának és mindenek- felett önzetlen magyarjának, Tömöri Pálnak és Czibak Imrének, messzire fénylő alakját. Sorsuk miatt valóban „Fekete főlegények“, de jellemükkel fényesen tündöklő magyarok. A „Pax vobis“-ban Rákóczi szabadságharcának fény- és árnyoldalait festi meg s az egész regény felelet arra a kérdésre, hogy miért kellett az elszánt erőfeszítéseknek, nemes áldozatoknak katasztrófába zuhan- niok. Nagy Lajosról írt későbbi regényében sem a nagy király dicsőségét, hatalmát örökíti meg, hanem az életalkony felé hanyatló beteg ember lelkét elemzi. Re génytragédia Nyirő Józsefnek id. Wesselényi Miklósról írt „Zsibói bölény“ e, Gyallay Domokosnak a torockói nép élet-halálharcát erőteljes színekkel festő „Vaskenyér“ je, Makkai Sándornak IV. Bélát és korát megelevenítő „Tál tos király“ a, „Sárga vihar“ a, Kós Károlynak Szent Istvánról írt „Országépitő“-je, aki az or szág erős kézzel történt egyesítése után halálos ágyán attól retteg, hogy a nagy egység ismét törzsekre bomlik. Tragikus képekben mutatja be a fiatalon elhunyt te betséges Sipos Domokos is a íö-ik századbeli erdélyi jobbágy lázadást. A sok megrázó történet közül jóleső ellentétként emelkedik k Berde Máriának „Télutó“ c. üde hangú, kedves elbeszélése, amely a szabadságharc utáni kort rajzolva erőteljesen, de majdnem allegorikusán hangsúlyozza a magyar és osztrák lélek öszeférhe tétlenségét, erősen a mai erdélyi viszonyokra célozva. Ilyen célza tokkal különben sűrűn találkozunk a mai erdélyi történelmi regényirodalomban néha tudatos anokrónizmusok árán is. A mai erdélyi történelmi régény újrj. feltámasztotta a romantikát, de szertelenségeit letompitva s történelmi elmélyedéssel, korfestő, emberáb rázoló és lélekelemző művészettel j egyesítve. Az erdélyi irók hiába akarnak a múltba feledkezni, a mának a problémái ott is eléjük meredez- nek, azért tovább menekülnek a folytonosan visszatérő örök jelen elől a mindig változatlan nagy természetbe. A havasok világába, ahová nem hat fel a völgyek városaiban, falvaiban küzködő, szenvedő, tülekedő életnek a zaja. Nyirő József „Uz Bence“-je, Tamási Áronnak „Ábel a rengetegben“ című kis regénye a harasi vidékek pompás képtárai. Bennük van a hegyvidék erdeinek minden szine a tavaszi levelek üde zöldjétől a mindent elborító hórétegek vakítóan szikrázó fehérségéig. S .a nagy rengetegben itt ott egy-egy ember: favágók, pásztorok, erdőcsőszök, ravasz, fortélyos, erős, rrunkás tréfás kedélyű s a szivük mélyén becsületes emberek. S ott vannak körülöttük az erdő vadjai, amelyekkel ezek az egyszerű emberek majdnem olyan barátságban élnek, mint Szent Ferenc a legendabeli aggobiai farkassal! Nyirő és Tamási festői prózája az erdőkés havasok örök szépsé geit ábrázolja, Áprily Lajos és Reményik Sándor halk hangú lírája a természet szépségeiből kiáradó hangulatok váltakozásait örökíti meg. Áprilynek „Őszi monolog“ ja, „Hóban“, „Halálmadár“, „Búcsú a rengetegtől“ és sok más szép költeménye mind ennek a finom lírikus tájképfes tésnek a remekei. Mennyi költői ség van az „Októberi Sétá“-nak csak ebben a nehány sorában is: „Mint gyertyacsonkok roppant ravatalnál, tönkök hevernek szerteszét s a nyár, ez a kilobbant forradalmár, vérpadra hajtja szőke szép fejét.“ Ugyanezt a finom hyngulatfestést látjuk Reményik- nél is. Álljon itt példaként „Szünet" c. költeményének néhány sora: „Csak zengedezett halkan a tücsök. Egyszer elhallgatott. Úgy éreztem : a hideg holdvilágban egy pillanatra minden meg fagyott. Elállott a mindenség szívverése a kis éjféli dalos szünetén. Vájjon érez ilyesmit valaki, ha elhallgatok én?" Néha a filozófiai költészet magasságába emelkedik borongós hangulataiból. Hittel s a nagy mindenség bámulatával írj* a lehullott meteorkőről :... Most kirdeti méltóságosan, hogy van még hatalom a földi élet gőzkörén kívül.“ De a jelen képét a lelkűkben hordják, ezt nem tüntetik el on nan sem egyéni hangulataik, sem a természet csodálata, sem a filozófiai szemlélődés. Nem írnak politikai költeményeket, csak egy- egy mondatuk, hasonlatuk, vagy gondolataiknak átlátszó allegorikus burkoLta jelzi, hogy az erdélyi közös magyar sors képe nem távolodott el szemük elől. Nem harangozzák szerteszét a harag, dac, számonkérés szavát, mint a sorsváltozás első éveinek költészete, hanem a csendes szó morúság esti hangulatú Angelus- át csendítik meg. De ebből a csendes szomorúságból néha egy- biztató szó is kihangzik. „Változnak a csillagok felette“, ezekkel a szavakkal enyhitgeti Reményik „Mohács után“ c. költeményében a mindenkori magyar reménytelenséget. Tompa László is reményt hirdet „Régi út porában“ c. költeményének ezekkel a sorai- ival: „De vasat tűzbe vethetsz s nem ég el. Csak megedződik baj közt a székely.“ Természetesen a prózai forma még inkább lehetővé teszi az erdélyi gondok megszólaltatását. Ebben is előljár Nyirő József. Az „Uz Bencédben is, de még inkább „Az én népeidben és „Az Isten igájában c. regényes önéletrajzában művésziesen festi a mai magyar életet, de a művész mellett mindig ott áll a segíteni akaró ember is. írásaiban semmi sincsen az ősz szeomlást közvetlenül követő kornak kétségbeeséséből, vagy fantasztikus álmodozásából, hanem a mai kényszerhelyzetben is megőrzött szívós akarat, munkavágy és kitartásra buzdítás sugárzik ki belőlük. A háború utáni erdélyi irodalom jelentősége kétségkívül nagy. Sok új szint, új hangot, új gon • dolatot adott az egyetemes ma gyár irodalomnak. Néhány alko tásáról pedig már most megállapítható, hogy maradandó értékű. Ezekben híven tükröződik az erdélyi magyar lélek. Alkotó elemeiben nem más ez és nem is lehet más, mint az egyetemes magyar lélek. De némely jellemvonás erősebb benne. Az erdélyi magyar aktívabb, mint a Nagyalföld, vagy a Dunántúl magyarja. S erősebben él benne a minden szétválasztó korlát fölé emelkedő összetartozás érzete. A nehezebb megélhetés és a nemzeti fennmaradását állandóan fenyegető veszedelmek közelsége edzette és alakította ilyenné. S hogy nemzeti érzését állandóan erősítse, jobban csüng a múlton, a történelem hagyományain. Nem vélet len az, hogy két erdélyi ember, Jósika Miklós és Kemény Zsig- mond, alapította meg a 19. század derekán a magyar történelmi regényt, most pedig erdélyiek támasztották új életre. A történelmi regénynek a feltámasztása önmagában is igen nagy érdeme a mai erdélyi irodalomnak. Az erdélyi magyarsága hosszú szenvedés és küzdelmes élet szellemi termékeit nem rejtegeti a maga számára, hanem kosarába gyűjtögetve elküldi az egész magyarság közös anyjának, Hungáriának. mert az erdélyiek minden magyar számára Írnak. Kétség kívül vannak az ajándékok között szegényesek is, a folyton fejlődő, bő termésű erdélyi irodalom teljes egészében még át sem te kinthető. Most még nehéz volna a szétválogatás. De megjelenik majd minden szellemi háztartásnak gondos szolgáló leánya, az idő, s elrendezi az ajándékokat. Amit lim-lomnak talál, azt a padlásra hordja. Egy nagy rész azonban sohesem fog a padlásra kerülni, mert ki fogja állani az élesszemü idő legszigorúbb bi rálatát is és örök dísze marad Hungária házának. (S.) Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk kedves vevőinknek Pál és Indra cég SZEM § JL. w t/pt\y (Az"'' hashajtó deágét 8 i z rosit ja a jó emésztést Cseitdea éj. Irta: Gyufay István. Csendes éj . . . szent éj . . . Bárányfelhők mögött a hold játszott bujócskát a csillagokkal . . „ Szántót, rétet hó takarja s a fehér hókérget itt ott bokor-ágak szúrják át. Csend . . ., csak a távoli faluból surran át a tájon a harangszó . . . Éjféli misére hiv . . . Subás ember keresgéli az utat. Botja mélyen sülyed a hóba. Kutyája talán az utat mutatja, előre fut, megáll, mintha mondaná: erre . . Az első szent éjre emlékeztet, amint rójtat nagy léptekkel a hó tetején. A harangszó megüti a fülét, figyel s maga elé súg: — Mégcsak az első . . . Megáll, megtörii homlokát. Hiába, nehéz a töretlen utat járni. Kicsit pihen, majd odébnmegy. Amolyan pásztorféle ember a szomszédos tanyáról. Szivét viszi a kis Jézusnak, imádásra siet. Csend, nyugalom ... A szivekben is, a természetben is . . . De szép is a karácsony . . . Kisebb fás bokros rész következett. Mintha mozgás zaja szállna ... A kutya messze elől jár, megáll, szüköl. A subás felfigyel. — Ne, te, ... ne 1 Ne bántsd, kis őzike . . . Ne, te ! Debizony beszélhetett. A kutya továbbfutott. Ő is folytatta útját. Lelke előrejárhatott . . . Talán már az éjféli misén, vagy épen Betlehemben. Lehet, hogy a szép gyermekkor emlékeit keresgélte. Ezért nem vett észre semmit. Lőttek . . . Majd mégegyet. Felriad. A kutya panaszosan felsír. A subásnak még a lélegzete is elakad . . . Karácsony, szent este ... Mi lehet? A hang irányába törtet. A kutya ott fekszik a hó tetején, sir, panaszkodik. Alig piheg, teste elnyúlt. Meg- simogatja. — Szegény! . . . A másik irányból is felbukkan valaki. Lába alatt csikorog a hó. Épen most bujt elő megint a hold, meglátja a subást. — Ne bántsd, az enyém ! — Micsoda ? — Az őzike. Karácsonyra akartam . . . — Az őz ? — Az! És azután ne legyen róla említés ! A subás megismerte. A faluból való volt, gyakran járta tilosban. Most is. Ja, aki megszokta, még a szent estén sem pihenhet. A
