Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-10-01 / 221. szám

Ara fillér 1938. október I. Szombat* Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztősé? és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Ss*Chenyi-tér 4. ■- ■■■= Telefon szám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban mgsm Előfizetési árak: egy hőnapra 1’50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Cseh siralmak. A csehek a németeknek ado't válaszukban azon keseregtek, hogy a német kí/ánságok teljesí­tése megfosztaná Csehországot bányáitól, erdeitől, legértékesebb iparvállalvdaitÓ!, állami eleiének lehetőségeiiői. Azt kívánták, hogy as állam léiét biztosító gazdasági érdekeket ne rendeljék aíája a nemzetiségi elv rideg alkalmazá­sának. £s hivatkoztak arra is, hogy az elszakitásra Ítélt terüle­tek mindig Csehország részei voltak. gsndeirataiknak a halmaza torla­szolta eí előttük a menekülés útját, a huss éves bűnös utón nem tudlak átgázolni. A nemze­tiségi elv, amellyel egykor álla mukat össze akarták forrasztani, feszítő vassá változóit, amely or­szágukról minden cseh részi le fog választani. Nem nézzük kárörömmel a cseh sorsot, de részvéttel sem. Nem is érünk rá, mert minden érzésünket és érdeklődésünket a saját sorsunkra irányiíjuk. Mit tartogat a végzet a magyar nem­zetnek ? Es számunkra a kérdé­sek kérdése. A háború és a béke, a rab magyarok felszabadulása vagy további rabsága, ezek azok az izgató kérdések, amelyek kö­zött most lelkünk hánykolódik. Féltjük a kis országot a rá zúdul­ható szerencsétlenségektől [és só­várogva tekintünk észak felé, hogy ismét mint magyar állam­polgárokkal foghassunk kezet az olt most még raboskodó magya­rokkal. Aggodalmak és remény­ségek küzdenek bennünk, de ag­godalmainknál erősebbek a re­ménykedésünk. Bizva-bizunk ab­ban, hogy a fölöttünk sölétlő fel­hők elosztanak a a négyes érte­kezlet halasztó döntése ellenére is ránk köszönt az anyaországhoz viszacsatolt magyar testvérek üd­vözlésének boldog órája. A csehek pedig elmerenghet­nek Phaedrus egyik kis meséjé­nek tanulságán: „Jogosan veszti el sajátját, aki a másét meg­kívánja.“ (S.) A németek megkapták, amit követeltek. A magyar és lengyel követeléseket három hónap alatt keli kielégíteniük a cseheknek. Csak ezeknek a követeléseknek teljesí­tése után biztosítják Csehország határait Olyan érveket harsogtak vi­lággá a csehek kétségbeesésük­ben, amelyek kétség kívül igazak. Igaz az, hogy az országhatárokat tisztán a nemzetiségi statisztika rideg számadatai alapján, a föld­rajzi és gazdasági tényezők mel­lőzésével nem lehet, nem szabad megrajzolni. Igaz, hogy a törté nelmi múlt erősebb jogforrás, mint az időnként változó néprajzi többség. Minden magyar ember szíve sen elhiszi ezeknek az érveknek az igazságát. Hogyne hinnők el, hiszen azokból a meraorandu mokból plagnizálták, amelyekkel a magyar nemzet húsz év óta ostromolja a világ sorsát intéző hatalmakat. De kik harcoltak busz év óta legádázatiabbúl a törté­nelmi jog és a gazdaság-földrajzi igaz érvek ellen ? A csehek 1 Amikor Magyarországot kegyet­lenül szétmarcangoliák, amikor megfosztották természetes határai­tól, amelyek ezer éven át ölelték körűi Szent Islván országát, bá­nyáitól, erdeitől, gyáraitól a nyu­godt fejlődés és megélhetés fel­tételeitől, a magyar múlt dicső­séges vagy fájdalmas történelmi emlékeitől, akkor a csehek csak gúnyosan nevettek azokon az ér­veken, amelyekkel most sirán­kozva kérték a segítséget. Valóban nagyot zuhant a cseh állam, hogy a busz éves áilandó ferdí­tés után most kénytelen volt igaz érvekbe kapaszkodni. De annyi ideig harcoltak az igazság ellen, hogy ez számukra már nem igazság. Hiába hivat­koztak a szudéta német vidék megtartásában a történelmi jogra, a természetes határokra és a gazdasági érdekekre, amikor a magyar Felvidéket ezeknek a jo­goknak megcsúfolásával, sőt még a nemzetiségi elvnek is a meg­hamisításával szerezték meg. Hiába akarták most a történelmi jogokat elfogadtatni azokkal, aki­ket húsz éves rabuiisztikájukkal az ellenkezőről győztek meg. Husi éven keresztül ők voltak a nemzeti­ségi elv tanítómesterei s a világ ha­talmai levonták már a jó! meg­tanult lecke tanulságait s ennek az elvnek gyakorlásával már ki­mondották ítéletüket a szudéta német vidékekre. Saját propa­A müncheni négyhatalmi ta­nácskozás csütörtökön déli három­negyed egykor kezdődőit. A ta­nácskozás megkezdése előtt Da- iadier hosszabb beszélgetést foly­tatott Hitlerre! és Gőring tábor­naggyal. Az értekezlet megkez­dése élőit a cseh kormány to­Hogyan történt Müncheni jelentés este 11 óra 45 perckor: Ars eddigi megbe­szélések jó eredménnyel jártak és már csak néhány technikai pro­bléma megoldása van hátra. A legtöbb nehézség abban áll, mi módon történjék a határozatnak, illetve sz ezzel kapcsolatos tér­képeknek a cseh állammal való közlése, úgy, hogy ennek még ideje legyen a kiürítés szempont­jából tekintetbe jövő területek tényleges átadása. A határvona­lakat ugyanis az összetűzések el­kerülése céljából a legnagyobb pontossággal kell megjelölni. A tiszta szudéta német területek átadására októ bér 1 én kerül sor, a többi még megszállandó területek körülbelül egy héten belül üritendők ki. A magyar és lengyel követelések kielégítésére a négyhatalmi kon­vábbi engedményekről szóló ira­tot juttatott az angol és francia miniszterelnökhöz. A második tanácskozás dél­után 3 órakor kezdődőit és azt este 8 óra tájban sikították félbe. a megegyezés ? | ferenda 3 hónapi határidőt álla- « pitott meg. Ezen idő alatt kell Prágának döntenie a magyar és lengyel lakta területekről. Ameny- nyiben ez idő alatt ez nem tör­ténik meg, a négy főhatalom képviselője újból összeül. Olaszország és Németor­szág leszögezte, hogy csak úgy biztosit ja Csehszlo­vákia a határait, ha vég­legesen rendezték a ma­gyar-lengyel ügyet. A megegyezés szövege egyez­ményt és négy pótegyezményt tartalmaz. A pótegyezmények kö­zött van a magyar—lengyel kő- vetdések teljesítésére irányuló megállapodás és az angol—francia garancia arra, hogy Csehország betartja az egyezményben foglal­takat. A megállapodás szövegét még az éjszaka folyamán Masaryk berlini cseh követtel Prágába küldték. A megegyezés létrejötte után Daladier és Chamberlain visszatért a Regina Palatze szállóba, ahova hajnali fél 2 órakor érkez­tek meg. A szálloda halijában a robamcsapai tagjai álltak disz- őrségeí, amerre a két államférfi elhaladt, mindenütt meleg ünnep­lésben részesítették őket. Musso­lini ugyanekkor kíséretével a fő­pályaudvarra ment, ahova elkí­sérte Hitler vezér és kancellár. A vonat elindulása e!ő:t a kát ál­lamférfi meleg búcsút vett egy­mástól. Az olasz sajtó nagy címekkel közli, hogy a magyar ás lengyel követelések teljesítésére megvan minden kilátás és remélni lehet, hogy a két nemzet teljes igazsá­got kap. Páris, szeptember 30. Valósá­gos örömújjongásban írnak a francia lapoK a nevezetes forduló­pontról és remélik, hogy a csehek nem fognak ellenvetéseket tá­masztani, habár kétségtelenül ki kell inniok a keserű poharat. Nagy elismeréssel szólanak Mus­solini közbelépéséről és arról, hogy Hitler a tárgyalások folya­mén szintén nagy reálpolitikai érzékről tett tanulságot. A Petit Párisién Írja, hogy Mussolini erősen támo­gatta a magyar—lengyel követeléseket.

Next

/
Thumbnails
Contents