Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-12-11 / 280. szám

Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Ssaíkfesatőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Us§eteenyi-tér 4. ^ Telefonszárn 126. I—BITOffliimiW POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban IMS. december II. Vasárnap. hónapra 1*90 pengő, negyed- Hbdetések díjszabás szériát mmmmmmmmrnmmtm Tavasz a télben! Gyönyörű volt az idei ősz. Abban az időben, amikor már fojtogató nehéz ködök ültek a szürkületi órákban a tájra, az idén veröfényes, tavaszias nap­sütésnek örülhettünk. Nem egy­szer olvashattunk arról, hogy itt is ott is másodszor virágoztak a fák. Sőt nemrégiben valahol arról hallottam, hogy a körtefa máso­dik termést hozott. Decemberben vagyunk, de eddig a tél zordon- sága miatt igazán nem panasz kodhattunk. Csak tartana a szép idő továbbra is! Sok szegény embernek lenne nagy könnyebb­ségére. Nemcsak kint a természeten, de, mintha a magyar élet égbolt­ja alatt is tavaszi fuvalmak pezs- ditenék az életet! Bizony nagyon igaz, hogy a Felvidékkel nemcsak területben nyert a csonka Magyarország. A felvidéki, most visszatért ma­gyarságnak külön lelke van. Vagy, hogy szabatosabban fejez­zem ki magamat; ne resteljük megváltani: különb lelke van. A felvidéki testvéreink igen sokat tanultak a kényszerű, gyötrelmes cseh rabságban. Az a bizonyos turáni átok. mintha veszített volna borzalmas erejéből, erőket megbontó, lelkiséget mérgező ká • ros hatásaiból. Ott a Felvidéken jobban egymásra találtak a ma gyarok. Ott ki tudott mélyülni az összetartozóságot valló, megértő testvériség átérzése, az önzést lebiró, áldozni tudó lelkűiét. Ott nem a cim és a rang volt az emberi törekvések színes álma. Nem a mandátum, vagy vörös bársonyszék volt az élettől ka pott legnagyobb jutalom. A Fel­vidéken megvonagló lélekkel, be felé sirt könnyekkel csak egyet akartak : magyar egységbe ková- csolódni és valóságos imádságos áhítattal várni a magyar feltáma­dás szent pillanatát, amikor a küzdelmben megacélosodott lelkűk minden képességét az ezer éves Haza szolgálatába állíthatják. A rab felvidék egy része szá­mára ütött már a nagyszerű óra. A szivek katakombájából kiviha- rozhatolt a lángoló magyar ér­zés A felszabadulás első öröm mámoros órái után ezt a csodá­latunkat joggal kivivő felvidéki magyar lélek megjelent a magyar közélet porondján. Nem retoriká­val jött. Nem szavak lágy muzsi- jával, amelyek lebéníthatják a lélek erőit. Jött a tüzes lélek ele­mentáris értjével, izzásával, a tespedő magyar életet felrázni ké­pes és átalakítást, megújhódást követelő nekifeszüléssel. Ha a magyarság lassú moz­gású, patópálos ténfergését, gyenge nekirugaszkodásait téli aluszé- konysághoz hasonlítjuk, akkor a felvidéki magyarságot képviselő egyik vezér-alakjának kiállását és reformokat sürgető tettrekészsé- gét tavasznak, éledésnek, életre- kelésnek mondh tjük. Amikor a korszerű, most már elodázhatat­lan reformok erőteljes követelését halljuk, uny érezzük, hogy az történik, mint, amikor hirtelen feltárjuk az ablakokat és az el használt, megáporodott levegő ki­cserélődik a beáramló tiszta le­vegővel. Önkénytelen nagyot nyúj­tózik az ember és tespedő el- ernyedtségét rugalmasság váltja fel. Igen, az a sok szenvedésben magyarabbá lett felvidéki lélek ezt a tavaszias lendületet hozza, Tavaszt a télben ! Észszerű moz­gást, életet a tespedésbe. Az Ígérgetések könnyű melódiái he­lyett az eredményes munka ko­moly muzsikáját! Nem mondom, hogy a trianoni határokon belül eddig csak aludt volna a magyarság. Hála a Gond­viselésnek, voltak olyan férfiaink is azok között, akik a Haza sor sát irányították és irányítják, aki­ket nem az egyéni siker és ér­vényesülés vágya fütött, hanem tiszteletreméltó önzetlenséggel a köz javát keresték és szolgálták. De nagy baj volt, hogy a lendülő karokat sokszor titokzatos, a köz­vélemény előtt nem igen ismert erők lefogták. Az elért eredmé­nyek bizony nem voltak arány­ban a ráfordított munkával. Ó, a start mindig meg volt, csak az elért helyezés nem mondható megnyugtatónak. Most a Felvi­dék tavaszias lendü ete keltegeti a reményeket. Hisszük, hogy nem csak az elindulás történik meg, hanem a magyar vágyak teljesülése is bekövetkezik, Leg­első sorban is a sokszor elsza­valt és csak nagyon gyatrán fol­tozgatott szociális viszonyok gyö­keres rendezését várjuk. Kivált képen a falu nívójának anyagi és erkölcsi emelését. A nemzet gyö­kérzetének egészséges fejlődése biztosítását. Parolával, szép szó­val, nagy ígéretekkel ma már nem lehet megejteni falut Tavaszt várunk a télbe ! Reformokat, ame­lyek boldogabbá teszik a föld népét és az egész nemzetet. F....S. Zsidóellenes felszólalások és hatá­rozatok Zala megye közgyűlésén. Zala vármegye pénteki körgyü lésének második részében érdekes viták folytak. Az alispáni jelen­téshez elsőnek Zakariás Árpád dr. szólt. Ölömét fejezte ki, hogy a vármegye korábbi határozatá­nak megfelelően a kormány meg keidte a desrukliv sajtó meg- reridszabályoaását és számos la­pot betiltott. Kívánatos azonban, hogy erélyes intézkedések történ­jenek azokkal a lapokkal szem­ben is, amelyek már 1918 ban is destruáStak, s most ismét des­trukciót folytatnak a magyar tár- sadalomban.? Kívánja a Népszava, az Est lapok, az Esti Kurír és a 8 órai Újság betil­tását. (Helyeslés). A zsidótörvény mó­dot ad erre az intézkedésre. Kö­vetelte a szociáldemokrata párt azonnali feloszlatását, mert épen itt Zalában volt tapasztalható, hogy a válságos napokban a ba­zaltbányászok között a szociál­demokraták bomlasztó agitációt fejtettek ki. Azzal a destruktiv szelemmel, amit a zsidó sajtó és a szociáldemokrácia képvisel, a nemzet nem készülhet fel új erő­próbákra. Kívánta azután, hogy a kormány zárja ki a közszálíi­tásokból azokat az elemeket, amelyek az elmúlt válság során ismét papirbakkancs-szállitások- kai kísérleteztek, siboiással és drágasággal izgatták a közvéle­ményt. A kormány már tét! eré­lyes lépéseket, de kívánatos, hogy a zsidőfajuakat teljesen zárják ki a hadiszállításokból és általában a közszálüíásokból. Farkas Tibor dr. a tisztviselő- választásokat megelőző korieske- désről szólt. Élesen kifogásolta a*! a körlevelet, amelyet Ná- methy Vilmos dr. országgyűlési képviselő adott ki, holott nem is törvényhatósági bizottsági tag, sőt itt lakása sincs. Súlyosnak tartja, hogy a képviselő burkol­tan meggyanúsította a megye ve­zetőit is. Kéri a vármegye veze­tőségét, hogy a túlzott kortéziát akadályozza meg. Leghelyesebb volna, ha a tisztviselők sem ad­hatnának ki körlevelet, hanem választások előtt az al­ispán közölné a bizottsági tagokkal a jelöltek nevét és eseiíeg fontosabb személyi adatait. Farkas Tibor dr. végül azt mondotta, hogy időszerűtlen a sajtó megrendszabályozása. (Nagy felzúdulás). Meizler Károly : Ne féltse a Pesti Naplót. Takács Mihály kérie, hogy a cukorakciót könnyebben hozzá­férhetővé tegyék. Kívánta, hogy a kormány intervenciós áliatvásár- lásokat végeztessen, mert külön­ben a gazdák nem tudják adóikat pontosan fizetni. Kívánta, hogy országszerte plakatirozzák ki azok­nak nevét, akiket papirbakkancs- széliiíásért elítéltek. Majd azt kí­vánta, hogy a valutasibolásokat súlyo­sabban és vagyonelkob­zással büntessék, 8 az elkobzott vagyonból a ki- üldözött msgyaroaat támogassák* Brand Sándor dr. alispán vá­laszában elitébe a túlzott kortes- kedést és Németby Vilmos dr* körlevelét. Tiltakozott a meggya* nusiíás ellen. Biztosítja a köz­gyűlést, hogy megvédi a törvény- hatóság jogkörét. Farkas Tibor indítványát helyesli és a kortézia megakadályo­zása céljából javaslattal jön a februári megy egy ü- lés elé. Vitéz Teleki Béla gróf főispán igen sajnálatosnak mondotta Né- methy Vilmos eljárását és azt visszautasította. Az alispán el­gondolását helyesli. Zakariásnak azt válaszolta, hogy a kormányzat már elindult az általa kívánt utón. Látjuk, hogy a kormányzat egész­séges jobboldali, nemzeti és ke­resztény politikát követ. Meg­nyugvással várhatjuk a további lépéseket. A napirend során Takács Mi­hály javasolta, hogy a magán­gazdasági életben se haladhassa meg senkinek a jövedelme a mi­niszterelnök fizetését, mert a ma­gas fizetések vezetnek az ipar­cikkek drágulására. A miniszter- elnöknél felelősségteljesebb mun­kát ebben az országban egy vál­lalati vezér sem végez, tehát na­gyobb jövedelem sern illeti meg. A kisgyülés a javaslat felett napirendretérést javasolt, de a közgyűlés többsége Takács Mi­hály indítványát szavazta meg. Takács Mihály ezután azt ja­vasolta, hogy az állami, közigaz­gatási és biiói vezető állások zsidószármazásuakkal ne legye­nek beíölthstők és a származás kérdését a nagyszülőkig vissza­menően meg kell vizsgálni. A kisgyülés napirendre térést java­solt azzal, hogy a zsidótörvény módosításánál a kérdés valószí­nűen úgyis rendezést nyert. Meizler Károly dr. ellenezte a kisgyülés javaslatát, Takács in­dítványát pedig azzal egészítette ki, hogy a közszolgálatban egyet­len tisztviselő se lehessen zsidófaju.

Next

/
Thumbnails
Contents