Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)

1938-07-24 / 165. szám

Szerkesztőség és kiadóbivatal.: Zalaegerszeg, ■sfchenyi-tér 4. ===== Telefonszára 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*90 pengő, negyed« éne 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Rákóczi ünnep Kassán. Kassa város képviselőtestülete a „II. Rákóczi Ferenc Lovasszo- bor-alap Emlékbizottság javasla­tára hozzájárult ahoz, hogy a Nagyságos Fejedelem és bujdosó társai emlékére latin feliratú em léktáblát helyezzenek el a Dóm északi falán* kegyeletes figyel­meztetésül a székesegyház sír­boltjában nyugvó hamvakra. Az emlékművet a felvidéki összes magyar kulturegyesüleíek közös rendezésében a Magyar Napon, ez év július 24*én, vasárnap lep­lezik le ünnepélyesen. Ez az esemény felbecsülhetet­len jelentőségű felvidéki magyar testvéreink életében Annak a bi­zonysága, hogy a csehek hatal­mába dobott magyarság lelkében él az emlékezésnek, kegyeletnek szent tüze netnzeli hőseink iránt, hogy ezt a tüzet kialudni soha­sem engedik, hanem igaz magyar lelkesedéssel folyton táplálják. A felvidéki magyarságot nem rettentette meg a csehek erősza­koskodása, barbarizmusa, amely* lyel elpusztították a dévényi ezred éves emlékművet, Fadrusz János világhíres alkotását, a pozsonyi Mária Terézia szobrot és a — kassai honvédsxobrol. A kassai magyarság, a felvidéki magyarság vezetője, húsz évvel a honvéd­szobor megcsonkítása után em­léket emel a kurucok városában Rákóczinak, hogy megmutassa, hogy él, hogy nemzeti hőseinek tisztelete nem halt ki szivéből, ső’, hogy ez a tisztelet ivadékról- ivadékra átszáll, mint drága örök­ség. Kassánsk és az egész Fel­vidéknek magyarsága gyülekezik tehát vasárnap a hatszázéves kassai Dóm körül, hogy újabb örökmécsest gyújtson a Nagysá­gos Fejedelemnek. A magyar Kassa ezen a napon még ma- gyarabb lesz, hogy belekiáltsa a hatalmak párisi tárgyalásába : miért kell nekünk hazánktól, test­véreinktől eiszakiíottan idegenben élni, idegennek adózni, idegene két védeni, amikor ez a föld, amelyet a Nagy Fejedelem ham­vai is megszentelnek, magyar föld, amikor nekünk isten és emberek előtt kötelességünk ma­gyar testvéreinkkel együtt az egységes magyar haza javán dolgozni 1 ? Igen, oda kell ezt kiáltani, hadd hallják meg Párisban, ahol egyszer már csináltak balkézzel olyan rendet és békét, amely fene- keslől felforgatta egész Európát s ahol most a másik balkézzel ismét úgy akarnak rendet és békét te­remteni, hogy még nagyobb elé­gedetlenség és zayar támadjon az oktalanul szélrombolt monarchia területén. Kérdezzék meg a Páris­ban epekulálgató diplomaták a Kassán ünneplő magyarokat, mi­kor kívánkoztak ők el Szent Ist­ván koronájától, hogy Szent Ven­cel házi sipkája, vagy Masaryk, Bewies és társai cilinderei alá rej­tőzzenek. És, ha azok a béke után áhilozó nyugati jó urak vé­letlenül észreveszik a kassai ün­nepel, vájjon mit súg nekik a lelkiismeretük? Azt-e, hogy jó lesz a hazudozásban, gyávaság­ban, eskügzegésben tündöklő négymillió csehnek lába alá do­bott magyarságot talán valami kis keretváltoztatással továbbra is otthagyni; avagy talán haladék­talanul viasza kellene csatolni ősi hazájához ? Az első esetben azt áiulnák el, hogy most is vakok, mint voltak a békekötések idején, a második esetben pedig azt, hogy gyávák, mert nincs bátor* ságuk az igazság mellé áíiani és férfiasán jóvátenni az elkövetett sok hibát. De térjünk vissza a Nsgy Fe­jedelemhez, akinek hatalmas alakja ezen a napon minden igaz ma­gyarnak lelki szemei elé rajzoló* dik. Az isteni és emberi igaz­ságba vetett törhetetlen hite súgta meg neki, hogy a háború maga elveszhet — a lángoló lelkesedés lohadlán, a hadsszerencse hűtlen­sége után — a kuruc seregek kezéből kieshetik a fegyver, de az igazságnak, amiért vállal a a reménytelen harcot, győznie kell. És igy leit. A kuruc háború sze­rencsétlen véget ért. A kimerüli ország kész zsákmánya lehetett volna a zsarnokságnak, ha maga a szabadságküsdelem erkölcsi fö­lényével ei nem seperte volna a Prága, julius 23. A cseh köz­vélemény nagy izgalommal fo­gadta azokat a londoni és párisi híreket, amely szerint angol kez­deményezésre a hatalmak a cseh kormányt határozott engedmé­nyekre akarják rábírni a nemzeti­ségek javára. A túlzó c^eh közvé­lemény azokat az engedményeket Is sokalta, amelyekéi a kormány eddig felajánlott. Általában pedig az volt a meggyőződés cseh kö­rökben, hogy a nemzetiségi sza­bályzatot a nemzetiségek hozzá­járulása nélkül is meg lehet sza vaztafni a parlamenttel és ezzel a nemzetiségi kérdést e! is intézik. Most, az angol lépés után, nagy a megrökönyödés Prágában. A túlzó cseh sajtó arról ír, hogy az angol követelések Csehország fel darabolását jelentenék. A tiltako­zás ellenére kétségtelen, hogy a kormány uj helyzet előtt áll és uj tárgyalásokat kell kezdenie a haladást elgáncsolni akaró rend­szert. A háborút {lezáró szatmári béke — az akkori világban — tisztességes béke volt, amelynél sokkal jobbat még győzelem ese­tén sem remélhetett volna az or­szág. Amiért Rákócd fegyvert fo­gott, azt kivívta az ország vesz­tett háborúval is. Csak a nemzetközi biztosíték hiányzott és Rákóczinak amnesz­tiára kellett volna jelentkeznie. Ha lemond alapelveirői s ha megalázkodik emberi hatalmasság előtt: várja a régi gazdagság, a fő'dí jólét. Az ö szinte ember­fölötti nagysága ezen a válasz­úton tárul elénk a legszebben. Inkább vállalja a krisztusi sze­génységet, egyhangú remeteéletet a rodostói számkivetésben, de egyszer kimondott szavát meg nem másítja s az egy Islenen kí­vül más előtt nem hajtja meg a fejét. így áll Rákóczi Ferenc fönsé- ges fejedelmi alakja a történelmi tények márványtaiapzatán a ma­gyar nemzet szeme előtt. Mint egy ércbe öntött, tiszteletet pa­rancsoló szobor. Az emberi jel­lem minden szépsége kidombo­rodik rajta s arm rnás halandó­ban csak vágy lehet az igazi élesre, az benne élő valóság. Gondoljunk erre a kassai Rá­kóczi ünnep napján g tartsunk ki rendületlenül az igazság mel­lett. Az igte ember megkapja jutalmát, mert az igazságot elte­metni lehet, de megölni nem. nemzetiségi kérdés valóban meg­nyugtató megoldására. Aj eddigi helyzetet Szüllő Géza találóan foglalta össze a magyar törvényhozók pozsonyi értekezle­tén, Megálíspitotoita, hogy a prágai kormány a nyelvíörvénnyel, a nemzetiségi szabályzatai és a közigazgatási reformmal akarja megoldani a nemzetiségi kérdést. Ezek a javaslatok nem orvos3?e- rek, csak varázsszerek, nem lehet ezekkel a válságot megakadá­lyozni. A csehek még mindig az egységet hangoztatják és nemzeti, egységes Csehországot akarnak. Ezzel szemben a Falvidék ősla­kossága teljes önállóságot köve­tel és ennek keretén beiül való* suina meg a magyarság autonó­miája. London, július 23. Az angol sajtó foglalkozik azzal az erélyes diplomáciai tevékenységgel amely Párisban és Londonban folyik a cseh kérdés rendezése érdekében. A kérdés ismét a nemzetközi érdeklődés előterébe került, mert a hatalmak tisztában vannak az­zal, hogy a cseh kormány takti­kázása újból háborús veszélyt idézett fel. Halifax állítólag kö­zölte Párissal, hogy a cseh kor­mány nemzetiségi tervei nem ki­elégítők és csak a nyugtalanságot fokozzák. Prága elmulasztotta a szudéta németeket tájékoztatni, anélkül pedig nem remélhető teljes értékű rendezés. Reményét fejezte ki, hogy a francia-angol lépés után a prágai kormány végre érdemlegesen tájékoztatja a nemzetiségeket, elsősorban a szu­déta németeket terveiről. Halifax és Bonnet tárgyaltak a cseh kor­mánynak arról az elgondolásáról, hogy négy tartományi gyűlésre osztja fel az országot. Halifax kifejezést adott annak az aggo­dalmának, hogy ez a terv sem kielégítő, mert mindegyik tarto­mányban a cseheket teszi az uralkodó nemzetiséggé, tehát újabb viszályok magvát teremti meg. Bonnet megjegyezte, hogy tudomása szerint a négy tarto­mányi gyűlésben az egyes nem­zetiségek alosztályokat kapnának, tehát jogaikat gyakorolhatnák. Chamberlain angol miniszter­elnök fontos tárgyalást folytatott z londoni német nagykövénél. A követ közöite, hogy Németország őszinle közeledést kíván Angijá­hoz és reméli, hogy a cseh kér­dés rendezése után ez sikerül is. A német kormány fontolóra veszi a cseh kormány nemzetiségi ja­vaslatait, de nyilvánvaló, hogy a jelenlegi tervezet nem kielégiíő. A négy tartományi gyűlés terve semmit sem old meg. Felvetette a követ azt a gondolatot, hogy Anglia, Franciaország, Német­ország és Olaszország tartsanak Londonban négyhatalmi értekez­letet és ezen igyekezzenek kielé­gítő megoldást elérni a cseh nemzetiségi kérdés rendezése ér­dekében. Ha sikerül megnyugtató rendezést elérni, akkor Német« ország esetleg hajlandó ötéves meg nem támadási szerződést kötni Csehországgal. Salamanca, julius 23. A spanyol nemzetiek az estremadurai és a saguníoi szakaszokon újabb had­állásokat foglaltak el, a katalán szakaszon pedig visszaverték a vörös támadásokat. A nemzeti repülők ismét több fontos pálya­udvart ás kikötőt bombáztak. Tyrana, julius 23. Szeptember elsején lesz tiz éve Zogu király­ságának. Ebből az alkalomból az egész országban nagy ünnepsé­gek lesznek. Róma, julius 23. A Giornale d’ ítaiia az olasz fajkérdéssel foglalkozva megállapítja, hogy a fascizrr.us az első pillanatől kezdve faji politikát folytatott, de most a birodalmi politika szükségessé Nagy a nyugtalanság Prágában azangol kormány erélyes fellépése miatt. M StüiSpaSitiiesa fairéi.

Next

/
Thumbnails
Contents