Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-11-08 / 252. szám

2, Za) üm egyel Újság 1938. november 8 Fölrepüli az Országzászló az árboc csúcsára. Zalaegerszeg város ünnepe. Abból az alkalomból, hogy a Felvidék magyarlakta területei visszakerültek ez anyaországhoz s a magyar honvédség megkezdte bevonulását a felszabadult terü­letekre s ennek során vasárnap, november 6 án Horthy Miklós kormányzó vezetésével vonult be Komáromba a honvédség, az egész nap országszerte az ünneplés jegyében folyt le. Az ünnepségek istentiszteletek­kel kezdődtek. Zalaegerszegen délelőtt 10 órakor a plébánia- templomban Pehm József, prelá- tus mondott papi segédlettel Te Díurnot ás ünnepélyes szentmi sét. Alkalmi ssenlbessédet mon­dott Lutter Imre káplán. Az evangélikus templomban 9 órakor a reformátusok, fél 12 kor az evangélikusok vettek részt háf laad5 istentiszteleten, amit Fekete Károly ref., illetve Nagy Miklós evang. lelkész végzett. Délután 4 órai kezdetiéi az Orszígzászlőnál Zalaegerszeg me* gyei város a társadalmi egyesü­letek bevonásával rendezett nagy­szabású ünnepélyt, amelyen meg- jelentek a polgári és katonai ható­ságok és hivatalok képviselői, felscrakozíak zászlók alatt a tár­sadalmi egyesületek, iskolák, frontharcosok, leventék és cserké­szek, de ott volt a közönség kö­réből mindenki, aki csak tehette, úgyhogy nemcsak a Mussolini liget, hanem az odavezető utak is szorongásig megteltek. Az ünnepélyt a ieventezenekar a Himnusszal nyitotta meg s akkor megszólalt a revíziós fis­ra ng Í3 és félórán át szólt. A Himnusz után Dolgos András ke­reste isk. IV. évf. t. lépett az Or­szágzászló elé helyezett mikro­fonhoz és nagy hatással szzvalta ti Komád Zoltán „Visszame­gyünk* cimü költeményét. Az ünnepi beszédet Bencze Imre dr. ügyvéd, v. képv selő- testületi tag mondotta. Szóit a magyar fél fiáknak ezer éven át világszerte ismert vitézségéről, majd siókról az okokról, ame­lyek Magyarország megcsonkítá­sát eredményezték, valamint az idegen uralom alá került magyar testvéreink huszévi szenvedései­ről. Rátért azután, hogy a ma gyár városok és falvak ország­zászlókat állítottak, amelyeknek árbocaira csak félig húzták föl a lobogót, figyelmeztetésül arra, hogy a rúdnak csúcsára csak akkor húzhatjuk fel, ha majd Trianont teljesem megszüntettük 8 visszanyerjük régi határainkat. Most egy kis öröm ért bennünket azzal, hogy a Felvidéknek egy része felszabadult s ennek az örömünknek és a jövőbe vetett hitnek jeléül szökjék föl a zászló sen ged je Isten, hogy minél- előbb maradjon is mindig az árboc csúcsán. (Mc3i a zászló felrepülí, a zene­kar pedig eljátszotta a Himnuszt). Az eredményért üdvözöljük a kormányzót, a kormányt, Musso­linit és Hitlert. Azután felolvasta az Ereklyés Országzászló Nagy- bizottság parancsát, amely or- sz%szerte elrendelte ennek az ünnepélynek megtartását s azt is, hogy a f ászlót az árbocnak csúcsá­ra kell felhúzni, ahol egy hétig ma­rad. Egy hát múlva leeresztik, de valamivel magasabban marad, mint eddig volt. Az ünnepi beszédet Lakatos György VI. oszt. gim. tanuló szavalata követte. Végvári „Há­rom szin* cimü költeményének lendületes clszavalása után beje­lentette, hogy a 17. lövészzászló­alj Győr és Gönyü között mene­telve készül a határátlépésre. A bejelentést óriási lelkesedéssel vette tudomásul a közönség. Majd a leventezenekar eljátszotta a Szózatot 8 utána diszmenstben vonultak el az egyes csapatok az Örszágzászlő előtt. Oltó rszentelós és zászló- megáldás a gimnáziumban. Ritka bensőséges ünnepben volt azoknak része, akik vasár* nap a gimnázium oltárszentelési és zászióavatási ünnepélyén megjelentek. Pehm József pápai preiátus apáípiébános végezte a szentelést fizertarlást a tanulók szüleinek és az intézet jóbaráíai- nak igen jelentékeny részvé elével. A szertanás elvégzése után szent­misét mondod, amely alatt az if juság énekkara énekelt, majd evangélium után szent beszédet intézet* az egybegyűltekhez. Nagy örömmel szentese fel az oltárt ás a zászlót — ke?dte beszédéi a preiátus — mert a vallási és nemzeti érzés megújhodásának tanujslát látja bennük. Mind a a kettőre ragy szükség van, mert j ahol egyik vagy másik hiányzik, tönkremegy az ország. Azután részletesen vázolta a húsz év előtti étlapotokat, amikor a nem­zeti érzés annyira hiányzott a magyar nemzetből, kiesett a zászló, a háromsainü lobogó katonáink kezéből, mert a földalatti propa­ganda, a sajtó és a pénz szét- zülíeszieíte hadseregünket, amely az utolsó pillanatig ellenséges földön átlőtt. Az ifjúságnak a ta­nulságokat le beli vonnia a törté­nelem tanításából: mily könnyű valamit elveszteni és mily nehéz az elvesztettnek csak csekély részét is visszaszerezni. Ujjászü' lefésünkben — megállapíthatjuk — legnagyobb köszönettel tartozunk az isteni Gondviselésnek, mely megtanított bennünket imádkozni, Széni Istvánnak, Szent Imrének, főkép a magyarok Nagyasszonyá­nak, mert a revízió lépésenként való megvalósulása e szent párt­fogóink egy-egy ünnepével, jubi­leumává! kapcsolatos. Az ő pél­dájuk világítson előttünk minden­kor és soha el ne felejtse a ma­gyar ifjúság Szent Imrét, akinek ajándékaként kel! tekintenünk a részbeni igazságszo'gáitatásí, hisz az ő ünnepén mernek be elsőnek katonáink a visszacsatolt terüle­tekre. Végül lelkére kötötte gz ifjúságnak, hogy a magyar triko­lórt ne engedjek részeire bontani, mert fen a fehér, sem a piros, sem a zöld külön nem jelenthet áldást erre a sokat szenvedett nemzetre, hanem csak a három együtt. Da az is csak úgy, hca a fegyelem erős lesz bennünk, mert e nélkül a legjobb szándékok is kárbavesznek. Mise közben igen szép számmal járultak úgy a sü- lök, mind az ifjúság köréből a gíent áldozáshoz. Szülők és ifjú­ság azzal a meggyőződéssel tá­voztak az ünnepségről, hogy a nap tanításait megszívlelik és ta­núságait levonják a jobb jövőért s a szebb Magyarországén. A díszterem a gimnázium épü­letének második emeletén van s úgy annak megfelelő átalakítása, mint az oltár felállítása az intézet igazgatóságának lelkes buzgalmát dicséri. A gimnáziumban ma főigazgatói rendelkezés értelmében a Felvidék feiszab-idulása alkalmából szünet volt. A növendékek a plébánia­templomban szentmisét hallgattak, majd a díszteremben gyülekeztek, ahnl Horváth Lehel dr, tanár be­szélt a nagy történelmi napok je­lentőségéről. A felvidéki honvédbevonu­lás ünnepe Zalaapátiban. Zalaepáii nagyközségben vasár­nap délelőtt a templom előtti té­ren ünnepelték meg a felvidéki magyarság visszacsatolását. A Himnusz eléneklése uíán Erdélyi László dr. ny. egyetemi tanár, az apáiság perjele a következő be­szédet mondotta: Örömkönnyek, meghatottságtól elctiukló hangok, szívből kitörő érzelmek és ékes szólások, új- ságs-ükek Özöne ü*sxteplik ma azt a nevezeies történet! eseményt, hogy & magyar honvédek diadal­mas hőből# büszkeségévé! vonul­nak be a 20 évig cseh rabságban volt millió magyar földjére. Örömkönnyek, elcsukló hangok törtek elő a magyar szivekből 1920 táján is, mikor hazajöttek egyenkint a Szibériában rabos kodó magyarok. Ismerek egyet közülük, hiszen öcsém. Már a levele, melyben értesít, hogy ha zsérkezett, könnyekre fakasztotta egy kemény katonatiszt, kapirány ii Q szí felöltő és öl­töny szövetek nagy válasz­tékban Tóth Gyulánál Finom úri divatosztály barátomat. S megtudtam, hogyan fogadtak odahaza, a szülőfalujá­ban . . . Pedig csak egy ember érkezett haza hatéves rabságból. Mit éreztünk, mikor egyszerre egy millió magyar 20 éves rabság után a szeretet és boldogság ki­törő, elragadó, örömkönnyeket síró, elcsukló hangú ünnepléssel, a lengő magyar zászlók százaival, ezreivel fogadja be földjére a ma­gyar honvédség bevonulását. Ilyen történeti esemény ritkán volt Magyarországon, ilyen volt az, mikor a törököket kikergették Zalából, s az egész Dunántúlról, s az egész Tiszavidékről, másod­szor húsz évvel utóbb, mikor az utolsó törököt is kiűzték Magyar- országból, a Temesvidékről. Ak­kor nagyobb területek estek visz- sza, de nem magyar honvédek vonultak be a törökök helyére, hanem császári ezrtdeK, horváí, s^erb, oláh, német granicsárok, határőrök. Magyar honvédek dia­dalmas bevonulása csak 1849- ben történt meg egyszer, rövid időre. Most van a második hon- védbevonuiág, reméljük évszáza­dokra, bár úgy lenne, hogy örökre, a világ végéig. Nagy történeti igazság diadala ez az örömünnep, nem pusztító háború véröiönebsn született meg ez a diadal, hanem a békés di­plomácia zöld asztalánál térképek es stauszlik&i népszám;aló táblá­satok fölé hajló tudós, politikus vizsgálódás kereste meg iit a maradandó igazságot s ezért re­méljük, hogy maradandó lesz, sőt termékeny magja további nagy néprajzi, föídrajtr, történeti és politikai igazságoknak s a szom­szédokkal való nagy megbéküíés- nek, már nagy magyar területek és százezrek, új milliók vissza­térésének. A legnagyobb történeti igazság pedig az, bogy Szent István egész országában az Összes mai lakó­sok között Ciupa magyar a leg­régibb lakó. A tótok Totországból telepedtek be, a Dráva szomszéd »ágából. A morvák már 900 ban összebarátkoztak a magyarokkal, 4=: Gummicsizma hó- és sárcipő PÁL és INDRA cégnél, Zalaegerszeg

Next

/
Thumbnails
Contents