Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-11-13 / 257. szám

193i. november 13. Zalaraegyei Újság 3. A Felvidék bekapcsolásai A bankok a nagy nemzeti célokért. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank most megjelent angolnyelvü időszaki gazdaság jelentése meg­állapítja, hogy a világgazdasági konjunktúra jelenlegi bizonytalan irányzatával szemben Magyaror­szág gazdasági helyzetének ala­kulása a jó termés és a beruhá zási program élénkítő hatása foly­tán kedvezőnek Ígérkezik. Rámu tat a jelentés továbbá arra, hogy — minden más ezempomlól el­tekintve — mily nagy jelentősé­ge van gazdasági szempontból a felvidéki területek visszacsatolá­sának. Ezeknek a terűiteknek erdőségei, vasbányái és egyéb ipari nyersany agelőforduiösai mind oly gazdasági erőforrások, amelyeket megcsonkított hazánk súlyosan nélkülözött, míg Cseh­szlovákiában ezek a termeszed kincsek az ország más részeiben is bőségesen rendelkezésre áll­tak. A felvidéki területeknek az ország közgazdaságába való be­kapcsolása új nagy fordulatok elé állítja a gazdasági életet és a bankokat. A magyar pénzintézetek a nagy nemzeti célok és érdekek jelentőségétől áthatva, örömmei és készséggel vállalkoznak arra, hcjy í >eket a feladatokat min­den rendelkezésükre álló erőfor­rás felhasználásával legjobb tudá­suk szerint teljesítsék. A jelentés részletesen foglalko­zik továbbá a nemzeti beruházási kölcsönnel és kiemeli, hogy a magyar pénzintézetek az ez kölcsönben vállalt jelentékeny jegyzésükkel, az iparvállalati jegy­zések egy részének financirozásá- val, valamint az idei bőséges búzatermelésnek és a készletgaz­dálkodásnak finai-cirojsásával td- jesiiőkév sílégüknek uj>bb kiemel­kedő bizonyítékát adták. A btru- báitá&i hozzájárulással kapcsolatos fizetési kötelezettségek teljesítése szintén komoly feladat elé állítja a £ ^intézeteket. Kétségtelen, hogy a bankok ezt a próbát is sikerrel fogják megáiiani, annál is inkább, mert remélhető, hogy a beruházási kölcsönből és az egyszeri vagyonadóból a kiocs- tartjoí befo'yó pénzek rövidesen újból a ga datági étet körforgá- saoa kerülnek. A jelentés részletesen foglal­kozik a kormány gazdasági és szociális ieformpro^ramjűv-I, a Magyar Nemzeti Bank alapszabá­lyainak módosításával, a külke- reskereakedeiem fejlődésével, va­lamint a mezőgazdaság és Ipar helyzetével. Perdöntő bizonyítékok Pozsony mellett és Bratislava ellen. Hogyan is áll Pozsony problémája, amit most egyelőre kikapcsoltak. Az „Előre“ cimü lap Írja : A magyar kormány — mint ismeretes — a IV. számú cseh javaslatra adott válaszában Po zsonyt illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy külön tanács­kozáson döntsenek Pozsony ho­vatartozásáról, mert a legutóbbi magyar népszámlálás, az 1910. évi adatok szerint ott egyik nem­zetiségnek sem volt abszolút többsége. Mivel a pozsonyi kér­désről annyi téves hir jelent meg, időszerűnek tartottuk, hogy teljes részletességgel ismertessük ezt a kérdést. Az 1910. évi népszámlálás sze­rint Pozsony lakóssága nemzeti­ségi szempontbői a következőké­pen oszlott meg : magyar: 31 705 (40 6 százalék) német: 32 790 (41 9 százalék) tót: 11.674 (14.9 százalék) Ezekből az adatokból minden újságolvasó előtt egyszerre kitű­nik, valóban mennyire nehéz Pozsony népi (etnikai) hovatar- tozandóságának kérdése, mert csak a politikában, különösen pedig a nemzetközi politika te- kervényes útvesztőiben járatlanok állíthatják, hogy Pozsonyban na­gyon egyszerű a népszavazás eredménye, ha a két legnagyobb kisebbség összefog . . . A csehszlovák rendszer mind járt az államfordulat idején igye­kezett a statisztikát is a maga szolgálatába állítani. Tagadhatat lan, hogy i a lakósság nemzeti­ségi összetételében figyelemre­méltó változások történtek, hiszen számos magyar közalkalmazott hozzátartozóival együtt elköltö­zött és helyüket az új államala­kulat tisztviselői és alkalmazottai foglalták el. Mivel a népszámlá­lás során az ott állomásozó ka­tonai és karhatalmi alakulatok tagjait is figyelembevették, ez is az új állam javára billentette a mérleget. De nem utolsósor­ban hatott itt a magyar nép­számlálási rendszertől merőben eltérő rendszer. A szám­lálólapokat ugyanis nem személy- szerint osztották ki a számlálan- dók között, hanem a számláló- biztosok vezették be a népszám­lálási ivekre a számlálandók ál­tal bemondott adatokat, amelye­ket azonban a számlálóbiztosok felülvizsgálhattak és ezáltal lé­nyegesen nagyfokú befolyást gya­korolhattak a nemzetiségi adat megállapítására. Az új állam 1919. augusztus 20 án Szlovenszkóban, az állam területének egyik részén, rendkí­vüli népszámlálást hajtott végre és ez Pozsonyban mindenekelőtt azt „eredményezte“, hogy a tótok, illetőleg csehszlovákok százalékos arányszáma a legutóbbi magyar népszámlálás eredményéhez képe megkétszereződött. Pozsony la kósságának nemzetiségi megosz lása az első csehszlovák statisz­tikában már a következő képet tüntette fel: magyar: 24’ 126 (29.0 százalék) német: 30.165 (36*3 százalék) tót, illetőleg cseh­szlovák : 27.397 (32 9 százalék) Könnyen értő, hogy a német nemzetiségű lakósok százalékos arányszáma kisebb mértékben csökkent, mint a magyaroké, hi­szen a magyar elem sokkal na­gyobb mértékben költözött el, mint a német. A magyar és német nemzeti­ség arányszáma a csehszlovák népszámlálások során tovább­csökkent és az 1921. évi általá­nos népszámlálás eredményei sze­rint Pozsony városban igy ala­kult : magyar: 20.731 (23 7 százalék) német: 25.837 (29 5 százalék) tót, illetőleg cseh­szlovák: 37.038 (42*3 százalék) Pozsonyban az 1921. évi cseh­szlovák népszámlálás eredménye alapján a magyar kisebbség még megtartotta azt a jogát, hogy az állami, közigazgatási hatóságok és a bíróságok előtt anyanyelvét használja, kilenc évvel később, az 1930. évi általános népszámlálás után azonban a pozsonyi ma­gyarság nem volt többé úgyne­vezett minősített kisebbség és a csehszlovák törvényben biztosított jogait elvesztette. A nemzetiségi statisztika ekkor a következő ké­pet mutatta Pozsony város lakó- sainak nemzetiségi megoszlásá­ról : magyar: 18.890 (16*16 százalék) német: 32.801 (286 százalék) tót, illetőleg cseh­szlovák: 60.013 (51*34 százalék) Kilenc esztendő alatt tehát a pozsonyi magyarok százalékos arányszáma a csehszlovák statisz­tika szerint 7*54 százalékkal csökkent, viszont a csehszlovákok az 1919-től kezdve 1930 ig el­telt 11 esztendő alatt 14 9 szá­zalékról 51*34 százalékra tudták feltornázni arányszámukat, ami FONTOS. Mindenkit érdekel, akinek pénzre van szüksége, hogy december 7-ére esik a m. kir. jótékonyoélu áll. sorsjáték húzása, amikor kihúzásra kerül a 40.000 P-ós főnyeremény és több szép nyereményösszeg is. A sorsjerr kapható az összes sorsjegyföárusitónál és dohány- tőzsdékben. már egymagában véve is túlsá­gosan szokatlan jelenség a sta­tisztikai tudományban, ha ugyan ezt a problémát tudományos kér­désnek akarjuk tekinteni. Ez a példa is csak azt bizo­nyítja, milyen nehéz a müncheni egyezmény értelmében népi vagy etnográfiai alapon megoldani az ellentéteket, amidőn ilyen és ehez hasonló feltűnő különbségek je­lentkeznek. A magyar kormány legutóbbi jegyzékében utalt arra, hogy ki­záróan a müncheni egyezmény szelleméhez igazodik és ezuttkí nem óhajtja érvényesíteni törté­nelmi jogcímét. Ha ennek elle­nére közelebbről vizsgáljuk, váj­jon milyen történelmi és gazda­sági jogcíme lehet Magyarország­nak Pozsonyhoz, a következő ri­deg tényeket kell figyelembe venni: Hogyan leli Pozsony Bratislava? A pozsonyi csehszlovák kor­mányzótanács a város nevét már 1919 február hó havában Bra­tislava ra változtatta. A Bratislava névnek sem­miféle történelmi alapja nincs, ellenben Pozsony és Pressburg nevekkel egyidőben talá kozunk, először már a X1, század­ban, tehát 900 évvel ezelőtt. A Pozsonyi Évkönyvekben ta­'' -Ä ■% ,^.r / gfpjMirtrt«#* jí* ® TUNGSRAM VxaJ&Unftt, * ‘ttídlócíd^l

Next

/
Thumbnails
Contents