Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-08-14 / 183. szám
2 1938. augusztus 14. Zalamegyei Újság hmmwi. mnmaatflfcEsr iswitg«! ;4rr^gmaiBsaa3eK5aia3K:MEarsBaa9«ou néhány földrajztudósunknak ha zafias buzgalma. Nekik köszönhetjük, —■ ha ugyan van benne köszönet, — hogy most már csak a „maradiak* „kevésbé intelligensek* szókészletében varrnak meg olyan külföldi város nevek, mint Bécs, Boroszló, Lipcse, Drezda, Velence stb., a „korral haladó* magvarok, az igazán „intelligensek* W/e/zbe, Bres- lauba utaznak, a dresderi mű kincsekben gyönyörködnek, a leipzigi egyetemre mennnek, Ve- neziáo&n üdülnek. Mindez pedig azért történik, hogy ai osztrákok és nagynémetek ne bosszantsanak minket Ofen Pest emlegetésével és ne nevezzék Kolozsvárt, Pozsonyt, Székesfehérvárt, Klausen- burgn&V, Pressburgr,as, StuhP weissenburgnaM. Eoben a naiv reménységükben a mi földrajzi vezérembereink megcsalatkoztak ugyan, mert a németeknek eszük- ágában sincs az ő szókészletüket magyarositini, de az új divaton kapó, előkeiősködő magyarok azért csak ioyább Wieneznek é3 Leipzigeznt k. Idegen megyék ianoncai nyaralnak a zalai pénzből, mert az itteni iparosok nem engedik @1 tanulóikat. A magyar nyelv védelmében. * Tapasztalhatjuk, hogy irodalmunknak egyre szaporodó munkásait nem vezeti kivétel nélkül tősgyökeres nyelvérzék, nem hevíti kizáróan nemzeti szellem; a mű veit idegen nyelvekben való nagyarányú jártasság a nemzeti öntudat gyengülésével kapcsolatban az idegen szóknak mértéktelen kedvelését vonta maga után & a külföld iránt mindig tanúsítót! nagy hódolatunk a nyugati, különösen a német mű/éhségnek etős hatása nyelvünk eredetiségét egyre jobban veszélyezteti. Ezt csak az nem veszi észre, aki külön nem figyeli, vagy aki a nyelv eredetiségének esztnejávei szem ben közömbös. Megállapítható, hogy az idegenből kerüli, de teljesen áthasonult, magyarossá vált, tehát úgyszólván eredetinek tekinthető szók is egyre nagyobb számmal tért vesztenek, gzüsság- télén idegen szókká! cserélődnek föl, feledésbe múlnak és elavulnak. Az idegen elemek ezután némely tárgy- és gondolatkörben elszaporodotíságukiai óhatatlanul annyira összetorlódnak sokszor, hogy miattuk nyelvünk egés?eu nemzetközi (természetesen inter- naciorális) Keveréknek látszik. Csak figyeljük meg jól közéleti férfiaink beszédjét, tudósaink Írásmódját, az országgyűlés, a sajtó, a színházi rovatok, a mozik nyelvét, némely társadalmi osztályaink beszédmódját és száz meg száz példával igazoltnak látjuk a nyelv- rontást. Nyelvünknek legfőbb baja az idegen halás befogadására való nagy készségünk. Nem szavak meghonosiíá8áí kell ez alatt érteni, men erre a „behozatal* ra minden nyelvnek szüksége van s nálunk e* nem is volt íú o.n-iúl nagy. Azt a szellemi tunyaságot kell íájíaini, hogy sokszor nem a magunk nyelvén gondolkozunk, amely rendkívül gazdag és a legnagyobb finomságok kifejezésére is alkalmas, hanem idegen nyelvbői — most már legeslegíööb- ször a németből — fordí unk, idegent uíánzunk. igazgyöngyök és gyémántok hevernek kincses- házunkban, mégis üveggyöngyöket és csebgyémánioka: veszünk át a szomszédtól. A tősgyökeres magyar nép agyából számos talpraesett elnevezés pattant ki. Az óía ingáját elnevezték sétálónak, az ébresztőórát serkentőnek, hí utornobilt robogónak, a gyújtót vellantónak, (villantó,) sőt még a megrömpnezésre is termett már népi szavunk: megsugarazni. Ilyenek Íróktól is kelhetnének, aminthogy teltek is, de sajnos, soKan vannak a gyenge nyelvér- zéküek, a magyar észjárás híjával valók, a jó magyarság iránt érzéketlenek s azok inkább nagy kényelmesen átveszik azt, amit készen kapnak : fordítanak és utánoznak s igy Boksior vei aképen németül Írnak magyar szavakkal. A németségnek igen erős hatása már a nyelvújításnak sok alkotásán is meglátszik. Rí kell itt mulatnunk a nyelv- Ezegényttésre is, amelynek szülő- anyja nem a német hatás, hanem *) Részletek a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő bizottságának szerkesztésében megjelent Nyelvművelő Füzetekből. Idönkint közlünk ilyeti részleteket. Az Országos Társadalombiztosító Intézet az elmúlt években nagyjelentőségű akcót kezdeti : megindította a íanoncok ingyenes nyaralását és hétvégi kirándulását. A kettős akció egyik része abból állott, hogy a íanoncokaí hu- szonölös csoportokban kéthetes ingyenes nyaralásra vagy táborozásra vitték, másrészt a jelentkezőket ugyancsak ingyenes hétvégi kirándulásokra küldték. Sajnos, a zalaegerszegi pénztár területén a szép újítások nem taiátíak kellő megértésre sem a tanonctarlók, sem a íanoncok körében. A mull évben már a hétvégi kirándulásokra nem akadt elég résztvevő, mert egyes társon* cokat mestereik nem engedték el azzal, hogy a íanoncra vasárnap is szükség van a takarításnál és más munkáknál, más tanoncok pedig maguk nem vállalkoztak a kirándulásra, mert húzódoztak a fegyelemtől. Hiába fejtette ki az OTI a legszélesebb körű propagandái, a hétvégi kirándulások csak nem sikerültek. A szezon végén a kerületi pénztár rendelkezésére bocsátott hitelösszeg feléi kénytelen voít visszaküldeni a központnak, amely miatt az idén már nem is nyújtott hitelt a hétvégi kirándulásokra a kerületi pénztárnak. Ugyanakkor más pénztárak területén az idén is eredményesen folyik az akció. Még szomorúbb, hogy az idén már a kéthetes íanoncnyaraliatási akció is elakadt. Hiába kérésié Válasz az „tudós” A Zalai Hírlap e hó 7 iki 177, számában történt ízléstelen kirohanására válaszunk a következő: A Dankovits Lajos-féle felebbezés érdemei bírálatába nem bocsátkozunk, mert az ügy az illetékes másodfokú hatóság elbírálása alatt áll és mi, a „tudatlanok* is tudjuk, hogy konvencionális szokás a hatóság döntése alá bocsátott ügynek nem elébe vágni. Annál természetesebb, hogy a cikkíró „tudós*-nak a felebbezés- hez fűzött megállapításaira válameg az OTI a tanonciskolákat és az ipartesiüietet, ezeknek közbelépése sern használt. A mesterek jeieníős része nem engedte el íanoncát a kéthetes táborozásra a Hosszuperes/teg melletti szajki erdőbe. A? első huszonöiös csoportot még sikerűit összehozni, da a másodikra, amely augusztus 15-én indul, mindössfe két résztvevő akadt a zalaegerszegi pénztár ierüietérőí. Így a nuszönölös létszámot vasmegyei és más megyékben jelentkezőkből töltötték be, tehát a zalai pénztárnak juttatóié hitelösszegből idegen megyék ianoncai nyarainak. Nagyon szomorú az a je'enség, hogy Zalaegerszeg mimegy 300 íanoncábói még 50 sem tud elmenni az ingyen nyaralásra; nagyrészt azért, mert nem akad 50 olyan munkaadó, aki íanuló- ! ját elengedné, illetőleg szabadságát ebben az időpontban adná meg. A szociális érzés nagyfokú hiánya jellemzi azt a munkaadót, aki nem hajlandó biztosítani kétheti díjmentes nyaralást íanonca számára, amikor a kétheti szabadságot a törvény érteimében úgyis mindenképen meg kel! adnia. A hatóságok helyesen tennék, ha az eddiginél is szigorúbban ellenőriznek a tanulók szabadságidejét, mert valószínű, hogy sok munkaadó van, aki sem az ingyenes táborozásra nem engedte el íanoncát, sem a szabadságot 1 nem adja meg számára. ipartestület tagjának. szolunk, hogy a közvélemény előtt bebizonyítsuk, mekkora elfogultság vezeti a magát intelligensnek és vezetésre hivatottnak tarló, de a „körülmények kényszerítő hatása alatt* onnét még egynéhány társával távoltartott iparostársunkat. A „tudós* cikkíró iparostársunk ugyanis azon vitázik, hogy mit mond a polgármester ur véghatározata. Távol áll tőlünk a véghatározatban foglalt utasítás helyes szövegét letagadni, hiszen magunk is megismételtük fetebbezésünk bevezetőjében. Mi az iparhatósági biztos urnák a polgármesteri hivatalhoz folyó évi május 18 án intézett jelentésére utaltunk, ahol az iparhatósági biztos ur szó szerint a következőket mondja: „a még rendelkezésre álló két hét alatt az elöljáróság válassza meg a kiküldöttekéi.* Az iparhaiósági biztos ur ugyanis a polgármesterhez intézett levelében azt akarta igazolni, hogy ő az ipartestület vezetőségének figyelmét két héttel a közgyűlés előtt felhívta, hogy küldő t közgyűlés összehívása iránt kell in ézsedni. Utasítása azonban a töívénnyel ellenkezett, mert az 1932 évi VIII. t. c. végrehajtása tárgyában kiadott 163400/1932. K. M. számú rendelet 12 § a 4. bekezdése úgy intézkedik, hogy az ipartes üiet elöljárósága a választás előtt megállapítja az ipar- lestüiet kötelékébe tartozó ipaio* soknak ipgri szakmák szerinti létszámát és azt, hogy „as egyes szakmák számarányuknak megfelelően hány kiküldöttet kü'dheí- nék a közgyűlésbe. A szavazást szakmák szerint olyképen kell foganatosítani, hogy minden szak- manoz tartozók maguk választják a reájuk eső kiküldötteket.“ Ezzel bizonyítjuk azt a megállapításunkat — szemben az iparhatósági biztos úrral —, hogy a kiküldötteket nem az elöljáróság, hanem a szakmák maguk választják meg. Továbbá az 1932. évi VIII. te. 34. § ának második bekezdése helyébe lépő 1936. évi VIII. te. 32. § a a következőképen szól: „A felügyelő hatóság az ipartestület bármely szervének határozatát, vagy intézkedését felebbezés esetén felülbírálja síb. “ Na „tudós* cikkíró úr, most itt van a tételes törvény idézve szóról-szóra. Mi nem azt állítottuk felebbezésünkben, hogy a kiküldöttek megbízatása mily időre szól, mi azt mondottuk, hogy a kiküldöttek választásánál követett eljárás felebbezhető. Tehát a „tudós* cikkíró úr nem tud „olvasni és distingválni* a szavak értelme között. Hogy egyébként felebbezés lett volna a küldött közgyűlés tagjainak választása kapcsán is, az kétségtelen, mert a cikkíró urat a saját társai sem választották volna meg, ami „szerinte* egymagában — ismerve krónikus feleb- bezési mániáját — ok lett volna erre. Hogy kell-e segédjegyző a munka mennyisége mellett, válaszunk az, hogy kell, mert a cikkíró maga is „túl előrehaladott korú“-nak minősiti a jegyzőt. Amivel maga is elismeri, hogy új jegyzőt kell nevelni, aki majd a túl előre haladott korú jegyző öröké; átveszi. Talán csak nem azért irigykedik a cikkíró úr, hogy az új jegyzői stallumra nem ö a jelölt? Ahoz pedig, hogy a jegyző a hivatalos órán kívüli idejét mivel tölti, a cikkíró urnák semmi köze. Egyebekben pedig, minthogy nem vagyunk hívei az üres fecsegésnek, a megunk részéröl a vitát lezárjuk azzal, hogy nem megyünk jogot tanulni a c kkiró úrhoz ezután sem. A jószándékunk kétségtelen, aki ezt vitatni meri, álljon ki nyíltan a porondra,
