Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-10-30 / 246. szám

XXI. évfolyam 146. siám. ———a—g—i—m—bwbm át*« 8 fiilép 1938. október 30. Vasárnap. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. f carkesztöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, f«écfcenyi-tér 4. --- ----- Telefons zára 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákba ■ Előfizetési árak: egy hónapra 1'50 pengő, negyed­évre '41 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint í A cseh politika már a „hódítás“ idején felhasz­nált minden alkalmat arra, hogy olyan éket verjen a magyarok és tótok közé, amely az ezerév óta békében és igazi testvéri szere­teden élő két népet egymásnak örökös ellenségeivé teszi. Ez a politika most végső vonatásá­ban a felvidéki magyar tanítókra vetette magát és, amint már meg­írtuk, arra akarja őket kényszeríteni, hogy szervezkedjenek a „demo­krácia“ védelmére és tiltakozzanak i magyarlakta területeknek Ma­gyarországhoz való visszacsato­lása ellen. A szabadságjogokat lábbal ta­posó csehek tehát most a de­mokrácia nevében kívánják, hogy a magyar tanítók tagadják meg édesanyjukat, nemzetiségüket, tör­ténelmüket I Politikájuknak moz­gató ereje megint csak a pimasz­ság, amit nemrégiben az olasz sajtó is nyilvánosan kipellengére­zett. Szegény, meggyötört magyar tanítón 1 Még mit nem kíván tő­lük ez a minden emberiességből kivetkőzött náció 1 Először olyan fö.drajzkönyvet adott kezükbe, amelyben nem íaiáihaió Magyar- ország. Nemcsak az államok kö­zöli nem szerepel, de még csak emliiés sincs róla. A könyv Csehszlovákia halárairól ezeket mondja: északon Németország és Lengyelország keleten Lengyel- ország és Romania, délen Ausz­tria, nyugaton Ausztria és Né­metország. A kasa3i tót ianfei- ügyeiö, alti a magyar uralom a ait címzetes felsőkereskedelmi iskolai igazgató volt, s aki Simecsek ne­vét Gará-val cserébe föl, az ügy­ben hozzáiniézeU kérdésre azzal válaszolt, hogy Magyarország nincs, Szlovákiától délre csak olyan terület van, ahol hol rit­kább, hol sűrűbb tömegekben garázdálkodnak azok az ázsiai hordák, akik tön^reíellék Szlo­vákia virágsó kultúráját. Azt is mondja a könyv, hogy Szlovenszkó gyönyörű vidékein nagyon szerettek időzni az u'ior szkói (magyarországil) királyok is, küíönüísen Hunyadi Mátyás, aki Gömörben megtréfálta kíséretét, amikor a szőlőhegyen kapáltatok velük. (Magyarország még „cseh szlovákul“ is Madarsko, a „d“ „gy“-re lágyul, de hogy még csak formája se legyen a „ma gyar“-nak, Uhorsko-nak nevezi Magyarországot; igaz, a tót be­szédben is haiihaió az uhor, über szó, ami magyar-t jelent.) Tovább az is olvasható, hogy Szlovenszkó függetlenségét Csák Máté halálával vesztette el. Ilyeneket kell a magyar taní­tóknak lanitaniok. De történelmi vonatkozású filmet is meg kellett nézniük növendékeikkel együtt. Az egyik 8zIovákJ„szabadsághő8“­| nek életét és szenvedéseit mutat­ták be. Et a bős: Janosik, akit a történelem egyáltalában nem ismer, s akiről, mint hires rabló- vezérről csak dajkamesék emlé­keznek meg valahol a Fátravidé ken. „A magyar dzsentri halálra kínozza a szlovákot. Ez a mottó. Deresre húzzák a hajdúk, azután az oldalába vágnak egy olyan kapcsot, amilyennel a mészárosok aggatják föl a nagy húsdarabokat A Magyar Távirati Iroda jelenti: Chvalkovski csehszlovák külügy­miniszter pénteken este 7 órakor átnyújtotta Wettsiein János gróf prágai magyar követnek a cseh kormány válaszát a csütörtökön átadott magyar jegyzékre. A váluszjegyzék lényeges tartalma az a javaslat, hogy a jegyzék vételétől számított 24 órán belül a két kormány kérje föl a német és az olasz kormán nyokat a döntőbíráskodás elfogadására. A cseh kormány nem osztja azt az álláspontot, hogy bizonyos területekre már megállapodás jött léire, de hajlandó ez? a kérdést is a döntőbíróság elé bocsátani. A megszállás kérdését illetően a cseh kormány annak a meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy a döntőbírósági határozat ezekben a problémákban is a leggyorsabb elintézést fogja biztosítani. A cseh jegyzék utai arra, hogy a cseh katonai hatóságok már fel­vették az érintkezést a prágai kö­vetség katonai attaséival. Illetékes helyen megjegyzik, hogy a magyar kormány már felkérte az érdekelt nagy­— felhúzzák egy fára s addig 16- bálják, amíg meg nem hal. A dzsentri persze a szolgabiró. — A magyar közönség felháboro­dása ezt a darabot levetette a mű­sorról. Éi ezek után, magyar tanítók, tessék megtagadni hazátokat, fa­jotokat. Eléggé kioktattak a cse­hek. Érdemes megemlíteni, hogy az elpusztult virágzó szlovenszkói hatalmakat a döntőbírás­kodás elvállalására. A továbbiak tekintetében be kell várni a nagyhatalmak dön­tését, ez sz irántuk va'ó bizalom természetes következménye. A két érdekeit nagyhata­lom elsősorban abban dönt, hogy helye van-e a döntőbíráskodásnak és csak azután kerül sor a döntő biráskodáB luiajdonképeni lénye A török kormány félhivatalos lapja hosszú cikket közöl a cseh— magyar kérdésről s megállapítja, hogy a német és lengyel igények 1 után most már szükség van vég­leges jellegű megoldásra a ma­gyar ügyben is. Kifejti a lap, hogy a két nemzet között a vi­tára a határmegvonások alapja szolgál okul, mert amig Magyar- ország az 1910 es népszámlálási adatokra támaszkodik, addig Csehország az 1930 as adagokat akarja atkalmazni. A lap azt Írja, kuliurának visszaállítására is min­dent elkövettek a csehek. Csak egy eset: a bárlfai állami elemi iskolából kiüldöztek 12 szlovák nemzetiségű magyar tanítónőt, mindjárt 1919. nyarán s helyükre 15 rózsahegyi cukrász- és varró­leányt küldtek, akik négyhetes tanfolyamon nyertek kiképzést, — pardon : gyakorlati idomitást . . . hf. gére, a konkrét kérdésben való döntésre. Pozsony, október 29 HltTernek az a kívánsága, hogy az olasz— német döntőbíróság Bécsben ülé­sezzék. Addig nem is uíazik el Bécs környékéről. Páris, október 29. A Jour azt írja, hogy az olaszok és németek már meg is egyeztek, hogy a ru­tén vidéket népszavazás alá kell venni s ezzel megoldódik a ma­gyar-lengyel közös határ kér­dése is. hogy, mivel a szudétanémet te­rületek átadásakor tisztázódott, hogy az 1910 es adatokat kell alapul venni, nem lehet Magyar- országot elütni ettől az igazságos rendezéstől. Magyarország — Írja a lap — a tárgyalások egész ideje alatt a legmesszebbmenő korrektségről tett tanulságot. Na­gyon sajnálatos, hogy még most sem kapott elégtételt. Végül megállapítja, hogy a mün­cheni egyezmény után a A magyar jegyzékre megjött a cseh válasz. A magyar ft okmány felkérte Olasz­országot és Németországot a döntő­bíróság vállalására. — A lengyel-magyar közös határ biztosra vehető. A törökök Is mellettünk vannak. T5r5koi*axág a magyar* igaaság maliett. It gsiassiiiiaist egfe^staén^ ssmmis.

Next

/
Thumbnails
Contents