Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-07-17 / 159. szám
1938. julius 17. Zalamegyei Lijság 3. (ACM VIIAMINCS ÜIPÉM védi arcbőrét és elősegíti annak fokozatos bámulását Hasxnálfa feltétlenül sportnál, napoxúsnól. Kis doboz —.50, nagy doboz 1.—, családi doboz 2.-— _____________________________________________________-i.Tk fa A falusi nép városba özön- lésének megakadályozása Németországban. RepOlőszerencsétlen- •ég 50 halottal. Buenos Ayres, július 16. Egy repülőgép egyik elmegyógyintézetre esett és nagy rombolást végzett. Az intézet kigyuladt és ennek következtében 50 ember meghalt, száz megsebesült. A dohány történetéből. A dohány legrégibb idő ófa Kinában ismeretes. Európába első hírét Kolumbus hozta, aki 1492- ben a guanahani bermülöüektől látta, hogyjkukoricafevél közé csavargatott dohányt szivtak. Pane Román spanyol atya, akit Kolumbus Haitiban visszahagyott, egy levélben írja, hogy Szí. Do- mingó szigetén a vad nép a d 0‘ hány összesodort nagy, hosszú csövekre darabolt leveleit szájába fogva meggyújtja és füstöl, hogy a mo8zkitó szúnyogok ne bántsák. Az 1511. esztendőben ezen az utón terjedt el a dohánynak hire Európában. Mások szerint ezt a dohánylevélhengert, a kukoricáét nevezték tabakosnak, míg mások szerint ez a szó Tabagó szigetétől, vagy Tabaskó középamerikai tartománytól származnék. 1571-ben Menardes Miklós spanyol orvosnak és botanikusnak Sievillában egy könyve jelent meg, amelyben Nyugat-lndiát ismerteti éá a dohányt mint orvosságot magasztalja. Erre aztán mint csodafüvet kezdték Európában termeszteni. De termesztették a dohányt ezenkívül a spanyolok Szt. Domingóban, az angolok Vir- iniában,^ a portugálok pedig Brazíliában. Nicot János, II. Ferenc francia király lissaboni követe 1560 ban egy flandriai kereskedőtől néhány dohánynövényt kapott, amelyeket kertjében elültetett és állítólag annak füvével egy apródjának orr-rákját gyógyította meg. Később azután a dohánymagvát Párisba küldötte Medici Katalin királynőnek. Erdélybe Bornemissza Pál erdélyi püspök még 1568 ban vitte be az első nyers dohányt. Erdélyben az 1670-ben, 1683-ban és 1689 ben kiadott törvények szigorúan tiltották a dohányzást, g a dohányzókra még az 1697. évi országgyűlés is szigorú büntetéseket szabott ki. A tubákolás francia földön II. Ferenc alatt jött divatba, ugyanakkor Sevillában tubákgyár keletkezett, mely a spanyol burnótot szolgáltatta. 1636 • ban a spanyol papok a tubáko- lásra Rómát is rászoktatták. így történt, hogy VIII. Urbán pápa 1642-ben mind a tubákolásra, mind pedig a dohányzásra egyházi átkot mondott, amelyet csak száz év múlva vontak vissza. Észak-Amerikában a dohányzás ugylátszik, ősrégi. Az indus nép azt tartotta róla, hogy a napnak és a nagy szellemeknek áldoz ezáltal. Oroszországban 1634 ben orrcsonkitás terhe mellett volt tilos a dohányzás. I. Jakab Angolhonban 1604-ben 2 tallér adót mért ki a dohány frontjára, de ez sem használt semmit sem. —ó—s. Gyermek Játszó ruhácskák céljára jó mosó kartonok érkeztek. Schfitz-áruház. A német birodalmi kormány rendeletet adott ki a falusi nép nek a városba özönlése eilen. E rendelet értelmében annak a falusi házastársnak, aki az álfámtól házassági kölcsönt kapott és a kölcsön fölvételétől számított tiz évig megszakítás nélkül mező- vagy erdőgazdaságban dolgoiik, nem kell visszafizetnie a házassági kölcsönt. Ezenkívül falusi férfiak és nők a házassági kölcsönőn kivül berendezési kölcsönt is kaphatnak, ha a házasságkötés előtt öt évig megszakítás nélkül míző- vagy erdőgazdaságban dolgoztak. Ez a berendezési kölcsön fejenként 4C0 márka. Végül 400 márkáig terjedő berendezési támogatást kaphatnak minden öt évben, ha ez alatt az idő alatt rcegszakiíáa nélkül mező- vagy erdőgazdaságban dolgoznak. ami magábanvéve is hatalmas munkateljesítmény volt számára. Őhozzá futottak be a The Tramways Company, The Sanghai Electric, a Sanghai Irland-Watter- Works-Company, nemkülönben a The Navigation Tatung-Zung-Kee ügyes bajos dolgai, S mindezt csodálatos energiával bírta. Energiaforrása a csodálatos lelki mélység volt, amelyről csodákat mesélnek : Naponta három misét hallgatott, amelyeken ő minisztrált, vagy segédkezett a sekrestyéi teendők elvégzésében. Irodája a csodák színhelye volt. Pedáns — szinte kínos — rend, íróasztalán hatalmas akta csomó: minden napra egy meghatározott mennyiség, amelyből nem maradhatott el egy sem! Irodájába szabad bemenetele volt mindenkinek. Az ajtóval szemben hatalmas szent József kép, íróasztalán Mária szobor. Vele dolgozott néhány fiatalember — keresztény és pogány egyaránt, — akik a jótékonyságban és munkáiban a titkári teendőket hivatottak végezni. — Az akták elintézése után a kórház, árvaház, a börtön s a móló következik. A pogányokat ő téritgeti hihetetlen türelemmel s gyerekes naivsággal beszél hozzájuk, a kórház betegeit ő vigasztalja, a börtön brigantijait bátorítja a halál elszenvedésére. A sanghai nagy börtön 1500—2000 foglya mind ismeri s atyjukként szeretik azt az embert, aki a halálraítélteket is nyomon követi a vesztőhelyig, keresztel és szenteltvízzel a zsebében (ame- lyett állandóan zsebében hordott) hogyha lehet, még a bitófa alatt is keresztelhessen. Nem ok nélkül maradt rá a „brigantik civil káplánja,, sokatmondó jelző. És jótetteinek áldozata lett. Sanghai idegen kézre kerü't; intézményei veszélyben forogtak épen a legkritikusabb időben amikor a menekültek, sebesültek és hajléktalanok legjobban ellepték azokat. Kompromisszumot akart kötni a megszállókkal. Tárgyalásaiba árulást magyaráztak a fanatikus elemek: és Kina, nem különben a katolicizmus legnagyobb embere, orgyilkosok áldozata lett, még mielőtt befejezhette volna újabb filantróp intézményét: „a fiatal lányok otthonáét. Elvesztette már Kina Mandzsúriát s területének egy negyed réKina nagy gyásza. A nagy emberek élete — a történelem megállapítása szerint — tragédiában szokott végződni. A tragédiának jellemző kritériuma, az összetűzés, a félreértésekből származó ellentét szokott lenni. Ez a sors jutott osztályrészül Kina legnagyobb emberének, Lo- pa-hongnak is. A napilapok röpke hírben számoltak be a szomorú hírről, hogy a kínai katolicizmust súlyos gyász érte: Lo-pa-hong, a kínai katolikus akció elnöke, orgyilkos merényletnek esett áldozatul. A részletek haláláról mindmáig ismeretlenek maradtak. A rövid hir sokkal nagyobb jelentőségű, mint | amennyit c\z ember egy átlagha- I Iáinak tulajdonit — még ha nagy | politikusról is van szó — s hogy 1 az ember napirendre térhetne az események felett, különösen most, amikor a katasztrófák tömegéről értesülünk Kina területén. Ki volt és mi volt Lo-pa hong? Ez a legnehezebb kérdés, amelyre felelni kellene. Csak jellemezni lehet, s azt is csak megközelítően: A dusgazdagságban is megalázkodni tudó szerénység ; a lehetetleneket is áthidalni tudó vasakarat : A határt nem ismerő — a saját maga kiüresitéséig menő szociális érzés; a keresztény vallásosság példaképe, s mindez misztikus keleti beállítottságban. Hol ringott bölcsője, kik voltak szülei, s hogy éltek? — mindez oly kérdés vele szemben, amelyről soha senkinek nem nyilatkozott és épen ezért ismeretlenek maradtak az utókor számára. Tulajdonképen foglalkozásával sem lehetünk tisztában, mert minden volt, amire az élet és a szükség alkalmat adott. Csak azt tudták róla, hogy milliomos: a kínai közélet egyik vezéregyénisége s a fakadó kínai kereszténység szociális védangyala. Nem kevesebb, mint hét felhőkarcolót vallhatott magáénak csak Sanghai- ban; Kina közlekedés és iparrészvényeinek nagyrésze az ő tulajdonát képezte. Mindez azonban szociális célt szolgált. A sanghai kikötőtől 5—10 percre levő felhőkarcolói tudnák csak méltóképen ecsetelni, mit végzett falai között, s mit költött ott ,,a nagyarcu ember“ — ahogy kinaiasan titulálták. A tények beszélnek : Egy felhőkarcolóját kórháznak építtette s azt ő maga tartotta fenn; a másikat az árvák és kitett gyermekek kapták meg s azt Szent József — az atyák példaképének — oltalma alá helyezte. (Ő magát is csak Szent József kulijának nevezte.) A harmadik felhőkarcoló az árvízkárosultak és menekültek mindenkori menedékházául szolgált, ahol nem tett különbséget ember és ember között, nála mindenki szives fogadtatásra talált. S ami a legcsodálatosabb — mindezt ő maga adminisztrálta, — a hivatalos teendőin kivül,
