Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)

1938-07-03 / 147. szám

2. Zalamegyei Újság 1938. julius 3 ^BMRannnaHnrcnHB Aratás után...? Régente úgy intézték el élő­szóval a háború problémáját, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz szükségeltetik. Ma is igen nagy szerepe van a pénznek, mert hiszen a közszájon forgó közmondás szerint „pénz kormá­nyozza a világot“, de a megvál­tozott gazdasági elméletek s új gazdasági berendezkedések meg* dönteni látszanak a régi alap­igazságokat, mert napjainkban igen könnyen megtörténik, hogy akinek pénze van, még nem je­lenti azt, hogy annak mindene van. Például az önellátás gazda­ságpolitikája abból az elgondo­lásból indul ki, hogy egy államnak zárt gazdasági egységnek kell lennie, hogy az állam saját ha­tárain beiül termeljen és áililson elő mindent, amire szüksége van az illető államnak békében és háborúban. Kiegészül e gondo­latmenet azzal, hogy az államok nem élhetnek egymás mellett bé­kességben s igy, ha hadat visel­nek egymással szemben, akkor megszűnik minden forgalom s vagy saját zsírjában fulad az egyik, vagy anyag hiányában képtelen hadviselésre — a má­sik. A hármas „pénz-elmélet“ mel­lett a gyakorlati élet, más három anyagot iart nélkülözhetetlennek a háború viselésénél: Kenyér, vas, benzin... A kenyér problémáját helyez­zük eszmefuttatásunk homlokteré­be, a háborúhoz szükséges ke­nyér problémáját, amely békeidő­ben jelenti az életet s háborúban jelentheti — a halált. A hátizsák­ban kenyérrel menetelni a ha­lál felé; holott az élet kenyere nem halált, hanem életet jelent. Politikusok, diplomaták és had­vezérek mostanság nem egyszer jelentik ki, hogy a háború küszö­bén áll gyakran Európa s a had­vezérek és diplomaták nyilatko­zata nyomán megírják az újsá­gok, hogy az emberiség „könyö­kével súrolta a háborút“. Már olyan híreket is röpítettek világgá a világlapok, hogy a sóvárogva várt béke helyett ránk köszönt a világháború : aratás után ? . . . A magyar nép nemcsak a föld szerelmese, hanem a kenyér sze­relmese íf, mert nem tudja úgy elfogyasztani reggeli, déli, esti eledelét, hogy az illatos, puha, lágy kenyeret kezébe ne vegye, háladdó ima után meg ne szegje 8 a mindennapi kenyér áldó imádsága mellett testi erejét bőséges kenyér fogyasztásával ne pótolja. Az aratás épen úgy ér­dekli a magyar embert, mint az „aratás után . . .“ A föld meg­növelésével, dicsőséget és elis­merést szerzett magának világ­szerte a magyar s akár ha a Duna-Tiszaközének arany kalászos rónaságáró], akár Kanada „moni- tobájárói“, akár Délamerika ar­gentínai földjéről van szó, a föld szerelmese, a magyar szántó-vető ember munkája után mindenütt learatja a babért. Csak az imént szólalt meg Argentina és Chile földmivelés- ügyi államminisztere s az Egye­sült Államok munkaügyi minisz­tere s mindenik a magyar mun­káskézről s a magyar föídmive- lőről mundott elismerő szavakat. Megállapítjuk, hogy annyi kultú­rát adtunk az emberiségnek, mint amennyi kuliurát az emberiség összessége adott nekünk. Ha pe­dig ezer esztendő szántó-vető munkáját, ezer év aratását és aratásutánját vesszük, akkor — megállapítjuk, hogy az élő em­beriség mindennapi kenyeréből akkora karajt termeltünk ezer éven át a mindenkoron élő em­beriségnek, hogy a világ legna­gyobb hálájára számíthatnánk azok részéről, akiknek annyiszor adtuk — a mindennapi kenyeret. Büszkeséget és öntudatot aka­runk széthinteni mindütí, ahová írásunk eljut s ahol magyar em bér műveli a búzatermő főidet. Büszkeséget hirdetünk a Kárpá tok medencéjében hazát foglalt szentistváni magyar népek s büszkeséget és öntudatot árok részére, akik Magyar-Amerikában, Brand Sándor dr. alispán Nagy­kanizsán résztvett a város képvi- selőtestőletének közgyűlésén két tisztviselői állás betöltésénél. Az alispánt, aki hivatalos minőség­ben először jelent meg Nagy­kanizsán, a képviselőtestület igen melegen ünnepeüe. Krátky István dr. polgármester üdvözölte az alispánt meleg sza­vakkal. Arról szólt, hogy Nagy­kanizsa nem akar renitens gyer­meke lenni a vármegyének, na megkapja az igazságot, az egyenlő elbánást. Kérte ezután a munka- alkalmak teremtését. Brand Sándor dr. alispán lel­kes ünneplés közben válaszolt. Hangsúlyozta, hogy Nagykanizsa a fejlődés érdekében sok áldoza­tot hozott. Épen ezért a belügy­miniszternél rámutatotl, hogy Nagykanizsa érdekében új áldo­zatokra van szükség, mert a vá­ros nem tud önerejéből új áldo­zatokat hozni. Nagykanizsának el kell nyernie a vármegye támoga­tását is olyan arányban, ahogyan hozzájárul a vármegye fenntartá­sához. , Szólt az alispán a város tiszt­viselői karáról és kiemelte, hogy a közigazgatási tisztviselőnek a jog mellé a kötelességet, a hata­lom mellé az igazságot keli állí­tania. — A vármegyéről szóló tör­vény értelmében — folytatta felelős vagyok Zala megye köz­rendjéért és a közbékéért. Zala vármegyének alkotmányt, törvé­nyeket tisztelő, tekintélyekhez, valláshoz hű polgárságával együtt nagyon nyomatékosan üzenem a nem hivatott honmentőknek, hogy hazugság mindaz a szó, amellyel Kanadában, Dél-Amerikában a búzaföldek megmunkálása révén annyi aratást készítettek elő s annyi aratás mán adták a min­dennapi kenyeret az emberiségnek. Ha az „aratás után . . . ?“ — a háború rémével való fenyege­tés akar lenni, akkor a magyar nép nyugodt öntudattal mondhatja, hogy minden időkre megváltotta magát a háborubin való részvé­tel kötelezettsége aióf. Ha lehet­séges az, hogy „nélkülözhetetle­nek“ akkor a szántó-vető magyar nép, a búzatermelés mesterségé­nek művészei, örök időre felmen­tést kaphatnak minden háborús szolgáltatás alól. A búzatermő- föld ígérete aratás utánra, — a magyar nép nyugodt életét és fejlődését jelenti s nem pusztító háborút, hanem életet hirdet. a vallás, alkotmány, törvény- és tekintélytisztelet ellen irányuló felforgató megmozdulásokat haj­nalhasadásnak szeretnék nevezni. Ezek nem a hajnalhasadást je­lentik, hanem sötét, ködös, nyir­kos éjszakát, amely után a lel­keket vissza kell vezetni a rendbe, a templomba, az iskolába. Hangsúlyozta az alispán, hogy a miniszterelnöknek a honvéde­lem fejlesztésére irányuló munká­jában elszánt harcosa akar lenni. Úgyancsak magáévá teszi a mi­niszterelnöknek azt a kijelentését, hogy meg kell becsülni a front­harcosokat. A törvényhatósági utmunkáknál ennek megfelelően elsősorban frontharcosok alkal­mazását rendelte el. Hitet tett ezután az autonómia mellett. Utópisztikus az a gondolat, hogy az önkormányzat romjain valaha is felépülhessen a totális vagy bármiféle állam. A lelkes tapssal fogadott be­széd után betöltötték a; alispán elnökletével a két segédnyilván* tarlói állást. Ezekre Szmodics Józsefet és Nyerfey Lászlót vá­lasztották meg. A közgyűlés után az alispán a Kts Royal kerthelyiségében ozsonnázott és itt ünnepelték tisztelői. W— A Zalaegerszegi Vasutas Egyesület július 3 án (kedvezőt­len idő esetén 10 én) 18 órai kezdettel az egyesületi helyiség kertjében konfetti, szerpentin és tombolával egybekötött kerti mu­latságot rendez. Belépődíj sze- mélyenkint 60 fillér, családjegy (három személy) 1 *50 pengő. Fittyet hány a kánikulának... Tropikál fehérneműben. Megakadályozza az izzadást! Kellemes, szellős, elegáns viselet! Nagy választék méltányos árakon PÁL és INDRA di.va táruüzl etében Zalaegerszeg. Borjú bizományi vásárlásokat indít meg a Hangya szövetkezet állatértékesitő osztálya. Ezzel a gazdáknak egy régi óhaját kívánja íejesiteni, hogy megszüntesse azokat a visszaéléseket, amelyek nem egy esetben megtörténtek az egyes kereskedők által végzett bevásárlásoknál. Az első bor- juvásárlás június hó 24-én indult meg Zala megyében. Amennyiben ez megfelelő sikerrel jár, az Ál- latértékesiíő Hangya Szövetkezet a bo juvásárlásokat az egész Du­nántúl területére ki óhajtja ter­jeszteni Az értékesíts bizományi alapon történik. Felhívjuk gazdáinkat, akik leölt, vagy élő borjut akarnak értéke­síteni, forduljanak a kamara érté­kesítési ügyosztályához. Megőrült az antik- várius merénylője. Budapest, július 2. A múlt évben Bezzeg József kereskedő­segéd megtámadta és kifosztotta Medvei Dezső antikváriust, s ezért 4 évi fegyházra Ítélték. Most lett volna a táblai tárgyalás, de erre nem került sor, mert Bezzeg a fogházban megőrült. Ma be­szállították a lipótmezei elmein­tézetbe. Agyonütötte apját a süketnéma leány. Kaposvár, július 2. Meszes Erzsébet lábodi süketnéma leány hónapokkal ezelőtt agyonütötte apját, majd a holttestet az or­szágút árkába dobta. Ügyét most tárgyalták. A leány elmondotta, hogy apja állandóan üldözte édes­anyját, testvéreit és őt. Össze- szólalkozás közben ölte meg. A törvényszék a leányt egyévi bör­tönre Ítélte. Fürdő ruhák sapkák, cipők, nyári ingek, strand cipők szép vá8asztékf olcsó árak. H rfc r \r 4 i Vi Ia«A divatüzletében, Zalaegerszeg 1MJI Valii JClIU (Plébánia épület.) Brand Sándor alispán érdekes beszéde a nem hivatott honmentőkről-

Next

/
Thumbnails
Contents